A határozatban rögzített, vasárnapi határidőig se lett a többi nagy hazai csövet birtokló, a Mol-kézben lévő FGSZ-é az országot Szlovákiával összekötő Magyar Gáz Tranzit (MGT) nevű gázvezeték. Értesüléseink szerint a a Mol és az állam álláspontja az elmúlt hónapok során távolabb került egymástól, mint valaha. Az amilyen rövid, oly viharos múltú magyar-szlovák gázvezeték az ötlet 2010 előtti megfoganása óta Orbán Viktor és Csányi Sándor baráti sakkjátszmájának egyik bábuja. Bár az északi gázösszeköttetés lehetőségét eredetileg az OTP-vezér felségterületének számító Mol vetette fel, a megvalósítást Orbán Viktor már önmagára - pontosabban az akkor még örök és megbonthatatlan barátnak számító Simicska Lajos-uralta MVM-re - osztotta. A kormányfő az általa félkészen átadott csövet az EU kérésére se adta vissza a Molnak, azt inkább a kevéssé hozzáértőnek számító – bár Csányi Sándortól se távol álló – Pintér Sándor belügyminiszterre bízta. Tavaly a Mol ismét oly közel került a – piacon kevéssé népszerű – vezeték visszavásárlásához, hogy a részleteket kormányhatározat szentesítette. Az azóta tapasztalható síri csend, illetve a háttérben hallható, leginkább mondvacsinált indokok arra utalnak, hogy Orbán Viktor meggondolta magát. Tavaly a kormány a december 29-i időpontot találta a legmegfelelőbbnek arra, hogy határozatban közzétegye a – lapunk által már júniusban megszellőztetett – adásvételi terv részleteit. Eszerint a Mol-hátterű FGSZ 34 milliárdért megveszi az MGT „üzletágát”, majd 11 milliárdért az üres céget.
Értesülésünk szerint azért nem a hagyományos társaságeladást választották, mert az EU tiltja gázkereskedelemmel is foglalkozó társaságok vezetékcég-vásárlását. Az ennek kijátszásául kiötölt trükk már csak azért is visszás, mert az EU korábban maga javasolta az MGT Mol-körbe kerülését. A gázellátás-biztonság szempontjából ugyanis helyénvalóbbnak tartanák, ha az alig száz kilométeres magyar-szlovák szakasz a „fennmaradó” közel 6 ezer kilométert kezelő FGSZ fennhatósága alá kerül. (A Mol amúgy épp a minap adta át a MET nevű gázkereskedőben lévő részét volt menedzserének.)
Hogy aztán miért nem jött létre az ügylet, illetve az lefújtnak tekinthető-e, azzal kapcsolatban ellentétes véleményeket hallhattunk. A nyilvános közlések zavarosak. Az MGT tavalyi évéről szóló kiegészítő jelentése szerint a kormányhatározat februárban „tulajdonosi döntésre felfüggesztésre került”. A parlamentben egy ellenzéki képviselő is úgy fogalmazott: „Pintér Sándor letiltotta az eladást”. Ezt ugyanakkor forrásaink a háttérben rendre cáfolták és az ügylet szeptember 30-i zárására hivatkozva türelmet kértek. A kormány ezzel kapcsolatos áprilisi határozata ködösen úgy fogalmaz: „az ügylet vizsgálata után” felhívták a belügyminisztert, biztosítsa a cső szlovák irányú szállítási képességét megháromszorozó beruházás feltételeit. Vagyis azt a folyamatban lévő adásvétel ellenére az állam hozná tető alá. Az FGSZ májusi sajtóbeszélgetésén Terhes Kristóf vezérigazgató nem említett gondokat: a parlamenti választásokat követő másfél hónapos „szünet” után akkorra már elkészült szerződéstervezetekről tett említést. Azt is kifejtette, hogy a portéka eladás alatti fejlesztése miért nem árnövelő tényező.
Ezt Orbán Viktor alighanem másként látja. A stratégiai vezetékkérdésekbe a hozzáértés látványos hiánya mellett is előszeretettel beavatkozó kormányfő képzeletét most a Fekete-tenger román szakaszán talált gáz keltette fel. Pedig a csőhasználati jogok lefoglalása kapcsán már első szavaival eldöntött tényként beszélt a román gáz Magyarországra szállításáról, amivel úgy Bukarestet, mint az eladást mindmáig latolgató kitermelőket, az amerikai ExxonMobilt és az osztrák OMV-t is felbőszítette. A román törvényhozás hamar meg is tiltotta, hogy a gáz nagyobb hányadát egyfelé értékesítsék. A szakanyagok a gáz legnagyobb vevőesélyeseként Ausztriát említik. Ennek jegyében már be is indult egy több százmilliárdos román vezetéképítés. Magyarország így a szállítási díjakon nyerhet. Az FGSZ és a hatóság a túlzott költségek miatt a közvetlen osztrák cső lehetőségét kizárta, útvonalként a szlovák összeköttetést ajánlva. Mivel azonban azt évi 4 milliárd köbméteres szállítási mérettel elsősorban észak-déli áramlásra tervezték, ehhez az évi 1,8 milliárd köbméteres dél-északi irányt is ugyanennyire kellene bővíteni. Az MGT épp most zárja le a körülbelül tízmilliárdos bővítési beruházás megalapozásául szolgáló első kereskedelmi igényfelmérő pályázatot. Bár legutóbb Moszkvában Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin is említést tett az orosz gáz déli irányú ideszállításának lehetőségéről, illetve zajlik a behajózott cseppfolyós gáz (lng) horvátországi lefejtőüzemének hasonló igényfelmérési eljárása is, a dél-északi szállítási kiírás sikere kétséges. A színes ködök mögött ugyanis egyelőre nem körvonalazódik olyan konkrét irány, amiért kereskedők és bankok érdemi kockázatot vállalnának.
Háttérbeszélgetéseinkből az a kép szűrhető le, hogy az ügylet az eleve túl trükkös adásvételi szerkezeten és a román-osztrák gázszállítások esélynövekedésén csúszott el. Egy igényfelmérési eljárás közepén a lehetséges jelentkezőkben nem kelt bizalmat a kiíró bonyolult tulajdonosváltása. A beruházási terv kapcsán pedig az állam az árkérdést is újranyitná. De az ügyet jól ismerő forrásaink leginkább az információhiányra hivatkoznak. Hisz elvben még az eladási kormányhatározat is érvényes. Volt ugyanakkor, aki világossá tette: Orbán Viktor a szlovák-magyar vezetéken keresztül továbbra is megtartaná közvetlen rálátását a stratégiai vezetékekre és azt mégse adná át Csányi Sándoréknak.
A sokszereplős gázjátszma minden bizonnyal folytatódik. Lapunk megkeresését a Belügyminisztérium az MGT-hez irányította, ahol udvariasan elutasították az adásvétellel kapcsolatos tudakozódásunkat; az FGSZ nem reagált.