– felelte lapunk kérdésére hétfőn, Telkiben a gárda idei utolsó NL-meccsei előtt a magyar válogatott olasz szövetségi kapitánya, Marco Rossi. Érdeklődésünkre hasonlóképpen vélekedett a játékostársak nevében nyilatkozó Nagy Ádám is. Noha az NL B ligájába már biztosan nem juthat fel a csapat, nem árt rögzíteni, hogy a minél jobb pozíció – a csoport második helye elérhető még – és a lehető legmagasabb pontszám elérése legalább olyan fontos, mint a drukkerek és a csapat viszonyának rendezése. Hogy miért? Elmagyarázzuk.
Magyarország pillanatnyilag harmadik a Nemzetek Ligája C divíziójának 2. csoportjában, két ponttal lemaradva Görögország mögött, hárommal megelőzve a kieső helyen álló észteket (a finnek négy kör után pontveszteség nélkül elsők). Kérdésünkre reagálva Rossi és Nagy is hangsúlyozta, hogy a 4. helyezés (amely „átszállójegyet” biztosít az eggyel alacsonyabb NL-osztályba) szóba sem jöhet, ám sokan elfelejtik, hogy a gárda jelenlegi pozíciója sem életbiztosítás. Az NL versenykiírása alapján a négy csoportgyőztes feljut a magasabb ligába, a négy utolsó pedig kiesik az alacsonyabba (az A ligánál nincsen feljebb, a D-ből pedig nem lehet kiesni), de a C jelűben az eltérő méretű csoportok miatt a leggyengébb eredménysorral rendelkező harmadik helyezett is pórul jár. Jelen állás szerint ebben a rangsorban Románia, Albánia és Magyarország is 3-3 ponttal áll (a felek között a gólkülönbség rangsorol), Ciprus nullával, így a szigetország válogatottja kényszerülne osztályváltásra. Tekintve, hogy a csoportutolsók elleni eredmények nem részei a pontszámításnak, Rossi csapatának jelen állás szerint legalább pontot kell szerezni Finnország ellen, ha nem szeretne számolgatni a végén.
A hátralévő két párharc kimenetele a jövő tavasszal kezdődő kvalifikációs sorozat eredményeinek függvényében akár a 2020-as programot is befolyásolhatja.
Mint ismert, az első után 60 esztendővel, alig két év múlva sorra kerülő kontinenstorna részben hazai rendezésű lesz, az európai szövetség a kerek évforduló miatt rendhagyó módon 12 városnak, köztük a még épülő új Puskás Ferenc Stadionnal Budapestnek ítélte oda a rendezés jogát. A mezőny létszáma nem változik, ugyanúgy 24 együttes verseng majd a végső győzelemért, mint 2016-ban, de automatikusan ezúttal senki nem jut ki. A torna selejtezősorozata, melynek sorsolását december 2-án tartják Dublinban tíz csoport 55 csapatával 2019 márciusában rajtol és 2019 novemberéig tart, az öt-öt darab öt- és hatcsapatos csoportból is az első két helyezettek jutnak ki az Eb-re. További négy kvóta kiadó marad, ezeket pótselejtezők után osztják ki, itt pedig ismét előkerül a Nemzetek Ligája: a sorozat végeredménye alapján 16 csapat négy ágra kerül, az ágak győztesei pedig kvalifikálják magukat a 2020-as kontinenstornára.
Egyszerűnek tűnik, de könnyen előfordulhat, hogy a 16 NL-csoportgyőztes közül többen a 2019-es kvalifikációs sorozaton keresztül kijutnak az Eb-re, ekkor pedig a csoportmásodikok, adott esetben akár a csoportharmadikok is helyet kaphatnak a pótselejtezőben (elsőként a helyezés a csoportban, majd a magasabb pontszám, aztán a jobb gólkülönbség rangsorol). Nem nehéz kiszámolni tehát, hogy a csütörtöki és a vasárnapi találkozóknak nagyobb tétje van, mint a szurkolók szimpátiájának visszaszerzése.