„Közvélemény-kutató vagyok, nem propagandista” – így indokolta Hann Endre, a Medián közvélemény-kutató ügyvezető-igazgatója, hogy miért nem tudja „szakmailag” elemezni a kormány legújabb, a „családok védelméről” szóló nemzeti konzultációját. Szerinte ugyanis ahogy a korábbi konzultációk, úgy ez a mostani sem az állampolgárok véleményére kíváncsi. Hann Endre felidézte: 2015-ben 45 társadalomtudós kollégájával közös nyilatkozatot adtak ki, amelyben – akkor épp a bevándorlásról és a terrorizmusról szóló nemzeti konzultáció kapcsán – részletesen elemezték, hogy a nemzeti konzultációk legkevésbé sem valódi közvélemény-kutatások, hanem "közvélemény-kutatásnak álcázott mozgósító célú politikai kommunikációs eszközök".
Nem sok minden változott azóta – vált világossá hétfőn, amikor Novák Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) család- és ifjúságügyért felelős államtitkára nyilvánosságra hozta a legújabb konzultáció kérdéseit. Az íveken ugyanis – amelyeket a héten kezdenek kipostázni a háztartásokba – újra manipulatív kérdéseket tesznek fel. A tíz kérdés mellé ráadásul „magyarázó szöveget” is elhelyeztek, amivel még inkább a kormány számára megfelelő válaszra buzdítják a válaszadókat.
A konzultáció mindjárt azzal indít hogy a kérdés magyarázatában tényként közli: a „brüsszeli bürokraták szerint a népességcsökkenést bevándorlók betelepítésével kell orvosolni” ám a magyar kormány szerint „a bevándorlás helyett a gyermeket nevelő családok fokozott támogatására” van szükség. Ezek után teszik fel a kérdést, egyetértenek-e a válaszadók azzal, hogy a népességfogyást nem bevándorlással, hanem családok erőteljesebb támogatásával kell orvosolni.
Arról is kérdezik az állampolgárokat, jó ötletlenek tartják-e, hogy a családi támogatásokat munkavégzéshez kössék. Akarják-e, hogy a fiatal házasok 5-10 milliós, kamatmentes életkezdési kölcsönt, a három gyermeket nevelő édesanyák kiemelt támogatást, a beteg gyermeküket otthon ápolók pedig nagyobb támogatást kapjanak? (Ez utóbbinál érdemes megemlíteni: a kormány sokáig válaszra sem méltatta azokat a civileket, akik az otthonápolásért járó elfogadhatatlanul alacsony juttatás emelését kérték.)
A kormány azt is megkonzultálná, hogy „a gyermek lelki és fizikai fejlődése olyan érték, amit a magyar államnak is meg kell védenie”. Arról is megkérdezik az embereket, egyetértenek-e azzal, hogy egy gyereknek joga van családban, lehetőség szerint az anya és az apa szerető gondoskodása mellett felnőni.
– Önmagában véve a konzultáció jó dolog, mivel elősegíti, hogy belevonja az állampolgárokat az őket érintő kérdésekben a demokratikus döntéshozatalba. A magyar nemzeti konzultáció azonban nem ilyen – mondta érdeklődésünkre Sik Endre szociológus. Szerinte ugyanis a konzultációnak akkor van értelme, ha egy konkrét döntéshozó hatóság fordul egy konkrét ügyben azokhoz, akiket az érint. Annak, hogy a „kormány” szóba álljon a „néppel” nincs sok értelme. Pláne úgy, hogy a nemzeti konzultációnál voltaképpen nem történik konzultáció. A konzultálás – a dolgok megvitatása – egy többmenetes kérdésből, válaszból, viszontválaszból álló folyamat, ahol a hatalom birtokosa kikéri az érintettek érveit, majd vitatkoznak arról. „Itt azonban vita nincs, érvek helyett pedig agymosás van. Meg van mondva, hogy mi a jó válasz” – fogalmazott Sik Endre.
Szerinte az első kérdésnél, amelynél a felvezető szövegben a migrációt hozzákapcsolják a családtámogatáshoz, egyértelműen az a cél, hogy a válaszolókat a migránsok ellen mozgósítsák. Ezzel – Sik Endre szóhasználatával – "megnyomják a morális pánikgombot” a válaszolókban. „Az ilyen kérdésfeltevés eleve sikerre van ítélve” – mondta a szakértő.
Sik Endre felidézte: korábban felajánlotta a kormánynak, ingyen feldolgozza a nemzeti konzultáció adatait, és csak az volt a feltétele, hogy minden adatot hozzanak nyilvánosságra. Hiába ajánlotta fel segítségét, a kormány nem élt ezzel a lehetőséggel.
