Ellentmondásba keveredett a spanyol kormány és a Vatikán az egykori spanyol diktátor, Francisco Franco (1892-1975) tervezett exhumálása és újratemetése miatt kedden - írja az MTI. Míg Carmen Calvo spanyol miniszterelnök-helyettes azt nyilatkozta: a szentszékkel megállapodtak és közösen keresnek megoldást arra, hogy Franco földi maradványai ne a madridi Almudena katedrálisba kerüljenek, Greg Burke vatikáni szóvivő közleményben cáfolta ezt. A szóvivő szerint a politikus hétfőn valóban találkozott a szentszéki államtitkárral, aki azonban nem nyilvánított véleményt az újratemetés helyszínével kapcsolatban.
Ugyanakkor a vatikáni szóvivő szerint is "célszerű" a felvetés, hogy a kormány a Franco családdal egyeztetve találjon egy másik helyet a katedrális helyett.
A spanyol parlament szeptember közepén szavazta meg a szocialista kormány előterjesztését, hogy a néhai diktátor testét eltávolítsák a Madrid melletti Elesettek Völgyében található mauzóleumból. A család számára felkínálták a lehetőséget, hogy megnevezze: hol kívánja újratemetni a tábornokot. A hozzátartozók pedig a Madrid belvárosában, a királyi palota mellett található, impozáns Almudena katedrális választották. A Franco család tulajdonában van ott egy kripta, ahová a diktátor tavaly elhunyt lányát is temették.
Spanyolországban 36 éven át, a spanyol polgárháború 1939-es befejezésétől egészen a tábornok 1975-ben bekövetkezett haláláig tartott Francisco Franco diktatúrája. Uralma, a monarchista-nacionalista jobboldali és a köztársaságpárti baloldali erők között zajló polgárháborút követően kemény megtorlásokkal kezdődött, több ezer embert bebörtönöztek, legalább 30 ezer embert kivégeztek. Az Madridtól mintegy 50 kilométerre található, gigantikus kőkeresztjéről már messziről észrevehető Elesettek Völgye a diktátor polgárháborús győzelmének jelképeként épült, több ezer fogoly rabszolgamunkájával. Mivel a bazilika hatalmas kriptája túl nagyra sikerült a fasiszták halottjai számára, Franco titokban a köztársaságiak oldalán elesettek holttesteivel töltette azt fel. Hivatalos becslések szerint 30 ezer embert temettek el ott, egyes történészek azonban ezt a számot 60 ezerre teszik.
A spanyol állam az elmúlt több mint egy évtizedben többször tett kísérletet arra, hogy megfeleljen a múlttal való szembenézés társadalmi igényének, azonban ennek eddig kevés kézzelfogható eredménye volt. Sem a polgárháború, sem a Franco-diktatúra megítélése nem egységes, az áldozatok rehabilitálásának ügye még mindig viharokat kavar. A diktátor exhumálása felélesztette a közéleti vitát arról, hogy vajon ez a lépés valóban a megbékélést szolgálja-e vagy csupán a sebeket tépi fel.
