Igazi dobozhálózattá terebélyesedett a pécsi irgalmasok ötlete

Publikálás dátuma
2018.10.16 09:00

Fotó: Szabad Pécs/ Babos Attila
A baranyai megyeszékhelyen leszerelték azt a dobozt, amelybe bárki ételt rakhatott a nélkülözőknek. Az ötlet máshol bevált és terjed.
Az Irgalmasrend 2011-ben szerelt fel egy ételgyűjtő és -osztó ládát az általuk működtetett pécsi kórház kerítésére. A dobozt az adakozó szívű pécsiek megkedvelték, sokan tartós élelmiszert tettek a ládába, míg mások a család megmaradt, ám jó minőségű meleg ételét. A tárolóban lévő ételt bárki kivehette. A rend ötletét országszerte követték, ezért meglepő volt a hír, hogy a pécsi dobozt a közelmúltban leszerelték az irgalmasok. Morvay Imre, a rend pécsi házfőnöke „találta ki” az ételosztó ládát, s hét év elteltével ő döntött annak eltávolításáról is. A Pécsett Pio atyaként tisztelt pap kérdésünkre válaszolva elmondta, hogy a környékbeliek panaszkodtak amiatt, hogy a láda körül gyakran hangosan vitatkoztak az ételre várók, távozáskor pedig szemetet hagytak maguk után. Az is megfigyelhető volt, hogy néhány rászoruló időnként szinte kisajátította a láda tartalmát: ők másokat oda nem engedve mindent kiszedtek, aztán az el nem fogyasztott ételeket eladták másoknak. Mindebből elege lett a rendnek, ezért távolították el a tárolót.
Sokan azt is kifogásolták, hogy bizonytalan volt a dobozba helyezett élelmiszerek minősége. Ezzel találkozott Morvay Imre is, ám arra a rend tagjainak nem volt energiájuk, hogy folyamatosan ellenőrizzék a berakott élelmiszerek állapotát. 
Az ügyben megkérdeztük a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalt (NÉBIH), s azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a hivatal csak az élelmiszerekkel foglalkozó vállalkozásokat ellenőrzi, a civil kezdeményezések esetében csupán javaslatokkal élhet. A NÉBIH szerint jelenleg nincsenek olyan élelmiszer-biztonsági szabályok, amelyek keretet adnának az utcai élelmiszergyűjtő ládák működésének. Emiatt a NÉBIH azt javasolta az ételdoboz üzemeltetőknek, hogy írják ki a láda oldalára a következőket: „Csak tartós és eredeti csomagolásában lévő, hűtést nem igénylő élelmiszereket helyezzenek bele, és bárki, aki onnan fogyaszt, azt csak saját felelősségére tegye.” Morvay Imre megerősítette, hogy a NÉBIH megkereste a rendet az említett ajánlással, a pécsi ládára azonban a javasolt mondatot nem írták ki. Pio atya egyébként úgy véli, hogy a pécsi kezdeményezés a láda leszerelése ellenére is elérte a fő célját: felhívta az emberek figyelmét az adakozás fontosságára és szépségére. Ez valószínűleg így van, mert a pécsi példának - mint fentebb írtuk - számos követője lett az országban. Volt, ahol a pécsihez hasonló panaszok miatt leszedték az élelmiszerosztó dobozt, ám nem ez a jellemző. A tavaly augusztusban - egy baráti társaságból - alakult Re-Formáló Egyesület például Budapesten hét, vidéken pedig harminc ételosztóládát szerelt fel, és ezek jól működnek. Olyannyira jól, hogy két héten belül 40 fölé emelkedik az egyesület dobozainak száma - mondta az egyesület elnöke, Smudláné Fazekas Margit.  A könyveléssel és adószakértéssel foglakozó vezető tájékoztatása szerint komoly energiát fordítanak a ládába helyezett élelmiszerek folyamatos ellenőrzésére. A dobozokra kiírták, hogy ha az adakozók saját maguk által készített ételt hoznak, akkor a csomagoláson tüntessék fel az adomány tartalmát és főzésének-sütésének időpontját. Az egyesülethez több mint kétezer aktivista kötődik, s közülük sokan azzal foglalkoznak, hogy naponta többször odamennek a ládákhoz, és megnézik van-e a berakott ételeken ilyen jelzés. Ha nincs, akkor kiselejtezik az adományt. Ugyanígy tesznek azzal a tartós élelmiszerrel is, amelynek lejárt a fogyaszthatósági ideje. A dobozokra azt is kiírták, hogy a rászorulók háromnál több ételt ne vegyenek ki. Az aktivisták erre is figyelnek, s ha valaki nem vesz tudomást erről az elvárásról, akkor elbeszélgetnek vele, és megkérik, legyen tekintettel sorstársaira. Smudláné nem titkolja, hogy az ő ládáiknál is voltak kísérletek az adományok kisajátítására és a szemetelésre, ám eddig mindenhol sikeresen oldották meg a problémákat. Amúgy az aktivisták tapasztalatai szerint egy-egy tároló naponta 30-60 embert juttat ételhez, s eddig nem kaptak olyan panaszt, hogy a dobozokba elhelyezett élelmiszerektől bárki megbetegedett volna.
Frissítve: 2018.10.16 09:00

Szél és Hadházy rég kiszállt, de hírnevük tovább tolja az LMP-t

Publikálás dátuma
2019.04.25 15:53
Demeter Márta és Keresztes László Lóránt az LMP jelenlegi elnökei
Fotó: Népszava
Az LMP-s szavazók jó része még mindig azt hiszi, hogy volt társelnökök még tagjai a pártnak.
Az elmúlt hónapok közvélemény-kutatásaiból érdekes kép bontakozott ki a pártok népszerűségének alakulásáról. Miközben az LMP alig-alig van jelen a látványos ellenzéki akcióknál, de vezető szerepet biztosan nem vállal ezekben, a párt népszerűségén ez nem látszik, sőt, a Medián adatai szerint még erősödött is, a Závecz szerint 4 százalék környékén stagnál – írja 444.hu.   Ennek talán oka lehet, hogy a nagy ellenzéki mozgolódás két vezéralakja, Szél Bernadett és Hadházy Ákos nem is olyan rég, a 2018-as választási kampány idején még társelnökként vezették a pártot. Azt a pártot, amelyik a választások után mindkettejük ellen etikai eljárásokat, fegyelmi vizsgálatokat folytatott, mert visszalépésekről mertek egyeztetni a többi ellenzéki párttal. Ez akár történhetett volna csendben is, de nem így történt, a legemlékezetesebb tán az a botrány volt, amikor az LMP egykori parlamenti képviselője, Sallai Róbert Benedek tettlegességig fajuló vitába keveredett Hadházyval.
A hipotézis most megerősítést nyert. A HVG csütörtöki lapszámában jelent meg a Medián legfrissebb közvélemény-kutatása. A kérdéssor részeként a Medián arra is rákérdezett a válaszolóknál, hogy tudják-e, melyik párt tagja Hadházy Ákos, és melyiké Szél Bernadett. Kérésünkre a Medián elküldte a kapott válaszokat. Az eredmény, különös tekintettel arra, hogy milyen heves volt a szakítás, egészen döbbenetes:
Szél Bernadettről az LMP szavazóinak 59, Hadházy Ákosról az LMP-szavazók 44 százaléka a mai napig azt hiszi, hogy LMP-tagok.
Ennél is meglepőbb, hogy a Hadházyt kedvelők 31, a Szél Bernadettet kedvelők 53 százaléka hiszi ugyanezt -teszi hozzá a 444.hu.
Ha ehhez hozzávesszük, hogy Szélt az őt ismerő választók 28, Hadházyt a 27 százaléka látná szívesen fontos szerepben, míg a Medián politikusi népszerűségi rangsorában legnépszerűbb, valóban LMP-s politikusok, Demeter Márta és Ungár Péter esetén ez az arány már csak 17, a párt főpolgármesterjelöltje, Puzsér Róbert esetében pedig már csupán – 2010 óta ismert politikusok esetében mélypontnak számító – 13 százalék ez az arány, jogosnak tűnik a feltételezés, hogy az LMP népszerűségének motorja
két olyan politikus, aki botrányos körülmények között szakított az LMP-vel.

Félelemkeltésre volt csak jó a hajléktalantörvény

Publikálás dátuma
2019.04.25 15:05

Fotó: Draskovics Ádám
Csekély gyakorlati hatása volt a tavaly októberben bevezetett, hajléktalanságot tiltó rendeletnek, a közhangulat azonban romlott, a hajléktalan embereket egyre több erőszak éri – áll a Menhely Alapítvány és a Február Harmadika Munkacsoport jelentésében.
Érdemi hatása szinte nem volt, de a félelem érezhetően nőtt az utcán élő hajléktalan emberek körében – röviden így lehetne összegezni a szabálysértési törvény tavaly októberében bevezetett „hajléktalantörvényként” elhíresült, az „életvitelszerű” közterületen tartózkodást tiltó (és akár elzárással is büntető) módosításának eredményeit. A Február Harmadika Munkacsoport és a Menhely Alapítvány csütörtökön bemutatott éves jelentése is alátámasztotta: a korábbi évekhez képest nem nőtt számottevően a menedékhelyeket, szállókat igénybe vevő hajléktalanok száma, de egyre több lett a rejtőzködő és a közhangulat is érezhetően romlott. – Nemcsak a hatóságoktól félnek az utcán élő emberek, a közhangulat is sokkal rosszabb lett. Az elmúlt évben, közterületen minden harmadik hajléktalan embert ért fizikai bántalmazás, a verbális abúzus aránya is kiugró: a vizsgálatunkban megkérdezett hajléktalanok kétharmada számolt be arról, hogy érte valamilyen szóbeli bántalmazás, olykor hatósági személyek részéről is – mondta az eredményeket ismertető sajtótájékoztatón a Menhely Alapítvány elnöke, Győri Péter. Az adatfelvételt minden évben február harmadikán végzik, és elsősorban azokra terjed ki, akik a szállókkal, utcai szolgálatokkal kapcsolatban vannak. Az idei felmérés során több mint 8500 hajléktalan embert sikerült elérniük. Vizsgálták, a 2018. október 15-étől érvényes szabálysértési jogszabály hogyan érte el az érintetteket: kiderült, a megkérdezettek csupán 5 százaléka ment be valamilyen menedékhelyre azért, mert rendőri figyelmeztetésben részesült, 69 százalékukat pedig se nem figyelmeztették, se nem fordult elő vele az elmúlt fél év során, hogy azért nem aludt közterületen, mert attól félt, hogy megbüntetik. Vagyis a hajléktalan emberek mintegy kétharmadát egyáltalán nem érte el az intézkedés. A hajléktalantörvénynek Budapesten volt csekély hatása: a frekventált közterületekről (például a forgalmasabb metróaluljárókból) valóban eltűntek a hajléktalanok, a fővárosban a szállók kihasználtsága is magasabb. A február 3-ai héten Budapesten „csupán” 40 százaléka aludt továbbra is közterületen azoknak, akik addig is az utcán éjszakáztak. Ugyanez az arány Pécsen 70 százalék, Miskolcon 78 százalék. Győri Péter szerint ez azért van, mert vidéken sokkal kevesebb a férőhely – ha akarnának, sem tudnának többen szálláshelyeket igénybe venni. Miközben a hajléktalanok kétharmada vidéki városokban él. A vizsgálat kiterjedt a hajléktalanok életkörülményeire is. Az éhezés minden negyedik fedélnélküli számára állandó jelenség, az utcán élők többsége koldulásból, gyűjtögetésből tartja el magát. A kedvezőbb munkaerőpiaci mozgások következtében a munkaképesebbek (jellemzően az átmeneti szállókon lakók) ugyan kikerülhettek a hajléktalan létből, ám az idősebbek, a fizikai és mentális fogyatékkal élők, a tartósan betegek, a függőségben szenvedők aránya jelentősen megnőtt a hajléktalanok körében. A szakértőket megdöbbentette az iskolázottság alakulása: megnőtt azoknak a 29 év alatti fiatal hajléktalanoknak az aránya, akiknek legfeljebb csak általános iskolai vagy szakiskolai végzettsége van. Az lett a jellemző, hogy minél fiatalabb egy hajléktalan ember, annál iskolázatlanabb. A kutatók azt is megkérdezték, hogy maguk az érintett hajléktalan emberek hogyan vélekednek a valódi megoldás módjáról. Túlnyomó többségük (79 százalék) szerint elsősorban emberi lakhatásra és olyan munkára, bérekre lenne szükség, amiből meg is lehetne élni. Sokan (kétharmaduk) válaszolták, hogy lakhatási támogatásra, több szociális-mentális segítségre, több szálláshelyre, ezek színvonalának a javítására, illetve elérhető bérű lakások felajánlására lenne szükség. Nagy többségük teljesen elutasítja a büntető jellegű helyzetmegoldást. A szociális segítők – a megkérdezettek személyre szabott diagnózisa alapján – legtöbb esetben az egyéni szociális munkát, a pénzbeli támogatást és a megfelelő lakhatás biztosítását látják szükségesnek. Szintén sok esetben – elsősorban a szállókon lakók körében – pszichiátriai, addiktológiai kezelésre, gyógyításra, sőt ápolás-gondozásra is szükség lenne.
Frissítve: 2019.04.25 15:16