Sok szánalmas határozatot fogadott már el az erősen IQ-hiányos magyar parlament, de a tegnapi, az uniós Sargentini-jelentésre adott „válasz” talán a legszégyenletesebb a III. Köztársaság történetében.
A határozat – amelyet szokásosan a „kormánypárt felszólítja a kormányt” formula nyomán, a kétharmados Fidesz-többség vitt át a Házon - arra hívja fel a kabinetet: ne engedjen a zsarolásnak, utasítsa vissza a Magyarország elleni valótlan vádakat, és jogi úton is lépjen fel az úgymond csalással elfogadott, Magyarországot rágalmazó jelentéssel szemben.
Az indoklás minden szava hazugság. Zsarolás-e, ha az Európai Parlament jelentést készít egy egyenjogú tagállam belpolitikai állapotáról, ha kimondja, hogy annak demokratikus intézményei nem működnek? Annyira nem, hogy maga a végrehajtó hatalom ura hirdeti: illiberális demokráciát épít a haldokló Nyugat liberális demokráciája helyett, amely a jelentés szerint nem felel meg annak az értékrendszernek, amit az európai közösség a magáénak vall.
Orbán Viktor a nyáron, a romániai Tusnádfürdőn bejelentkezett az európai nacionalista, populista erők vezetőjének, ami még pártcsaládjának, a Néppártnak is sok volt. Az Unió – meglehet későn, de – felébredt: ha nem emel szót a pávatánccal palástolt magyar gyakorlat ellen, akkor az orbáni fertőzés tovább terjedhet és megfojthatja azt az eszmét, amely megteremtette az európai közösséget.
Orbán mindent megtesz, hogy a demokrácia állapotáról folytatott vitát a menekültpártiak és a menekültellenesek ellentétére szűkítse le, kihasználva azt a tétlenséget és zavart, amit 2015-ben éppen a magyar kormány kavart, amikor ellenőrzés nélkül több százezer embert átnyomott Ausztriába és Németországba.
De a valódi tét az: sikerül-e a demokratikus Európát megmenteni, az uniós együttműködést elmélyíteni a Trump Amerikája és Putyin Oroszországa közötti harapófogóban?
Nem állítjuk, hogy az Európai Unió ne szorulna alapos renoválásra. Azt azonban állítjuk, hogy a közösségnek nemcsak joga, hanem kötelessége is számon kérni tagállamain a közös értékeket, a közös tehervállalást. Egyetértünk Macron francia elnökkel: a közösség nem szupermarket, ahol a polcokról csak a pénzt lehet leemelni, a terheket nem muszáj.
A magyar politika a végtelenségig álnok: úgy "védi" a zsidó-keresztény örökséget, hogy annak történelmi "termékét", a liberális demokráciát támadja a XXI. század elején értelmezhetetlen nemzeti szuverenitás nevében. Az, hogy a kormány most jogi útra tereli a kérdést, csak időhúzás. Májusban Orbán reményei szerint az EP-választáson az ő politikai nézetei nyernek majd, és az Unióban a nacionalista pártok veszik át a hatalmat. Hogy ez valóban megtörténik-e, erősen kétséges.
A szégyenletes határozat után egyetlen kérdés marad: ha egyszer a Fidesz-hatalom szerint az ország életképes az uniós pénzek, az európai integráció nélkül is, és ha Magyarországot az Unió folytonosan megszégyeníti, mert politikai berendezkedése nem illeszkedik az európai demokráciák sorába, akkor mit keres még az ország az Unióban?