Új frontok nyílnak a világpiacon, újabb olajválság is jöhet

Publikálás dátuma
2018.10.10. 10:57

Az amerikai szankcióktól szorongatott Irán és az összeomlás szélére került Venezuela, továbbá Washington kiszámíthatatlan gazdaságpolitikája újrarendezte az olajkereskedelmet.
Szeptember végére a Brent típusú olaj hordónkénti világpiaci ára átlépte a 80 dollárt, s azt sem tartják kizártnak, hogy elérheti akár a 100 dollárt is. Az Amerikában irányadó WTI is csúcsot döntöget az elmúlt hónapokhoz képest. Az Irán elleni szankciókkal az amerikaiak azt célozták meg, hogy teljesen kiszorítsák Iránt a kőolaj piacáról, és ennek érdekében a lehetséges vásárlók nyílt fenyegetésétől sem riadtak vissza. Ezt állítja az iráni olajipari miniszter, aki a blokádot olyan amerikai vágyálomnak minősítette, amely egyszerűen kivitelezhetetlen. Ha még igaza lenne is, Irán megszorongatásának máris jelentkeznek a hatásai. A november elején hatályba lépő Irán elleni szankciók csökkenthetik az elmúlt hónapokban produkált napi 2 millió hordó iráni exportot és felhajthatják az árakat. Ezen az sem változtat sokat, hogy Nagy-Britannia, Franciaország, Kína, Németország és Oroszország úgy foglalt állást, hogy Donald Trumppal dacolva folytatják a kereskedést Iránnal. Nehéz megbecsülni, miként alakul az ár a jövőben, hogyan változtatja időről időre a Kőolajat Exportáló Országok Szervezete, az OPEC a termelés visszafogását vagy éppen növelését. Június végén például napi egymilliós hordós emelést hajtottak végre, az OPEC szeptemberi monitoring bizottságának a tanácskozása azonban nem azt tükrözte, hogy további jelentős visszafogáson gondolkoznának. A változtatás akkor következne be, ha az iráni és a venezuelai export további zuhanását mindenképpen kompenzálni kellene. 
Az OPEC miniszterek ülése
Fotó: AFP
Az orosz energetikai miniszter bizonytalan annak megítélésében, mennyire lenne képes növelni az olajkitermelést Oroszország, ha erre szükség lenne. A The Wall Street Journal szerint Szaúd-Arábia sincs abban a helyzetben, hogy ezt a kompenzációt végrehajtsa. A szaúdi energetikai miniszter viszont lát erre lehetőséget.  Az Egyesült Államok kőolaj-kitermelésének jelentős növelésével és a palaolajjal száll be a versenybe. Washingtoni hírek szerint a palaolaj-termelés félévszázados csúcsot döntöget néhány éven belül. Az olajkitermelés egésze tekintetében pedig az Egyesült Államok az élre tör és maga mögé utasíthatja Oroszországot és Szaúd-Arábiát.  Donald Trump amerikai elnök, miközben arra hívta fel a figyelmet, mennyit tesz Amerika a Közel-Kelet megvédése érdekében, azt is jelezte, elvárja, hogy az OPEC csökkentse az árakat. Az érdekeltek azonban nem reagáltak erre az igényre, és aki mégis tett valami megjegyzést, arra célzott, hogy nem egy Twitter-bejegyzés alapján fogják eldönteni, merre menjenek tovább. A Gazeta.ru orosz hírportál elemzője, aki átfogó képet ad az olajhelyzetről, az amerikai olaj nem túl jó minőségére hívja fel a figyelmet, és arra, hogy a kiélezett helyzetben Kína nem szívesen importálna olajat az Egyesült Államoktól. Trump azonban még nem játszotta ki összes kártyáját. Ha nemcsak szavakban, de tettekben is a közel-keleti országok katonai támogatását összeköti az olajárak alakulásával, akkor változhat a helyzet. Oroszország számára az olaj árának növekedése a legjobbkor jött. A szankciók szorításában, a rubel gyengülése mellett a kőolaj termelése és exportja létkérdéssé vált. A baj csak az, hogy mint ezt a Finanz.ru portál megállapítja, Oroszország közeledik ahhoz a pillanathoz, amikor az olaj feltárása zuhanni fog. A portál arra a tanácskozásra hivatkozva írta ezt, amelyen Alekszandr Novak, energetikai miniszter tett jelentést Dmitrij Medvegyev kormányfőnek. Idén a kitermelés 553 millió tonna lesz, 2021-re éri el a csúcsot: az 570 millió tonnát. Az iparág ösztönzése nélkül azonban fokozatos visszaesés következhet be, 2035-re már csak 310 milliót prognosztizálnak. Az olajkutak hozama az elmúlt tíz év alatt már csökkenést mutatott. Ez különösen a legfontosabb kitermelési régióban, Nyugat-Szibériában volt tapasztalható. 2022-től rubelmilliárdos veszteségekkel kell számolni. Ebben szerepe van annak is, hogy világviszonylatban is igen magas adót vetnek ki az orosz olajiparra. A jövőben jelentős adókieséssel is számolni lehet, ha csak nem változtatják meg az adórendszert. A Hanti-Manszi nemzetiségi körzetben például a jelenlegi adórendszer fennmaradása esetén az olajtartalékok 50 százalékának feltárásához hozzá sem tudnának kezdeni. Ezért is tartaná a minisztérium fontosnak, hogy kedvezményeket biztosítsanak az új feltárások esetében. Az is természetes, hogy a magas olajár aligha marad mindig ilyen magas. Jellemző, hogy az orosz költségvetés nyilvánosságra hozott adatai között olyan becslést is olvashatunk, amely szerint 2024-re az olaj hordónkénti ára 54 millió dollárra csökkenhet. Ebben a képlékeny helyzetben mindenki keresi új helyét a porondon. Érdekes jelenség, hogy a Bloomberg tudósítása szerint Kuvait leállította olajszállításait az Egyesült Államoknak. Ilyen lépésre 1992 óta első ízben került sor. Akkor az Irakkal kirobbant háború kényszerítette erre. Most sokkal prózaibb az ok: Ázsiában nagyobb a kereslet és többet fizetnek.

Trump számára fegyver az olaj

Az Egyesült Államok teljesen leállította Kínába irányuló olajszállításait. Ezt a China Merchants Energy Shipping elnöke jelentette be. A cég az egyik legjelentősebb olajszállítóként korábban nagy bevételt könyvelhetett el a kínai üzlettel. A lépés része annak a kereskedelmi háborúnak, amit Trump elnök folytat Kína ellen.  

Olajválság jöhet

A jövő sok meglepetést tartogat. Szakértők szerint még az is bekövetkezhet, hogy véget ér az olaj domináns szerepe az energiahordozók között. A Wood Mackenzie energiatanácsadó cég prognózisa, hogy a globális olajkereslet növekedésével egyre kevésbé lesz képes lépést tartani a kitermelés. Ennek következtében nagy hiány alakulhat ki. Több elemző foglalkozik azzal, hogy az alternatív energia mellett a földgáz egyre nagyobb helyet követel magának a multinacionális cégek befektetési terveiben. 

Szerző
Frissítve: 2018.10.10. 11:01

Varsó újabb dologban követné Budapest példáját

Publikálás dátuma
2018.10.10. 09:00
Édouard Philippe francia kormányfő és Joachim Brudzinski lengyel belügyminiszter
Fotó: Jeff Pachoud / AFP
A magyar kormánynak nagyon bejött a bevándorlás merev elutasítása, illetve az ENSZ ekézése. A lengyel kormány most arra készül, hogy lemásolja ezt.
A lengyel belügyminiszter szerint országának célszerű kiszállnia – miként azt Magyarország már megtette – az ENSZ aláírásra váró migrációs egyezményéből, mondván, az bátoríthatja a további illegális migrációt. „Azt fogom ajánlani Mateusz Morawiecki miniszterelnöknek, hogy ne csatlakozzunk a megállapodáshoz” – mondta Joachim Brudzinski Lyonban, ahol megbeszélést tartottak a nagyobb európai uniós országok belügyminiszterei – a lengyel mellett a brit, a francia, a német, a spanyol és az olasz tárcavezető – Jeff Sessions amerikai igazságügyi miniszterrel, valamint a marokkói belügyminiszterrel közösen, a migráció, illetve a terrorizmus elleni harc kérdéseiről. Az ENSZ-megállapodás deklarált célja a „biztonságos, rendezett és szabályozott migráció” feltételeinek a megteremtése, egyebek közt a migránsjogok rögzítésével, illetve a társadalmi integráció előmozdításával. A tervek szerint a dokumentumot decemberben fogják aláírni a marokkói Marrakesben.  A lyoni tanácskozás ideje alatt a francia rendőrség – mintegy illusztrálandó a terrorizmus elleni felkészülés fontosságát – a város egyik stadionjában több száz fő részvételével, drónok bevetésével biztonsági gyakorlatot hajtott végre, terrorakció semlegesítését imitálva.  A belügyminiszterek értekezletét megnyitó hétfői munkavacsorán a házigazda, Édouard Philippe francia kormányfő felszólította a résztvevőket, hogy hangolják össze jobban bevándorlási politikájukat, mondván, ezt a problémát nem lehet kizárólag nemzeti eszközökkel megoldani.  Kiszivárgott értesülések szerint a belügyminiszterek között továbbra sem mutatkozott összhang a migrációs témában. Különösen a közös európai megoldást szorgalmazó francia és a migrációt minden eszközzel ellenző olasz álláspont ütközött egymással. Utóbbit a szélsőjobboldali Liga által delegált belügyminiszter, Matteo Salvini képviselte. A tanácskozásnak éppen az volt a célja, hogy megpróbálják közelíteni egymáshoz a migrációt illetően kategorikusan elutasító olasz és lengyel, illetve a megengedőbb francia és német pozíciót. Marokkót azért hívták meg az értekezletre, mert az utóbbi időben – jórészt éppen azért, mert Olaszországban immár nem engedik partra tenni a Líbiából útnak indult és a tengerből kimentett migránsokat – jóval többen érkeznek Spanyolországba, Marokkó irányából.    
Frissítve: 2018.10.10. 09:06

Ausztria csak azért is elvenné a külföldi gyerekek pótlékát

Publikálás dátuma
2018.10.10. 08:30
Az osztrák parlament
Fotó: JOE KLAMAR / AFP
Hiába uniós polgár egy szlovák, lengyel vagy magyar munkás, az osztrák kormány más elbírálás alá venné őket. A családtámogatással kezdik.
Uniós elnökség ide, kelet-európai felhorkanás oda, az osztrák kormány eldöntötte, hogy januártól életbe lépteti az Ausztriában dolgozó uniós állampolgárok otthon hagyott gyerekei után járó családi pótlék csökkentését. Kedden összeült a bécsi parlament családügyi bizottsága, áldását adta a kezdeményezésre. Így nem is kétséges, hogy ugyanez történik majd október 24-én, amikor a képviselőház teljes plénumán bocsátják szavazásra az indexelésnek nevezett törvényjavaslatot. A jelenlegi szabályok szerint 0 némileg leegyszerűsítve –az osztrák állam kifizeti az uniós vendégmunkásoknak a hazai és az osztrák családi pótlék közti különbözetet. A bécsi kormány azzal érvel ez ellen, hogy az otthon hagyott gyermek pótlékát nem az osztrák, hanem az anyaország által osztott pótlékhoz kell igazítani, elvégre a költségek is odahaza keletkeznek. Szívesen hozzák fel Szlovákia példáját, ahol 24 euró az egy gyermekre jutó havi ellátmány, míg Ausztria – a gyermek életkorától függően – 114-165 eurót fizet. A csökkentés osztrák ellenzői viszont azzal érvelnek, hogy például az otthoni idősellátás, amire az osztrák családok egyre inkább törekednek, elsősorban (70-80 százalékban) a szlovák segítőkön múlik, ők hajlandók – leginkább párban – 24 órás szolgálatot vállalni. Félő, ha a családi pótlék csökken, akkor inkább a Szlovákiában bővülő munkalehetőségek felé fordulnak. Gazdasági haszna sincs nagyon a szigorúságnak, Ausztria évente 4,7 milliárd eurót fordít családi pótlékra, az összegből 273 millió jut külföldre. Azaz mindössze 114 millió eurót takarít meg, aminek inkább belpolitikai haszna van, táplálja a lakosság külföldi ellenes érzelmeit. Az Európai Unió a kelet-európai érintettek oldalán áll, és az egyenlő elbánás elvére hivatkozik. Nevezetesen arra, hogy az érintett vendégmunkások Ausztriában ugyanúgy adóznak, fizetik az illetékeket, mint osztrák kollégáik, ugyanúgy jár nekik ezért a belföldiekével egyenlő juttatás is.