Nem keresünk, s nem is vélünk felfedezni megváltókat. Amit keresgélünk, az a némi emóciót sem nélkülöző, de higgadt elemzés, amit értenünk kell ahhoz, hogy kedvünk maradjon élni egy - morálisan is - mind élhetetlenebbé tett országban.
Lemondtunk már róla, hogy október 23-án az ország politikai vezetőjétől ne hazugságok sorát halljuk, hogy azon mélázzunk, a „Viktor, Viktor!”-t skandálók elgondolkodnak-e: vajon a kormányfő nemzetkarakterológiai fejtegetései, a „pesti srácok” emlegetése nem mond-e ellent a Nagy Imre-szobor eltávolításának, hogy a kommunizmust hirdető szovjet birodalom elleni hősiesség hogyan illeszkedik Vlagyimir Putyin Unió-bomlasztó barátságához. Hogy a hatalmat ünneplő fél ország fejében megfordul-e Lázár János kijelentése, miszerint a dohányzás nem alapvető emberi jog, vagy hogy a belügyminiszter éppen most terjeszti be: egyetlen központban összesítsék valamennyi térfigyelő kamera felvételeit. Talán elirigyelte a kínai modellt.
Ez volna jelen, amely a jövőt szüli. Azt a jövőt, amelyre „Viktor, Viktor!” is hosszasan kitért a Terror Háza előtt, mondván: „Brüsszelt ma azok uralják, akik a szabad nemzetek szövetsége helyére európai birodalmat kívánnak, akik kivétel nélkül mind bevándorláspártiak. Akik szándékosan nem éltek a hatalmas rendőri és katonai erejükkel, szándékosan nem védték meg Európát a migránsok tömegeitől. Ha mi képesek voltunk, ők is azok lehettek volna”.
Egyetlen szava sem igaz. Minden szava hazugság.
Kutakodni kell kicsit, amíg emberi szóra lelünk. Mondjuk Bajnai Gordon mondataira a HVG-ben: „Az Európa többsége ellen folytatott háborúnak csak háromféle kimenetele lehet: Európa orbanizálódik, Magyarország európai útra tér, vagy az utak szétválnak… Az uniót (2008 óta) hullámokban elérő válságokat a részt vevő kormányok egy része megoldani, egy másik része pedig csak kihasználni akarja. 2010 óta a magyar kormány az utóbbi táborba tartozik. Az Orbán-rendszer az Unió jelenlegi keretei között hosszú távon nem maradhat meg, mert e kettő alapvető elveiben és céljaiban ütközik egymással.”
Kényelmetlen jövő. Még ha kicsi is, de megvan annak az esélye, hogy Európa a jövő májusi EP-választások után orbanizálódik, s akkor a büszke nemzetállamok nacionalista autonómiája szétszaggatja a közösség nagy részét. Annak az esélye sem veszett még végleg el, hogy Magyarország az európai utat választja, ha a magyar ellenzék észhez tér, és az 1956-ban lyukassá lett zászlóba az Unió lobogóját varrja, s a magyar nép – hirtelen? – felismeri, jövője csak abban az Európában van, amit Orbán elutasít. Bejöhet még a harmadik lehetőség is: az Unió – saját érdekében - kitaszítja Magyarországot, s akkor kipróbálhatjuk, élhetünk-e Európa közepén zárványként, egy putyini Oroszország nyomasztó árnyékában.
A döntés a magyar nemzet kezében van. Azokéban, akik a Bem téren és azokéban, akik a Terror Háza előtt tapsoltak kedden. Boross Péter volt miniszterelnök amúgy igazat mondott az ünnepen: 1956 egy vérig sértett nemzet dühkitörése volt.
Honnan tudja, hogy az volt az utolsó?