Hatszor annyit költöttek a birkózó vb-re, mint öt éve

Publikálás dátuma
2018.11.07 18:34

Fotó: MTI/ Czagány Balázs
Közel 1,8 milliárd forintos közpénz támogatással teljesült be Németh Szilárd álma, miközben 2013-ban még csak valamivel több mint 300 milliót adtak a birkózó világbajnokságra. A mostani rendezvény abban is újszerű volt, hogy szakmai szövetségnek egy fillérjébe sem került.
A nemrég véget ért budapesti birkózó-világbajnokságon egy arany-, két ezüst- és egy bronzérem mellett négy ötödik helyet gyűjtöttek be a magyarok. Legutóbb 2013-ban teljesített hasonlóan jól a válogatott, akkor egy első és öt harmadik hely jutott a csapatnak. Mindkét eseményen Budapesten, a Papp László Sportarénában látta vendégül a világot a magyar szövetség.
A két világbajnokság valamiben azonban markáns eltérést mutat: • míg a 2013-as vetélkedő megrendezésére 328,7 millió forint közpént kapott a Magyar Birkózó Szövetség (MBSZ), • a 2018-asra 1,8 milliárdot. Hat év alatt tehát hatszorosára nőtt a közpénz mennyisége – mutatott rá cikkében a 24.hu.
Az MBSZ 2013-as közhasznúsági jelentéséből kiderül, hogy az akkor még Dr. Hegedűs Csaba által vezetett szövetség összesen 625 442 880 forint bevételből gazdálkodhatott vb-rendezés címén. • Az EMMI 290 millió forint céltámogatást adott a vb-rendezésre. • A NEFMI állta a 26,7 millió forintos jogdíjat, • míg a Fővárosi Önkormányzat is beletett 12 millió forintot a rendezésbe. • A szövetség 296 742 880 forint saját bevételt összegzett a világbajnoksággal kapcsolatban. A 2018-as közhasznúsági jelentés leadása csak jövőre esedékes és – objektív okokból – a vb részletes pénzügyi mérlege sem lehet még kész, az már látszik, hogy a Fidesz alelnöke, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, Németh Szilárd, aki 2015. január 30. óta a birkózószövetség elnöke is, másként rendezhetett világbajnokságot, mint elődje. A birkózók a 2018-as költségvetési tervükben 1 763 522 forinttal kalkuláltak, végül 2 milliárd forintos költségvetést adtak le az EMMI felé, amelyben bármily hihetetlen, de a saját forrásként nulla forintot tüntettek fel.
Holott minden idők legnagyobb létszámú világbajnokságán • a versenyzői, edzői, sportvezetői tömeg, szállásra és ellátásra napi 180 svájci frankot fizetett. • A szövetség tízezer vendégéjszakával kalkulált, • így a saját bevétel legalább 1,8 millió svájci frankra, hozzávetőleg 500 millió forintra kellett, hogy rúgjon. • Ezzel az állami és a saját bevétel aránya az 52-48 százalékról 73-27-ra módosult.
Mint a portál megjegyzi, a sportrendezvényt szervező, „nem olcsó” vállalkozások tisztességes haszna sem magyarázza meg a 2013-as és a 2018-as összköltség közti óriási különbséget. A lap egy hete a Magyar Birkózó Szövetségnek és az EMMI-nek is küldött kérdéseket. Arról érdeklődtek, melyek azok a nagyobb tételek, amelyek öt év alatt hatszorosára emelték az ugyanazon a helyszínen megrendezett, nagyságrendileg ugyanakkora verseny költségeit. Levelet írtak az UWW főtitkárának, Michel Dussonnak, akinek a párizsi világbajnokság szervezésére, annak költségeire is rálátása van. A francia sportvezetőtől azt kérdeztük, mi okból emelte meg ilyen drasztikusan az UWW a licence-díjat, illetve a francia szervezők mekkora összköltséggel rendezték a 2017-es vb-t? 
Választ a cikk megjelenéséig az EMMI-től és az UWW-től nem kaptak. A világbajnokság kommunikációs igazgatójától, Világi Pétertől is csak három bővített mondat érkezett hozzájuk:
„Az EMMI-vel kötött szerződés alapján a támogatás összegével a Magyar Birkózó Szövetségnek 2019. április 29-ig kell elszámolni az EMMI felé. Az MBSZ – mint minden szerződéses és jogszabályi kötelezettségének – ennek is eleget fog tenni. Az EMMI a beszámolót nyilvánosságra hozza, annak elfogadását követően.”

Egy fészek azoknak a gyerekeknek, akik félnek hazamenni

Publikálás dátuma
2019.04.23 08:15
A szerző felvétele
Szó szerint az utcáról is befogad bántalmazott, rászoruló gyerekeket az idén Jószolgálat-díjjal kitüntetett Fészek Egyesület. Mezítláb is menekültek már hozzájuk, átmeneti otthonuk százak számára jelentette az utolsó kapaszkodót.
Erzsébet nem volt nagyivó, párja mellett azonban rákapott az italra. Szerette a férfit, a férfi pedig a bulizós életformát – kapcsolatukba beköltözött, és idővel minden felemésztett az alkohol. A romlásban a terhesség csak ideiglenes szünetet jelentett: hónapokkal kislányuk, Viktória megszületése után Erzsébet újra a pohárhoz nyúlt. Ekkor már tudta, hogy segítség nélkül nem tud leállni. A kicsit az érdi Fészek Egyesület gondozására bízta, ő pedig egy szenvedélybetegeknek fenntartott rehabilitációs otthonba vonult. 
Mint mesélte, a kezdődő terápia lelkileg viselte meg igazán:
„Senkim nem volt az akkor alig két éves kislányomon kívül, és hetekig őt sem láthattam. Anyám napokkal azelőtt halt meg, mielőtt felvettek a kúrára. Nem voltam ott a temetésén – nem akartam lemondani a terápiáról. Ahova került, az csak egy sírhely, magamban kell elbúcsúznom tőle”
– emlékezett vissza elérzékenyülve a középkorú, halk szavú asszony.
Gyógyulása közben a Fészek Gyermekvédő Egyesület gondoskodott a kicsiről, 14 hónapig nevelték, fejlesztették a kislányt, majd, amikor Erzsébet befejezte a kúrát, őt is befogadták átmeneti gyermekotthonukba. „Életemben először kaptam úgy segítséget, hogy semmit sem vártak érte cserébe. Hétvégente volt kapcsolattartás a rehabon, a gyerekfelügyelők pedig a szabadnapjukon is elhozták hozzám a lányomat – nem lett volna dolguk, de megtették, és ezt sosem felejtem el” -mondta lapunknak az anya.  Az asszony megküzdött önmagával, és győzött. Visszanyerte kislánya megrendült bizalmát, már nem akarja elengedni menet közben a kormányt. Most dolgozik, Viki óvodába jár, és albérletet keresnek, hogy átadhassák az otthonban fenntartott szobájukat a következő rászorulónak – mert hogy lesz következő, ez egészen biztos.  Az útjuk során oltalmat nyújtó egyesület több mint 25 éve segít a bajba kerülő vagy éppen bántalmazott gyerekeken, és néha a hozzátartozóikon – munkájukat idén a csak keveseknek kijáró Jószolgálat Díjjal is elismerték. „Egy ötleteléssel kezdődött, néhány tettre kész nevelőszülő és szociális munkás kezdett el gondolkodni azon, hogyan lehetne jobbá tenni a gyerekvédelmet – látták, hogy az állami ellátás sok hiányossággal küzd, nem igazán gyermekközpontú” - idézte fel a kezdeteket a Népszavának Báló Ottília, az az egyesület igazgatója.  1998 után a Fészek már azon kapta magát, hogy „belekerültek a sűrűjébe”, intézménnyé válnak: nevelőszülői hálózatot indítottak, mely idővel országos lefedettségűvé vált, és létrehozták az érdi Átmeneti Gyermekotthont, képzéseket folytattak helyettes és nevelőszülőknek.    „Ma már ott tartunk, hogy érdi központunk öt környező önkormányzattal áll szerződésben, vagyis közel 176 ezer fő tartozik az ellátási zónánkba; Pest megyében csak mi tartunk fent ilyen átmeneti otthont ”– mondta Báló. Tehát egy teljes megye lakosságára 14 férőhely a rendelkezésre álló kapacitás. Várólista azonban így sincs, a tényleges krízishelyzetbe jutott gyerekeket azonnal befogadják.
Olyan nem történhet meg, hogy valaki hozzánk menekül, és mi a türelmét kérjük. Ha szükséges, telt ház mellett is találunk megoldást
– hangsúlyozta az igazgató.
A menekülés nem barokkos túlzás, ahogy erről Nyitrai-Hell Szilvia, a Fészek programszervezője érzékletesen mesélt lapunknak.
„Megtörtént, hogy egy nyolcéves gyerek – későbbi lakónk – buszmegállóban szólított meg egy számára teljesen ismeretlen férfit: többé már nem akar hazamenni, mert az apja naponta megveri. A megszólított szerencsére tudott a Fészekről."
"Fogadtunk már be anyát is, aki az éjszaka közepén, mezítláb menekült el otthonról az agresszív férj elől, karján a gyerekkel” – mondta Nyitrai-Hell. A többség nem ilyen drámai körülmények között érkezik hozzájuk: tanároktól, rokonoktól hallottak a lehetőségtől vagy a helyi gyermekjóléti szolgálat munkatársai ajánlották az otthont.  A cél persze nem az, hogy a bajba jutottakat elválasszák családjuktól: a befogadás pillanatától kezdve megkezdődik a szakértői munka is, a gyerekekkel és – ha vállalják – a szülőkkel pszichológusok, szociális szakemberek foglalkoznak, hogy mindkét fél megértse, hogyan juthattak idáig, mit tehetnek a helyzet rendezéséért. Báló büszkén említette, hogy Fészek lakóinak 80 százaléka hazatérhet, méghozzá egy jobban működő családba - az átmeneti otthon segítsége nélkül ezek a gyerekek nagy eséllyel az állami gondozás rendszerébe juthattak volna, ahonnan már nehezebb a visszaút. A Fészek tevékenysége számszerűsítve is kifejezhető: fennállása óta az érdi átmeneti otthon több mint 700 gyereket fogadott be, az újszülöttől a 18 éves kamaszig. Országos nevelőszülői hálózatukban – melyet a Baptista Egyház egyik intézménye tart fent – pedig jelenleg is 420 gyermeket nevelnek. Munkájuk ezrek életére hatott ki valamilyen formában, jelentett alkalmi vagy visszatérő kapaszkodót a rászorulóknak. Vannak ugyanis, akiknek az egyesület ma is állandó kapcsolatot jelent, és mint fogadott rokonhoz térnek vissza a szociális munkásokhoz, akiket már totyogós koruk óta ismernek. 
„Nem egy régi lakó saját gyerekeivel jár be hozzánk; a nehéz sorsú családok vagyon helyett a problémákat öröklik, de legalább tudják, hogy van kihez fordulni. Más azzal hív fel minket, hogy elakadt az önéletrajz-írásban, de megtörtént az is, hogy valaki 15 év múlva küld nekünk levelet, vagy ugrik be”
– nosztalgiázott Nyitrai-Hell Szilvia; ha kell, a gyermekfelügyelők koszorúslánynak is állnak, egy 18 éves lakót például ők öltöztettek menyasszonyi ruhába.  Szilvia legmegindítóbb emléke mégis az, amikor volt lakójuk, egy fiatal férfi írt nekik: levelében bevallotta, hogy megjárta a drog poklát, csövezett, senkire sem számíthatott – létezésének mélypontjára ért, és képes volt onnan elrugaszkodni. Életének legszebb időszakának pedig azt a félévet tartotta, amit gyerekként a Fészekben tölthetett.  A Twickel-Zichy Mária Terézia Alapítvány által alapított Jószolgálat-díj summázva ezt a segítő munkát ismeri el. A kitüntetés komoly presztízs értékkel bír, és kétmillió forintos pénzjutalommal is. Bár ez kis összegnek tűnhet, a támogatás jól fog a Fészeknél – ahogy Báló Ottília megjegyezte, a pár ezres adományoknak is nagyon örülnek, minden forintnak van helye a segítségre szoruló gyerekek ellátásában.
Frissítve: 2019.04.23 08:27

Áldozat lett a tulajdonosból Kőbányán

Publikálás dátuma
2019.04.23 07:30

Fotó: Népszava/ Tóth Gergő
Kisajátítással próbál megszerezni egy magánkézben lévő ingatlant a kőbányai önkormányzat. Az épület gazdája nem hagyja magát.
A kőbányai Tóth Líviának nem jelent nagy újdonságot, hogy a kerületi önkormányzat – eddig sikertelenül – rá akarja tenni a kezét a X. kerület egyik frekventált részén található ingatlanára – azzal viszont csak nemrég szembesült, hogy a kerületvezetés már kisajátítási eljárást is indított. – Kaptam vételi ajánlatot is: 23 millió 700 ezer forintot akartak adni az 1650 négyzetméteres területért, amelyen egy 204 négyzetméteres, korábban vendéglátó-helyiségként üzemelő épület áll. Mondanom sem kell, nem fogadtam el a felajánlott összeget, Kőbányán ennyiből legfeljebb egy egyszobás lakást tudnék venni. Az ingatlan ennél jóval többet ér – nyilatkozta az asszony. Tavaly decemberben – még mielőtt értesült volna kisajátítási eljárás megindításáról – „valakik” módszeresen kiütögették a telek kerítésének tégláit is, a kerítés emiatt egy ponton megdőlt. Nem sokkal később az önkormányzat kötelezte a tulajdonost a helyreállításra. A terület egykor állami tulajdonban volt, közvetlen szomszédságában ma is a Kőbánya Sport Club, valamint a Csajkovszkij park találhatók. – Az ingatlant 1993-ban a privatizáció során, nyílt árverésen vásárolta meg az édesapám, amit most újra „államosítani akarnak, nevetséges áron – állítja az asszony, aki ügyvédet is fogadott, a kisajátítási eljárás megindítását ugyanis teljesen jogtalannak tartja. Eddig egy alkalommal találkoztak „kisajátítási tárgyalás” keretében a kerületvezetés illetékeseivel, akik azt sem voltak hajlandók elárulni számukra, pontosan milyen közérdeket szolgálna az eljárás. Tóth Líviáék más forrásból hallották, állítólag lakópark épülne a területen, amihez a szomszédos sporttelepet is lebontanák, egyesítve a környező, már önkormányzati tulajdonban lévő területeket. Ezt alátámasztja az is, hogy jelentős közművesítési folyamatok indultak a környéken, egy részük már el is készült. – A kisajátítási eljárás lehetősége éppen akkor merül fel, ha a felek nem tudnak megegyezni a közcél megvalósításához szükséges ingatlan adásvételéről, ilyen esetben a kártalanítás összegét a hatóság állapítja meg igazságügyi szakértői értékbecslés alapján – közölte megkeresésünkre a kerület jegyzője, Szabó Krisztián. Állítása szerint mind a vételi ajánlatában, mind a kisajátítás kezdeményezésekor megnevezték a közcélt, amely a közpark fejlesztése. A kérdéses ingatlan ugyanis része annak a 4 hektáros területnek, amely 96 százalékban az önkormányzat tulajdonában áll. Tóth Lívia azonban állítja: pusztán az, hogy az önkormányzat egységesen akarja kezelni a parkot, nem olyan jól körülhatárolt, konkrét közcél, ami alapjául szolgálhat egy kisajátítási eljárásnak. Az ügyben jelenleg az önkormányzat lépésére várnak: születik-e határozat a kisajátításról (ebben az esetben a bíróságon folytatódik az ügy), vagy felfüggesztik az eljárást. A kerületben nem ez az egyetlen ilyen eset: ugyancsak a kisajátítás eszközéhez nyúlt az önkormányzat a hírhedt Hős utcai, elgettósodott lakótelep magánkézben lévő lakásainak megszerzéséért. Év végéig le akarják bontani a telepet, helyére sportkomplexum épülne. Az érintett társasházak több mint 300 lakásának mintegy kétharmada az önkormányzat tulajdonában van, de a kerület fideszes polgármestere, Kovács Róbert korábbi nyilatkozata szerint több tucat tulajdonos esetében kisajátítási eljárás kezdődik. Korábban 4,5 millió forintot ajánlottak a lakásokért, ami a lakókat segítő Kontúr Egyesület szerint biztos, hogy nem lenne elég új lakások vásárlására, a lakók jelentős része így hajléktalanná válna. Tóth Lívia szerint az ő példája azt mutatja: „bárki áldozata lehet a polgármesterek, a kormány önkényuralmának, akinek tulajdona van. A kérdés csak az, hogy mikor ki kerül sorra”.
Témák
Kőbánya
Frissítve: 2019.04.23 07:30