Három, maffiamódszerekkel végrehajtott gyilkosság - Európában is veszélyes pálya az újságírás

Publikálás dátuma
2018.10.11 08:00
Virágok Viktoria Marinova emlékére
Fotó: AFP/ Dimitar DILKOFF
Nem csak háborús övezetben vagy drogmaffia uralta országokban gyilkolnak újságírókat, hanem újabban az Európai Unióban is.
Egyetlen év alatt három, maffiamódszerekkel végrehajtott újságíró-gyilkosság történt európai uniós országban. Tavaly október 16-án Máltán, saját lakása előtt, saját autójában robbantották fel Daphne Caruana Galiziát, idén február 26-án Szlovákiában, nagymácsédi otthonában lőtték agyon Jan Kuciákot és menyasszonyát, a múlt hét végén, október 6-án éjszaka pedig megerőszakolták, megkínozták, majd megölték a 30 éves Viktoria Marinovát. A három esetben sok a közös vonás. Mindhárom újságíró korrupciós ügyekben nyomozott, minden esetben a politika csúcsaiig értek a szálak. De a legfájdalmasabb hasonlóság, hogy bár letartóztatások történtek, egyik esetben sem tisztázódott még egyértelműen sem a végrehajtó, de főképp a megrendelő személye. Erre talán Mexikóban vagy Oroszországban senki sem csodálkozna rá, csakhogy mindhárom eset az Európai Unióban történt. Daphne Caruana Galizia autóját a maffia és a terrorcsoportok által egyaránt előszeretettel használt Semtex robbanószerrel röpítették a levegőbe. Galizia a politikai elit és az alvilág összefonódásának bizonyítékait tárta fel, azt hozta nyilvánosságra, hogy egyes bűnözői körök a pénzmosási műveleteik során együttműködnek Joseph Muscat máltai miniszterelnökkel, illetve az ő feleségével, de az ellenzék vezetőjével és korábbi miniszterrel szintén. Tavaly decemberben őrizetbe vettek tíz gyanúsítottat, mindannyian máltaiak, és ismertek a hatóságok előtt. A máltai nyomozók igénybe vették az amerikai FBI, az Europol és a finn rendőrség segítségét is. A letartóztatottak közül hármat állítottak bíróság elé, de ők legfeljebb csak a gyilkosság végrehajtásával vádolhatók, a megbízó személye ismeretlen.
Idén elindult a Daphne Projekt, amelynek keretében 18 médiaintézmény 45 újságírója nyomoz az ügyben. A nemzetközi újságírói platform, amely ezen a projekten dolgozik, francia-német kezdeményezésre alakult egy  Javier Valdez Cardenas nevű mexikói újságíró 2017 májusi meggyilkolása után, Freedom Voices Network néven. A cél az volt, hogy biztonságos helyen lehessen tárolni azon újságírók oknyomozó anyagait, akiknek az élete veszélybe került, és ugyanakkor gondoskodjanak a megkezdett munka befejezéséről is - így, ha az újságírót meg is ölik, az ügyet már nem lehet eltussolni. A sors iróniája, hogy a nemzetközi összefogás első „éles bevetésére” nem Mexikóban, hanem egy európai uniós államban történt újságíró-gyilkosság nyomán került sor. Máltán a politikát nem rengette meg Galizia halála, Szlovákiában azonban lemondásra kényszerült a Fico-kormány. Jan Kuciakot és menyasszonyát lőfegyverrel ölték meg, minden jel kezdettől bérgyilkosságra utalt. Kuciak cseh kollégájával azt próbálta bizonyítani, hogy az olasz maffia csápjai Robert Fico miniszterelnöki kabinetjéig és belügyminiszteréig nyúlnak. A szlovák hatóságok, amelyek szintén együttműködnek az FBI-jal és az Europollal, első lépésként a megnevezett olaszokat tartóztatták le, de őrájuk nem vetült gyilkosság árnyéka. Múlt héten a felvidéki Gútán hat személyt vettek őrizetbe, majd három ellen emeltek vádat. Őket a gyilkosság kivitelezésével vádolják, a megrendelő személye egyelőre ebben az esetben sem egyértelmű. Letartóztattak ugyan egy nőt, akitől a kivitelezők állítólag a pénzt kapták, arra viszont nincs bizonyíték, hogy ő maga lett volna a megrendelő, sőt, minden arra utal, hogy ő is csak közbeeső láncszem. Felmerült a gyanú, hogy a gyilkosságot Marián Kocner vállalkozó kezdeményezhette, aki korábban meg is fenyegette Kuciakot. A szlovák belügyminiszter most kitüntette a tettesek elfogásában közreműködő rendőröket, és úgy tűnik, megoldottnak tekintik az ügyet. A bolgár Viktoria Marinova uniós pénzek elsikkasztásán dolgozott több bolgár társával együtt, de televíziós riporterként ő volt az ügy ismert arca, ami célponttá tette. Építőipari és tanácsadó cégek milliárdokat sikkasztottak EU-s támogatásokból, amit vélhetően nem tehettek volna politikai segítség nélkül. Három nappal Marinova meggyilkolása után a bolgár hatóságok őrizetbe vettek egy román állampolgárságú ukrán férfit, de néhány óra múlva szabadon is engedték. Másnap már azt jelentették be, hogy Németországban vették őrizetbe az elkövetőt, aki bolgár állampolgár. A gyilkosság oka és megrendelője ismeretlen, és az is kérdés, valóban a tettes került-e rendőrkézre.

Megdöbbentő számok

 - A Riporterek Határok Nélkül (RSF) nemzetközi újságíró szervezet honlapján elérhető adatok szerint az utóbbi 14 év rekordot döntött az újságíró-gyilkosságok terén: 1035 médiamunkást gyilkoltak meg ez idő alatt. - 2017-ben 65 áldozat volt. Ez ugyan 18 százalékos csökkenést jelent 2016-hoz képest (79), de akkor még az iraki és szíriai háború több újságíróéletet követelt. - Az RFS szerint 2017 leggyilkosabb év volt az oknyomozók számára az utóbbi másfél évtizedben - 2017-ben 7 újságírót gyilkoltak meg Európában  - Mexikó a világ egyik legveszélyesebb országa az újságírók számára. 2000 óta több mint száz kollégát gyilkoltak meg, 2017-ben 11-t, idén pedig már nyolcat. 

Nyomtalanul eltűnt

Viktoria Marinova halálával egyidőben egy szaúd-arábiai újságíró, Dzsamal Kasogi rejtélyes eltűnése borzolja a kedélyeket. Kasogi október 2-án ment be Szaúd-Arábia isztambuli konzulátusára, és azóta senki sem látta. Kasogi tavaly menekült el az olajkirályságból, miután kegyvesztett lett az udvarban, eltűnése előtt a Washington Postban jelentette meg kritikus hangvételű írásait Mohammed bin Szalman szaúdi trónörökösről. Rijad cáfolja, hogy bármi köze lenne a rejtélyes eltűnéshez, de mindeddig nem tett közzé olyan felvételt, amely bizonyítaná, hogy az újságíró élve elhagyta a konzulátus épületét. 

2018.10.11 08:00
Frissítve: 2018.10.11 08:18

Khashoggi-ügy: nem hisznek a szaúdiaknak

Publikálás dátuma
2018.10.21 17:54

Fotó: AFP/ Jim WATSON
Sem kielégítőnek, sem hitelesnek nem tartja a külvilág az isztambuli konzulátuson megölt újságíró ügyében elhangzott magyarázkodást.
Szaúd-Arábia a hét végén ismerte csak el, hogy Jamal Khashoggit, az amerikai száműzetésbe vonult szaúdi újságírót október másodikán megölték a „sivatagi királyság” isztambuli konzulátusának épületében. A férfi, aki rendszeresen publikált a Washington Postban, és éles hangú bírálója volt Mohammed bin Szalmán szaúdi trónörökösnek, azért ment oda, hogy beszerezze a szükséges okmányokat török menyasszonyával kötendő házasságához – ám élve soha többé nem látták. Rijád több mint két álló héten át azt bizonygatta, hogy Khashoggi távozott a konzulátusról, ezt azonban a térfigyelő kamerák felvételei nem támasztották alá. Végül elhangzott a részleges beismerés, miszerint az újságíró fizikai összetűzésbe került a konzulátuson, a dulakodás közben el akarták hallgattatni, és ennek során fojtófogást alkalmaztak vele szemben, amitől elhalálozott. Az uralkodóház közölte azt is: menesztették a trónörökös közvetlen tanácsadóját és a szaúdi titkosszolgálat helyettes vezetőjét, továbbá letartóztattak 18 személyt. A török hatóságok az elmúlt időszakban mindmáig ellenőrizhetetlen, vérgőzös részleteket szivárogtattak ki arról, mi történhetett valójában a konzulátuson. Eszerint Khashoggi látogatásának előre egyeztetett napján Rijádból 15 fős halálkülönítmény utazott Isztambulba, és még aznap visszatért Rijádba. Volt köztük halottkém, vittek magukkal csontfűrészt, és a csoport több tagja a trónörökös legszűkebb testőrségének a tagjai közül került ki. Miután Khashoggi bement a konzulátusra, azonnal megkínozták, letépték a körmeit, aztán levágták az ujjait, majd lefejezték, végül feldarabolták – ehhez kellett a csontfűrész. Mindezt állítólag hang-, illetve videófelvétel támasztja alá, de még nem akadt hivatalos személy, aki megerősítette volna, hogy hallott, illetve látott volna ilyen felvételt. A szaúdiak közlése semmi érdemlegeset nem tartalmaz arról, hogy mi lett a holttesttel. A török hatóságok eddig nem bukkantak a nyomára azokon az Isztambul környéki területeken, ahol tudomásuk szerint a kérdéses napon a szaúdi konzulátusi gépkocsik jártak. A trónörökösre nézve terhelő állításokhoz Rijádban olyan kommentárt fűznek, miszerint deklarált cél ugyan, hogy a külföldre távozottakat rábeszéljék a hazatérésre, de a trónörökös nem adott utasítást erőszak alkalmazására, és nem is tudott arról, hogy ilyesmire készülnek bizalmi emberei. Donald Trump amerikai elnök reagálása minderre meglehetősen következetlen volt: először méltatta, jelentős lépésnek nevezte, hogy megtörtént az alapvető beismerés. Később azonban átvette a felháborodott nemzetközi közösség általános hangvételét, és azt hangsúlyozta, hogy ez a rijádi magyarázat nem kielégítő. Trump megpendítette a szankciók eshetőségét is, megjegyezve azonban, hogy az amerikai fegyverszállítások elmaradása jobban fájna Amerikának, mint a szaúdiaknak. Ráadásul lehetségesnek mondta, hogy Szalmán herceg valóban nem tudott semmiről. Az amerikai média fősodorbeli elemzései azt valószínűsítik, hogy a 33 éves trónörököst a Khashoggi-ügy aligha fogja megfosztani a trónra lépés lehetőségétől, ha annak a mostani öreg, betegeskedő király halálával eljön majd az ideje. Ennek ellenére a botrány erősen megtépázhatja Szaúd-Arábia és Nyugat viszonyát, annak ellenére, hogy az iszlám szunnita ágát képviselő „sivatagi királyság” a legfőbb hatalmi ellensúlyt képezi a térségben a síita Iránnal szemben. Angela Merkel német kancellár kemény szavakkal ítélte el Khashoggi meggyilkolását, és London, valamint Ottawa sem tartja kielégítőnek a Rijádból eddig érkezett tájékoztatást. A helyzet ellentmondásosságára utal, hogy a királyságot már most is ténylegesen irányító trónörököst – miközben külpolitikája felettébb agresszív, ahogyan ez korábban a jemeni katonai fellépésével is megmutatkozott – a belviszonyok alakítását tekintve alapvetően reformer beállítottságúnak tartják, aki szeretné modernizálni, több lábon állóvá tenni eddig kizárólag az olajbevételekre alapozó hazáját. Ha azonban a Khashoggi-ügy nyomán Szaúd-Arábiának nemzetközi bojkottal kellene szembe néznie, akkor ez ellen egyetlen fegyver lenne a kezében – az olajkitermelés visszafogásával való fenyegetőzés. Ez a fegyver azonban ma már, az energiaforrások diverzifikációjának köszönhetően – ellentétben az 1970-es évekkel - az alkalmazójára nézve alighanem legalább annyira ártalmas lenne, mint azokra, akik ellen irányul.
2018.10.21 17:54

Veszélyben az INF-szerződés

Publikálás dátuma
2018.10.21 15:48

Fotó: AFP/ NICHOLAS KAMM
"Nagyon veszélyes lépés" Szergej Rjabkov orosz külügyminiszter-helyettes szerint, hogy az Egyesült Államok felmondja a rövid és közepes hatótávolságú nukleáris erőkről szóló szerződést (INF), arra hivatkozva, hogy Oroszország megsérti azt. Donald Trump amerikai elnök szombaton a nevadai Elkóban tett kampánykörútja után jelentette be, hogy felmondja az 1987-ben aláírt szerződést. Vasárnap este az orosz fővárosba várták John Bolton amerikai nemzetbiztonsági tanácsadót. Rjabkov kifejezte reményét, hogy a Fehér Ház főilletékese hétfői és keddi tárgyalásai során elmagyarázza Washington szándékait. Úgy vélte, hogy az orosz válaszlépések megtételéhez konkrétan meg kell ismerni az amerikai indítékokat. Elítélte, hogy lépésével Washington szerinte engedményeket akar kizsarolni Moszkvából. Az amerikaiak szerint az oroszok a Novátor típusú rakéták telepítésével megsértik az INF-szerződést. Moszkva ezt tagadja, és azzal vádolja a Washingtont, hogy a Lengyelországba és Romániába, valamint a Távol-Keletre telepített rakétaelhárító rendszerének kilövőállásai cirkáló rakéták indítására is alkalmasak, ami ellentétes a megállapodással.
2018.10.21 15:48
Frissítve: 2018.10.21 20:33