„Nyolc óra húszkor arra ébredtem, hogy le vagyok tartóztatva. Egy csomó rendőr állt fölöttem az aluljáróban, moccannom nem volt szabad”. Így emlékezik vissza K. Gábor arra a szeptember 22-i estére, amikor a rendőrség szerint három hajléktalan társával – M. Dénessel, N. Károllyal és K. Jánossal – együtt halálra vert egy szintén hajléktalan férfit, K. Sándort a Jászai Mari téren. A szörnyű esetről lapunk is beszámolt: az áldozatot rugdosták, sőt öngyújtóval fel is gyújtották támadói, mindezt kora este, a járókelők szeme láttára.
A súlyos állítások ellenére a bűnsegédként, súlyos testi sértés kísérletével gyanúsított Gábort bűntársaival együtt két napon belül szabadon engedték, mi is a Jászai Mari tér környékén találkoztunk vele.
A negyvenes éveiben járó férfi állítja, hogy ártatlan, a történteket végigaludta: a csempézett aluljáróban feküdt, amikor két haverja, Károly és János, a bűnügy tényleges elkövetői a közeli parkban nekiestek a sértettnek; Dénes sem csinált igazából semmit – mondja Gábor, aki panaszt is tett gyanúsítása miatt. És hogy miért kellett az áldozatnak ilyen brutális támadást elszenvednie? Arra nincs egyértelmű magyarázat „Azóta találkoztam Karcsival, de erről nem beszélt.”
– mesélte. Gábor szerint ő csak azért szerepel az ügyben, mert „bekerült a hálóba”: rosszkor volt rossz helyen, a sorstársaival együtt őt is begyűjtötték, hogy aztán két napon keresztül kapitányságok között bolyongjon, ruháit is elveszítve. „Mindent elvettek tőlünk (sejthetőleg a nyomrögzítés miatt volt szükség a ruhákra -a szerk), kedden konkrétan cipő nélkül kerültem vissza az utcára, mentem is Vöröskereszthez, hogy adjanak újat.”
A Jászai téri hajléktalangyilkosság nem csak leplezetlen brutalitása miatt váltott ki országos felháborodást: megütközést keltett az is, hogy az érintetteket rövid időn belül szabadlábra helyezték, mert az ügyészség egyelőre nem látja bizonyítottnak, hogy tényleg ők követték el a bűntényt.
A gyanúsítottak ugyanis azzal érveltek, hogy a sértett már halott volt, amikor rátámadtak, de ezt ők csak később vették észre; nem megerősített információink szerint kihallgatásukkor is azzal érveltek, hogy ők csak fel akarták ébreszteni az áldozatot – más kérdés, hogy milyen ébresztés az, amikor valakit összerugdosnak, taposnak és öngyújtóval égetnek meg.
A Fővárosi Főügyészség azzal magyarázta a négy férfi elengedését, hogy a kényszerintézkedés feltételei nem állnak fenn. „A nyomozás során mindenekelőtt a halál okának szakértői megállapítása szükséges, ezt követően lehet majd csak állást foglalni az egyes gyanúsítottak büntetőjogi felelősségéről” – írta kérdésünkre Bagoly Bettina főügyészségi szóvivő.
Jelenleg még az sem mondható ki róluk egyértelműen, hogy kegyeletsértést követtek el, mert a kegyeleti jog csak élő személyt – családtagot, hozzátartozót – illet meg, és a jogsértés akkor áll fent, ha az elkövető tette közben felfogja, hogy halottat vagy emlékét gyalázza meg.
A hatósági eljárásban azonban ellentmondásokat találtunk: a főügyészségi válaszból az derül ki, hogy a szakértői eljárás nem zárult le, egy ilyen vizsgálat pedig hetekig eltarthat.
Csakhogy a K. Gábornak adott rendőrségi dokumentumban a BRFK egy, már elkészült igazságügyi boncolás eredményre hivatkozik, és tényként kezeli, hogy a Jászai Mari téren összevert hajléktalan a bántalmazás következtében halt meg.
Gyilkosságról beszélt a Népszavának nyilatkozó férfi is:„Délután négy-öt körül, szóval még világosban láttam az áldozatot, akkor még nagyon is élt. A kapitányságon pedig rendőröktől hallottam, hogy a törött bordái átszúrták a tüdejét” – állította lapunknak Gábor. Az ügy fő szereplői – a halált okozó testi sértéssel gyanúsított János és a különös kegyetlenséggel elkövetett súlyos testi sértéssel gyanúsított Károly – továbbra is kint járnak-kelnek Budapest utcáin. Jánost a Jászai környékén is látták; a téren rendszeresen megforduló hajléktalanok már régebbről ismerik őt és csapatát, a lapunknak nyilatkozó szemtanúk szerint kötekedő figurák, akik a napi kéregetés után este jelennek meg a helyi parkban.
Persze, a balhé nem számít rendkívülinek ebben a közegben. „Gondolhatja, kettős gyilkosságért elítélt, 23 év után szabaduló alakok is megfordulnak is. Gyakori a verekedés, farkastörvények vannak, már ott tartunk, hogy egy morzsát sem adunk egymásnak a sajátunkból ” – mondta lapunknak Mária. A nyugalmat kereső hontalanok nem is szeretik az estéket ott tölteni, a többség sötétedés körül szétszéled, szállást keresve.
Az áldozat, K. Sándor azonban ragaszkodott helyéhez: a csíkos pulóveres, testes férfi nap mint nap kint ült valamelyik padon, szinte már a park szerves alkotórésze volt. Ma egy mécses sem jelzi helyét; néhány, tépett rendőrségi szalag emlékeztet csak rá és a történtekre.
