Miközben a Honvédkórház szeptemberre összeomlás szélére került sürgősségi betegellátó centrumában lassan talán normalizálódik a helyzet (az SBC sürgősségi és szakorvosai múlt héten megkapták végre a lassan egy éve beígért béremelésüket), a kórház II.-es számú, Podmaniczky utcai telephelyén csak a szerencsén múlt, hogy még nem lett tragédia az orvoshiányból, írja a hvg.hu. A kétnaponta sebészeti ügyeletet adó intézményből szeptember 1-jén távozott ugyanis az utolsó radiológus is. Így a csak SFH-ként emlegetett sürgősségi felvételi helyen az asszisztensek elvégzik ugyan az ügyeletes orvos által kért CT- és röntgenvizsgálatokat, az elkészült felvételeket szakorvos híján egy az intézménnyel szerződött szegedi magán diagnosztikai cég értékeli, távleletezéssel.
Így az SFH működésére rálátó dolgozók szerint sokszor több órát is várni kell azokra a leletekre, amelyek nélkül, illetve megszületése előtt az ügyeletes orvos nem tud dönteni a beteg további sorsáról, a szükséges – adott esetben életmentő – beavatkozásról.
A CT- és röntgenvizsgálatoknál is nagyobb gond azonban, ha valakinek ultrahangvizsgálatra lenne szüksége, annál ugyanis elengedhetetlen az orvosi jelenlét. Emiatt, ha 16 óra után olyan – mondjuk, erős hasi fájdalmakra panaszkodó – beteg érkezik, akin ultrahangvizsgálatot kellene végezni, azt a betegszállító átviszi a Róbert Károly körúti központi telephelyre, ahol – tovább terhelve az ottani, amúgy is teljesítőképességük határán dolgozó radiológusokat – elvégzik rajta a vizsgálatot, majd visszaszállítják Podmaniczky utcába, ahol végül a vizsgálat eredményének ismeretében dönt az ügyeletes a továbbiakról.
Mindez pedig az ott dolgozók véleménye szerint „rettentően aggályos” a beteg szempontjából. Nemcsak az időbeli késlekedés miatt, amely például egy akut vakbélgyulladás vagy gyomorvérzés esetén a beteg életébe is kerülhet (márpedig a két telephely közötti úgynevezett szekunder transzport lassúságára és nehézkességére az érintett osztályok orvosai korábban többször is figyelmeztettek), hanem azért is, mert egy erős fájdalmakkal küzdő embernek értelemszerűen akkor is jobb egy helyben, a lehetőségekhez képest nyugodtan viselni a szükséges vizsgálatokat, ha éppen nincsen életveszélyben.
