A kamara mai ülésén Deschanel elnök a képviselők meg-megújuló tetszése közt tudatta Lille, Douai, Ostende és Brügge fölszabadulását és annak a reményének ad kifejezést, hogy nemsokára az utolsó német katona is kitakarodik Franciaországból, Belgiumból és Elszász-Lotharingiából.
Clémenceau miniszterelnök csatlakozik az előtte szóló szavához, azután ezeket mondja:
— A csata tovább tart. Abban a pillanatban, amikor az ülésterembe beléptem, táviratot kaptam, amely tudatja velem Roubaix és Tourcoing fölszabadulását. (A képviselők fölemelkednek helyeikről és lelkes ujjongásban törtek ki.)
Ezzel a győzelemmel — folytatja Clémenceau — a legnagyobb reménység nyílik számunkra és nekünk kötelességünk gondoskodni arról, hogy ez a reménység, amelyért Franciaország drága vérét ontotta, kormányunk, kamaránk és az egész francia nép részéről megvalósíttassék.
Igazainkért harcoltunk. Minden jogunkat el kell látnunk a szükséges biztosítékokkal, hogy a barbárság többé vissza ne térhessen, (Élénk tetszés.) Ebből a jogunkból nem fogunk igényt formálni a revánsra, a múlt elnyomatásaiért.
A szabadság az, amely most katonáink által mindennemű, zsarnokságot földretiprót. Hogy mint fogunk élni ezzel a jogunkkal, hogy röviden szóljak, mindenekelőtt a francia életnek minden téren való újjáalakítására van szükség, hogy Franciaország fölszabadítása az egész emberiségnek fölszabadítása legyen.
Népszava 1918. október 20.
