Kongói orvos és jezidi nő kapta a Nobel-békedíjat

Megosztva kapta az idei Nobel-békedíjat a szexuális erőszak ellen harcoló kongói orvos, Denis Mukwege, illetve a jezidi emberi jogi aktivista, Nadia Murad – jelentette be a döntést Oslóban a Nobel-bizottság.

Az 1955-ben született kongói nőgyógyász a háborús bűncselekmények során tömeges nemi erőszak áldozatává vált nők kezelésével foglalkozott. Ő alapította a kongói, bukavui Panzi nevű kórházat. Az intézményben a megerőszakolt nők pszichés kezelésére is igen nagy hangsúlyt helyeznek. Összesen mintegy 85 ezer nőt kezelt az 1998-2003 közötti második kongói háború óta. Napi 18 órát dolgozik, és átlagban tíz műtétet hajt végre. Számos nemzetközi díjjal jutalmazták, ezek közül azonban kiemelkedik a Nobel-békedíj. 2016-ban a Time magazin a világ 100 legbefolyásosabb személyisége közé választotta be.

Mukwege sokáig Franciaországban dolgozott, 1999-ben alapította a Panzi kórházat. A legtöbb páciens a háborús övezetekből érkezett. Mukwege nem egyszer beszélt arról, hogy női betegei milyen borzalmas állapotban érkeztek intézményébe. Többjükön még ruha sem volt. A sebész 2012-ben az ENSZ-nél is felszólalt, s elítélte, hogy a kongói háborúban tömegesen erőszakoltak meg nőket. Egyúttal élesen bírálta a kongói, illetve a világ más kormányait, hogy semmit sem tettek a szörnyűségekkel szemben. 2012-ben gyilkossái kísérletet is sikerült túlélnie, ezt követően néhány hónapra Európában lelt menedékre, ám 2013 januárjában visszatért Bukavuba.

A másik díjazott, Nadia Murad 1993-ban született Irakban, a Szindzsár körzetben található Kojóban. Jezidi keresztény közösség tagja. 19 éves volt, amikor az Iszlám Állam (IS) fegyveresei túszul ejtették és rabszolgájukká tették, 6700 sorstársával együtt. Mint elmondta, Moszulban tartották fogva társaival, rendszeresen megverték, cigarettát nyomtak el a testén. Többször is megerőszakolták, a „normális napirend része lett” a végtelen erőszak. A katonák szabták meg, hogy milyen ruhát kell viselnie, de emellett még a vallását is meg kellett változtatnia.

Több ízben próbált elmenekülni a kínzások elől. Később sikerült kijátszania őrei éberségét, egy családnál lelt menedékre, sikerült kicsempészni őt az IS által uralt területről. Unokahúgát, akit szintén elhurcoltak, hat menekülési kísérlet után szolgáltatták vissza a városlakók a terrorszervezet embereinek. A lány szerint a szíriai és iraki lakosok többsége igyekezett nem tudomást venni a szexrabszolgákról, hagyták őket üvölteni a rabszolgapiacon anélkül, hogy bármit tettek volna értük.

Ezt követően Irakban, a duhoki menekülttáborban lelt menedékre. 2015 februárjában egy belga lapnak számolt be első ízben szörnyű megpróbáltatásairól. Ugyanebben az évben ezer nőhöz és gyermekhez hasonlóan a németországi Baden-Württembergben telepedhetett le, itt lelt új otthonra.

2015 decemberében az ENSZ Biztonsági Tanácsát tájékoztatta arról, milyen emberkereskedelmet folytatnak az IS terroristái. Ezt követően a világszervezet számos nemzetközi programjában vett részt, menekültekkel, háborús konfliktusok túlélőivel találkozott. 2016-ban alapítványt hozott létre a népirtás áldozatainak megsegítésére. 2017 májusában Ferenc pápa fogadta a Vatikánban. Arra kérte a katolikus egyházfőt, lépjen fel az IS fogságában lévő jezidi nők érdekeiért.2017 novemberében adták ki Nadia visszaemlékezéseit. A könyv Az utolsó lány: fogságom története címet kapta.