„Az nem segít, ha kinyitjuk a templomot, mert a hideg pad nem elég"

Publikálás dátuma
2018.11.05 10:00
Michels Antal tapasztalatai szerint egyre több a fiatal hajléktalan. Sokan közülük állami gondozásból érkeznek
Fotó: Népszava/ Vajda József
Józsefváros plébánosát – Tóni atyát - a hajléktalanok papjaként is ismerik, külön nekik tart misét minden vasárnap délután háromkor.
Sokan kérték számon az egyházon, miért nem „állt bele” a hajléktalan-ügybe, miért nem emelte fel értük a szavát, s miért nem nyitotta ki a templomok kapuját? Az egyházi törvény szerint minden plébánián lennie kellene karitásznak, vagyis egy segítőnek a pap mellett, mert az egyháznak nemcsak az evangelizációval, hanem a szeretetszolgálattal is foglalkoznia kell, ha úgy teszik ez a vallásunk két alappillére. A valóságban sajnos ez nincs így, a legkiszolgáltatottabb, legszegényebb falvakban hovatovább már templomok sincsenek. Ha minden plébánia csak egy családot vagy akár egyetlen embert „bevállalna”, és hozzánk hasonlóan tudna folyamatosan gondozni, szebb lenne a világ. Az sem igaz, hogy az egyház nem szólalt meg az ügyben: Székely János szombathelyi megyéspüspök hosszú levelet írt a hajléktalanságról. Az nem segít, ha kinyitjuk a templomot, mert a hideg kő meg a hideg pad nem elég. Azt kellene megérteni, hogy egyetlen hajléktalan sorsának megfordításához több segítő folyamatos jelenlétére lenne szükség: szociális munkáséra, pszichológuséra, akár egy rendi nővérére, és igen, a hívekre is, akik önkéntesként odaállnak a pap mellé. Ami most történik a hajléktalanokkal, az csak látszatintézkedés: egyik helyről egy másikra terelik őket, talán ideig-óráig eltűnnek a világ szeme elől, de a sorsuk nem változik meg, csak a szőnyeg alá söpörtük a problémát. Kevesebben vagy többen vannak a hajléktalanok a nyolcadik kerületben, mióta életbe lépett az „életvitelszerű közterületen tartózkodás” tilalma? - Napközben nemigen változott a létszám, sőt, az október 15-e utáni napokban mintha a korábbinál többen sütkéreztek volna demonstratívan a templom falánál, de estére azért elmennek, s inkább új helyekre húzódnak be. Minden törvény bevezetésének van egyfajta felfutása, aztán pedig egy lecsengése, de számomra erősen kérdéses marad, hogy meg lehet-oldani a hajléktalanok gondját ilyen adminisztratív intézkedésekkel. Az én vélemény az, hogy ehelyett sokkal több szociális munkásra lenne szükség, mint amennyiben jelenleg dolgoznak, és sokkal átfogóbban és érzékenyebben kellene hozzányúlni az emberi sorsokhoz. Egy ilyen ügy megoldásánál, ha van egy halvány remény, a családokat is be kellene vonni, azok számára, akik még nem vágtak el minden szálat a szüleikhez, testvéreikhez, gyerekeikhez erős kapocs lehet ez az érzelmi vonal a visszatéréshez. Tud ilyen példát? Igen, itt a nyolcadik kerületben találkoztam egy férfivel, akit sikerült rábeszélni, hogy térjen vissza a családjához, engesztelődjön ki velük is. A hozzátartozók szerencsére nyitott szívvel fogadták a közeledését. Ezerből hány ilyen boldog megoldás lehet? Egy. Esetleg kettő. De ezt az utat sem kellene zárva tartani, mert minden sors más, nem ehet egy kaptafára felhúzni és bürokratikus módon kezelni a „hajléktalan-ügyet”. Sajnos szomorú tény, hogy azoknál, akik több mint három hónapja élnek az utcán, az visszafordíthatatlanul sérül, s a leépülési folyamat már nagyon ritkán megfordítható. Ennyi idő után elvesztik a hitüket a társadalomban, az istenben, s erősebb lesz a függetlenség, a szabadság vágya, s kicsit úgy élnek már, mint a mai kor Robin Hood-jai, számkivetettként, saját törvények szerint. Kik tudják őket mégis megszólítani? Jó példa a Teréz Anya Nővérei Rend, amelynek tagjai szintén itt a Józsefvárosban szegényekkel, betegekkel, hajléktalanokkal foglalkoznak, olyan türelemmel, amilyennel tényleg csak a szentek vagy angyalok rendelkeznek. De az ő erejük is véges. Egy szociális munkásra pedig jóval több ellátatlan ember jut, mint a nővérekre, az elhivatottságuk, ha volt is, hamar felőrlődik, kiégnek, elhagyják a pályát. Egy ilyen taposóalomban, amelyben elképesztő emberi sorsokkal szembesülnek nap mint nap, hogyan tudna kialakulni egy személyes viszony, egy emberi törődés, s az a bizalom, ami a hajlékatlan számára kapaszkodót jelenthetne? Minden vasárnap háromkor hajléktalanoknak tart misét a józsefvárosi plébánián. Milyen egyéni sorokat lát? Egyre több a fiatal hajléktalan. Feljönnek a fővárosba vidékről, nagy ambíciókkal, de nem találnak munkát, vagy ha igen, azért olyan kevés pénzt kapnak, hogy nem futja egyszerre albérletre meg élelemre. Visszamenni, a kudarccal szembenézni és újra irány váltani nem akarnak, marad az utca. Sajnos azt is ki kell mondanunk, hogy a fiatal hajléktalanok jó része az állami gondozásból kerül ki: nagyon kevesen maradnak bent 24 éves korukig az úgynevezett utógondozó rendszerben, tizennyolc évesen „kilökődnek” a való életbe mindenféle élettapasztalat nélkül. Ismerek egy fiatalembert ilyen háttérrel, aki napjai nagy részét a Szabó Ervin könyvtárban tölti, filmeket tölt le és néz: egy másik világban él, nem ebben. S vannak olyan felnőttek, akik kapaszkodót vesztettek: furcsamód akkor válnak hajléktalanná, amikor meghalnak az idős szülők, s ott maradnak egyedül falun. A korábbi zárt, gondoskodó közösség ott is megváltozott, már nem élnek együtt generációk, nem ülnek a padokon az idős asszonyok, akik nem csak pletykálkodtak, de azt is jelezték, ha bajba került valaki. A felnőttkor árvái pedig inkább a nagyvárosi nyüzsgést választják, akár a hajléktalan léttel együtt, mint az otthoni magányt. Hogy az alkohol pedig mindezeknek oka vagy következménye, azt legtöbb esetben nagyon nehéz kettéválasztani.

Névjegy

Michels Antal Budapesten született a Trefort Ágoston Gimnáziumba járt, majd szakácsként dolgozott, mielőtt meghallotta volna isten hívó szavát. Közel tíz évig volt az esztergomi belvárosi Szent Péter és Pál plébánia vezetője, mellette a helyi Vaszary Kolos Kórház lelkésze, s börtönlelkész. Öt évig lelkipásztori szolgálatot látott el Kárpátalján, mielőtt 2014-ben a Budapest-Józsefvárosi Szent József plébániára helyezték. Karácsonykor nemcsak munkatársait, de a hajléktalanokat is megvendégeli.

Nincs egy zug

Varga Éva Anikó a Józsefvárosi plébánián irodavezetőként dolgozik, de szociálpedagógusként és szociális munkásként munkaideje egyik részében rászoruló családokat gondoz. Szívós ügyintézéssel és utánajárással mentett meg például egy tizenegy gyermekes családot attól, hogy egyik-napról a másikra utcára kerüljenek s maguk is hajléktalanná váljanak. Szavai szerint a hajléktalanság ügyét nem lehet úgy megoldani, hogy az embereket tömegszállásokra szállókra: összezsúfolódva eleve ingerlékenyebbek, gyakran törnek ki verekedések, s az sem ritka, hogy öten-hatan lefognak valakit, lehúzzák a cipőjét és elveszik. A szociális munkás ilyen ügyekben tehetetlen. - Azt várják a hajléktalantól, hogy töprengjen el az életén, gondolkodjon a kilátásain, keresse a lehetőséget: de nincs egy zug, ahol meghúzhatja magát, ahol egyedül lehet. Még az is egyfajta megoldás lehetne, ha a kolostorok mintájára egyszemélyes fülkéket alakítanának ki, ahol ott lehetne a cókmókjuk, s ahová napközbe is behúzódhatnak. A kormány döntése azért is álságos, mert reggelente a motyójukkal együtt teszik ki az embereket az éjszakai szállásról, vagyis azt cipelniük kell magukkal. Márpedig ha egy ember ezekkel együtt üldögél a padon, az mindjárt „életvitelszerű ott tartózkodás”, ha viszont ezek nélkül, akkor csak megpihent egy kicsit. Varga Éva Anikó hangsúlyozza: az egyház a karitászon és más szeretetszolgálatokon keresztül gondoskodik az elesettekről, ezért nincs értelme az olyan mondatoknak, hogy miért nem nyitják meg a templomok kapuit a hajléktalanok előtt.

2018.11.05 10:00
Frissítve: 2018.11.05 10:00

"Nem hallgathatunk" - Sztrájknap a szabad felsőoktatásért és tudományért

Publikálás dátuma
2018.11.14 11:45

Fotó: / Vajda József
Most minden eddiginél fontosabb, hogy együtt lépjünk fel a magyarországi akadémiai szabadságért - olvasható azon a szórólapon, amit a Közép-európai Egyetem (CEU) diákjai osztogattak szerda délelőtt Budapesten a Petőfi híd lábánál, ahonnan a Corvinus és más egyetemek diákjaival együtt az Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Karára (ELTE-TÁTK) vonultak. Az ELTE oktatói és diákjai ugyanis információs sztrájknapot hirdettek mára, tiltakozásul a felsőoktatás és a tudomány szabadságát csorbító kormányzati intézkedések, valamint a Társadalmi nemek tanulmánya mesterszak beszüntetése ellen. Noha a Petőfi hídnál még csak néhány tucat molinós ("Egyetemi autonómiát!", ""Nem hallgathatunk!") diák gyülekezett, az ELTE TÁTK nagyelőadója zsúfolásig megtelt diákokkal és oktatókkal. Az sztrájknap nyitóelőadását az ELTE Társadalmi nemek tanulmánya mesterszakának igazgatója, Kövér-Van Til Ágnes tartotta. - Nem most kezdődött, már 2015-ben is több szakot megszüntettek. Ez súlyos beavatkozás az egyetemek autonómiájába, a tanszabadságba, amivel nem érthetünk egyet - mondta, hozzátéve: az egyetemen már nem is használják a társadalmi nemek angol kifejezését, a "gendert", annyi félrevezető magyarázatot, értelmezést aggatott rá a kormánymédia, hogy a közvéleményben lassan szitokszóként jelenik meg. - Ezt is elvették tőlünk. De nem lehet minket elhallgattatni - fogalmazott, majd arra kérte a többi egyetem oktatóit, diákjait, szervezzenek a maihoz hasonló programokat, akciókat. 
Merthogy az ELTE TÁTK-n ma egész nap tudományos előadások, kerekasztal-beszélgetések zajlanak az egyetemi autonómia és a társadalmi nemek tanulmánya témájában. Vicsek Lilla egyetemi oktató például "Nők a műszaki felsőoktatásban" címmel tartott előadást. Kovács Mónika, az ELTE oktatója arról beszélt, hogyan jelennek meg a társadalmi nemek a szociálpszichológiában. Hadas Miklós, a Corvinus oktatója pedig azt fejtegette, miért is fontosak ma a férfikutatások. A sztrájknaphoz csatlakozott mások mellett a CEU, a Corvinus, az ELTE több tanszéke és intézete, a Budapesti Műszaki Egyetem és a Magyar Tudományos Akadémia Szociológia Intézete is. A csatlakozó intézmények, tanszékek és oktatók vállalták, hogy a november 12-16-i héten zajló óráinkon kitérnek az általuk tartott kurzus témájának gender-szempontjaira, továbbá a társadalmi nemek szak megszüntetéséről, a tanszabadságról, az egyetem függetlenségének megőrzéséről is beszélgetnek majd a hallgatókkal. Az ELTE-s előadások mellett délelőtt flashmob is lesz még a Corvinus C épülete előtt. Délután kettő és négy óra között egy kerekasztal-beszélgetésre kerül sor az Oktatói Hálózat szervezésében az ELTE TÁTK konferenciatermében, a téma a magyar felsőoktatás jelene és jövője lesz. Négytől pedig az ELTE TÁTK hallgatói önkormányzata szervez fórumot. Hasonló előadások, beszélgetések lesznek egész délután a CEU-n is. A CEU diákjai november 24-ére, délután két órára tüntetést is szerveznek a Fővám térre a tudomány szabadságáért. A magyar kormányt arra szólították fel, írja alá végre a CEU további budapesti működését garantáló szerződést, szüntessen be minden felsőoktatási és kutatási cenzúrát, biztosítson minőségi, hozzáférhető, független és megfelelően finanszírozott oktatást és kutatási lehetőséget. "Küldjünk egy határozott és egységes üzenetet Magyarország kormányának: nem nézzük tovább tétlenül az akadémiai szabadságot ért támadásokat!" - írták.
2018.11.14 11:45

Új oktatási stratégiát harangoz a kormány, miközben lehet, hogy a NAT csúszik

Publikálás dátuma
2018.11.14 10:42

Fotó: Shutterstock/
Új innovációs stratégián, és ehhez igazodva új oktatási stratégián dolgozik a kormány, ami jövő tavaszra készülhet el – jelentette be Bódis József oktatási államtitkár kedden a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) közoktatási konferenciáján. Mint mondta, a kiemelt beavatkozási pontok közé tartozik az alapkészségek fejlesztése, a nyelvi tanulás erősítése, a digitális taneszközök és tankönyvek elterjesztése, a pedagógusképzés fejlesztése, valamint az új Nemzeti alaptanterv (Nat) bevezetése. A "Tudomány és parlament -  A Magyar Tudományos Akadémia feladatvállalása a közoktatásban" című rendezvény célja - mint Lovász László MTA-elnök fogalmazott -, hogy kiindulópontja legyen a tudomány és a döntéshozók kapcsolata erősítésének. - Jöjjenek létre olyan csatornák, amelyeken a tudományos eredmények a jelenleginél közvetlenebbül jutnak el a döntéshozókhoz - mondta, felidézve: az MTA Tantárgy-pedagógiai Kutatási Programja 19 kutatócsoporttal 2016 óta dolgozik a közoktatás megújításán. - Az oktatási rendszeren csak úgy lehet változtatni, ha a változtatások tudományosan megalapozottak - hangsúlyozta. (Lovász a tudomány és a döntéshozók kapcsolatát említve sem tett utalást arra: a kormány épp most szeretné elérni, hogy az MTA helyett maga dönthesse el, milyen kutatásokat indítsanak.) A konferencián külön panel foglalkozott az új Nattal, amelyről az alaptantervet kidolgozó kutatócsoport szakmai vezetője, Csépe Valéria közölt új információkat. Mint mondta, az augusztus végén nyilvánosságra hozott anyagot több mint 400 vélemény figyelembevételével fejlesztették tovább, és már "ott van az asztalon". Csapó Benő oktatáskutató szerint az új Nat világszinten is versenyképes, olyan pozitív alapelvek is megjelennek benne, mint a tanulóközpontúság és a differenciált oktatás, ugyanakkor hiányolta, az angol nyelvoktatás hangsúlyosabb megjelenését. Szerinte az is aggodalomra ad okot, hogy a jelenlegi magyar pedagógiai kultúra nem kompatibilis az új, modern szemléletekkel, a pedagógusképzés fejlesztésére is szükség van, az új Nat bevezetésénél pedig fokozatosságot kell kijelölni.  A Nat jövő évre tervezett bevezetésének elhalasztását kérte az MTA Közoktatási Elnöki Bizottsága is. Az Akadémia weboldalán nyilvánosságra hozott véleményük szerint a túl gyors bevezetés ellentétes hatást váltana ki, ezért azt legalább egy évvel későbbre, 2020. szeptemberére kellene halasztani. Mint írták, egyelőre az sem tisztázott, középfokon pontosan milyen típusú iskolákra terjed ki a Nat, valamint segíti-e a diákok mind nagyobb hányadának továbbhaladását a felsőoktatásba. A pedagógusképzés javítására Nemzeti tanár- és továbbképzési tanterv létrehozását javasolták.
2018.11.14 10:42
Frissítve: 2018.11.14 10:42