Vérfürdő

Amikor az unokák átjöttek szombat délután, kikapcsoltam a televíziót. Éppen zsidók, keresztények, muzulmánok álltak megdöbbenve a zsinagóga közelében, sírtak, ölelkeztek, héber dalokat énekeltek. Tizenegy öreg zsidót ölt meg egy fanatikus antiszemita. Jobb, ha az unokák nem nézik a pittsburghi tudósítást.

Később az elnök nyilatkozatát olvasom. Azt mondja, hogy több őrre van szükség. Ha lett volna legalább egy fegyveres őr a templom előtt, akkor talán kevesebben halnak meg. Az amerikaiak többsége hosszú évek óta mást mond: a fegyvervásárlás és a fegyvertartás alkotmányosan védett jog, de a szabályokat és a vonatkozó törvényeket szigorítani kéne. Kevesebb fegyver kell, nem több. Az elnök és követői fegyveres őröket állítanának nemcsak a templomok, de az iskolák és fontosabb intézmények elé is.

Tény, hogy e pillanatban Amerika lejáratta magát a világ közvéleménye előtt. Van-e morális joga most Washingtonnak másokat kritizálni?

Mindig is volt antiszemitizmus Amerikában, különösen a két világháború között, de tizenegy zsidót még soha nem mészároltak le egyszerre. Ez amerikai rekord. Ki a felelős ezért a vérfürdőért? Csak maga a gyilkos, aki egy szélsőséges portálon hirdette vak előítéletét, vagy pedig az a hangulat, amely 2016 óta eluralkodott Amerikában? Az az intolerancia, amely a politikai ellenfelet ellenségnek tekinti, s ezért minden eszközt hajlandó igénybe venni az „ellenség” megsemmisítésére?

Vannak, akik most a jobb- és baloldalt egyaránt hibáztatják. Elvégre tavaly egy kifejezetten baloldali ember sebesítette meg a képviselőház egyik jobboldali tagját, és a képviselőház egyik demokrata tagja lelkesen támogatja azokat, akik vendéglőkben konfrontálódtak egy Trumpot támogató republikánus szenátorral. Mások az elnököt és híveit teszik felelőssé. Az a trágár hang, amit nap mint nap megüt ellenfeleivel – a sajtóval, demokratákkal, európai és kanadai szövetségesekkel, menekültekkel – szemben, tartalmában és stílusában egyaránt elüt elődeiétől. Egy neonáci tüntetés után a felvonuló huligánokat és ellenfeleiket egyformán elítélte. Egy nagygyűlésen pankrációs mutatvánnyal szórakoztatta híveit, mondván, így kell bánni az ellenféllel. A pankráció egyébként az egyik kedvenc „sportja”.

Ugyanezen a héten egy floridai vagabund bombákat postázott Trump tucatnyi ellenfelének, köztük George Sorosnak. Szerencsére egyik sem robbant fel. De a vagabund teleragasztotta autójának ablakait Trump ellenfeleit gyűlölő plakátokkal. Soros fényképét is kitette, de nem tudtam megállapítani, hogy mekkora orra volt azon a képen az ún. globális – azaz zsidó – pénzembernek.

Bár a bombákat nem Trump postázta, és a pittsburghi gyilkos is a saját szakállára tette, amit tett, a hátteret mégis felelőtlen politikusok lázító beszédei szolgáltatják -- nemcsak itt, Amerikában, de világszerte. Ha legalább saját pártjukban lennének érett politikusok, akik leintenék őket…

De a felnőttek intő szava sajnos ma hiánycikk.