Bruguera interaktív kiállításán a "síró szobába" lépő látogatókat erős mentolos, természetes alapú illat fogadja, amely könnyeket csal a szemükbe. A művész azt akarta elérni, hogy az elérzékenyülő látogatók empátiával tekintsenek a körülöttük lévő idegenekre.
A csarnokban egy rejtett portrét hívhatnak elő a látogatók. Az egyszerű fekete padlót különleges hőérzékeny anyaggal vonták be, s ha elég sok látogató lefekszik rá, testük melegétől válik láthatóvá a portré, egy szíriai menekült arcképe. Juszuf Homszból menekült Nagy-Britanniába, ahol jelenleg orvostanhallgató.
Catherine Wood, a múzeum nemzetközi művészeti kurátora szerint a művész a "vízszintes falfestmény" gondolatába szeretett bele, és cselekvésre akarta ösztönözni a kiállítás vendégeit.
Az installációt a migráció témája uralja. Bár ez nagyon sok képzőművészt, írót, előadót foglalkoztat, ez a kiállítás abban különleges, hogy a látogatót is be akarja vonni, azt akarja elérni, hogy a néző kényelmetlenül érezze magát. A "síró szoba" és a rejtett portré élményét folyamatos kellemetlen hanghatás, mély zümmögés kíséri.
Az ötvenéves Bruguera Havannában született. Mint kifejtette: nemcsak a menekültváláság foglalkoztatja, hanem a jelenséggel szembeni növekvő közöny.
Bruguera pedig éppen ez ellen a növekvő közöny ellen akar küzdeni. A padlóba rejtett óriási portréval az volt a célja, hogy az emberek együttműködjenek, és megértsék, hogy sok dolog láthatatlan. A művész szerint ahhoz, hogy a portré láthatóvá váljon a padlón, legalább 150-200 ember testmelege szükséges.
A kiállításon a látogatók kézfejére egy bélyegzőt nyomnak, a kiállítás címét, amely napról napra változik. Az ugyanis a tömeges migráció éppen aktuális statisztikai adata. Bruguera szerint meg kell értenünk, hogy az "állandó emberi mozgás pillanatában élünk", és azt is, hogy minden helyzetnek két oldala van.
