Előfizetés

Orbán egyelőre megtarthat egy üres gázcsövet

Marnitz István
Publikálás dátuma
2018.10.01. 08:00
Orbán és Robert Fico jelképesen meghúzzák az utolsó csavart
Fotó: Népszava
A vasárnap lejárt határidőig nem vette meg a Mol a magyar-szlovák gázvezetéket az államtól. A kormányfő a román gáztalálatok miatt ragaszkodhat kedvenc csövéhez.
A határozatban rögzített, vasárnapi határidőig se lett a többi nagy hazai csövet birtokló, a Mol-kézben lévő FGSZ-é az országot Szlovákiával összekötő Magyar Gáz Tranzit (MGT) nevű gázvezeték. Értesüléseink szerint a a Mol és az állam álláspontja az elmúlt hónapok során távolabb került egymástól, mint valaha. Az amilyen rövid, oly viharos múltú magyar-szlovák gázvezeték az ötlet 2010 előtti megfoganása óta Orbán Viktor és Csányi Sándor baráti sakkjátszmájának egyik bábuja. Bár az északi gázösszeköttetés lehetőségét eredetileg az OTP-vezér felségterületének számító Mol vetette fel, a megvalósítást Orbán Viktor már önmagára - pontosabban az akkor még örök és megbonthatatlan barátnak számító Simicska Lajos-uralta MVM-re - osztotta. A kormányfő az általa félkészen átadott csövet az EU kérésére se adta vissza a Molnak, azt inkább a kevéssé hozzáértőnek számító – bár Csányi Sándortól se távol álló – Pintér Sándor belügyminiszterre bízta. Tavaly a Mol ismét oly közel került a – piacon kevéssé népszerű – vezeték visszavásárlásához, hogy a részleteket kormányhatározat szentesítette. Az azóta tapasztalható síri csend, illetve a háttérben hallható, leginkább mondvacsinált indokok arra utalnak, hogy Orbán Viktor meggondolta magát. Tavaly a kormány a december 29-i időpontot találta a legmegfelelőbbnek arra, hogy határozatban közzétegye a – lapunk által már júniusban megszellőztetett – adásvételi terv részleteit. Eszerint a Mol-hátterű FGSZ 34 milliárdért megveszi az MGT „üzletágát”, majd 11 milliárdért az üres céget. Értesülésünk szerint azért nem a hagyományos társaságeladást választották, mert az EU tiltja gázkereskedelemmel is foglalkozó társaságok vezetékcég-vásárlását. Az ennek kijátszásául kiötölt trükk már csak azért is visszás, mert az EU korábban maga javasolta az MGT Mol-körbe kerülését. A gázellátás-biztonság szempontjából ugyanis helyénvalóbbnak tartanák, ha az alig száz kilométeres magyar-szlovák szakasz a „fennmaradó” közel 6 ezer kilométert kezelő FGSZ fennhatósága alá kerül. (A Mol amúgy épp a minap adta át a MET nevű gázkereskedőben lévő részét volt menedzserének.) Hogy aztán miért nem jött létre az ügylet, illetve az lefújtnak tekinthető-e, azzal kapcsolatban ellentétes véleményeket hallhattunk. A nyilvános közlések zavarosak. Az MGT tavalyi évéről szóló kiegészítő jelentése szerint a kormányhatározat februárban „tulajdonosi döntésre felfüggesztésre került”. A parlamentben egy ellenzéki képviselő is úgy fogalmazott: „Pintér Sándor letiltotta az eladást”. Ezt ugyanakkor forrásaink a háttérben rendre cáfolták és az ügylet szeptember 30-i zárására hivatkozva türelmet kértek. A kormány ezzel kapcsolatos áprilisi határozata ködösen úgy fogalmaz: „az ügylet vizsgálata után” felhívták a belügyminisztert, biztosítsa a cső szlovák irányú szállítási képességét megháromszorozó beruházás feltételeit. Vagyis azt a folyamatban lévő adásvétel ellenére az állam hozná tető alá. Az FGSZ májusi sajtóbeszélgetésén Terhes Kristóf vezérigazgató nem említett gondokat: a parlamenti választásokat követő másfél hónapos „szünet” után akkorra már elkészült szerződéstervezetekről tett említést. Azt is kifejtette, hogy a portéka eladás alatti fejlesztése miért nem árnövelő tényező.
Ezt Orbán Viktor alighanem másként látja. A stratégiai vezetékkérdésekbe a hozzáértés látványos hiánya mellett is előszeretettel beavatkozó kormányfő képzeletét most a Fekete-tenger román szakaszán talált gáz keltette fel. Pedig a csőhasználati jogok lefoglalása kapcsán már első szavaival eldöntött tényként beszélt a román gáz Magyarországra szállításáról, amivel úgy Bukarestet, mint az eladást mindmáig latolgató kitermelőket, az amerikai ExxonMobilt és az osztrák OMV-t is felbőszítette. A román törvényhozás hamar meg is tiltotta, hogy a gáz nagyobb hányadát egyfelé értékesítsék. A szakanyagok a gáz legnagyobb vevőesélyeseként Ausztriát említik. Ennek jegyében már be is indult egy több százmilliárdos román vezetéképítés. Magyarország így a szállítási díjakon nyerhet. Az FGSZ és a hatóság a túlzott költségek miatt a közvetlen osztrák cső lehetőségét kizárta, útvonalként a szlovák összeköttetést ajánlva. Mivel azonban azt évi 4 milliárd köbméteres szállítási mérettel elsősorban észak-déli áramlásra tervezték, ehhez az évi 1,8 milliárd köbméteres dél-északi irányt is ugyanennyire kellene bővíteni. Az MGT épp most zárja le a körülbelül tízmilliárdos bővítési beruházás megalapozásául szolgáló első kereskedelmi igényfelmérő pályázatot. Bár legutóbb Moszkvában Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin is említést tett az orosz gáz déli irányú ideszállításának lehetőségéről, illetve zajlik a behajózott cseppfolyós gáz (lng) horvátországi lefejtőüzemének hasonló igényfelmérési eljárása is, a dél-északi szállítási kiírás sikere kétséges. A színes ködök mögött ugyanis egyelőre nem körvonalazódik olyan konkrét irány, amiért kereskedők és bankok érdemi kockázatot vállalnának. Háttérbeszélgetéseinkből az a kép szűrhető le, hogy az ügylet az eleve túl trükkös adásvételi szerkezeten és a román-osztrák gázszállítások esélynövekedésén csúszott el. Egy igényfelmérési eljárás közepén a lehetséges jelentkezőkben nem kelt bizalmat a kiíró bonyolult tulajdonosváltása. A beruházási terv kapcsán pedig az állam az árkérdést is újranyitná. De az ügyet jól ismerő forrásaink leginkább az információhiányra hivatkoznak. Hisz elvben még az eladási kormányhatározat is érvényes. Volt ugyanakkor, aki világossá tette: Orbán Viktor a szlovák-magyar vezetéken keresztül továbbra is megtartaná közvetlen rálátását a stratégiai vezetékekre és azt mégse adná át Csányi Sándoréknak. A sokszereplős gázjátszma minden bizonnyal folytatódik. Lapunk megkeresését a Belügyminisztérium az MGT-hez irányította, ahol udvariasan elutasították az adásvétellel kapcsolatos tudakozódásunkat; az FGSZ nem reagált.

A kormány az üres csőben is hisz

Nem ez lenne az első kudarc az MGT életében. 2010-ben a Mol eleve azért állt csak félszívvel a tervhez, mert nem mutatkozott az útvonalra piaci igény. Orbán Viktor az „észak-déli gázfolyosóról” szőtt nagyívű tervekre hivatkozva ezért az állami – akkor Simicska Lajos érdekkörébe sorolt – MVM-et bízta meg az építéssel. A molos OT Industries által körülbelül negyvenmilliárdért lefektetett csövet Orbán Viktor a 2014-es választási kampányban félkészen adta át. Az EU a gázkereskedők vezetékbirtoklási tilalma miatt az MVM MGT-tulajdonlását se engedélyezte, már akkor az FGSZ-t ajánlva vevőnek. Ám Orbán Viktor inkább Pintér Sándor belügyminiszterre bízta a tulajdonosi jogokat. Eközben a Mol borús jóslatai beteljesültek: az üzemen az átadás óta eltelt három év során szinte senki se szállíttatott gázt. Így a javarészt állami gázkereskedők se élnek a lehetőséggel. Ennek oka prózai: az igényekhez képest túl drága a cső használata. Emiatt az állam már több milliárd forint pótlólagos támogatást pumpált a cégbe annak fenntartása érdekében. Igaz, Kaderják Péter energiaállamtitkár korábban kutatóként kimutatta: a vezeték puszta léte akkora gázárcsökkentésre késztette az orosz Gazpromot, hogy a beruházás rég megtérült.

Fél év alatt 2,6 milliárd hasznot hajtott a Mészáros birodalom

M. I.
Publikálás dátuma
2018.09.30. 18:09
Mészáros Lőrinc
Fotó: Népszava
A felcsúti nagyvállalkozó birodalma egyre nagyobb, de a tőzsdei jelentések szerint nem feltétlenül termel több hasznot.
Mindössze 168 millió forintos féléves nyereségről – "átfogó jövedelemről" – számolt be a kormányfő bizalmasaként ismert felcsúti nagyvállalkozó, Mészáros Lőrinc tőzsdei zászlóshajója, az Opus Global Nyrt. Közleményük nem említi, hogy ehhez képest tavaly ilyenkor még 2,1 milliárdos nyereséget jelentettek. Az időszaki árbevétel 21 milliárd forint lett az előző év első hat havának 17 milliárdjához képest. A visszaesés azért fura, mert a csoport ez idő alatt a többszörösére nőtt. Maguk is említik, hogy a cég összértéke az árfolyam alapján 44 milliárdról 225 milliárdra ugrott. A saját tőke és a teljes értéket képviselő mérlegfőösszeg ugyanakkor kevéssé fejlődött. Az Opus érdekkörébe tartozik többek között a felcsúti expolgármester állami megbízásairól elhíresült eredeti társasága, a Mészáros és Mészáros Kft., az építőipari profilú győri Euro Generál, a partvonalon kívülinek szintén kevéssé nevezhető, vasúti kivitelezéssel foglalkozó R-Kord, a tiszapüspöki izocukorgyár, a Csabatáj nevű békési mezőgazdasági csoport, a tűzhelygyártó Wamsler, a Mediaworks nevű kiterjedt sajtóbirodalom, a Magyarország második legfontosabb áramtermelőjének számító Mátrai Erőmű, valamint a szintén visontai, Viresol nevű búzafeldolgozó. Vasárnap jelentett Mészáros Lőrinc két másik – egymással és az Opussal is bonyolult tulajdonosi összefonódásban lévő – tőzsdei cége, a Konzum és az Appeninn is. Előbbi átfogó jövedelme az azonos időszakra vonatkozó 4,2 milliárdról 2,3 milliárdra esett, a főleg ingatlanokban utazó Appeninn – euróban számolt – félévi adózott eredménye viszont mintegy 12 millió forintos veszteségből több mint kétszázmilliós nyereségbe fordult át. Utóbbi birtokolja például a Spar több áruházépületét és a Balaton-parti Club Aligát is. A befektetésekkel foglalkozó Konzum főként a turizmus, a bank-, a pénzügyi, az informatikai, az ingatlan-, valamint a telekommunikációs szektorban tevékenykedik. Ide tartozik például a Hunguest Hotels-lánc, a Balatontourist – így a tóparti kempingek –, a CIG Pannónia biztosító vagy a gyomaendrődi Liget Gyógyfürdő és Kemping. Különböző tőkeműveletek révén a Konzum saját tőkéje az év második felére 70 milliárd közelébe nő. * Pontosítás: A gyomaendrődi Liget Gyógyfürdő és Kemping nem képezi a Konzum Nyrt. tulajdonát. A gyomaendrődi Liget Gyógyfürdő és Kemping kizárólagos tulajdonosa Gyomaendrőd Város Önkormányzata. 

Sokba kerülhet a Kelet pénze - interjú Oszkó Péterrel

Balassa Tamás Vasárnapi Hírek
Publikálás dátuma
2018.09.29. 16:26
Oszkó Péter
Fotó: Lakos Gábor
Oszkó Péter, jogász, üzletember, kockázatitőke-befektető, 2009-2010-ben a Bajnai-kormány pénzügyminisztere. 2014 óta építi saját vállalkozásait. Hobbija egyebek között a szájharmonikázás és a sziklamászás - olvasható a Vasárnapi Hírekben.
„Mint az üzleti életben: magas kockázatokat vállalunk, de ezeket a kockázatokat mindig kontroll alatt tartjuk.” - mondja az egykori tárcavezető a sziklamászásról a hetilapnak adott interjúban
– „Van élet a politikán kívül is” – bátorította civil szakmák felé a tavaszi választáson elhasaló pártok vezetőit. Kritikus a „hatalommámoros” kormánnyal is, de annyira azért nem zavarja az ország gúzsba kötöttsége, hogy politikai szerepet vállaljon? – Viszonylag lehetetlen feladatokba is bele szoktam állni, pénzügyminiszterséget is vállaltam a pénzügyi válság legmélyén, az üzleti életben is a küzdelmesebb vállalkozások vonzanak, de mérlegelnem kell, van-e értelme és hatása annak, amit csinálok. Ma nem olyan a közeg, hogy önálló gondolatokat könnyen befogadna a politika. – De nem gondolja, hogy mivel sok, egyelőre alkalmatlannak tűnő közéleti aktor van, ezért formálgatni kellene egy alkalmas alakulatot? Vagy ez a lehetetlenek között is a leglehetetlenebb? – Pillanatnyilag a leglehetetlenebb. Az alkalmatlannak tűnő ellenzéki szereplők arra alkalmasak, hogy megakadályozzák más, akár potens ellenzéki erő felnövekedését. Teljes csapdahelyzet, miközben van egy egyre nagyobb túlhatalommal rendelkező kormány, amely nem bánik kíméletesen azzal, akiben konkurenciát lát. Nem értékteremtőnek, hanem kiküszöbölendőnek tekinti a versengést, amivel mélységesen nem értek egyet. Az országnak, de még a kormányoldalnak is az lenne az érdeke, hogy legyen versenyképes alternatíva. – Egy okos közegnek a verseny elvileg jót szokott tenni. A Fidesz miért irtózik tőle? – Nehezet kérdez, politológusoknak valót. De az biztos, hogy mély hatást gyakorolt rájuk a 2002-es és a 2006-os választási vereség. Ebből eredeztetem azt a politikai kultúrát, amely a verseny minden lehetőségét ki akarja zárni. Ha már úgysem korrekt a megmérettetés, akkor legyen teljesen inkorrekt, esély se legyen velük szemben. – Azzal – az esztétikai „élményen” túl – mi a legnagyobb baj, hogy a gazdaságban nem a rátermett, hanem a baráti versenyzőknek áll a zászló? – Nem szeretem a politikában a sporthasonlatokat, de ez a legszemléletesebb: ha nem a legügyesebb és legtehetségesebb embereket választom a csapatomba, hanem a leglojálisabb haverjaimat, akkor otthon erősnek tűnhetünk, de idegenben mindig veszíteni fogunk. Ez így van a gazdaságban is. A legnagyobb hazai, közelmúltban felfuttatott cégcsoportok megmérettetés nélkül, politikai helyzetük miatt tudnak fejlődni. Viszont a nemzetközi siker nemcsak a cégméreten és a pénzmennyiségen múlik, hanem azon is, ki mennyire ért ahhoz, amit csinál. – A kormányt segítő konjunktúra vagy – ahogy ön írja – kegyelmi állapot, amely a 4 százalék körüli növekedést hozza, meddig maradhat fenn? – Néhány évig. A kegyelmi állapotnak két oka van. Az egyik, hogy a pénzügyi válságot pénznyomtatással kezelték nagy jegybankok, ami főként a hozzánk hasonló nyitott, külső adósságokkal rendelkező kis gazdaságok számára jelentett könnyebbséget. Ezért kedvezőek az adósságfinanszírozási költségek, és ezért lehetnek alacsonyan a kamatok. A másik ok az uniós források nagy mennyisége. A kétoldali forrásbőség meglátszik a magyar gazdaság teljesítményén. – De ez nem tart örökké. – A pénzbőség politikájából lassan visszalépnek a jegybankok, az érzékenyebb gazdaságok, Törökország, Brazília már most negatívan reagálnak. A Magyarországhoz hasonló helyzetű országokat is megviselheti a forrásbőség visszafogása. Az unióban sem rózsás a helyzetünk, a kormány hatalompolitikai taktikázása nem könnyíti az új költségvetés tárgyalási pozícióit. És még a fejlesztési pénzek korábbi „laza” kezelésének is lehetnek költséges következményei. Mindkét körülményben várható tehát kedvezőtlen változás. A globális folyamatokat nem tudjuk befolyásolni, az uniós forrásoknál azonban befolyásolhatjuk az eredményt. Kérdés, mi a prioritás: az európai pártcsaládok átrendezésére irányuló próbálkozás vagy az ország jó tárgyalási pozíciója. – Nem tűnik úgy, mintha a kormány változtatna a Brüsszellel szembeni hadviselésén. A gyakori keleti vizitek jelenthetik, hogy unión kívüli, orosz, kínai vagy „türk” forrásokat keresnek? – Ez nemcsak valószínűség, hanem szinte bizonyosság. Viszont az illúzió, hogy ezeknek az országoknak nincsenek politikai feltételeik. Oroszországnak egyértelműen vannak. Kína pedig kemény pénzügyi feltételekkel köt stratégiai megállapodást. Ez olyan szuverenitásfeladással járhat, amely bőven meghaladja az uniós politikában is előforduló szintet. Illúzió, hogy jobb üzleteket lehet kötni Keleten. Ha a paksi beruházás épp abban az időszakban kezdődik, amikor a forrásbőség visszaesik, akkor ez mentőövszerű hatással járhat, de közben olyan függőségi helyzetet okoz, amelyet utána évtizedekig nyög az ország. 
A teljes interjút a Vasárnapi Hírek legfrissebb számában olvashatja el.