Szerda éjfélig országszerte 101 otthontalant figyelmeztetettek azért, mert az utcán él, és már két ember ellen indítottak szabálysértési eljárást, egyet Pest megyében, egyet pedig Budapesten – tudta meg lapunk az Országos Rendőr-főkapitányságtól. Vagyis a rendőrség a jelek szerint gyakorta alkalmazza a hétfőn életbe lépett új szabályozást, amely büntethetővé tette a hajléktalan létet. Pedig Terdik Tamás, a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) vezetője a kormánylap Magyar Időknek azt mondta: „A rendőrség nem a büntetési lehetőséggel akar élni, hanem lehetőleg szankció nélkül visszavezetni az érintetteket emberi körülmények közé.”
Gödöllőn – mint arról már írtunk – a rendőrök úgy akartak „visszavezetni emberi körülmények közé” egy hajléktalant, hogy őrizetbe a vették és 30 napos elzárásra büntették volna – a Gödöllői Járásbíróság bírósági titkára azonban „csak” figyelmeztetésben részesítette a férfit. Emellett azonban a 20 ezer forintos szabálysértési költség megfizetésére kötelezték. Ezt végül ügyvédje vállalta át. Nem sokat kellett várni az első budapesti őrizetbe vételre sem.
A gödöllői eset kapcsán Víg Dávid, a Magyar Helsinki Bizottság rendészeti programjának vezetője az emelte ki: a 20 ezer forintos szabálysértési költség mellett maga az előállítás és az elzárás is pénzbe kerül, számításaik szerint az egész eljárás költsége 250-300 ezer forintot is kitehet egyetlen hajléktalan ember esetében. – A hajléktalanság büntetése semmit nem old meg, de cserébe sok pénzbe kerül. Eredményesebben fel lehetne használni ezeket az összegeket, ha a szociális ellátórendszer fejlesztésére fordítanák – mondta.
Víg Dávidot kérdeztük arról is: mi a véleménye arról, hogy a BRFK vezetője szerint rendőrségi feladat a hajléktalanokat „visszavezetni” emberi körülmények közé? A szakértő úgy fogalmazott: noha a szabálysértési törvény rendőrségi feladatkörbe sorolja, a hajléktalan emberek problémája nem rendészeti, hanem szociálpolitikai és lakáspolitikai kérdés. – A rendőrség forrásai is korlátozottak, az ő feladatuk a valódi bűnüldözés lenne – fogalmazott a szakértő.
Víg Dávid szerint az, ami most történik, nem más, mint „látványbeavatkozás”, a probléma szőnyeg alá söprése: a Helsinki Bizottság tapasztalatai szerint a frekventált közterületekről valóban eltűntek a hajléktalanok, de a szállókba jelentkezők száma nem emelkedett számottevően. – A hajléktalan emberek nem váltak köddé, hanem kiszorultak a külső városrészekbe, ahol egyelőre kevésbé háborgatják őket. Ez jelentősen megnehezíti majd az őket segítő civil- és segélyszervezetek munkáját, ami a téli krízisidőszak előtt nem túl megnyugtató.
Mikor él valaki a közterületen?
A szabálysértési törvény viszonylag pontosan határozza meg, mikor szólíthatnak fel valakit távozásra rendőrök: lépniük kell, ha a hajléktalan közterületen mosakodik, öltözködik vagy éppen állatot tart, és ezt „rövid időnként visszatérően és rendszeresen végzi.” Hogy a rendőr kit tartson hajléktalannak, arra már nincs utasítás, így marad a face controll, a járőr ránézésre dönti el, kit kell el küldeni, ki pedig a padon uzsonnázó jogkövető állampolgár. Arra sincs megoldás, ha valaki csomagok nélkül ül a közterületen - és a jelek szerint az utazó, ételosztáson sorban álló vagy éppen nem helyhez kötötten kéregető hajléktalant sem lehet csak úgy vegzálni.
Akit mégis utolért a hatósági szigor, azt jogszabály szerint háromszor kell távozásra felszólítsák a rendőrök, és – ha együttműködő, de visszeső „bűnös" – csak a negyedik alkalommal jogszerű őrizetbe venni. Ha azonban önfejű, rendőri utasításra elkullogni nem akaró fedél nélküliről van szó, azt a járőrök azonnal magukkal vihetik.
Az így elkövetővé lett hajléktalan maximum 72 órás őrizetbe kerül, ami alatt több jogi folyamat is lezajlik: az ügyben eljáró bíróság elsőfokon dönt róla, hogy az illetőt figyelmeztetéssel, közérdekű munkával vagy éppen - ha visszaesőről van szó – elzárással sújtsák. Aki „csak” figyelmeztetésben részesül, azt azonnal el kell engedni, az elzárási döntést viszont szintén haladéktalanul végre kell hajtani. Maga a szabálysértés nem járhat pénzbírsággal, de az eljárási költség egy részét így is rátolják az „elkövetőre”. A hajléktalantól az eljárás és büntetés idejére lefoglalt ingóságokat az ezzel megbízott szerv - az önkormányzat vagy a hatóság – legfeljebb fél évig tárolja, és ha nem jönnek érte, megsemmisíti. A romlandó, "tárolhatatlan” holmikat viszont azonnal megsemmisítik, és egyik esetben sem fizetnek kártérítést a tárgyak után.
Lapunknak az egyik mentő elmondta: a fővárosban kicsit nehezebben boldogulnak a hajléktalan betegek elhelyezésével, akiket – éppúgy mint bárki mást – a sürgősségi ellátóhelyekre visznek. Ám míg a vidéki kórházakban néhány napig benn is tartják a beteg fedél nélkül élőket, a fővárosban az ellátás után gyakran visszakerülnek az utcára. D. A.
