Merkel kutyaszorítóban

Bajorország sosem volt egy tipikus német tartomány. Konzervatívabb a többinél, s már több mint hatvan éve ugyanaz a párt – a CSU – kormányozza. A vasárnapi tartományi választás azonban megmutatta: Bajorország sem olyan sziget, amely függetleníteni tudja magát a nemzetközi történésektől. 
A két tradicionális párt, a CSU és az SPD együttesen 20 százalékot vesztett a 2013-as tartományi voksoláshoz viszonyítva. Ezért Angela Merkel szövetségi kormányát is érinti a bajor választás. A sors iróniája azonban, a keresztényszociálisok visszaesése épp arra vezethető vissza, hogy a pártelnök, Horst Seehofer szembement a kancellár mérsékelt menekültpolitikájával. Merkel annak issza meg a levét, hogy Seehofer rendre kormánya belső ellenzékeként lépett fel.
Bajorország abból a szempontból mégis eltér több európai államtól, hogy a tradicionális pártok válsága nem járt együtt a jobboldali populisták jelentős megerősödésével. A radikális, bevándorlásellenes Alternatíva mindössze 10,2 százalékot szerzett. (Sok országban örülnének, ha a populistákra csak minden tizedik választó adná a voksát. Azon államokról nem is beszélve, amelyekben az idegengyűlölet a kormányzati kommunikáció részévé vált.)
A bajor választásnak közvetlen hatása egyelőre nem lesz sem a német nagykoalícióra, sem az Európai Unió jövőjére nézve. Ennek két oka van: a vártnál kisebb lett a keresztényszociálisok visszaesése, a nagykoalíciónak pedig rá kell fordulnia az október végi hesseni tartományi választásra. Ha ott a CDU a várakozások alatt szerepel, és kikerül a tartományi kormányból, annak már messzemenő következményei lehetnek. Egy komoly kudarc nyomán ugyanis már felvetődne a kancellár felelőssége. Márpedig ha december elején Hamburgban Merkelt nem választanák újra a CDU tisztújításán, annak az Európai Unió szempontjából is nagyon súlyos következményei lennének.
A nagykoalíciót azonban legalább ennyire érinti az SPD súlyos válsága. A szociáldemokraták 10 százalék alatt szerepeltek Bajorországban, ami azt jelzi, a tavaly szeptemberi szövetségi választás óta képtelenek megújulni. Andrea Nahles elnök nem tudott új lendületet adni a pártnak, s egyre nagyobb a szakadék a szociáldemokrata vezetés, illetve a teljes megújulást szorgalmazó ifjú szocdemek között. Az SPD helyett a Zöldek valósítják meg mindazt, amit az SPD választói saját pártjuktól várnának el. A környezetvédők új vezetése a centrum felé irányította a pártot, miközben hű maradt a hagyományos baloldali értékekhez. 
Az SPD-nél idővel felmerülhet a kérdés: maradjanak-e Merkel nagykoalíciójában, vagy ellenzékben próbálják újjáépíteni magukat. Valószínűsíthetjük, a kormányból való kilépés még nem oldaná meg a súlyos gondokat, sőt egy esetleges előrehozott választás meg is pecsételhetné a szociáldemokraták sorsát.
A mostani helyzetben mind Merkel, mind az uniópártok, mind az SPD időt akar nyerni, s legalább a következő, 2019-es EP választásig nyugalmat akarnak maguk körül. Ám nehéz lesz ezt megteremteni egy olyan közegben, amit az egyre erősödő békétlenség jellemez.
Szerző
Rónay Tamás

Kár

Rendnek muszáj lenni. Talán már rájött erre az adóhivatalnak az a munkatársa is, aki ellen költségvetési csalás gyanúja miatt indult nyomozás. Az illető ugyanis szociális alapú - vagyis térítésmentes - óvodai étkezést kért a lányának, noha nem lett volna rá jogosult. Ezzel 216 ezer és még 140 forinttal károsította meg a közvagyont. Felháborító. De persze lebukott, most várhatja a méltó büntetést.
Külön érdekessége a történetnek, hogy megszólalt a nyíregyházi férfi korábbi élettársa. Elmondta, az óvodai ügyeket a férje intézte, és ő is csak néhány hónapja tudta meg, hogy nem fizetett. Nyilatkozatából kitűnt, hogy elítéli az ilyen jogtalanságokat, és semmiféle közösséget nem vállal a nép javainak megkárosítójával. 
Pedig a hölgy akár példát is vehetne a nem túl messzi Békés megyében élőkről. Ők bizony összezártak, amikor bajba kerülni látszott egyik rokonuk. Igaz, itt nem 200 ezerről van szó, hanem rongyos milliárdocskáról. Büntetőeljárás is indult a becsődölt Magyar termés TÉSZ Kft. ellen, amely 973 millió forintos kárt okozott a hazai és az európai költségvetésnek. De nyilván érdemes segíteni, hiszen egy minden körülmények között talpára eső, arra ráálló és ily módon kétségkívül becsületes honatya az érintett. 
A fideszes országgyűlési képviselő, Simonka György tulajdonában álló cég felszámolását három éve rendelte el a bíróság. Most azonban az látható, hogy földvagyonát az eredeti értékénél jóval olcsóbban vásárolták vissza a politikus ismerőseihez és rokonaihoz köthető társaságok. Ami a szolidaritás igen szép és korunkban ezek szerint követendő megnyilvánulása. Nem fanyalogni és elhatárolódni kell, hanem összezárni, és kihasználni a lehetőségeket.
A NAV munkatársa meg bűnhődjön, ha kispályás ügyeskedéssel próbál előre jutni. Ráadásul úgy, hogy rá is jöhetnek.
Szerző
Sebes György

Bizalmi viszony

Átlagos szerda este Angliában. Már-már közhelyesnek mondanám: nemrég ettük meg a vacsoránkat – shepherd’s pie párolt zöldségekkel, mi más –, kortyolgatjuk a teánkat, kekszet rágcsálunk, és tévét nézünk. Bizonyos szempontból ez a világ legunalmasabb estéje – leszámítva, hogy úgy érzem magam, mintha egy párhuzamos dimenzióba csöppentem volna. 
Híradót nézek a köztévén. 
Elszoktam az ilyesmitől. Hogyhogy elszoktam, kérdezi Stuart, és furcsán néz rám. Mesélek neki a hírekről. Mármint arról, amit odahaza híreknek neveznek. A folytonos viszonyítgatásról: hogy ide-oda kapcsolgat az ember, hogy lássa, mit mondanak a másik csatornán, amelynek másik oligarcha a tulajdonosa, és most egy kicsit épp a másik oldalon áll. Vagy nem. Esetleg átmenetileg. Mesélek arról, hogyan zárták be a Népszabadságot. Mesélek arról, hogy Stop Soros, hogy állítsukmegbrüsszelt, meg a kerítésen fennakadó láthatatlan migránshordákról is. Elmondom a fotóról kimontírozott fejeket, a készítők kénye-kedve szerint megpiszkált statisztikákat, a fizetett határon túli szavazókat. Azt, hogy mind kevesebb a kapaszkodó. Hogy kelet felé torzulunk.
Stuart szerint egy angol ember karakterét szinte tökéletesen összerakhatjuk hat-nyolc dologból. Ezek közé tartozik például, hogy az ország mely részéről, miféle tájról származik, vagy hogy melyik futballcsapatnak szurkol. És emellett vannak általános jellemzők, amelyek a legtöbb britre igazak: ilyen például az erős igazságérzet. A szüfrazsetteket említi, akik a louthi városháza vastraverzein függeszkedve harcoltak az igazukért. Ami tulajdonképpen mindannyiunk igaza volt, még ha ezt nehezen látták is be azok, akiknél a hatalom volt. Stuart szerint az EU-pártiak többsége épp emiatt nem tudja elfogadni a Brexit megszavazását: mert a tömeg olyasvalamit támogat, ami egyszerűen nem igazságos. Unfair.
Sorjáznak a hírek, allergiás roham miatt meghalt valaki, mert nem tüntették fel az összetevők közt a tejet egy pékségben; Kanye West bohócot csinál magából a Fehér Házban; II. Erzsébet kitüntetéseket ad át. Minden olyan átlagos. Kisvártatva azt mondja Stuart, nagyon örül, hogy jöttem. Hát én is örülök, mondom, épp megköszönném, hogy vendégül látnak, ám ő folytatja: amellett, hogy szívesen lát, azért örül, mert a látogatásom által rájött valami nagyon fontosra. Hogy őneki bizalmi viszonya van a BBC-vel. Megbízik benne. Nem keresi a mögöttes tartalmat, csak ül a kanapén, és tudja, hogy a valóságot látja. Nem kell kapcsolgatnia. Ő eddig erre sohasem gondolt, erre a kényelemre, ez csak úgy volt; most viszont rájött, hogy ez lehetne másként is – és micsoda rideg világ lenne az, amelyikben folyamatosan azt kellene figyelnie, hol akarják átverni. Egyáltalán: honnan tudná egy idő után, kinek hihet? 
Az, mondom Stuartnak. Ridegnek rideg. 
Ezután sokáig nem szólunk semmit. Én az igazságérzeten gondolkodom. Hogy van-e még egyáltalán, és ha van, vajon mire elég. Csak a BBC duruzsol, bámulunk bele a villódzó fénybe, és jobbnak látjuk, ha hallgatunk.
Szerző
Csepelyi Adrienn