Újra nekifutnak a tárgyalásoknak a kettéosztott Ciprus képviselői: az ENSZ közvetítésével ma az ütközőzónában találkozik a Ciprusi Köztársaság elnöke, Nikosz Anasztasziádisz és a nemzetközileg egyedül Törökország által elismert Észak-ciprusi Török Köztársaság államfője, Mustafa Akinci. Becsületére legyen mondva az ENSZ főtitkárának, Antonio Guterresnek, hogy nem adja fel, hiszen még másfél év sem telt el az előző kudarcba fulladó egyeztetés óta, de máris újra próbálkozik. Legutóbb tavaly júliusban a svájci Crans-Montana üdülőhelyen ültek asztalhoz a görög és török ciprióták vezetői, ám a festői természet sem lágyította meg a szíveket, a nagy várakozások ellenére sem született megegyezés. Hogy pontosan miért nem, azt azóta sem tudni, a felek egymásra mutogatnak. Kiszivárgott információk szerint az egyik legalapvetőbb kérdésben, a szigeten állomásozó török csapatok ügyében nem közeledtek az álláspontok.
Akkor mégis miben lehet reménykedni? Elsősorban abban, hogy az év elején Cipruson elnök-, Észak-Cipruson pedig parlamenti választásokat tartottak, és a további tárgyalások szempontjából mindkét helyen kecsegtető eredmény született. A görög cipriótáknál viszonylag magabiztosan maradt hatalmon Nikosz Anasztasziádisz, aki legalábbis nyitott a tárgyalásokra, miközben a kompromisszumtól és bármiféle föderációtól elzárkózó Nikolasz Papadopulosz a második körbe sem jutott, azaz alaposan leszerepelt. A sziget török felén pedig hiába nyert februárban a Nemzeti Egységpárt, nem tudott koalíciót alakítani, így végül a második legerősebb alakulat, a megegyezést sürgető Török Köztársasági Párt vezetésével alakult új, négypárti kormány. Bár a tárgyalásokon Észak-Ciprust főleg az elnök képviseli, ám nem mindegy, hogy a parlament támogatja-e. Márpedig ez a kormány valószínűleg nem fog akadályokat gördíteni Akinci útjába.
Belpolitikailag tehát nem rosszak az előjelek. Külpolitikailag viszont már nem ilyen szerencsés a csillagok állása: az utóbbi időben kiújult Törökország vitája Ciprussal és Görögországgal a sziget közelében talált földgázmezőkről. Nicosia álláspontja az, hogy a természeti kincsek az úgynevezett kizárólagos gazdasági övezetében találhatók, a kutatás és kitermelés joga tehát őket illeti, míg Ankara szerint a földgázból a törököknek is jár. A nézeteltérés az idén már odáig fajult, hogy török hadihajók állták útját a térségbe igyekvő olasz fúróhajóknak (fúrási engedéllyel többek között olasz, amerikai és francia vállalatok rendelkeznek).
Ugyanakkor Törökország ki van éhezve a diplomáciai sikerre. Miután Ankara viszonya megromlott az Egyesült Államokkal, a török líra mélyrepülésbe kezdett és a török gazdaság is gyengélkedik, Recep Tayyip Erdogan látványosan megpróbált régi-új szövetségeseket keresni, például az Európai Unióban is. Az utóbbival ápolt kapcsolatok régi kerékkötője a ciprusi konfliktus, így bármilyen előrelépésből a törökök is profitálhatnának, miközben az EU is lerázhatná magáról a kényelmetlen és kínos terhet. Görögország nemrégiben a Macedóniával kötött megállapodással bebizonyította, hogy kész rendezni vitáit - bár a ciprusi alighanem keményebb diónak bizonyulna. Jól jönne végre egy sikertörténet az ENSZ-nek is, amely máig 1032 fős személyzettel - közülük 11 magyarral - őrködik a béke fölött, évi több mint 57,6 millió dollárért. Ez ügyben még a szigeten bázisokat fenntartó Nagy-Britannia, az Egyesült Államok, és még a Cipruson elég nagy befolyással bíró Oroszország is egyetértenének.
Az előzetes nyilatkozatok alapján mindkét fél nyitottan és reményekkel vág neki a találkozónak. Az is világos viszont, hogy nem folytathatják ott, ahol tavaly júliusban abbahagyták. Mustafa Akinci is arra figyelmeztetett, hogy az előző tárgyalásoknak vége, hiába ismételnék el újra ugyanazokat az érveket, nem születne más eredmény.
