Olaszország nem hajlandó változtatni a 2,4 százalékos hiányt előirányzó költségvetésén függetlenül attól, hogy kedden az Európai Bizottság visszadobta azt. A populista római kormány egy tisztán gazdasági kérdést a nemzeti szuverenitás ügyére egyezi ki. Jellemző a kabinet hozzáállására a jobboldali radikális Liga egyik képviselője, Angelo Ciocca „gesztusa”, aki Itáliában gyártott cipőjével „pecsételte le” az EU elutasító dokumentumát. Pierre Moscovici, az EU gazdasági és pénzügyi biztosa szerint lehet ugyan mosolyogni ezen, de ha magunkhoz térünk „a fasizmus vesz körül bennünket”.
Az Európai Unió stabilitási paktuma legfeljebb három százalékos költségvetési deficitet engedélyez. Bár az olasz kabinet ezen belül marad, a paktum reformja óta Brüsszel azon országokkal szemben is felléphet, amelyek nem lépik túl a bűvös határt. Az Európai Bizottság ugyanis azt is előírja, hogy az eladósodás mértéke nem haladhatja meg a gazdasági teljesítmény 60 százalékát. Ez azonban Olaszországban – Görögország után – a legmagasabb az euróövezet államai közül, 131 százalékkal.
Az olasz kabinet most három hetet kap arra, hogy átdolgozza a Brüsszelnek múlt héten benyújtott költségvetési javaslatot. Giuseppe Conte miniszterelnök azonban közölte, nincs B tervük, és a kabinet nem túl nagy kompromisszumkészségéből kiindulva nem is számíthatunk jelentősebb változtatásokra. Az új javaslat benyújtása után Brüsszel három hetet kap a véleményezésre. Ha továbbra is elfogadhatatlannak tartja a büdzsét, eljárást indíthat az olasz kabinet ellen, a büntetés mértéke pedig akár az éves gazdasági teljesítmény 0,2 százalékát is elérheti. A 2017-es adat alapján Rómának 3,4 milliárdos büntetést kellene fizetnie, de lehet, hogy az ország kevesebb pénzt kap a strukturális alapokból. A büntetőintézkedéseket azonban a többi tagállamnak is jóvá kell hagynia.
A populista kabinet így még inkább az EU ellen hangolhatja a már amúgy is euroszkeptikussá vált közvéleményt. Az EU eddig még sosem élt a büntetés lehetőségével. Ettől Spanyolország és Portugália esetében is eltekintettek a két állam nehéz gazdasági helyzete miatt.
Akárhogy végződjön is a vita, az EU megosztottsága elkerülhetetlenné válik, s az egész ügynek messzemenő következményei lesznek, mert a külügyi és biztonságpolitikai, a pénzügyi és más kérdésekben egyhangú döntés születik az EU-ban, ám így veszélybe kerül a teljes döntési mechanizmus. Ez az Unió tengerészeti missziójára, a Sophiára is éppen úgy vonatkozik, mint a 2019 januárjának végéig érvényes Oroszországgal szembeni szankciók meghosszabbítására. Arról nem is beszélve, hogy a különutas olasz politika a piacokra is negatív hatást gyakorolhat, s nehezebb helyzetbe kerülhetnek a válságba került mediterrán országok.
Az olasz kormány valóban tanul a magyartól. Nem éppen úriemberi stílusban politizál, és hangol a bevándorlók ellen Matteo Salvini belügyminiszter, a Liga elnöke. Folyamatosan Brüsszelt állítja be fekete báránynak, az Orbán-féle retorikát használva azt közölte, azzal, hogy az Európai Bizottság visszadobta a 2019-es olasz büdzsé tervezetét, „egy népet támad”. Salvini mindemellett kikel Soros György ellen, illetve Giuseppe Conte miniszterelnök tegnap kezdődött oroszországi látogatása is jelzi, milyen irányba változnak az olasz külpolitika prioritásai. Contét több olasz vállalat, az Eni, az Enel, a Barilla és a Generali vezetői is elkísérték, hogy az oroszországi befektetések lehetőségeiről tárgyaljanak. Sokatmondó az is, hogy húsz nap alatt az olasz kormány harmadszorra kerül kapcsolatba az orosszal. Október 8-án az olasz külügyminiszter járt Moszkvában, egy héttel ezelőtt Matteo Salvini járt az orosz fővárosban, és közölte, nem támogatja az országgal szembeni uniós büntetőintézkedéseket. Azt is megjegyezte, sokkal inkább otthon érzi magát Moszkvában, mint sok európai városban, ami egybecseng Orbán Viktor hasonló tartalmú kijelentéseivel. Ám az orosz kapcsolat Conte vizitjével sem ér véget: november 12 és 13-án Palermóban tartanak konferenciát Líbia jövőjéről, amelyre Putyint és Szergej Lavrov külügyminisztert is meghívták.
Az olasz kabinet a tűzzel játszik. Az eurózóna létrehozása óta az egyik legrosszabb szintre, több mint 300 bázispontra tágult a spread a tízéves olasz és német államkötvények között. Volt ennél persze már rosszabb is, még a 2010-es évek elején, amikor 500 pont felett is állt, akkor azonban kis híján csődbe ment Itália. Jellemző, hogy a március 4-i parlamenti választás alkalmával a spread még 150 pont alatt volt.
