Az igazság pillanatának nevezték az Európai Unió állam- és kormányfőinek szerdai munkavacsorával kezdődő kétnapos csúcstalákozóját, hiszen múlt héten még minden jel arra vallott, végre sikerül megállapodni Nagy-Britannia Európai Unióból való kilépésének feltételeiről. Az igazság azonban ez esetben is kegyetlen: az északír-ír határ kapcsán továbbra sem közeledtek az álláspontok Michel Barnier uniós főtárgyaló és Dominic Raab brit Brexit-ügyi miniszter vasárnapi megbeszélésein, így nemhogy a mostani csúcson nem lesz áttörés, jó, ha az idei évben történik valami. Amint a toryk koalíciós partnere, az északír Demokratikus Unionista Párt (DUP) szóvivője hétfőn vésztjóslóan jegyezte meg: „valószínűleg elkerülhetetlen”, hogy London megállapodás nélkül hagyja el az EU-t. Ugyanakkor az EU-s külügyminiszterek igyekeztek valamivel derűlátóbb képet festeni utalva arra: van még idő, elvégre a briteknek csak jövő év márciusában kell elhagyniuk a közösséget.
Egy uniós miniszter az egész Brexit-játszmát egy a végéhez közeledő sakkpartihoz hasonlította, amikor Theresa Maynak a királyon kívül nem maradt más bábúja. Nem kell különösebb sakkmesternek lenni ahhoz, hogy megjósoljuk: ilyen körülmények között csak ideig óráig lehet elkerülni a teljes vereséget. Nincs olyan megoldás, ami mindenkinek jó. Ami ugyanis Brüsszelnek, vagy a konzervatívok „Remainers”, azaz maradáspárti szárnya számára elfogadható, arra azonnal nemet mondanak a toryk konzervatívjai, akik a parlamentben 20-40 képviselőt mondhatnak magukénak. Sok borsot törhet még May orra alá a DUP is, amelynek támogatása nélkül nem maradhatna fenn a kabinet. May egyik kilátástalan helyzetből sodródik a másikba. Hol van már a tavalyi hó, amikor azt közölte: a Brexit Brexitet jelent. Valójában senki sem tudja, milyen következményekkel jár a kilépés.
A vasárnapi tárgyalások amiatt kerültek vakvágányra, mert Barnier ragaszkodott ahhoz a ponthoz, amiről egyébként már az év elején megállapodás született a britekkel. Eszerint Észak-Írország – elkerülendő, hogy visszaálljon a teljes vám- és határellenőrzés az ír határon – a kilépést követően is a vámunió és a belső piac részese maradna, már amennyiben nem sikerülne megnyugtatóan rendezni a London és Brüsszel közötti kereskedelmi kérdéseket. A britek is jó megoldásnak tartották ezt, hiszen így több idő maradna a legnagyobb fejtörést okozó határkérdés megoldására. Csakhogy vasárnap óta már ez az egyszerű megoldás is nehezen kivitelezhetőnek tűnik. A britek ugyanis azt akarják elérni, hogy az egész ország a vámunióban maradjon. Az EU ezt csak azzal a feltétellel engedné, ha a britek minden ezzel járó kötelezettségüknek eleget tennének. Ez egyebek mellett azt jelentené, hogy nem köthetnének különmegállapodásokat az uniós tagországokkal.
London ugyan felvetette azt is, hogy ideiglenesen maradna a vámunióban, ez azonban több kilépéspárti miniszternek nem tetszett, s azt követelték, írásban rögzítsék, meddig is tart ez az átmeneti időszak. Máskülönben szerintük a britek akár végleg a vámunióban maradnának, ami lényegében azt jelenti, hogy a Brexit meg sem valósul. Az a megoldás sem tetszett nekik, hogy Észak-Írország különleges státuszt kapjon, ez ugyanis szerintük felér azzal, hogy Brüsszel „annektálja” a régiót. Hogy mennyire bonyolult a helyzet, jelzi: ezt a megoldást a toryk skót maradáspárti szárnya sem támogatja. A Skót Konzervatív Párt vezetője, Ruth Davidson rámutatott: ez esetben Skóciában megerősödhetnek mindazok, akik a régiónak az Egyesült Királyságtól való elszakadását szorgalmazzák.
Közben a háttérben kitartóan szervezkednek a kilépéspártiak May kormányfő ellen. David Davis volt Brexit-ügyi miniszter, aki júliusban Boris Johnson volt külügyminiszterrel lépett ki a kabinetből May kilépéssel kapcsolatos tervei ellen tiltakozva, felszólította a kormány tagjait: kényszerítsék rá a miniszterelnököt arra, hogy teljesen más irányvonalat kövessen a Brexit-tárgyalások során, mert az eddigi stratégia „zsákutcába jutott”. Szerinte a tárgyalások megszakítása fájdalmasabb lenne az EU-nak, mint Londonnak.
