Hessenben meginoghat a kancellár széke is

Publikálás dátuma
2018.10.26. 13:39
Angela Merkel és Volker Bouffier
Fotó: Silas Stein / AFP/DPA
Akár a szövetségi kormány sorsáról is dönthetnek a választók a vasárnapi hesseni tartományi voksoláson. A nagykoalíció pártjai igazán nehéz helyzetben vannak, és egy rossz szereplés után elindulhat a bomlás is.
Angela Merkel ugyan igyekezett csökkenteni a vasárnapi hesseni tartományi választás jelentőségét, mondván a szövetségi szintű kormányzást nem befolyásolja a végeredmény, hogy mennyire szívén viselte a voksolás sorsát, jelzi: maga is folyamatosan részt vett a kampányban. Több helyen, Kasselban, Ortenburgban, Dieburgban, valamint legutóbb, csütörtökön, három nappal a voksolás előtt Fuldában a kereszténydemokrata CDU listavezetőjével, Volker Bouffierrel is fellépett. Utóbbi Merkel hűséges fegyverhordozója, aki azt közölte: ha rosszul szerepelnek, felhagy a politizálással és visszavonul. Minden esélye meg is van arra, hogy nyugdíjas éveit élvezze. Hessen a kísérletezés tartománya, ahol a CDU a Zöldekkel próbálta ki, mennyire tartós a kereszténydemokraták és a környezetvédők házassága. Kiderült, különösebb súrlódások nélkül képesek az együttműködésre. A német sajtóban fekete-zöldnek nevezett kormány azonban nem maradhat hivatalban a voksolás után, a két párt együttesen biztosan nem szerez az abszolút többséghez elegendő mandátumot. És nem azért, mert Bouffier rosszul végezte volna a munkáját, hanem mert a tartomány sem vonhatja ki magát az országos folyamtok hatása alól: a CDU és az SPD visszaesése mellett itt is megfigyelhető a Zöldek szárnyalása. Olyannyira, hogy minden jel szerint akár második helyen is végezhetnek, megelőzve az SPD-t. Hessen ugyan nem nagy tartomány – területe 21 ezer négyzetkilométer és 6,2 millióan élnek itt –, de most olyan folyamatokat indíthat el a hétvégi választás, amelyek szövetségi szinten akár drámai következményekkel járhatnak. Két héttel korábban Bajorországban a CDU testvérpártja, a CSU érte el történelmének leggyengébb eredményét, a nagy leszámolás azonban elmaradt, mert a hesseni voksolás előtt senki sem akart nagyobb botrányt kirobbantani és belháborúba keveredni. Ha azonban Hessenben is tragikus eredmény születik a CDU szempontjából, akkor végképp elfogyhat a kereszténydemokrata képviselők és tagok türelme, és az is megeshet, hogy a párt december elején esedékes hamburgi kongresszusán nem választják meg újra a kancellárt a párt élére. A tét tehát óriási, az előjelek pedig nem túl fényesek. Hessenben ugyanis a CDU és az SPD nagykoalíciója várhatóan nem szerez abszolút többséget, az előrejelzések szerint együttesen 47 százalékot kapnának. Ezért minden bizonnyal be kell vonniuk egy harmadik pártot is a kormányzásba. A legvalószínűbb forgatókönyv a CDU, az SPD és a Zöldek házassága. A negyedik helyen a jobboldali populista Alternatíva (AfD) végezhet 12 százalékkal, az FDP kilenc, a Balpárt pedig nyolc százalékot szerezhet. Papíron akár az is elképzelhető, hogy tisztán baloldali kormány alakul a Zöldek, az SPD és a Balpárt részvételével. A környezetvédők listavezetője, Tarel Al-Wazir ennek a lehetőségét sem akarta kizárni, csak azt kötötte ki, hogy az AfD-vel biztosan nem szövetkeznek. Azért sem kívánta meghatározni, milyen színezetű kabinetet preferálna, mert sok függ attól, hogy pártja valóban befut-e a második helyre. Feltételezések szerint azonban a Zöldek nem szívesen lennének egy kabinetben a Balpárttal. A két politikai erő között nem egy vita merült fel, az utóbbi tömörülés listavezetője, Janine Wissler azzal vádolta a környezetvédőket, hogy a CDU-val akarnak tovább kormányozni. Az SPD listavezetője, Thorsten Schäfer-Gümbel ugyanakkor sokkal jobb ötletnek tartana egy tisztán baloldali koalíciót. Ez persze nem véletlen: ha az SPD végül mégiscsak a második helyre futna be, akkor a szociáldemokraták, a Zöldek és a Balpárt képviselői minden bizonnyal őt választanák meg tartományi miniszterelnöknek.
Thorsten Schäfer-Gümbel
Fotó: Frank Rumpenhorst / AFP/DPA
A hesseni voksolás utolsó esély a szövetségi szinten szabadesésben lévő szociáldemokraták számára. A párt mintha nem tudná hitelesen képviselni kedvenc témáját, a szociális igazságosságot. Schäfer-Gümbel minden fellépését az hatotta át, hogy ő kíván a tartomány miniszterelnöke lenni. Elkötelezettsége azonban nem változtat azon a tényen, hogy Németország 1949 óta a legnagyobb politikai változáson megy keresztül, és ennek folyamatnak a szociáldemokraták a legnagyobb kárvallottjai. Egyes felmérések országosan már csak 15 százalékon látják a pártot. Ha azonban Hessenben sikerülne megkaparintania az SPD-nek a miniszterelnöki széket, olyan tartományban sikerülne eredményt felmutatni, ahol húsz éve a kereszténydemokraták által irányított kormány van hatalmon. Az SPD számára tehát szövetségi szinten is élet-halál kérdése a hesseni második hely megszerzése. Ha azonban ugyanúgy leszerepelne, mint Bajorországban, az SPD vezetésére egyre nagyobb nyomás nehezedne, hogy mondja fel a berlini nagykoalíciót. Tartanak is ettől a forgatókönyvtől az uniópártok. A CSU képviselőcsoportjának vezetője, Alexander Dobrindt óva intette az SPD-t attól, hogy felmondja a nagykoalíciót. Szerinte ez semmi jóhoz sem vezetne. Ralf Stegner, az SPD elnökhelyettese úgy véli, nincs is értelme minden nap a nagykoalíció végéről beszélni, inkább annak eredményeit kellene kiemelni. Dobrindt szintén úgy látja: a nagykoalíció sokkal többet elért, mint a korábbi kormányok, csak a kommunikációban kellene javulnia. Kérdés, hogy ez elegendő lesz-e. És az is, várhatóak-e torzsalkodások a nagykoalíció pártjai között a voksolást követően. „Semmit sem tudunk garantálni, ha rosszul sikerül a hesseni voksolás” – mondta el a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak egy nevét elhallgató CDU képviselő, s ez a bizonytalanság általában is jellemző a kancellár pártjára. A sors fintora, hogy a hesseni voksoláson múlhat a CDU/CSU és az SPD közös kormányzásának jövője, ugyanakkor a tartományban a két erő teljesen ellentétes oldalon áll, s az az érdekük, hogy ők adják a következő hesseni kormányfő személyét. Ez is jelzi, mennyire nehéz és megoldhatatlan a jelenlegi német kormány helyzete.

Friss felmérések Hessenből:

Amerikai csőbombák – Floridába vezetnek a nyomok

Publikálás dátuma
2018.10.26. 10:59

Fotó: Atilgan Ozdil / AFP
A robbanószerkezeteket egy netes útmutató alapján készíthették, az FBI igazgató-helyettese szerint újabb küldeményekre is számítani lehet.
Egy Miami közelében lévő postahivatalt kutattak át helyi idő szerint csütörtök éjszaka a nyomozók, ami arra utal, hogy a napokban a Demokrata Párthoz kötődő személyeknek és Trump kritikusainak küldött csőbombák Floridához kötődnek – írja a Reuters. A cikk szerint Opa-locka településénél, a postaelosztó központban bombaszakértők és keresőkutyás rendőrök csatlakoztak a szövetségi nyomozókhoz.  A gyanús csomagok mindegyike az amerikai szövetségi postarendszeren haladt át. Egy részüknél az FBI szerint feladóként Debbie Wasserman Schultz floridai képviselő irodája volt feltüntetve, aki ugyancsak kapott egy küldeményt. A Reuters úgy tudja, a szerkezeteket egy, az interneten megtalálható útmutató készíthették. Szakértők és elemzők szerint a küldemény feladójának célja nem gyilkosság, hanem félelemkeltés volt. William Sweeney, az FBI igazgató-helyettese sajtótájékoztatóján közölte: további csomagok érkezésére is számítani lehet.
A héten több ismert, a Demokrata Párthoz kötődő személyiség címére küldtek robbanószerkezetet vagy fehér port tartalmazó csomagot: szerdán a Clinton házaspár, Barack Obama volt elnök és további három demokrata párti politikus, Debbie Wasserman Schultz mellett Maxine Waters kaliforniai képviselő, valamint Eric Holder, az Obama-kormányzat volt igazságügyi minisztere kapott levélbombát. Joe Biden – aki Obama ideje alatt volt alelnök – is gyanús küldeményt kapott, valamint Robert de Niro filmszínésznek is szállítottak egy küldeményt. Gyanús csomag érkezett a CNN hírtelevízió New York-i szerkesztőségének épületébe is, amelyet rövid időre ki is ürítettek. A CNN szerint azt a csomagot John Brennannak, a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) volt igazgatójának, a hírtelevízió rendszeres kommentátorának szánták.
Hétfőn Soros Györgynek a New York államban lévő Katonah településen lévő villája postaládájában helyeztek el robbanószerkezetet, amelyet az egyik alkalmazott talált meg. Kedden a bedfordi rendőrség közölte, hogy csőbomba volt a Soros házánál talált robbanószerkezet. Tájékoztatásuk szerint szinte bizonyos, hogy nem postán érkezett, hanem valaki személyesen helyezte el a Bedfordhoz közel található Katonah településen lévő ház kapuja előtti ládában. A Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) megerősítette, hogy a robbanószerkezetek hasonlatosak egymáshoz, valószínűleg egy helyről származnak.
Szerző
Frissítve: 2018.10.26. 11:00

Újabb esély a ciprusi békének

Publikálás dátuma
2018.10.26. 10:00
A két elnök jó hangulatban ült tárgyalóasztalhoz,, de kérdés, ez megmarad-e végig
Fotó: CEM OZDEL / ANADOLU AGENCY
Mindkét oldalon kedvező a belpolitikai helyzet az újabb tárgyalásokhoz, de az unalomig ismert érvek ismétlése kevés lesz a megállapodáshoz.
Újra nekifutnak a tárgyalásoknak a kettéosztott Ciprus képviselői: az ENSZ közvetítésével ma az ütközőzónában találkozik a Ciprusi Köztársaság elnöke, Nikosz Anasztasziádisz és a nemzetközileg egyedül Törökország által elismert Észak-ciprusi Török Köztársaság államfője, Mustafa Akinci. Becsületére legyen mondva az ENSZ főtitkárának, Antonio Guterresnek, hogy nem adja fel, hiszen még másfél év sem telt el az előző kudarcba fulladó egyeztetés óta, de máris újra próbálkozik. Legutóbb tavaly júliusban a svájci Crans-Montana üdülőhelyen ültek asztalhoz a görög és török ciprióták vezetői, ám a festői természet sem lágyította meg a szíveket, a nagy várakozások ellenére sem született megegyezés. Hogy pontosan miért nem, azt azóta sem tudni, a felek egymásra mutogatnak. Kiszivárgott információk szerint az egyik legalapvetőbb kérdésben, a szigeten állomásozó török csapatok ügyében nem közeledtek az álláspontok.    Akkor mégis miben lehet reménykedni? Elsősorban abban, hogy az év elején Cipruson elnök-, Észak-Cipruson pedig parlamenti választásokat tartottak, és a további tárgyalások szempontjából  mindkét helyen kecsegtető eredmény született. A görög cipriótáknál viszonylag magabiztosan maradt hatalmon Nikosz Anasztasziádisz, aki legalábbis nyitott a tárgyalásokra, miközben a kompromisszumtól és bármiféle föderációtól elzárkózó Nikolasz Papadopulosz a második körbe sem jutott, azaz alaposan leszerepelt. A sziget török felén pedig hiába nyert februárban a Nemzeti Egységpárt, nem tudott koalíciót alakítani, így végül a második legerősebb alakulat, a megegyezést sürgető Török Köztársasági Párt vezetésével alakult új, négypárti kormány. Bár a tárgyalásokon Észak-Ciprust főleg az elnök képviseli, ám nem mindegy, hogy a parlament támogatja-e. Márpedig ez a kormány valószínűleg nem fog akadályokat gördíteni Akinci útjába.  Belpolitikailag tehát nem rosszak az előjelek. Külpolitikailag viszont már nem ilyen szerencsés a csillagok állása: az utóbbi időben kiújult  Törökország vitája Ciprussal és Görögországgal a sziget közelében talált földgázmezőkről. Nicosia álláspontja az, hogy a természeti kincsek az úgynevezett kizárólagos gazdasági övezetében találhatók, a kutatás és kitermelés joga tehát őket illeti, míg Ankara szerint a földgázból a törököknek is jár. A nézeteltérés az idén már odáig fajult, hogy török hadihajók állták útját a térségbe igyekvő olasz fúróhajóknak (fúrási engedéllyel többek között olasz, amerikai és francia vállalatok rendelkeznek). Ugyanakkor Törökország ki van éhezve a diplomáciai sikerre. Miután Ankara viszonya megromlott az Egyesült Államokkal, a török líra mélyrepülésbe kezdett és a török gazdaság is gyengélkedik, Recep Tayyip Erdogan látványosan megpróbált régi-új szövetségeseket keresni, például az Európai Unióban is. Az utóbbival ápolt kapcsolatok régi kerékkötője a ciprusi konfliktus, így bármilyen előrelépésből a törökök is profitálhatnának, miközben az EU is lerázhatná magáról a kényelmetlen és kínos terhet. Görögország nemrégiben a Macedóniával kötött megállapodással bebizonyította, hogy kész rendezni vitáit - bár a ciprusi alighanem keményebb diónak bizonyulna. Jól jönne végre egy sikertörténet az ENSZ-nek is, amely máig 1032 fős személyzettel - közülük 11 magyarral - őrködik a béke fölött, évi több mint 57,6 millió dollárért. Ez ügyben még a szigeten bázisokat fenntartó Nagy-Britannia, az Egyesült Államok, és még a Cipruson elég nagy befolyással bíró Oroszország is egyetértenének.  Az előzetes nyilatkozatok alapján mindkét fél nyitottan és reményekkel vág neki a találkozónak. Az is világos viszont, hogy nem folytathatják ott, ahol tavaly júliusban abbahagyták. Mustafa Akinci is arra figyelmeztetett, hogy az előző tárgyalásoknak vége, hiába ismételnék el újra ugyanazokat az érveket, nem születne más eredmény.

Török gyámság

Ciprus görög és török lakosságágának konfliktusa régre nyúlik vissza, de a fordulópontot az jelentette, mikor Görögország 1974-ben egy katonai puccsal próbálta magához csatolni az országot, mire a török lakosság védelmében Törökország is beavatkozott. Kilenc évvel később a sziget nagyjából 37 százalékát elfoglaló Észak-Ciprusi Török Köztársaság kikiáltotta függetlenségét, amelyet azonban azóta is kizárólag Törökország ismert el. Észak-Ciprus népessége mára meghaladja a 300 ezret, a lakosság túlnyomórészt török ciprióta, de egyre növekszik a betelepült törökök száma is. Az elmúlt évtizedekben több próbálkozás is volt a sziget újraegyesítésére. A Kofi Annan ENSZ-főtitkár nevével fémjelzett úgynevezett Annan-terv 2004-ben sikerrel kecsegtetett, ám a mindkét oldalon megrendezett népszavazáson hiába támogatta a török ciprióták 65 százaléka az egyesülést, a görög cipriótáknak csak 24 százaléka szavazott rá. A felek számos kérdésben vitatkoznak, például a területekről, a menekültekről, az államszervezetről. A legfontosabb azonban a biztonsági helyzet. Törökország jelenleg mintegy 35 ezer katonát állomásoztat Észak-Cipruson, Nicosia azonban úgy véli, a török csapatoknak el kellene hagyniuk a szigetet. Ankara azonban a török ciprióták biztonságára hivatkozva erre nem hajlandó.

Szerző
Frissítve: 2018.10.30. 12:59