A munkaviszony megszűnése esetén a munkáltatók általában rendben kifizetik a dolgozók ki nem vett szabadsága utáni pénzbeli járandóságot – akár az elhunytak után is -, az azonban továbbra is komoly akadályokba ütközik, hogy a munkavállalók ténylegesen kivegyék szabadnapjaikat.
Bár az adott évre járó szabadságot csak bizonyos feltételek esetén lehet átvinni a következő évre, számos ipari cégnél a munkaerőhiány miatt egyre csak görgetik előre a szabadságokat. Így van olyan munkavállaló is, akinél a törvény szerint járó 28 napnyi éves szabadsága ellenére 60 napnyi szabadságot tartott nyilván a munkaadó. Mindezt László Zoltán, a nehéz-, gép- és autóipari területek munkavállalóit tömörítő Vasas Szakszervezet alelnöke mondta lapunknak annak kapcsán, hogy a múlt héten két, a munkavállalók fizetett szabadságával kapcsolatos fontos döntést is hozott az Európai Unió Bírósága (EUB).
Az egyik ítélet szerint az elhunyt munkavállaló ki nem vett szabadságának pénzbeli megváltását örökölni lehet, mivel az uniós jog szerint a dolgozó halála nem szünteti meg a fizetett szabadsághoz való alapjogot. Ez az alapjog pedig a pihenés joga mellett magában foglalja a ki nem vett éves szabadságért a munkaviszony megszűnése esetén járó pénzbeli megváltás jogát is. E pénzügyi alkotórésznek be kell kerülnie az érintett munkavállaló vagyonába, elhalálozásakor tehát az örökösöket nem lehet megfosztani a fizetett éves szabadsághoz való jog e vagyoni részétől.
Az EUB véleményét két német özvegy keresete nyomán a német szövetségi munkaügyi bíróság kérte ki, ám a luxemburgi testület határozata a többi tagállam bíróságát is köti. Hasonló jellegű ügyre egyébként Magyarországon is akadt példa, ám a Vasasnál felmerült két ügyben egyszer sem azzal volt gond, hogy a munkaadó megtagadta volna a szabadság pénzbeli megváltását az elhunyt után, hanem azzal, hogy nem lehetett tudni, kinek fizessen. A munka törvénykönyve szerint a munkaviszony megszűnését követő 15 napon belül kell kifizetni az összes járandóságot, az örökösödési eljárás viszont évekig is elhúzódik. A multi cégek végül ügyvédi letétbe helyezték a járandóságot az örökösödési eljárás lezárultáig: ám ennek díja – mintegy 30 ezer forint – elvitte a 70-80 ezer forintos összegek nagy részét.
Az EUB szintén egy német ügyben hozott másik döntése azt mondta ki: a munkavállaló automatikusan nem veszítheti el a fizetett szabadsághoz való jogát pusztán azért, mert nem kérte annak kivételét. E jogok – így a pénzbeli megváltás is - csak akkor szűnhetnek meg, ha a munkáltató ténylegesen lehetőséget biztosított a munkavállaló számára a szabadság kivételére. Ezt viszont a munkáltatónak kell bizonyítania. A munkavállalót kell ugyanis gyengébb félnek tekinteni, akit különösen az tántoríthat el jogainak érvényesítésétől, hogy követelésével számára káros munkáltatói intézkedéseket kockáztathat – magyarázza ez EUB.
A felvetés nem alaptalan, hiszen fizetett szabadságokkal kapcsolatos jogsértésekre a magyar munkaügyi hatóságok is gyakran bukkannak. A Pénzügyminisztérium Foglalkoztatás-felügyeleti Főosztályának jelentései szerint e tekintetben a legkiugróbb év a 2016-os volt, amikor a vizsgálatba vont majdnem minden tizedik - összesen 7842 - munkavállaló esetében tártak fel szabadsággal kapcsolatos jogsértést. Tavaly 4670 ilyen jogsértésre derült fény, az idei első félévben 1838 ügyben jártak el. A leggyakoribb szabálytalanság, hogy a nyilvántartásban „kiírt” szabadságot a munkáltató nem adja ki ténylegesen, a munkavállalók valójában dolgoznak. A másik gyakori jogsértés, hogy a munkáltatók nem biztosítják a munkavállalóknak járó 14 napnyi egybefüggő szabadságot. Az idei féléves jelentés szerint a pihenéshez, regenerálódáshoz fűződő munkavállalói jogok egyes megyékben egyre jobban csorbulnak. A dunántúli területeken a foglalkoztatási dömping miatt súlyos munkaerőhiány van minden ágazatban, így a szabadsággal kapcsolatos jogaik gyakran sérülnek. Hasonló problémák az egészségügyi ágazatban is mutatkoznak.
László Zoltán tapasztalatai szerint a munkaügyi ellenőrök által feltártnál jóval több munkavállalót érinthetnek a szabadságokkal kapcsolatos jogsértések. Egy tavaly kezdődött munkaadói „eljárás”, hogy a béremelések kapcsán újraírt munkaszerződésekbe beleírják azt is: a munkavállaló lemond a 14 napnyi egybefüggő szabadságáról. Ki merné nem aláírni a béremelésről szóló papírt, még ha ennek a szabadsága is az ára? – veti fel a szakszervezeti vezető. A munkáltatók másik „trükkje”, hogy a pihenőnapot írják ki szabadságnak, amivel a dolgozó úgy veszít éves szabadságból, hogy nem is tud róla (3 nap 12 órás műszak után például 3 nap pihenő nap jár: ez nem azonos a szabadsággal). Jellemző probléma a szabadságok áttolása a következő évre, de nyilvánvaló, hogy ha az adott évben nem tudják a szabadnapokat kiadni, akkor a következőben sem fogják – sorolja László Zoltán. Ezek jogsértések főként a középvállalkozásokra jellemzőek, a multi cégek betartják az előírásokat. A kisebb családi vállalkozások szabadságnyilvántartása szintén köszönő viszonyban sincs a valósággal, ám ott a kis létszámú dolgozói gárda meg tudja egymás között beszélni, ki mikor mehet pihenni. Ezeknél a cégeknél ezért maximum akkor adódik probléma, ha a dolgozót a „szabadsága” alatt éri munkahelyi baleset. A Vasas alelnöke szerint a szabadsággal kapcsolatos jogsértések jellemzően a munkaerőhiányból fakadnak, amit az is mutat, hogy a szabadságok pénzbeli megváltásával jóval kevésbé van probléma. Mindez azonban végeredményben azt jelenti, hogy a munkavállalók pihenéshez való joga jelentősen csorbul, így hiába kapnak SZÉP-kártyára cafeteriát, attól még nem tudnak szabadságra menni.
