Közelít a kemény Brexit, a sajátjai fenik a kést May ellen

Publikálás dátuma
2018.10.17 10:00

Fotó: AFP/ Stefan Rousseau
Nem várható előrelépés a Brexit-ügyében az Európai Unió ma kezdődő csúcstalálkozóján. Megoldhatatlan az északír határ kérdése.
Az igazság pillanatának nevezték az Európai Unió állam- és kormányfőinek szerdai munkavacsorával kezdődő kétnapos csúcstalákozóját, hiszen múlt héten még minden jel arra vallott, végre sikerül megállapodni Nagy-Britannia Európai Unióból való kilépésének feltételeiről. Az igazság azonban ez esetben is kegyetlen: az északír-ír határ kapcsán továbbra sem közeledtek az álláspontok Michel Barnier uniós főtárgyaló és Dominic Raab brit Brexit-ügyi miniszter vasárnapi megbeszélésein, így nemhogy a mostani csúcson nem lesz áttörés, jó, ha az idei évben történik valami. Amint a toryk koalíciós partnere, az északír Demokratikus Unionista Párt (DUP) szóvivője hétfőn vésztjóslóan jegyezte meg: „valószínűleg elkerülhetetlen”, hogy London megállapodás nélkül hagyja el az EU-t. Ugyanakkor az EU-s külügyminiszterek igyekeztek valamivel derűlátóbb képet festeni utalva arra: van még idő, elvégre a briteknek csak jövő év márciusában kell elhagyniuk a közösséget. Egy uniós miniszter az egész Brexit-játszmát egy a végéhez közeledő sakkpartihoz hasonlította, amikor Theresa Maynak a királyon kívül nem maradt más bábúja. Nem kell különösebb sakkmesternek lenni ahhoz, hogy megjósoljuk: ilyen körülmények között csak ideig óráig lehet elkerülni a teljes vereséget. Nincs olyan megoldás, ami mindenkinek jó. Ami ugyanis Brüsszelnek, vagy a konzervatívok „Remainers”, azaz maradáspárti szárnya számára elfogadható, arra azonnal nemet mondanak a toryk konzervatívjai, akik a parlamentben 20-40 képviselőt mondhatnak magukénak. Sok borsot törhet még May orra alá a DUP is, amelynek támogatása nélkül nem maradhatna fenn a kabinet. May egyik kilátástalan helyzetből sodródik a másikba. Hol van már a tavalyi hó, amikor azt közölte: a Brexit Brexitet jelent. Valójában senki sem tudja, milyen következményekkel jár a kilépés. A vasárnapi tárgyalások amiatt kerültek vakvágányra, mert Barnier ragaszkodott ahhoz a ponthoz, amiről egyébként már az év elején megállapodás született a britekkel. Eszerint Észak-Írország – elkerülendő, hogy visszaálljon a teljes vám- és határellenőrzés az ír határon – a kilépést követően is a vámunió és a belső piac részese maradna, már amennyiben nem sikerülne megnyugtatóan rendezni a London és Brüsszel közötti kereskedelmi kérdéseket. A britek is jó megoldásnak tartották ezt, hiszen így több idő maradna a legnagyobb fejtörést okozó határkérdés megoldására. Csakhogy vasárnap óta már ez az egyszerű megoldás is nehezen kivitelezhetőnek tűnik. A britek ugyanis azt akarják elérni, hogy az egész ország a vámunióban maradjon. Az EU ezt csak azzal a feltétellel engedné, ha a britek minden ezzel járó kötelezettségüknek eleget tennének. Ez egyebek mellett azt jelentené, hogy nem köthetnének különmegállapodásokat az uniós tagországokkal. London ugyan felvetette azt is, hogy ideiglenesen maradna a vámunióban, ez azonban több kilépéspárti miniszternek nem tetszett, s azt követelték, írásban rögzítsék, meddig is tart ez az átmeneti időszak. Máskülönben szerintük a britek akár végleg a vámunióban maradnának, ami lényegében azt jelenti, hogy a Brexit meg sem valósul. Az a megoldás sem tetszett nekik, hogy Észak-Írország különleges státuszt kapjon, ez ugyanis szerintük felér azzal, hogy Brüsszel „annektálja” a régiót. Hogy mennyire bonyolult a helyzet, jelzi: ezt a megoldást a toryk skót maradáspárti szárnya sem támogatja. A Skót Konzervatív Párt vezetője, Ruth Davidson rámutatott: ez esetben Skóciában megerősödhetnek mindazok, akik a régiónak az Egyesült Királyságtól való elszakadását szorgalmazzák. Közben a háttérben kitartóan szervezkednek a kilépéspártiak May kormányfő ellen. David Davis volt Brexit-ügyi miniszter, aki júliusban Boris Johnson volt külügyminiszterrel lépett ki a kabinetből May kilépéssel kapcsolatos tervei ellen tiltakozva, felszólította a kormány tagjait: kényszerítsék rá a miniszterelnököt arra, hogy teljesen más irányvonalat kövessen a Brexit-tárgyalások során, mert az eddigi stratégia „zsákutcába jutott”. Szerinte a tárgyalások megszakítása fájdalmasabb lenne az EU-nak, mint Londonnak.
2018.10.17 10:00
Frissítve: 2018.10.17 10:00

Elkerüli a pápa Magyarországot

Publikálás dátuma
2018.12.14 10:22

Fotó: AFP/ FILIPPO MONTEFORTE
A Szentszék nem állja az Orbán kormány menek
 Bár Áder János köztársasági elnök 2013. szeptemberi vatikáni látogatása során azt közölte, Ferenc pápa elfogadta a Magyarországra szóló meghívást, s 2016-ban hazánkba látogat, ehhez képest nemhogy azóta nem jött el Budapestre, egyelőre 2019-es programjában sem szerepel úticélként Magyarország, s várhatóan nem is lesz benne. Ennek az az oka, hogy a Szentszék egyértelmű nemtetszéssel veszi tudomásul az Orbán-kormány menekültellenes politikáját. Miközben Ferenc pápa rendre rámutat, a keresztények kötelessége a menekültek befogadása, megsegítése, a magyar kabinet rendre szembemegy a pápa tanításával. Annak is meglehetősen rossz visszhangja lehetett a Vatikánban, hogy Magyarország elsők között jelezte, nem támogatja az ENSZ hét elején aláírt menekültügyi megállapodását, miközben a Vatikán rendre azt szorgalmazta, minél több ország írja alá a világszervezet migrációs paktumát. A Vatikán csütörtöki bejelentése szerint Ferenc pápa május 5-7 között Bulgáriába, illetve Macedóniába látogat el. Bár a 2019-es program még nem teljes, valószínűtlen, hogy az év második felében ismét közép- kelet-európai vizitet iktatnának a programba. Eddig annyi bizonyos, hogy januárban a Katolikus Ifjúsági Világtalálkozó helyszínére, Panamába látogat el a pápa, február elején az Arab Emírségekbe, Abu Dzabiba vezet az útja, március végén pedig kétnapos marokkói látogatás szerepel a programban. Az egyházfők közül eddig csak II. János Pál járt Bulgáriában, még 2002 májusában. Akkor három a kommunizmus idején meggyilkolt papot avatott boldoggá. Ferenc pápa bulgáriai látogatásának mottója „Béke a Földön”, amivel XXIII. János pápa 1963-as Pacem in terris enciklikájára utal. Mivel 2019-ben már aligha jön a magyar fővárosba Ferenc pápa, budapesti részről alighanem az a következő cél, hogy Ferenc pápát a 2020-as budapesti 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus alkalmából csábítsák Budapestre.  
Témák
Szentszék
2018.12.14 10:22

„Jemen ma maga a pokol a gyermekek számára”

Publikálás dátuma
2018.12.14 10:00

Fotó: AFP/ MOHAMMED HUWAIS
Háború, éhezés, kolera: a közel-keleti országot sújtó humanitárius katasztrófa addig nem érhet véget, amíg a törvényes kormány és a lázadó húszik között nincs béke.
„Jemen ma maga a pokol a gyermekek számára”. Geert Cappelaere, az UNICEF regionális igazgatója írta le így a minap a háború tépázta közel-keleti ország állapotait. Aligha túlzott. Mióta 2015-ben az azóta elárult és meggyilkolt Ali Abdullah Száleh egykori elnök a húszi lázadók támogatásával elűzte a törvényes államfőt, Manszúr Hádit, a becslések szerint a háború már legalább 60 ezer ember, köztük több mint hatezer civil életét követelte. És ez csak a jéghegy csúcsa. A kettéosztott országban már az alapvető életfeltételek sem adottak. Se élelem, se tiszta víz, se gyógyszerek. Az ENSZ becslései szerint a 28 milliós lakosságból 20 millióan nem jutnak elég táplálékhoz. A tavaly kirobbant kolerajárvány - amely főként szennyezett vízzel terjed - óvatos becslések szerint is már 1,2 millió embert fertőzött meg, és több mint 2500-zal végzett. Jemenből menekülni sincs igazán hová. Az ENSZ becslései szerint több mint egymillióan kényszerültek már otthonuk elhagyására, ám a legtöbben csak az országon belül vándoroltak. Néhány tízezren legfeljebb a szomszédos államokig, Ománig (51 ezer), Szomáliáig (41 ezer), Szaúd-Arábiáig (40 ezer) jutottak. Jellemző azonban, hogy Szomáliában is olyan rossz a helyzet, hogy több mint 250 ezren a háború dúlta Jemenben kerestek menedéket. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a világ nagy reményekkel várta a Svédországban megrendezett és ma végződő békekonferenciát. Óriási áttörésre, azonnali megoldásra persze nem lehetett számítani, ám már önmagában az is eredmény, hogy a felek egy asztalhoz ültek. Két éve  ennyit sem sikerült összehozni, a lázadó húszik rendre lemondták a részvételt. Ehhez képest most apró, de fontos lépéseket tettek. Megegyezés született például több ezer fogoly kicseréléséről, márpedig éppen az effajta konkrét ügyek azok, melyek bizalmat építhetnek. Újranyitják a húszik által uralt egykori főváros, Szanaa repülőterét is, újabb köldökzsinórt biztosítva az éhező országnak. Egyelőre lesöpörték viszont azt ENSZ javaslatot, amely alapján a fegyveresek kivonása után közös vagy nemzetközi irányítás alá vonnák Hudajdát. Pedig a kikötőváros stratégiai fontosságú, mert oda érkezik a segélyek jelentős része. Ami a leglényegesebb, a tervek szerint jövő év első felében újabb tárgyalások lehetnek, ahol megtehetik a következő lépést. Kérdés, hogy mit szólnak ehhez a térségbeli hatalmak? A fű alatt a lázadó húszikat támogató síita Irán közleményben ugyan üdvözölte a békekonferenciát, ám Teherán növekvő belső problémái ellenére sem valószínű, hogy teljes hátraarcot vágna ki Jemenben. Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy a húszik körül fogy a levegő, nemzetközi megítélésük nem javul, területeik egyre fogyatkoznak, a Hudajda ellen nemrégiben indított ostrom a sarokba szorította őket. Másrészt a nemzetközileg elismert jemeni kormányt támogató Szaúd-Arábia vezette arab koalíció is kényelmetlen helyzetben találta magát. Az elhúzódó háború nem csak költséges, de a civil áldozatok miatt az emberi jogi aggodalmak céltáblája is lett. Különösen mióta Szaúd-Arábia isztambuli konzulátusán októberben meggyilkolták Dzsamál Hasogdzsi szaúdi újságírót, egyre többen kötik össze az ügyet a jemeni háborúval. Több nyugati ország például szünetelteti a fegyvereladásokat Rijádnak, az Egyesült Államok a légi üzemanyagtöltés leállítása mellett döntött, de a szenátusban is napirenden van az amerikai segítség megvonása (az amerikaiak még hírszerzéssel, tanácsadással támogatják az arab koalíciót). Ezek nélkül ugyan Szaúd-Arábia és a koalíció gond nélkül elboldogul, Donald Trump pedig többször támogatásáról biztosította a fontos közel-keleti szövetségest, ám a nemzetközi nyomás mindenképpen jelzés értékű. Mohammed bin Szalmán trónörökösnek - aki védelmi miniszterként megindította a jemeni offenzívát - most úgy kell a nemzetközi siker, mint egy falat kenyér. Főként miután Rijádnak azt sem sikerül túl sikeresen kommunikálnia, hogy nem csak háborúzik Jemenben, hanem óriási összegeket is áldoz segélyezésre. Egyedül Szaúd-Arábia 2015 óta már több mint 11 milliárd dollárral támogatta az országot. Persze Rijádot joggal érhetné a vád, hogy ha nem lenne háború, a segélyekre sem lenne szükség. Ám mint láthatjuk, a háború lezárása koránt sem egyszerű feladat. Katonai erővel a konfliktus nehezen kezelhető. Egyrészt, mert a húszik szívós ellenfelek, másrészt mert a sűrűn lakott városi területek elleni támadás rendkívüli civil áldozatokkal járna, amit az arab koalíció nem vállalhat. Persze tudják ezt a lázadók is, ezért a másutt már jól bevált „emberi pajzs” taktikáját alkalmazzák. A svédországi tárgyalások most újabb lehetőséget teremtenek a politikai megoldásra. Ám ha a közeljövőben sikerül is békét kötni, a porig rombolt Jemennek még hosszú évekre lesz szüksége, mire a sebei begyógyulnak.
2018.12.14 10:00
Frissítve: 2018.12.14 10:00