Hessenben meginoghat a kancellár széke is

Akár a szövetségi kormány sorsáról is dönthetnek a választók a vasárnapi hesseni tartományi voksoláson. A nagykoalíció pártjai igazán nehéz helyzetben vannak, és egy rossz szereplés után elindulhat a bomlás is.

Angela Merkel ugyan igyekezett csökkenteni a vasárnapi hesseni tartományi választás jelentőségét, mondván a szövetségi szintű kormányzást nem befolyásolja a végeredmény, hogy mennyire szívén viselte a voksolás sorsát, jelzi: maga is folyamatosan részt vett a kampányban. Több helyen, Kasselban, Ortenburgban, Dieburgban, valamint legutóbb, csütörtökön, három nappal a voksolás előtt Fuldában a kereszténydemokrata CDU listavezetőjével, Volker Bouffierrel is fellépett. Utóbbi Merkel hűséges fegyverhordozója, aki azt közölte: ha rosszul szerepelnek, felhagy a politizálással és visszavonul.

Minden esélye meg is van arra, hogy nyugdíjas éveit élvezze. Hessen a kísérletezés tartománya, ahol a CDU a Zöldekkel próbálta ki, mennyire tartós a kereszténydemokraták és a környezetvédők házassága. Kiderült, különösebb súrlódások nélkül képesek az együttműködésre. A német sajtóban fekete-zöldnek nevezett kormány azonban nem maradhat hivatalban a voksolás után, a két párt együttesen biztosan nem szerez az abszolút többséghez elegendő mandátumot. És nem azért, mert Bouffier rosszul végezte volna a munkáját, hanem mert a tartomány sem vonhatja ki magát az országos folyamtok hatása alól: a CDU és az SPD visszaesése mellett itt is megfigyelhető a Zöldek szárnyalása. Olyannyira, hogy minden jel szerint akár második helyen is végezhetnek, megelőzve az SPD-t.

Hessen ugyan nem nagy tartomány – területe 21 ezer négyzetkilométer és 6,2 millióan élnek itt –, de most olyan folyamatokat indíthat el a hétvégi választás, amelyek szövetségi szinten akár drámai következményekkel járhatnak. Két héttel korábban Bajorországban a CDU testvérpártja, a CSU érte el történelmének leggyengébb eredményét, a nagy leszámolás azonban elmaradt, mert a hesseni voksolás előtt senki sem akart nagyobb botrányt kirobbantani és belháborúba keveredni. Ha azonban Hessenben is tragikus eredmény születik a CDU szempontjából, akkor végképp elfogyhat a kereszténydemokrata képviselők és tagok türelme, és az is megeshet, hogy a párt december elején esedékes hamburgi kongresszusán nem választják meg újra a kancellárt a párt élére.

A tét tehát óriási, az előjelek pedig nem túl fényesek. Hessenben ugyanis a CDU és az SPD nagykoalíciója várhatóan nem szerez abszolút többséget, az előrejelzések szerint együttesen 47 százalékot kapnának. Ezért minden bizonnyal be kell vonniuk egy harmadik pártot is a kormányzásba. A legvalószínűbb forgatókönyv a CDU, az SPD és a Zöldek házassága. A negyedik helyen a jobboldali populista Alternatíva (AfD) végezhet 12 százalékkal, az FDP kilenc, a Balpárt pedig nyolc százalékot szerezhet.

Papíron akár az is elképzelhető, hogy tisztán baloldali kormány alakul a Zöldek, az SPD és a Balpárt részvételével. A környezetvédők listavezetője, Tarel Al-Wazir ennek a lehetőségét sem akarta kizárni, csak azt kötötte ki, hogy az AfD-vel biztosan nem szövetkeznek. Azért sem kívánta meghatározni, milyen színezetű kabinetet preferálna, mert sok függ attól, hogy pártja valóban befut-e a második helyre. Feltételezések szerint azonban a Zöldek nem szívesen lennének egy kabinetben a Balpárttal. A két politikai erő között nem egy vita merült fel, az utóbbi tömörülés listavezetője, Janine Wissler azzal vádolta a környezetvédőket, hogy a CDU-val akarnak tovább kormányozni. Az SPD listavezetője, Thorsten Schäfer-Gümbel ugyanakkor sokkal jobb ötletnek tartana egy tisztán baloldali koalíciót. Ez persze nem véletlen: ha az SPD végül mégiscsak a második helyre futna be, akkor a szociáldemokraták, a Zöldek és a Balpárt képviselői minden bizonnyal őt választanák meg tartományi miniszterelnöknek.

A hesseni voksolás utolsó esély a szövetségi szinten szabadesésben lévő szociáldemokraták számára. A párt mintha nem tudná hitelesen képviselni kedvenc témáját, a szociális igazságosságot. Schäfer-Gümbel minden fellépését az hatotta át, hogy ő kíván a tartomány miniszterelnöke lenni. Elkötelezettsége azonban nem változtat azon a tényen, hogy Németország 1949 óta a legnagyobb politikai változáson megy keresztül, és ennek folyamatnak a szociáldemokraták a legnagyobb kárvallottjai. Egyes felmérések országosan már csak 15 százalékon látják a pártot. Ha azonban Hessenben sikerülne megkaparintania az SPD-nek a miniszterelnöki széket, olyan tartományban sikerülne eredményt felmutatni, ahol húsz éve a kereszténydemokraták által irányított kormány van hatalmon.

Az SPD számára tehát szövetségi szinten is élet-halál kérdése a hesseni második hely megszerzése. Ha azonban ugyanúgy leszerepelne, mint Bajorországban, az SPD vezetésére egyre nagyobb nyomás nehezedne, hogy mondja fel a berlini nagykoalíciót. Tartanak is ettől a forgatókönyvtől az uniópártok. A CSU képviselőcsoportjának vezetője, Alexander Dobrindt óva intette az SPD-t attól, hogy felmondja a nagykoalíciót. Szerinte ez semmi jóhoz sem vezetne. Ralf Stegner, az SPD elnökhelyettese úgy véli, nincs is értelme minden nap a nagykoalíció végéről beszélni, inkább annak eredményeit kellene kiemelni. Dobrindt szintén úgy látja: a nagykoalíció sokkal többet elért, mint a korábbi kormányok, csak a kommunikációban kellene javulnia.

Kérdés, hogy ez elegendő lesz-e. És az is, várhatóak-e torzsalkodások a nagykoalíció pártjai között a voksolást követően. „Semmit sem tudunk garantálni, ha rosszul sikerül a hesseni voksolás” – mondta el a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak egy nevét elhallgató CDU képviselő, s ez a bizonytalanság általában is jellemző a kancellár pártjára. A sors fintora, hogy a hesseni voksoláson múlhat a CDU/CSU és az SPD közös kormányzásának jövője, ugyanakkor a tartományban a két erő teljesen ellentétes oldalon áll, s az az érdekük, hogy ők adják a következő hesseni kormányfő személyét. Ez is jelzi, mennyire nehéz és megoldhatatlan a jelenlegi német kormány helyzete.

Friss felmérések Hessenből: