Azt tapasztaljuk, hogy vannak, akik nem feldolgozni, hanem csinálni akarják a történelmet – indokolta Sebes József, a Raoul Wallenberg Egyesület elnöke, miért kell vitatkozni a Horthy Miklós kormányzó nevével fémjelzett korszakról. A Kossuth Klubban tartott fórum történészei először azt a kérdést járták körbe: mennyiben nevezhető jogállamnak a Horthy-rendszer?
Bár nem beszélhetünk „fasiszta rendszerről”, voltak elnyomó és kirekesztő törekvései, törvényei – állapította meg Szita Szabolcs, a Páva utcai emlékközpont igazgatója. Szakály Sándor, a VERITAS Történetkutató Intézet főigazgatója úgy vélte, a két világháború közötti Magyarországot az akkori európai átlagnak megfelelő jogállamnak lehet minősíteni. Turbucz Dávid – a korszakkal foglalkozó több könyv szerzője – demokrácia és diktatúra közötti átmenetként, parlamenti berendezkedésre épülő autoriter rendszerként határozta meg a Horthy-korszakot.
Horthy Miklós antiszemitának tartotta magát. Antiszemitizmusa idővel szelektívvé vált: megkülönböztetett „jó” és „rossz” zsidókat – tért át Turbucz a holokausztban viselt felelősség témájára. A zsidóság fizikai megsemmisítését nem támogatta, ez nem szerepelt politikai céljai között. Ugyanakkor lehetőséget látott arra, hogy a zsidóság feláldozása árán a németek kivonulnak az országból. Horthy tudta, mi fog történni a deportáltakkal – hangsúlyozta Turbucz Dávid.
„Felmerült bennem a kérdés, szabad-e megszólalnom, mert ilyenkor fel szoktak jelenteni holokauszttagadásért” – ironizált Szakály Sándor, aki igyekezett elmagyarázni, hogy a Kamenyec-Podolszkijba történt 1941-es deportálásokkal összefüggésben miért használta az „idegenrendészeti eljárás” kifejezést. Szerinte máig nem egyértelmű, hogy Horthy mikor és mit tudott az elhurcolt zsidóság sorsáról. A kormányzó egy el nem küldött levelére is hivatkozott, amelyben Horthy akart Hitlernél a zsidókkal való bánásmód miatt.
Szita Szabolcs arra jutott: a valóság feltárásában nagy a lemaradásuk, nekik, történészeknek sok feladatuk van még.
