Rossz helyre pisilt – ez lehetett a Jászain agyonvert férfi bűne

Egy kis vita elég volt ahhoz, hogy valakit összetapossanak, felgyújtsanak Budapest egyik legforgalmasabb terén; a hajléktalanok farkastörvényeire figyelmeztet a Jászain történt haláleset is. Megszólaltattuk az ügy egyik gyanúsítottját.

„Nyolc óra húszkor arra ébredtem, hogy le vagyok tartóztatva. Egy csomó rendőr állt fölöttem az aluljáróban, moccannom nem volt szabad”. Így emlékezik vissza K. Gábor arra a szeptember 22-i estére, amikor a rendőrség szerint három hajléktalan társával – M. Dénessel, N. Károllyal és K. Jánossal – együtt halálra vert egy szintén hajléktalan férfit, K. Sándort a Jászai Mari téren. A szörnyű esetről lapunk is beszámolt: az áldozatot rugdosták, sőt öngyújtóval fel is gyújtották támadói, mindezt kora este, a járókelők szeme láttára.

A súlyos állítások ellenére a bűnsegédként, súlyos testi sértés kísérletével gyanúsított Gábort bűntársaival együtt két napon belül szabadon engedték, mi is a Jászai Mari tér környékén találkoztunk vele.

A negyvenes éveiben járó férfi állítja, hogy ártatlan, a történteket végigaludta: a csempézett aluljáróban feküdt, amikor két haverja, Károly és János, a bűnügy tényleges elkövetői a közeli parkban nekiestek a sértettnek; Dénes sem csinált igazából semmit – mondja Gábor, aki panaszt is tett gyanúsítása miatt. És hogy miért kellett az áldozatnak ilyen brutális támadást elszenvednie? Arra nincs egyértelmű magyarázat „Azóta találkoztam Karcsival, de erről nem beszélt.”

– mesélte. Gábor szerint ő csak azért szerepel az ügyben, mert „bekerült a hálóba”: rosszkor volt rossz helyen, a sorstársaival együtt őt is begyűjtötték, hogy aztán két napon keresztül kapitányságok között bolyongjon, ruháit is elveszítve. „Mindent elvettek tőlünk (sejthetőleg a nyomrögzítés miatt volt szükség a ruhákra -a szerk), kedden konkrétan cipő nélkül kerültem vissza az utcára, mentem is Vöröskereszthez, hogy adjanak újat.”

A Jászai téri hajléktalangyilkosság nem csak leplezetlen brutalitása miatt váltott ki országos felháborodást: megütközést keltett az is, hogy az érintetteket rövid időn belül szabadlábra helyezték, mert az ügyészség egyelőre nem látja bizonyítottnak, hogy tényleg ők követték el a bűntényt.

A gyanúsítottak ugyanis azzal érveltek, hogy a sértett már halott volt, amikor rátámadtak, de ezt ők csak később vették észre; nem megerősített információink szerint kihallgatásukkor is azzal érveltek, hogy ők csak fel akarták ébreszteni az áldozatot – más kérdés, hogy milyen ébresztés az, amikor valakit összerugdosnak, taposnak és öngyújtóval égetnek meg.

A Fővárosi Főügyészség azzal magyarázta a négy férfi elengedését, hogy a kényszerintézkedés feltételei nem állnak fenn. „A nyomozás során mindenekelőtt a halál okának szakértői megállapítása szükséges, ezt követően lehet majd csak állást foglalni az egyes gyanúsítottak büntetőjogi felelősségéről” – írta kérdésünkre Bagoly Bettina főügyészségi szóvivő.

Jelenleg még az sem mondható ki róluk egyértelműen, hogy kegyeletsértést követtek el, mert a kegyeleti jog csak élő személyt – családtagot, hozzátartozót – illet meg, és a jogsértés akkor áll fent, ha az elkövető tette közben felfogja, hogy halottat vagy emlékét gyalázza meg.

A hatósági eljárásban azonban ellentmondásokat találtunk: a főügyészségi válaszból az derül ki, hogy a szakértői eljárás nem zárult le, egy ilyen vizsgálat pedig hetekig eltarthat.

Csakhogy a K. Gábornak adott rendőrségi dokumentumban a BRFK egy, már elkészült igazságügyi boncolás eredményre hivatkozik, és tényként kezeli, hogy a Jászai Mari téren összevert hajléktalan a bántalmazás következtében halt meg.

Gyilkosságról beszélt a Népszavának nyilatkozó férfi is:„Délután négy-öt körül, szóval még világosban láttam az áldozatot, akkor még nagyon is élt. A kapitányságon pedig rendőröktől hallottam, hogy a törött bordái átszúrták a tüdejét” – állította lapunknak Gábor. Az ügy fő szereplői – a halált okozó testi sértéssel gyanúsított János és a különös kegyetlenséggel elkövetett súlyos testi sértéssel gyanúsított Károly – továbbra is kint járnak-kelnek Budapest utcáin. Jánost a Jászai környékén is látták; a téren rendszeresen megforduló hajléktalanok már régebbről ismerik őt és csapatát, a lapunknak nyilatkozó szemtanúk szerint kötekedő figurák, akik a napi kéregetés után este jelennek meg a helyi parkban.

Persze, a balhé nem számít rendkívülinek ebben a közegben. „Gondolhatja, kettős gyilkosságért elítélt, 23 év után szabaduló alakok is megfordulnak is. Gyakori a verekedés, farkastörvények vannak, már ott tartunk, hogy egy morzsát sem adunk egymásnak a sajátunkból ” – mondta lapunknak Mária. A nyugalmat kereső hontalanok nem is szeretik az estéket ott tölteni, a többség sötétedés körül szétszéled, szállást keresve.

Az áldozat, K. Sándor azonban ragaszkodott helyéhez: a csíkos pulóveres, testes férfi nap mint nap kint ült valamelyik padon, szinte már a park szerves alkotórésze volt. Ma egy mécses sem jelzi helyét; néhány, tépett rendőrségi szalag emlékeztet csak rá és a történtekre.