Cserbenhagyottak

A lakástakarék egy 1997 óta létező megtakarítási forma Magyarországon, amit különböző lakáscélra, például vásárlásra, építésre, felújításra vagy jelzáloghitel előtörlesztésére lehet felhasználni, legalább 4, maximum 10 év gyűjtés után. A konstrukció a 30 százalékos állami támogatás miatt rendkívül népszerű volt (cca. 1 millió ügyfél), ami a befizetések arányában, legfeljebb évi 72 000 forintot jelentett.

A „halálra ítélt” konstrukció kínzása 2018. október 15-én (hétfőn) 10 óra 55 perckor kezdődött – ekkor nyújtotta be az Országgyűlés mindig szigorú elnökéhez Bánki Erik képviselő az idevonatkozó törvényjavaslatot –, a kivégzésére másnap, október 16-án délelőtt, 125 igen szavazattal került sor. A kisemberek számára kedvező takarékossági rendszer 21 év bizonyítottan sikeres működést követően - nem egész egynapos szenvedés után - kilehelte lelkét.

A lakástakarék-pénztárakról szóló 1996. évi CXIII. számú törvényt úgy módosították, hogy a gyermeket vállalni nem tudó vagy nem akaró személyeket az állami támogatás megvonásával „egy mozdulattal” kirekesztették a kedvezményezetti körből. Jelzem, hogy nagyon sok szülő és nagyszülő is ebben a formában próbált – szerény anyagi eszközökkel – gondoskodni gyermeke/unokája jövőjéről. Na, ők is megkapták a magukét, ne spórolgassanak csak a fiatalabb generációnak! Itt a CSOK (Családi Otthonteremtési Kedvezmény), tessék azt igénybe venni.

A CSOK 90 ezer család részére eddig 250 milliárd forint támogatást adott, ezzel szemben a lakástakarék-szisztéma 1 millió kispénzű embernek segít(ett) évi 70 milliárd költségvetési forinttal.

Nem vitatom, hogy a lakástakarék-pénztári forma korrekciókra szorul. A képviselői előterjesztés is nehezményezi, hogy 2010 óta a négy lakástakarék-pénztári szolgáltató 60 milliárd forint extraprofitot realizált. És ezt az MNB, a Parlament és a Magyar Kormány nyolc évig csöndben és ölbe tett kézzel nézte? Senkinek sem jutott eszébe, hogy a hatvanmilliárdot értelmes közösségi célok érdekében el kell vonni a forgalmazóktól? Október 15. a felvilágosodás, bocsánat a megvilágosodás napja?

Mindenki számára egyértelmű, hogy nem likvidálni kellett volna a sikeresen működő otthontámogatási rendszert, hanem ésszerűen úgy módosítani a jelenlegi jogi normát, hogy a „kaszálásnak” és a nem kívánt pénzfelhasználásnak (garázs-, szauna- és medenceépítés stb.) vége legyen. A mostani hirtelen intézkedés sunyiságát az is jól mutatja, hogy – gondosan kerülve a szakmai és társadalmi vitát – nem kormányzati előterjesztéssel, hanem direkt parlamenti indítvánnyal és kivételes eljárás keretében „herélték ki” az irányadó jogszabályt.

Nevezetes – mondhatni hírhedt - dátum október 15. (nem az 1944. október 15-i nyilas hatalomátvételre gondolok), mivel 2018. október 15-én lépett hatályba az életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértéséről szóló jogszabály, amely hajléktalanok tízezreit sodorja méltatlan helyzetbe. Az élet (és a természet) viharaitól megkínzott emberek – megállapított jogellenes közterületi tartózkodás esetén – közmunkára kötelezhetők, s ha ezt nem vállalják, akkor dutyiba zárhatják őket. A lelkileg és fizikailag megroppant, vagyontalan áldozatok tehát börtönbe kerülhetnek, ahol – ha jó szót nem is, de - legalább kaját és priccset kaphatnak.

Lehet, hogy a jogalkotó így akarja megoldani a hajléktalan problémát, így akarja eltüntetni a közterekről ezeket a „városképet rontó” szerencsétlen embereket? A közrend, a közbiztonság, a közegészség és a kulturális értékek megvédése napjainkban így történik Magyarországon; nincs empátia, nincs emberség, nincs együttérzés és természetesen nincs humánus megoldást célzó javaslat sem. Amennyiben azonnal feltápászkodsz és arrébb botorkálsz, békén hagylak, de ha mégis meglátlak az utcán ülni/feküdni/aludni, szabálysértési eljárás következményeként menned kell közmunkára vagy a sittre! Megalázva és megfosztva személyes holmijaidtól, és a kutyusoddal sem tudjuk, hogy mi lesz. Neked nem jár az emberi bánásmód, neki miért járna az állati?! Mindezt az Alaptörvény és a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló többször módosított 2012. évi II. törvény szellemében.

Önkényesen összekapcsoltam két történetet, az időbeli egybeesés hozta így. Szinte egy napon bántak el szenvtelenül-kegyetlenül a lakásra kuporgató emberekkel és az otthonukat (állásukat) már régen elvesztő polgártársainkkal. A biztosabb létről álmodozók és az utcán álmosan kódorgó reménytelenek lenullázása parlamenti eszközökkel történt. Végül is jogállamban élünk…