Az elhunyt munkavállaló ki nem vett szabadságának pénzbeli megváltásához való joga átszállhat az örökösökre, mivel az uniós jog szerint a munkavállaló halála nem szünteti meg a fizetett éves szabadsághoz való jogot – mondta ki kedden az Európi Unió Bírósága (EUB).
Az ítélet előzménye, hogy a németországi M. E. Bauer és M. Brossonn pénzbeli megváltást kértek elhunyt férjeik munkáltatóitól - a németországi Wuppertal várostól, illetve V. Willmerothtól - az elhunytak ki nem vett fizetett szabadságáért. A munkáltatók ezt megtagadták, ezért M. E Bauer és M. Brossonn a német munkaügyi bíróságokhoz fordult. A hasonló jogvitákban eljáró német szövetségi munkaügyi bíróság (Bundesarbeitsgericht) pedig az Európai Bíróságtól kérte: értelmezze az említett eset kontextusában az uniós jogot, amely szerint minden munkavállalót megillet legalább négy hét fizetett éves szabadság, és e jog nem helyettesíthető annak fejében nyújtott pénzbeli megváltással, a munkaviszony megszűnésének esetét kivéve.
A Bundesarbeitsgericht emlékeztetett arra, hogy az EUB 2014-ben már megállapította: a munkavállaló halálával nem szűnik meg a fizetett éves szabadsághoz való joga, ugyanakkor kérdéses, hogy ugyanez-e a helyzet, ha a nemzeti jog, ahogyan a német jog, kizárja, hogy az ilyen pénzbeli megváltás az örökség részévé váljon. A német szövetségi munkaügyi bíróság emellett az is megjegyezte: a fizetett éves szabadság célja – a munkavállalónak legyen lehetősége a pihenésre, kikapcsolódásra - az érintett elhalálozásával többé nem érhető el.
Az EUB az ügy kapcsán kedden hozott ítéletében megerősítette: az uniós jog szerint a munkavállaló halála nem szünteti meg a fizetett éves szabadsághoz való jogát. A luxemburgi testület azt is megállapította: az elhunyt munkavállaló örökösei pénzbeli megváltást igényelhetnek az említett munkavállaló által ki nem vett fizetett éves szabadságért. Az EUB szerint ugyanis - bár a munkavállaló halálának valóban az az elkerülhetetlen következménye, hogy e személy többé nem élvezheti a fizetett szabadság révén pihenésre és kikapcsolódásra szánt időt - az időbeli aspektus a fizetett éves szabadsághoz való alapvető jog két alkotórésze közül csupán az egyik.
Ezen alapvető jog ugyanis magában foglalja a szabadságért járó bér kifizetéséhez való jogot is, valamint annak a jogát, hogy a munkaviszony megszűnésekor ki nem vett éves szabadságért pénzbeli megváltást nyújtsanak. Márpedig e pénzügyi alkotórész szigorúan vagyoni jellegű, vagyis annak be kell kerülnie az érintett vagyonába, elhalálozásakor tehát az örökösöket nem lehet megfosztani a fizetett éves szabadsághoz való jog e vagyoni alkotórészének tényleges élvezetétől – indokol az Európai Unió Bírósága.
Az EUB kimondta azt is: ha a nemzeti szabályozást - mint amilyen az alapügyek tárgyát képező német szabályozás - nem lehetséges az uniós joggal összhangban értelmezni, akkor annak alkalmazását a jogvitában eljáró nemzeti bíróságnak mellőznie kell, valamint gondoskodnia kell arról, hogy az elhunyt munkavállaló örököse a munkáltató terhére pénzbeli megváltásban részesüljön az elhunyt ki nem vett fizetett éves szabadságáért.
Szintén egy német ügyben, és szintén a ki nem vett fizetett szabadságokkal kapcsolatban egy másik döntést is hozott kedden az EUB. Eszerint a munkavállaló automatikusan nem veszítheti el a megszerzett, fizetett éves szabadsághoz való jogát azért, mert nem kérte a szabadság kivételét. Az uniós joggal ugyanakkor nem ellentétes e jog elvesztése, a munkaviszony megszűnése esetén pedig a pénzbeli megváltás megtagadása, ha a munkáltató bizonyítja, hogy a munkavállaló szándékosan nem vette ki szabadságát, holott azt lehetővé tették számára.
Az ítélet előzménye, hogy S. W. Kreuziger a berlini szövetségi tartománynál volt gyakorlaton, de nem vette ki fizetett éves szabadságát. A gyakorlatot követően ennek pénzbeli megváltását kérte, amit a szövetségi tartomány elutasított. S. W. Kreuziger ezt a német közigazgatási bíróságok előtt vitatta. Egy másik munkavállaló, T. Shimizu pedig a Max-Planck-Gesellschaft zur Förderung der Wissenschaften alkalmazottjaként – a munkaviszony megszűnése előtt 2 hónappal - a munkáltató kérése ellenére csak két napot vett ki fennmaradó szabadságából. A ki nem vett napok után pénzbeli megváltást kért, amit a Max-Planck-Gesellschaft elutasított. T. Shimizu ezért a német munkaügyi bíróságokhoz fordult.
A berlin-brandenburgi közigazgatási felsőbíróság (Oberverwaltungsgericht Berlin-Brandenburg) és a szövetségi munkaügyi bíróság számára ezekben az ügyekben az volt kérdéses, hogy az uniós joggal ellentétes-e az olyan nemzeti szabályozás, amely előírja a ki nem vett, fizetett éves szabadság és az e szabadság után járó pénzbeli megváltás elvesztését, amennyiben a munkavállaló a munkaviszony megszűnése előtt nem nyújtott be kérelmet a szabadság kiadása iránt. Arra kérték tehát az EUB-ot: értelmezze e tekintetben az uniós jogot, amely szerint a munkavállalónak a legalább négy hét időtartamú, fizetett éves szabadsághoz való joga kizárólag a munkaviszony megszűnésének esetén helyettesíthető pénzbeli megváltással.
Keddi ítéletében az EUB kimondta: az uniós joggal ellentétes, hogy a munkavállaló automatikusan elveszíti fizetett éves szabadság napjait, valamint ehhez kapcsolódóan a ki nem vett, fizetett éves szabadság után járó pénzbeli megváltáshoz való jogát pusztán azért, mert a munkaviszony megszűnése előtt (vagy a referencia-időszak alatt) nem kérte a szabadság kivételét. A fizetett szabadsághoz kapcsolódó jogok csak akkor szűnhetnek meg, ha a munkáltató ténylegesen lehetőséget biztosított a munkavállaló számára, hogy a szabadságot megfelelő időben kivegye. Ezt viszont a munkáltatónak kell bizonyítania.
A munkavállalót kell ugyanis a munkaszerződésben szereplő gyengébb félnek tekinteni, akit különösen az tántoríthat el jogainak munkáltatójával szembeni érvényesítésétől, hogy e jogok követelésével – vagyis a szabadság kivételével - olyan munkáltatói intézkedések meghozatalát kockáztatja, amelyek a munkaviszonyt az ő kárára befolyásolhatják – magyarázza ez EUB.
Ha viszont a munkáltató bizonyítani tudja, hogy a munkavállaló szándékosan nem vette ki a szabadságát, akkor nem ellentétes a fizetett szabadsághoz, illetve annak pénzbeli megváltásához való jogának elvesztése. Összeegyeztethetetlen lenne ugyanis a fizetett éves szabadsághoz való jog céljaival az uniós jog olyan értelmezése, amely arra ösztönözhetné a munkavállalót, hogy járandóságainak növelése érdekében, szándékosan tartózkodjon a szabadság kivételétől – szögezte le az EUB.
