Megmenekült a kötéltől az "istenkáromló" keresztény asszony

Pakisztánban szélsőséges muszlimok vonultak az utcára, miután kiderült, a bíróság felmentette a halálraítélt keresztény nőt.

Pakisztánban a mai napig életfogytiglani börtönnel, sőt akár halálbüntetéssel is sújtható az istenkáromlás. Már ha egyáltalán eljut a tárgyalásig az eset, az iszlám országban ugyanis a felbőszült tömeg gyakran maga veszi kezébe az bíráskodást. A megosztó törvény az utóbbi napokban ismét felszínre került, miután a blaszfémia vádja miatt kötél általi halálra ítélt keresztény asszonyt, Ászija „Bibit” a pakisztáni legfelsőbb bíróság felmentette, mire országszerte radikálisok vonultak az utcára.

A nő kálváriája még 2009-re nyúlik vissza. A történet szerint muszlimokkal együtt szüretelt, mikor vitába keveredett velük, amiért beleivott a kancsóba, és ezzel„beszennyezte” a vizet. Szó szót követett, hamarosan már egymás vallását ócsárolták a felek, ami a keresztény asszony számára végzetes hibának bizonyult. Nem sokra rá már tömeg jelent meg otthonában, megverték őt és több családtagját is, mire állítólag vallomást tett és bocsánatot kért, de hitét nem tagadta meg. Bibit letartóztatták, majd a szabálytalanságokkal teli tárgyalás végén halálra ítélték, pedig még mások mellett Ferenc pápa is felszólalt érdekében. Talán a nemzetközi figyelem hatására, de a legfelsőbb bíróság végül nem látta bizonyítottnak az istenkáromlás vádját, így kilenc év után elvileg szabadulhatna.

Az ítélet azonban nem várt tiltakozási hullámot indított meg az egész országban, radikális muszlimok lepték el az utcákat nyilvános akasztást követelve. A hétvégén a kormány végül megegyezett az egyik legnagyobb vallásos ellenzéki párttal, hogy ha befejezik a tüntetéseket, cserébe ejtik a vádakat a tiltakozásokkal kapcsolatban letartóztatott személyek ellen, és garantálják, hogy Bibi nem hagyja el az országot. Ugyanakkor erősen kérdéses, hogy szabadulása után hogyan garantálják majd, hogy nem esik bántódása, a Deutsche Wellének adott interjúban életükért aggódott férje is. Hogy van mitől félni, jól jelzi, ügyvédje már inkább repülőre szállt és elmenekült, mondván félti az életét.

A történtekből is látszik, hogy a radikális iszlám még mindig komoly tényező az országban. Az Itt vagyok Mozgalom Pakisztán (TLP) nevű párt csak nemrégiben alakult, ám az idei választásokon már 4,21 százalékot ért el, ami ha mandátumokat nem is, de több mint kétmillió szavazót jelent. Márpedig a párt az istenkáromlás büntetésének lelkes támogatója, bevezetné az igazságszolgáltatásban az iszlám jogot, a saríát, és mint az utóbbi napok bebizonyították, képes tömegeket mozgósítani. A blaszfémiát büntető törvény mögé ráadásul nem csak ők, de a legtöbb politikai erő, köztük a megválasztott miniszterelnök, Imran Kahn is felsorakozott, igaz, egyes kritikusok szerint csak azért, hogy megnyerje a vallásos szavazókat. Aki a törvényt bírálja az egyébként is az életével játszik: 2011-ben például az egyik leghangosabb ellenzőjét, Pandzsáb tartomány kormányzóját, Szalman Taszírt saját testőre ölte meg. A 2016-ban kivégzett merénylőt az ország egy része máig hősként ünnepeli. Még ugyanebben az évben a törvény ellen ugyancsak szót emelő keresztény kisebbségügyi minisztert, a keresztény Shahbaz Bhattit is agyonlőtték Iszlámábádban.

Istenkáromlással leggyakrabban a keresztény kisebbséget vádolják, a BBC szerint 1990 óta legalább 65 keresztényt végeztek ki blaszfémia miatt. A nagyjából 212 milliós Pakisztánban a népesség túlnyomó többsége muszlim, nagyjából 1,5 százalékra tehető a keresztények és a hinduk aránya is. A keresztények - gyakran a kasztrendszertől szabadulni akaró áttértek - általában szegényebbek, alantasabb munkákat végeznek, és gyakran kerülnek a szélsőségesek célkeresztjébe. Tavaly decemberben például egy kvettai templomban végeztek kilenc emberrel, előző évben Lahorban a húsvétot ünneplő tömegben robbantották fel magukat öngyilkos merénylők, 70 életet kioltva, de a korábbi években is rendszeresek voltak a támadások.

A káoszt az is jelzi, hogy ismeretlenek késsel végeztek Maulana Számiul Hakk hitszónokkal, aki előtte egyébként éppen a Bibi elleni tüntetésekre indult. A befolyásos vallási vezetőt „a tálibok atyjának” is nevezték, mert Afganisztánban és Pakisztánban is jó viszonyt ápolt a szélsőségesekkel.