Meg kellene kérni Áder Jánost, Orbán Viktort és Semjén Zsoltot, hogy kedves uraim, töltsenek el egy-egy hideg éjszakát valamelyik budapesti hajléktalanszállón, egy olyan intézményben, amelyet a kormány ajánlgat a közterületekről elzavart, elűzött hajléktalan polgártársainknak, vagyis azoknak a magyar embereknek, akiknek a nevében a Keresztapa és családja kormányozza a saját tulajdonának tekintett Magyarországot.
Mert ha szerintük tényleg annyira jó egy hajléktalanszállón aludni, akkor próbálják csak ki. De fölhívom a figyelmüket, hogy ne vigyenek magukkal házi gyulai kolbászt, se friss kenyeret, sőt, azt a tucatnyi frissen lőtt fácánt is hagyják csak a fagyasztóban, amit Semjén Zsolt ölt le – szokás szerint – különböző részeg vadászok társaságában. S nagyon kérem önöket, uraim, hogy ne vigyenek magukkal szíverősítő gyanánt szilvapálinkát sem, mert a szilvapálinkával nem fogják önöket éjszakára a szállóra befogadni. Márpedig a hajléktalanságot alkohol nélkül elviselni embert próbáló feladat. S ha önök, kedves Áder úr, Orbán úr és Semjén úr, méltóztatták végigvakarózni az éjszakát, miközben a motyójukat szorongatták, hogy el ne lopják önöktől, akkor talán újra beszélgethetünk róla, hogy a kedves nagyurak vajon mit is gondolnak a saját törvényükről. Persze, tudom előre, hogy mit fognak gondolni: azt, hogy akkor is Orbán Viktornak van igaza, amikor nem neki van igaza.
Orbán Viktor akkor is jó, amikor nem jó.
Ez azért súlyos érv, lássuk be.
De lássuk be azt is, hogy Orbán Viktornak az uralkodó osztály legfőbb vezetőjeként mégiscsak igaza van.
Elvégre a mindenkori uralkodó osztály nyugalmát a mindenkori szegény ember látványa mindig zavarja. A mindenkori uralkodó osztály szemét a mindenkori nyomor mindig szúrja. A mindenkori uralkodó osztály orrát a mindenkori bűz mindig facsarja – feltéve persze, ha nem a saját maga árasztotta politikai bűzről van szó, a pénznek ugyanis (mint kétezer éve egy rómaitól tudjuk) nincsen szaga.
Az utcán élő nyomorultakat mindig is száműzni akarják az úgynevezett előkelőbb hölgyek és urak a saját komfortérzetük érdekében – nem is egy levél fönnmaradt a már XIX. század elején is túlzsúfolt Londonból, ahol jó keresztény, középosztálybeli dámák a koldusok, kéregetők, semmirekellők, rongyosok, betegek és elesettek közterületekről való eltüntetését szorgalmazták a rendőrségnél.
Szóval nem akarok úgy tűnni, mintha a nyomorultak hatalmi vegzálásán meg lennék lepve. Ez a hatalom aljas, ez a hatalom nyomorító, s aki szolgálja, hát szolgálja sziszegve, ha nagyon akarja – de hagyja az állandó sóhajtozást, a folytonos hüledezést, a riadt csodálkozást, az értetlenkedést, kérem, hagyja.
Talán ha Orbán Viktor csaknem harminc évvel ezelőtt egy másodpercig is komolyan vette volna azokat a liberális és szociálliberális értékeket, amelyeket ő és az akkor saját magát szocialistaként definiáló Kövér László hirdetett, akkor tán nem jutottunk volna el idáig. Nem jutottunk volna el az embertelen, kegyetlen és érzéketlen törvényhez, amely magyar emberek ezreit azzal az indokkal bélyegez szabálysértő bűnözőnek, hogy nincsen semmijük. Talán ha a Keresztapává lett Orbán, meg az ő közvagyon-behajtásra szakosodott családja egy másodpercig is komolyan venné (hahaha) a Bibliát, állítólagos keresztény kormányzásuk állítólagos alapját, amelyre Alaptörvényüket (hahaha) építették, akkor az elesettek ellen hozott embertelen, kegyetlen és érzéketlen törvény miatt bizony félnék az Istenük haragját. Hiszen megmondatott: az utolsókból lesznek az elsők, és az elsőkből lesznek az utolsók.
Még szerencse, hogy Orbán Viktor nagyjából annyira veszi komolyan a Szentírást, mint a saját maga farigcsálta Alaptörvényét, meg az Európai Unió alapelveit – így legalább ő maga nyugodtan alszik odahaza, egy átlag magyar emberhez képest luxuskörülmények között. Senkit nem hagyunk az út szélén, mondta ez a cinikus ember 2010-ben, és ebből a kijelentésből rögtön tudtuk, hogy ezek az út szélén fognak hagyni mindenkit, akit csak lehet.
A hajléktalanokat eddig is sok támadás érte az elmúlt években – sokukat a nyílt utcán megverték, többeket felgyújtottak, egy embert Egerben a hídról a patakba dobtak –, és biztos vagyok benne, hogy ezek a dübörgő senkik – hátuk mögött a hatalom erejével – még jobban fölbátorodnak majd. A hatalom az állampolgárban cinkosra lel, ez nem lehet másképp, a társadalom többsége ugyanis (ebben szinte biztos vagyok) támogatja a szegények megregulázását. Sőt, nem csupán támogatja, de élvezi is. Pár éve a saját szememmel láttam, hogy három jól öltözött kamasz fényes nappal odament egy padon részegen fekvő, ötven év körüli asszonyhoz, röhögve lökdösni kezdték, s azt mondták neki: takarodj innen, a kurva anyád! Oda kellett mennem, hogy azt a szerencsétlent megvédjem. Tűnjetek el innen, mondtam a kamaszoknak, pedig finoman szólva nem vagyok egy nagydarab ember – de azóta legalább tudom, hogy mit mondanék, ha az utcán meglátnám Áder urat, Orbán urat és Semjén urat.
Tűnjetek el innen, tűnjetek el.
