Az örökbefogadott magyar gyerekek negyede külföldön kap új családot

A magyar gyermekvédelem csődjét mutatja, hogy az örökbefogadható gyerekeknek több mint fele bennragad a rendszerben, itthon senki sem kér belőlük.

Magyarországon tavaly 1025 gyermeket fogadtak örökbe, többet, mint az örökbefogadások újraszabályozását elrendelő gyermekvédelmi törvény 1997-es hatályba lépése óta bármelyik évben, írja a hvg.hu. Különösen szembetűnő a növekedés a külföldi örökbefogadásoknál: három év alatt majdnem a duplájára (234-re) emelkedett az ilyen eljárások száma. A legtöbben Olaszországban leltek új családra, de a skandináv államok, illetve Németország, Hollandia, Anglia és Franciaország is sok magyar gyereknek lett az új hazája. Mindez nem a „gyerekexport” következménye, ahogy azt a jobbikos Hegedűs Lórántné korábban számon kérte az akkor még emberierőforrás-miniszter, Balog Zoltánon. A valódi ok viszont nem kevésbé elszomorító.

Magyarországon ma legtöbben szőke, kék szemű csecsemőt szeretnének örökbe fogadni – mondják a gyermekvédelemben jártas szakemberek. Miközben – bár hivatalosan erről senki sem beszél – az állami gondozásban nevelkedő gyerekek többsége roma. Közülük is az idősebbek – akik már betöltötték a hatodik életévüket – és ráadásul betegséggel vagy fogyatékkal élők lényegében senkinek sem kellenek. (Annak is van oka, hogy most miért éppen Olaszország a legnépszerűbb: ott ugyanis az átlagosnál sötétebb bőrszín sem feltűnő, miközben ez – a szakértők szerint – Magyarországon az örökbefogadóknál jellemzően kizáró ok.)

A KSH adatai szerint az örökbe fogadható gyerekek között alig van 3 év alatti, a többség jóval idősebb: az 55 százalékuk 10 éves is elmúlt, a 31 százalékuk 3–9 éves. Ők azok, akik benn ragadnak a rendszerben. Számukra a külföldi örökbe fogadó szülők az utolsó esély arra, hogy családban nevelkedhessenek. Így válhat egy kelet-magyarországi cigánytelepről származó kislányból tanult, felső középosztálybeli polgár Dániában.

A külföldi örökbefogadás a gyerek szempontjából jellemzően szerencsés fordulat, ugyanakkor jól mutatja a magyar gyermekvédelmi rendszer csődjét is. Ha egy kiskorú örökbe adhatóvá válik – mert elveszíti a szüleit, azok lemondanak róla, vagy nem tartják vele a kapcsolatot –, először Magyarországon keresnek örökbefogadót neki. Külföldi elhelyezés csak akkor jöhet szóba, ha sem magyar házaspár, sem pedig egyedülálló személy nem vállalja a gyermek felnevelését. Ahhoz, hogy egy külföldi házaspár magyar gyereket fogadhasson örökbe, először a saját hazájában kell megfelelnie az ottani követelményeknek. Ennek során környezettanulmány készül, vizsgálják a kérelmezők anyagi viszonyait, és a feleket külön-külön is behívják elbeszélgetésre.

A külföldre került gyerekek sem tűnnek el a magyar gyámhatóság szeme elől: először két hónap, majd egy év elteltével kapnak utánkövetési jelentést a külföldi partnerektől. Ezekből az látszik, hogy az esetek döntő többségében a külföldi családba került gyermekek gyorsan beilleszkednek, és jó körülmények között nevelkednek. Sokan később is tartják a kapcsolatot egykori, magyarországi nevelőszüleikkel.

„Ráadásul a külföldiek eleve toleránsabbak. Egészen más az örökbefogadások kultúrája” – mondja Radoszáv Miklós, aki évtizedekig vezette a fővárosi gyámhivatalt. A külföldiek jellemzően nem az ő meg nem született gyereküket akarják pótolni, hanem úgy állnak az örökbefogadáshoz, hogy ha megtehetik, segítenek egy emberen. Ezt mutatja, hogy a külföldi örökbe fogadó szülők jellemzően idősebbek, akiknek a saját gyerekeik már kirepültek a családi fészekből."