Kalákahíd és luxusvilla, avagy a transzparencia dicsérete

Publikálás dátuma
2018.11.09 16:45

Fotó: MÉD/ Bujnovszky Tamás
A szakma és a laikusok találkozása jegyében zajlott a 14. Média Építészeti Díj átadása csütörtök este a Művészetek Palotájában.
Hogyan lehet a körtét összehasonlítani a szőlővel, a narancsot a naspolyával? Ja, és hogy mi egyáltalán az a naspolya…?  És össze lehet-e hasonlítani egy pici gyergyói kalákahidat egy több ezer négyzetméteres újpesti rendezvényközponttal vagy éppen egy családi luxusvillával? És ha igen – és ha nem -, miből jönnek a tanulságok? A Média Építészeti Díja (MÉD) professzionális eseménye a szakmai közéletnek, amit a legrangosabb magyar online építészeti napilap, az Építészfórum.hu hozott létre. Közelebb hozni az építészetet és a laikusokat: a MÉD ajtót nyitna a sokszor túlságosan is szakmázós építészetre még azon az áron is, hogy mindezt intellektuális showműsorrá alakítjuk. A gálaesten bemutatkozó finalistákat előbb egy nemzetközi szaktekintélyekből álló zsűri válogatta ki 145 jelentkező közül, majd a nyilvános zsűrizés színpadra és közönség elő költözött. A Média Építészeti Díj tehát az építészet mellett már a médiáról is szól, ahogyan az megpróbálja a saját szája ízére is formálni az építészetet. A zsűriben különböző médiumokat képviselő újságírók ülnek, mellettük pedig a háromtagú szakmai zsűri. Külön nagy találmány Dúll Andrea szerepeltetése, aki pszichológusként egészen különleges szempontokat tud felhozni szubjektív érzetekről, kellemességről, személyes aurákról, természet és épített környezet kapcsolatáról. Felváltva tehát egy terv és egy megvalósult épület szerepelt prezentációkkal és hol szakmai, hol laikus vitával a színpadon - az eseményt pedig két profi színpadmester házigazda, Winkler Nóra és Rózsa Péter segítette kulturális show-vá válni. Lehetne írni ugye, külön – külön a versenyző és a döntőbe került épületekről (a tervek általában kiszorulnak a beszámolókból, mert túl nagy lenne a markolás), de valójában már egy versenyt látunk. Némi Ki mit Tud? fílinget némi Megasztár fílinggel kiegészülve - zsűrizés és izgalmas kulturális esemény látványos és néha félrefutó előadásokkal, fotókkal, filmekkel és fogadással. A zsűriző újságírók közreműködésével apró, észrevétlen léptekkel haladunk közelebb ahhoz, ami néhány éve már trendi is lett: az építészetet bevonni a kulturális közbeszédbe, úgy elemezni és bírálni, hogy közérthető és szórakoztató is legyen.
És közben újra és újra előkerül a körte vagy alma dilemma: mit tart egy laikus újságíró zsűritag a természetbe való túlzott beavatkozásnak vagy szubjektíve alacsony irodai belmagasságnak, amelyekről aztán kiderül, hogy külön megrendelői óhaj volt, vagy egy szabvány kötelező előírása. Mire lehet egy látványterv kapcsán hagyatkozni? Vagy vitatkozni arról, hogy milyen lehet egy tervezett hospice ház, egyik pillanatban igazat adunk a bírálónak, hogy mit keres egy Converse cipő a látványterven, azután amikor tervező válaszol, kiderül, hogy a valóság mindig felülírja az elképzeléseinket. Hol simogatásnak találjuk az elismerő dicséretet, hol túl keménynek és alaptalannak a bírálatot - így zajlik az intellektuális ping-pong, a közönség elé vitt építészet kultúrshow. A beszéd is dramaturgiai szereplővé válik, és rajzok és emelkedett szavak helyett az építészek is egyre inkább sztorikkal és látvánnyal megerősített prezentációkkal tűnnek ki. A gálán a médiazsűri végül a megvalósult épületek közül egy gönyűi kikötői ipari épületet, egy veresegyházi ökoturisztikai központ tervét, valamint egy parányi gyergyói kaláka fahidat választott 2017 magyar építészeti csúcsteljesítményeinek. Gönyüi épület afféle „ipar a tájban” a Mosoni-Duna torkolatánál, a szlovák-magyar országhatárnál. Egy ipari park kontrollépületnek hívott épületéről van szó – amit mellesleg csak a zsűri láthatott élőben, mi már öntudatlanul is „hiszünk” az attraktív épületfotóknak. A Duna 1794 km-es szelvényénél ez az épület egyszerre iroda, irányító központ és szervizállás, személyzete innen kommunikál a partfalnál várakozó uszályokkal, de alkalmasnak kell lennie arra is, hogy elvégezhessék az uszályok hulladék- és veszélyes anyag mentesítését. Magában foglal gépkocsi tárolót, vízminőség vizsgálati labort, tárgyalót, sőt még vendégszobát is. Mindezt tehát elsősorban a kikötői infrastruktúra szigorú rendszere határozza meg, az építészeti díjat mégis a formája nyerte, ahogy a földszinti tömböt egy merészen elfordított vízszintes toronnyal tette izgalmassá a tervező Sporaarchitects építésziroda. Értékelésében a zsűri bravúrként értékelte, ahogy az ipari tájat a természeti környezettel játékosan köti össze az épület. A fiatal Nagy Mercédesz Erika, a terv kategóriában egy Veresegyházon átalakítandó malom tervével győzött győztes alkotója – a szakmai zsűri egyszerre értékelte a hatásos prezentációt, a múltba gondosan beágyazott átalakítás tervét. Végül megkapta megérdemelt díját a Kőzúgó néven futó gyergyói kalákasztori esemény- és érzelemdús történettel és egy apró fahíddal.

Díjazottak és díjazók

A magyar sajtóorgánumok (Index, Forbes, 24.hu, HVG, Magyar Hang, Mandiner, Magyar Konyha) újságíróiból álló médiazsűri a díjat a megvalósult épületek közül • a Győr-Gönyű Országos Közforgalmú Kikötőnek, a tervek közül • az Öreg-tó malma tájlabor és ökoturisztikai központnak ítélte oda. A gálaesten a versengő megvalósult épületeket és terveket alkotóik mutatták be látványos prezentációkban és filmeken. A rövid ismertetőket a médiazsűri értékelései, valamint három szakmai bíráló (Beleznay Éva urbanista, építész, Dúll Andrea környezetpszichológus és Somogyi Krisztina vizuáliskörnyezet-kutató, építészetkritikus) elemzései követték. A közönség tetszését a megvalósult épületek közül a zsűri által különdíjjal is elismert - gyergyócsomafalvi fahíd nyerte el, a díjat a Lafarge adta át. A tervek közül a közönség még • Krajnyák Nándor Bencét díjazta, aki a Rudabányára álmodott búvárbázis tervéért a Streamnettől vehette át az elismerést. Az Index.hu online szavazatai alapján az Index.hu különdíját is kiosztották, amelyet • Csupor Anna érdemelt ki lakható konténerházával – a nyertest bejelentő Indexes újságíró Földes András szerint a tervező megmutatta, hogy az igényes építészethez nem feltétlenül sok pénz, hanem egy jó ötlet kell. A díjat a Dornbracht ajánlotta fel. Idén először adták át a Perika-díjat, az Építészfórum társalapítója és egy éve elhunyt főszerkesztője, Pásztor Erika Katalina (művésznevén Perika) emlékét őrző szakmai elismerést.  • Nagy Bálint Ybl-díjas építészt, a Fuga kreatív igazgatóját az Építészfórum által felkért szakmai zsűri választotta ki. Az idén átadott 1,6 kilogrammos nagyszilárdságú finombeton díjakat a VPI Beton gyártotta a cég dizájnere, Nagy-Mihály Márk terve alapján. 

Frissítve: 2018.11.09 19:02

Egy tenor is elég

Publikálás dátuma
2019.04.20 13:05

Fotó: AFP/ ROBIN UTRECHT
Ha van olyan szép hangja és tud úgy énekelni, mint Joseph Calleja, ugyan miért volna szükség háromra. Mert egyedül jött, énekelt, és győzött, bár nem vitt mindent a máltai sztártenor Joseph Calleja. Dolce, szól egy olasz zenei utasítás, gyakran látható kottákban, Böhm László Zenei műszótára szerint ilyenkor lágyan, gyöngéden kell játszani, énekelni. Eléggé ilyen volt, ahogyan Calleja megjelent és énekelni kezdte a herceg első áriáját a Rigolettóból. Nagyon szépen, ugyanakkor megfelelő erővel, teljes terjedelmében testesen szólt hangja, mindazonáltal egyfajta édesség (az olasz kifejezés eredetei jelentése) is jellemzője volt, hiányzott belőle minden bántó élesség. A következő szám Macduff jelenete volt, szintén Verditől, a Macbethből. Drámaian, keményebb hangon jelenítette meg a figurát, hallhatóan tudatosan építette fel a két karakter és a helyzetek közötti különbséget. Nota bene, amikor a herceg megjelenik, a történések elkövetkezendő sötét fordulatairól még nem kell tudnunk, a tenor azt próbálhatta érzékeltetni, itt még akár kedves csirkefogónak is vélhetnénk. Zavaró azonban egy ilyen apró mozaikokból felépülő est, olyan, mintha az énekesek portfóliójukat mutogatnák egy impresszáriónak: én mindezekre képes vagyok. Tudjuk persze, nem egyszerű egy ilyen kaliberű művészt akár csak egy teljes opera előadására is szerződtetni, marad az ária- és dalválogatás, bevett szokás ez. Jöttek tehát a tragikus olasz operai hősök, Cavaradossi természetesen, és egy francia is Werther Massenet-tól. És továbbra is minden elég erővel, a magasban is testesen szólt. Azt mindenesetre megállapíthattuk, Calleja akárhogyan is viszonyul a nagy elődökhöz való hasonlítgatásokhoz – lásd vele készült riportunkat –, valóban nem az új Pavarotti, legalább is, ami hangszínét illeti, biztosan nem az: az övé jóval puhábbnak tűnik, a nagy előd éles tenorját mindig is zavarónak éreztem. A második részben dalok jöttek, de nem a legkönnyedebb fajtából, még Tosti, Donaudy is meglehetős színvonalat képviselt, érdekes volt a máltai Vella huszadik századibb hangvétele, kicsit nyersebb harmóniái üdítőleg hatottak, a szépségesen szép hangok özönében. A siker meglehetős volt, de nem átütően nagy, ez azért is lehetett, mert énekesünk kerülte a bravúroskodást, és az énekkelt művekkel sem ment egy bizonyos színvonal alá. Valószínűleg Calleja egy teljes operában, jellemek felépítése során képes megmutatni, mit tud igazán, ha úgy érzi, megértett rá, és egyszer elénekli Otellót – erről is beszélt nekünk –, az minden figyelmet megérdemlő teljesítmény lehet tőle.

Joseph Calleja áriakoncertje

Verdi, Puccini, Massenet, Mascagni, Leoncavallo áriák és zenekari operarészletek, Csajkovszkij, Tosti, Donaudy, Vella, Leoncavallo zenekarkíséretes dalai Joseph Calleja tenor Magyar Állami Operaház Zenekara, karmester Pier Giorgio Morandi Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2019. április 19.

Frissítve: 2019.04.20 14:07

Elmosott határok - orosz képzőművészet a Mikve Galériában

Publikálás dátuma
2019.04.20 12:30
Katrin Nenasheva: 300. A művész munkáiban saját testét használja
Fotó: Népszava/ Molnár Ádám
Az orosz és magyar képzőművészet határátlépései, mindannyiunkat érintő provokatív kérdésfelvetései állnak a Mikve Galéria kiállításának középpontjában.
Szokatlan, meghökkentő és elgondolkodtató munkákat egyaránt láthatunk a Mikve Galéria időszaki kiállításán. A Nyomotokban - Inspiráló erők az orosz és a magyar kortárs képzőművészetben című kiállításon huszonkilenc művész, művészcsoport és művészeti szervezet mutatkozik be maradandó nyomokat hagyva a nézők emlékezetében. A Budapest Art Week keretében megnyílt tárlat egyúttal a Budapesti Tavaszi Fesztivál központi tematikájához is kapcsolódik, az orosz művészetet fókuszába állítva. Teszi ezt olyan könnyed módon, párhuzamot képezve a magyar alkotók munkáival, hogy a tárlatot szemlélve nem kizárólag egy budapesti, hanem egy minden pontján európai kiállítótérben találjuk magunkat. Világszerte ismert alkotók munkásságába is betekintést nyerhetünk, mint Andrei Monastyrsky, Anatoly Osmolovsky, vagy az ő műveik által is inspirált AES+F, a ChtoDelat, Oleg Kulik és a Blue Noses Group. Hozzájuk hasonlóan kiemelkedő magyar művészek alkotásai szerepelnek a tárlaton, mint Szűcs Attila, Szabó Dezső, vagy a nemrég elhunyt, páratlan életművet maga után hagyó Birkás Ákos, akiknek szemléletmódja szintén nagy hatást gyakorolt a következő generációkra. Galambos Áron, Tranker Kata, Kis Varsó, Mátyási Péter vagy Szabó Ádám alkotásai önmagukban is sajátos utakat és jelentéseket nyitnak meg a rendkívül izgalmas, labirintusszerű helyszínen.  
Míg időnként egyértelmű a kapcsolódás egyes alkotók között, máskor nekünk kell felfejtenünk az egyes művek között átívelő szálakat: Mátyási Péter miniatűr Rengetegétől az AES+F művészcsoport hősiességet tematizáló képeiig, a provokatív performanszairól elhíresült Blue Noses fotósorozatától Birkás Ákos Sérült képéig, vagy a Chto Delat (Mi a teendő?) művészcsoport politikai aktivizmust és művészetet összefogó projektjeitől az olyan hazai kezdeményezésekig, mint a Műtő vagy a Bartók-negyed. A provokáció, a társadalmi feszültségek és problémák megjelenítése, az állandó megkérdőjelezés, a dolgok sarkaiból való kifordítása szinte minden alkotásban jelen van, helyenként válaszlehetőségekkel, máskor a nézőnek szegezett kérdésekkel dolgozva. Egy-egy kép erejéig olyan egyéni és kollektív helyzetek villannak fel, amelyek nem ritkán a mindennapossá vált erőszakot, ambivalenciát és ellentmondásokat domborítják ki, elmosva valóság és művészet közti határokat. Egyes művek előtt állva könnyedén jöhetünk zavarba, esetleg érezhetjük magunkat egyre feszültebb, kényelmetlen helyzetben – ezek az érzetek azonban kivétel nélkül szükséges folyamatokat indíthatnak el bennünk. Olyan művészetkoncepció valósul meg a Mikve Galéria kiállításán, amely a kortárs alkotók munkái mentén nagyon aktuális létszemléletet tükröz. Nevezetesen azt, hogy valami nincs így rendben. Kérdés, hogy mit kezdünk ezzel.

Infó

Nyomotokban. Inspiráló erők az orosz és a magyar kortárs képzőművészetben, látogatható április 23-ig a Mikve Galériában. A kiállítás a Budapest Art Week és a Budapesti Tavaszi Fesztivál eseménysorozatának része. Kurátor: Vékony Délia 

Frissítve: 2019.04.20 12:30