Putyin korábban kitüntette a Szkripal-mérgezés gyanúsítottjait

Publikálás dátuma
2018.10.09. 16:21
Az elkövetők
Fotó: AFP/Metropolitan Police Service
A legmagasabb orosz állami elismerésben részesült a két, támadással gyanúsított hírszerző, akiket Vlagyimir Putyin korábban ártatlan turistának nevezett.
A Szkripal-ügy másodikként azonosított gyanúsítottjának is a legmagasabb orosz állami kitüntetést adományozta Vlagyimir Putyin orosz államfő – idézi a Bellingcat brit oknyomozó portál keddi, beszámolóját az MTI.
Az angliai székhelyű, vizsgálatainak eredményeit online blogfelületén ismertető civil szervezet a Salisbury városában idegméreg-hatóanyaggal elkövetett márciusi merényletkísérlet mindkét gyanúsítottját azonosította. Két hete közölték, hogy vizsgálataik szerint a Ruszlan Bosirov névre kiállított útlevéllel utazó orosz állampolgár valójában Anatolij Vlagyimirovics Csepiga, az orosz katonai hírszerzés (GU) ezredese, akinek 2014-ben a legmagasabb orosz állami kitüntetést, az Orosz Föderáció Hőse címet adományozták.
Hétfő este az Alekszandr Petrov névre kiállított útlevelet használó gyanúsítottról írta meg, hogy Alekszandr Miskin, a GU katonaorvosa. A Bellingcat által kedden közölt újabb részletek szerint Miskin is az Orosz Föderáció Hőse kitüntetés birtokosa. 
 Vlagyimir Putyin korábban a mérgezéssel megvádolt férfiak ártatlanságát hangsúlyozta –  a két hírszerző pedig interjút is adott az orosz állami RT-.televíziónak, amiben arról beszéltek, hogy ők csak Salisbury toronyóráját akarták megnézni, és fogalmuk sem volt róla, hogy Szkripal is a városban lakik. A csatorna riportere arra már nem kérdezett rá, hogy akkor hogy találhatták meg később a Novicsok nevű katonai idegméreg,nyomait az orosz "turisták" szállodai szobájában.
Anatolij Vlagyimirovics Csepiga és Alekszandr Miskin
Fotó: AFP/Metropolitan Police Service
Szerző

Kiválasztották az idei Szaharov-díj jelöltjeit

Publikálás dátuma
2018.10.09. 16:09

Oleh Szencov bebörtönzött ukrán filmrendező, Násszer Zefzafi marokkói aktivista vagy a Földközi-tengeren életeket mentő civil szervezetek kaphatják idén az Európai Parlament (EP) Szaharov-díját.
Bejelentették a gondolat- és véleményszabadságért folytatott küzdelem elismeréseként adományozott kitüntetés jelöltjeit Brüsszelben. A díjra bármely frakció vagy legkevesebb negyven képviselő tehet javaslatot. A jelölteket az Európai Parlament külügyi, fejlesztési és emberi jogi bizottságának tagjai választották ki az eredeti nyolc jelölt közül.  Nasser Zefzafi a marokkói Rif régióban a Hirak nevű tiltakozási mozgalom vezetője, amely a korrupció, az elnyomás és a hatalommal való visszaélés ellen harcol. 2017 májusában tartóztatták le, és húsz év börtönre ítélték az „állam biztonsága elleni összeesküvés” vádjával. 2018 augusztusában VI. Mohamed király 188 Hirak-aktivistának bocsájtott meg, de Zefzafi nem volt köztük. Augusztusban éhségsztrájkba kezdett, hogy leleplezze fogvatartásának körülményeit. Az Európai Egyesült Baloldal jelölte. Oleg Szencov ukrajnai filmrendező, akit 20 év börtönre ítéltek „terrorista cselekmények kitervelése” miatt a „de facto” orosz uralom ellen a Krímben. Az Amnesty International szerint a tárgyalási folyamat „katonai bíróság előtt zajló” igazságtalan jogi eljárás volt. Szencov a szimbólumává vált annak, hogy csaknem 70 ukrajnai polgárt törvénytelenül letartóztattak, és hosszú börtönbüntetésre ítéltek az orosz megszálló erők a Krím félszigeten. 2018 májusa óta tartó éhségsztrájkját a napokban függesztette fel. Az Európai Néppárt jelölte.  A Földközi-tengeren kutató és mentőtevékenységet végző civil szervezeteket, akik emberi jogokat védenek, és migránsok életét mentik meg szociáldemokrata és a zöldpárti frakció közösen jelölte. Ezek: Boat Refugee Foundation, Jugend Rettet, Lifeline Rescue Boat, Orvosok Határok Nélkül, MOAS, Proactiva Open Arms, PROEM-AID, Save the Children, Sea Eye, Sea Watch, and SOS Mediterranée.   A parlament házbizottságaként működő úgynevezett Elnökök Konferenciája október 25-én választja majd ki, hogy ki veheti át a decemberi plenáris ülésen az idén 30. alkalommal kiosztott kitüntetést. 

A díj

A Nobel-békedíjas Andrej Szaharov orosz atomfizikusról elnevezett kitüntetést 1988 óta minden évben olyasvalakinek ítélik oda, aki jelentős erőfeszítéseket tesz, nagy áldozatokat vállal az emberi jogokért, a gondolatszabadságért és a demokráciáért folytatott küzdelemben.

Szerző
Témák
Szaharov-díj

Megbukott a referendum, de marad a kirekesztés

Publikálás dátuma
2018.10.09. 14:38

Fotó: AFP/NurPhoto
Csúfos bukás lett a romániai népszavazás a család definíciójáról. Abban viszont biztos segített a voksolás, hogy az európai uniós szégyenpadon együtt ülő magyar és román kormány egyre közelebb kerüljön egymáshoz.
Nem érte el a 30 százalékos érvényességi küszöböt a hétvégi, a „keresztény család védelmének” céljából kiírt romániai referendum. A részvétel 20,41 százalékos volt, 3.731.704 szavazó jelent meg az urnáknál, alig 700 ezerrel több, mint ahányan a kezdeményezést aláírták.   De nem a kormányon múlott, amely az utolsó száz méteren, amikor már kezdtek sokasodni a mindenféle civil bojkottfelhívások, sürgősségi kormányrendelettel tette kétnapossá a referendumot. A lebonyolításhoz pedig 163,712 millió lejt (11,5 milliárd forint) biztosított. Az eredmény tekintetében nincs meglepetés, a megjelentek 91,61 százaléka szavazott igennel, csak 6,42 mondott nemet arra. Arról kellett dönteni, hogy az alkotmányban szereplő „a család a házastársak szabad akaratnyilvánításából létrejött házasságon” alapszik meghatározásban a házastársak helyett a „férfi és a nő” szerepeljen. Bár úgy tűnik, győzött a józan ész, a tolerancia és a szekularizáció Romániában, ez a kép kissé idealizáltnak tűnik. Első olvasatra valóban azt üzeni, hogy a román társadalom többsége toleráns, nem kíván részt venni egy, a nyilvánvalóan melegek ellen irányuló jogfosztásban és azt sem szeretné, hogy az egyházaknak akkora befolyásuk legyen a 21. századi társadalomban, hogy alkotmányba tudjanak foglalni bármiféle diszkriminációt. Ez az érvelés azonban kissé sántít, hiszen felmérések sokasága bizonyítja évről-évre, hogy Romániában a melegek az első négy leginkább visszautasított közösség közé tartoznak az AIDS-fertőzöttekkel, a romákkal és a szellemi fogyatékosokkal együtt. Az ország a melegjogok szabályozása terén is rosszul áll, hiszen  a melegházasságot törvény tiltja, az együttélésre nincs konkrét jogi keret. A homoszexuálisok hátrányos megkülönböztetésének tilalmát is csupán a 2001-es diszkriminációellenes törvény rögzítette először. Ez a törvény alkalmazta először esetükben is az Európai Unió jogrendszerét, tette lehetővé számukra a csoportos felvonulásokat és a szabad véleménynyilvánítást. Ezért szervezték az első bukaresti Pride-ot csak 2005-ben, amelyet persze minden évben hangosan ellenez a román ortodox egyház, a szélsőjobb újfasiszta Noua Dreapta/Új Jobboldal pedig rendszerint ellentüntetést szervez, nem egyszer próbáltak rátámadni a Pride résztvevőire. Az alakulat ugyanilyen következetesen és agresszíven lép fel minden magyar ünnepen, minden magyar közösségi megmozdulással szemben is. A korlátozott melegjogok ellenére az államegyháznak tekinthető ortodox felekezet és a neoprotestáns egyházak kebelén egyre erősödnek a homofób, szélsőjobb mozgalmak, mint amilyen a mostani referendumot kezdeményező Koalíció a családért. Mivel a jelzett jelenség ellen különösebben széles civil társadalmi tiltakozás sem volt eddig tapasztalható, valószínűsíthető, hogy a családrefendum kapcsán tanúsított érdektelenség is inkább a politikum és az egyházak felé küldött lakossági üzenet, mintsem az elfogadás jele. A romániai lakosság alig 10 százaléka bízik a politikai pártokban, a demokratikus jogállam intézményeinek a tekintélye is mélyponton van. Tudják ezt a parlamenti politikai pártok is, nem véletlen, hogy pártként egyikük sem merte sem nyíltan felvállalni az igenek támogatását, s vezető politikusaik is inkább csak maszatoltak a kérdésben, részvételre és lelkiismeret szerinti szavazásra buzdítottak. Ám alig zárultak az urnák, máris megkezdődött az egymásra mutogatás és a kudarc felelőseinek keresése. Most már elhangzik az is, hogy pártvezetői hiba volt kiállni a referendum mellett, mert ezzel szavazókat idegenítettek el. Ám ezek a politikusi bíráló hangok a kampányban hiányoztak, minden bizonnyal annak köszönhetően, hogy maguk is túlértékelték az ortodox egyház társadalmi befolyásolási erejét. Ugyanez történt a romániai magyar kisebbségi társadalomban is. Az RMDSZ parlamenti képviselői és szenátorai két kivétellel megszavazták az alkotmánymódosító törvényt, a szervezet részvételre buzdított és lelkiismeret szerinti szavazásra. Kelemen Hunor RMDSZ elnök voksa leadása után azt állította, „Azért szavaztam ma, mert a demokrácia részvételt jelent”. (Magyar civilek sokasága azonban másképpen látta, bojkottra szólítottak, azt is demokratikus állásfoglalásnak tekintették. És az ő szavukat hallgatták meg többen.) Helyettese, Porcsalmi Bálint ügyvezető elnök volt az egyetlen vezető tisztségben lévő RMDSZ-es politikus, aki a kampány során diszkriminatívnak és homofóbnak nevezte a referendumot, jelezve, hogy nem vesz részt azon. RMDSZ politikusok sora buzdított az igenre, a hagyományos, keresztény család védelmére. Hasonlóképpen tettek a magyar egyházak is, az aláírásgyűjtésben és az igen melletti kampányban is a magyarbarátnak nem mondható ortodox egyház mellé álltak. Az unitárius egyház főjegyzője (püspökhelyettese) egyedüli magyar egyházi vezetőként állt ki a nagyközönség elé azzal, hogy: „Ha valakinek a faji, a nemzeti, a vallási önmeghatározása szabad, akkor a szexuális orientációjára vonatkozó önmeghatározása is az. Ha a hit Isten ajándéka, a nemi identitás és a szexuális orientáció is Isten ajándéka", az embernek szabadnak kell lennie szexuális orientációjának megélésében, kinyilvánításában és megmutatásában is, beleértve a párválasztást, a családalapítást és a házasságot. A magyarlakta megyék a részvétel tekintetében utolsók lettek. Legkevesebben Kovászna megyében voksoltak, 8,5 százalék, Hargita megyében pedig 11,12 százalék. És ez nemcsak az RMDSZ és a magyar egyházak irányába, hanem Budapest felé is üzenet értékű. Az Orbán-kormány általában minden határon túli szavazás esetében állást foglal, most  visszafogottabb volt. Az nem volt kérdés, hogy mind az RMDSZ, mint az erdélyi egyházak a budapesti „nemzeti kormánynak” akart tetszeni, amikor besorolt az ortodox fundamentalisták mögé, de egyedül Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár buzdított szavazásra Erdélyben. Nagyváradon, egy a helyi püspökökkel közösen tartott sajtótájékoztatón Soltész úgy érvelt, Európa-szerte az egyik legnagyobb kihívás a demográfia, amire Brüsszel és több ország is a migrációt látta megfelelő megoldásnak, ám egyre többen ismerik fel, hogy ez tévút, ezért szembefordulnak ezzel, és belátják, hogy a megoldást a család, a családok megerősítése jelenti. A magyar állam képviselője gratulált a referendumot kezdeményező Koalíció a Családért csoportnak, hangsúlyozva, hogy „a közös cél összehozta az egyházakat” és a szociáldemokrata pártelnök, Liviu Dragnea szavait idézve állította, ha azért vallási fanatikusnak minősül, mert hagyománytisztelő ember, keresztény, aki szerint a családot egy férfi és egy nő alkotja, akkor vállalja a vallási fanatikus jelzőt is. Az államtitkár rámutatott, vannak feszültségek Románia és Magyarország között, de vannak olyan kérdések, amelyeket meg tudtak oldani az elmúlt évek, elmúlt hónapok során. És valóban, egyre látványosabban közeledik a bukaresti baloldali és budapesti jobboldali kormány, Bukarest szorgalmasan másolja a budapesti unortodox, illiberális receptet mind a sorosozás, mind a migráció, mind a család kérdésében. Talán az is megelőlegezhető, hogy az érvénytelen, de az igenek többségével zárult homofób népszavazás eredményét ugyanúgy győzelmi zászlóra tűzi, mint tette azt a Fidesz kormányzat a 2004-es kettős állampolgársági és a 2016-os migrációról szóló magyar referendummal.  A Koalíció a családért pedig máris jelezte, folyatja a harcot a „genderideológia” elleni harcot.

Melegjogok az Európai Unióban

Az Európai Unió 28 tagállama közül 14 engedélyezi a melegházasságot. Azonos neműek házasságát engedélyezi Belgium, Dánia, Finnország, Franciaország, Németország, Írország, Luxemburg, Málta, Hollandia, Portugália, Spanyolország, Svédország, Nagy-Britannia, Szlovénia. Ausztriában 2019. január elsejétől lép hatályba Azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolatát engedélyezi Ausztria, Belgium, Horvátország, Ciprus, Csehország, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Magyarország , Írország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Szlovénia, Nagy-Britannia. Alkotmány zárja ki azonos neműek házasságát Bulgária, Horvátország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Szlovákia  

Minket nem kérdeztek

Az Országgyűlés 2009. április 20-án fogadta el a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló 2009. évi XXIX. törvényt. Az Alaptörvény és a Polgári Törvénykönyv viszont egyaránt rögzíti, hogy házasságot csak egy nő és egy férfi köthet. Magyarországon az Orbán-kormány referendum nélkül módosította ilyen irányba az alkotmányt, arra hivatkozva, hogy a 2010-es kétharmados győzelem egyben referendum is volt, felhatalmazás az alkotmánymódosításra. Az „alaptörvény” szerint „Magyarország védi a házasság intézményét, mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot, mint a nemzet fennmaradásának alapját”. Vagyis a magyar család fogalmából kimaradnak a regisztrált élettársi kapcsolatok, az élettársi kapcsolatok (az együttélések), az egyszülős családok, az élettársi viszonyban élő mozaikcsaládok, az egyneműek és gyermekeik által alkotott családok. Azaz a mai magyar családok nagyobb része.  

Szerző