Menedékjogot kérek

Látom, hogy most nem szőröznek sokat, én is gyorsan menedékjogot kérek. Gruevszkinek is megadták, mint a villám. Én speciel Magyarországról Magyarországra mennék, de egy másikba. Innen ugyanazért menekülnék, mint amivel Gruevszki indokolta a kérelmét: az én hazám igazságszolgáltatásában sem lehet bízni, a politika itt is korlátozza a jogállam működését. Az ügyészség pártatlanságáról jobb nem beszélni, a bírósági rendszert épp most teszik tönkre, egyeseket az előzetesben dekkoltatnak, hónapokig ki sem hallgatnak, mások bezzeg mindent megúsznak.  
Egy másik Magyarországra kérnék menedékjogot, ahol ilyesmik nincsenek. Pillanatnyilag mégsem folyamodhatom máshoz, mint a jelenlegi kormányhoz. Szerintem nekik is jól jövök: mivel egyáltalán nem vagyok a miniszterelnök barátjának mondható, ügyem pozitív elbírálása fényesen cáfolná a nemzetközi sajtó vádjait, pl. hogy a Guardian szerint „a menekültellenes Orbán kivételt tesz barátjával.” Nahát ez az, ami esetemben fel sem merülhetne. A Kétfarkú Kutya Párt ötlete: „Putyint még jó lenne befogadni”, ebből a szempontból teljesen használhatatlan. Egyrészt Putyin is a kormányfő barátja, másrészt ha Orbán fogadja be őt, akkor ki fogadja majd be Orbánt? Nem szaladgálhatnak ide-oda, hol egyik, hol másik országba. 
Remélem, nem jelent akadályt, hogy nekem nincs olyan jó kis priuszom, mint Gruevszkinek. Nem hogy luxusautót, de még egy rollert sem sikerült állami pénzből vetetnem, így nem risztelhettünk az autókereskedővel sem. Még nagyobb hiba, hogy szemben a macedón miniszterelnökkel, elmulasztottam kinevezni az unokatestvéremet a titkosszolgálat élére, minek következtében nem volt módom húszezer lehallgatást megrendelni politikai ellenfeleimről. Pedig négy unokatestvérem is van, jóvoltukból számtalan unokaöccsel és húggal rendelkezem, de egyik sem mutat a legkisebb hajlandóságot sem titkosszolgálati munkára. Én magam meg örülök, ha a saját okos telefonommal elboldogulok, nem hogy másokéval is vacakoljak. Tekintélyemet tovább rontja, hogy nem követtem el választási csalást, mint Gruevszki, nem csukattam börtönbe újságírókat és politikusokat, köztük ellenzéki kihívómat, nem küldtem rá a rendőröket az engem kritizáló tévére, nem saccolják 60 milliárd forintnyira a korrupciógyanús úton szerzett vagyonomat. 
Semmire nem vittem, na. Így aztán, eltérően a macedón menekült-kollégától, nem is üríthettem ki szökésem előtt összesen 34 bankszámlámat. Különben is nekem csak egy van, és nem vagyok bolond kiüríteni éppen év vége előtt, hogy odavesszenek a vásárlások utáni bónuszok. De nem is állapodhattam meg előre senkivel a teendőkről, hiszen engem nem látogatott meg magánemberként egy évvel ezelőtt a magyar miniszterelnök, nem is tárgyaltunk három órát, mint ahogy a hírek szerint Orbán tette az akkor már bukott Gruevszkivel. Ki tudja, miről, azért a gyerekek fényképeinek mutogatásához ez egy kicsit sok idő.
Belátom, mindez ellenem szól majd a bevándorlási hivatalnál. Vannak viszont a javamra írható tényezők is. Például ha én menekülök női ruhában, mint kezdetben Gruevszkiről hitték, az jóval kevésbé feltűnő. Bár lehet, hogy ezzel a logikával nekem férfiruhát kellene öltenem, de előre megmondom, álszakállra nem vagyok hajlandó. Hozzám tolmács se kell, isten bizony véletlenül sem fogok egyetlen macedón szót sem kiejteni. Ahhoz előbb be kellene magolnom őket, és ezt a szökés izgalmai közben senki sem várhatja tőlem. Bár vannak használható nemzetközi kifejezések, pl. a „Stop Soros” – ilyen plakátokat a volt miniszterelnök is kirakatott Macedóniában. Ebből is látszik, hogy magyar-macedón dva bratanki. Hát persze, hogy befogadjuk, aki onnan jött. Alig néhány követelménynek kell megfelelnie: barátkozzon Putyinnal, és keveredjen korrupciós ügyekbe. Ez azért fontos, hogy ne legyenek nálunk beilleszkedési nehézségei.
Az utazást én is könnyen megoldom. Csak leintek egy magyar diplomata-autót, és kész. Úgy látom, újabban taxiként szolgálnak, ezt különösen azért díjazom, mert a sárga taxik tarifáját viszont nemrég emelték. Kár, hogy a diplomaták nem szidhatják majd olyan lelkesen a Fidesz-kormányt, mint gyakran a taxisofőrök szokták, de hát nem lehet minden csupa szórakozás.
Abban bízom, nekem sem a tranzitzónában kell ücsörögnöm (ott nem túl jó az ellátás), hiszen nálam sem hibádzik több az ú.n. „különleges eljárás” törvényi feltételeiben, mint Gruevszkinél . Ő sem várandós, ahogy én sem, egyikünk sem kiskorú, egyikünk sem küzd fogyatékkal, vagy nevel egyedül kisgyereket, vagyis neki pont annyira nincs semmi jogcíme, mint nekem. (Persze nem lennék meglepve, ha a kormányszóvivő rezzenéstelen arccal állítaná, hogy a volt kormányfő anyai örömöknek néz elébe. Abba, amit eddig az esetről összehadováltak, akár ez is belefér.) 
Szóval sima ügy lesz nekem is. Már csak azt kellene tudnom, hol találom a „biztonságos országnak” minősülő jogállamot, a menedéket, amelyért folyamodom? Ahol nemcsak a Gruevszki-féléknek jár az oltalom, meg a „humanitárius szempontok”, hanem akár az itthoniaknak is. Másik Magyarország, merre vagy?
2018.11.24 09:36
Frissítve: 2018.11.24 09:36

Emberkísérlet

A  Magyar Tudományos Akadémia most éppen Esztergomba megy. Ki ne emlékezne a város és választott polgármestere, Tétényi Éva vesszőfutására: a derék fideszesek persze csak a nem közülük valót akarták kifüstölni, de e buzgalomra ráment minden - nem égtek az utcai lámpák, nem jártak a buszok, nem vitték el a szemetet. Talán még fel is perzselték volna a várost, ha a polgárok nem emberelik meg magukat, és az első adandó alkalommal nem szavaznak fegyelmezetten a perspektivikusabb, kormánypárti jelöltre. 
Most ugyanez fog történni a tudós testülettel. Palkovics László miniszter eldöntötte, hogy a saját szája íze szerint szabja át az MTA kutatóintézeti hálózatát, és mert az Akadémia holmi kétszáz éves autonómiára hivatkozva tiltakozni, sőt beleszólást követelni merészel, egyszerűen vállat von, és nem ad pénzt. Ha Széchenyinek jó volt a gyertya, bizonyára ellesznek vele a mai atomfizikusok is. 
Természetesen lehetne releváns vitát folytatni arról, hogy vajon milyen intézményrendszer segítené legjobban a XXI. századi kutatás és fejlesztés céljait. Nem kőbe vésett evidencia, hogy az egyetemek szellemi erőközpontjai mellett intézményi izolációban kell működniük az - 1949-ben szovjet mintára létrehozott - akadémiai intézeteknek, így érdemes végiggondolni, ezen a területen hogyan lehet a legjobban felhasználni a költségvetési pénzt. Ilyesmiről azonban szokás szerint szó sincs: ahogy Parragh iparkamarai elnök a közoktatás ügyében, úgy a kutatás-fejlesztésben momentán Palkovics az ügyeletes megmondóember, így aztán amit ő elhatározott, annak úgy kell lennie, ha az ég a földdel összeér, akkor is. 
Márpedig Palkovics azt határozta el, hogy az intézethálózatot kiszervezi az MTA alól. A letámadást férfias hisztivel készítette elő - különösen emlékezetes az Akadémia elnökének bepanaszolása, hogy nem kereste őt fel hivatali helyiségeiben (egyébként de) -, majd megüzente, pénz mostantól nem lesz. És ezt bizton elhihetjük az amúgy akadémikus miniszternek, tehát aki ezután dolgozni akar, összepakolhatja a bőröndjét, vagy bánatosan átballaghat arra a kutatóhelyre, amelyre Palkovics rámutat. 
Még egyszer mondom, önmagában semmi felháborító nincs abban, ha egy kormány racionalizálni akarja a K+F források felhasználását. Itt azonban csak azt lehet tudni, mit nem akar a hatalom: az Akadémia autonómiáját, egy tőle független tudományos bázis létét. De közben a másik oldalon sem látszik más, csak a rombolás. Az egyetemeket - a kutatás alternatív bázisait - mára kiszikkasztotta az évtizedes pénzhiány, az új modell pedig, amelyet a Corvinus és az ELTE példáján demonstrálnak, több mint ijesztő. Az előbbit egyszerűen kilopták egy alapítványba, míg az utóbbi esetében majd végigkövethetjük, milyen hatással van az oktatásra a meghatározó tanárokkal szemben szabadjára engedett boszorkányüldözés. 
S ha már kutatás, vegyük észre: a CEU csak Petri-csésze volt. A Fidesz általa vizsgálta, mennyire érdekli az embereket, ha porrá zúzza az értelmiség autonómiáját. Most pedig megerősödve, higgadtan nyírja majd ki az utolsókat is, akik önállóan gondolkodnának.
2018.12.08 09:00
Frissítve: 2018.12.08 09:03

Ünnepi csapda

A karácsony nem időpont vagy időszak, hanem lelkiállapot  - Calvin Coolidge-nak, az Egyesült Államok republikánus színekben politizáló, 30. elnökének szavait advent tájékán gyakran idézik. Róla, akit méltán neveztek kortársai "hallgatag Cal"-nek, igazán elmondható, hogy ritkán szólt, de akkor bölcset. Már a XX. század első negyedében - amikor még nem szaporodtak el gomba módra a vevőcsábításra termett üzletközpontok - felismerte, hogy egyrészt a szeretet ünnepének lényege a pénz, pénz és a pénz, másrészt, hogy az alapvetően érzelmi alapú  döntések felülírják a racionális cselekedeteket. 
Az adventi időszak "szentháromsága", a vevő, a kereskedő és a bankok gyakorta arra szövetkeznek, hogy mindössze néhány hét leforgása alatt úgy találjanak tömegesen egymásra, hogy ezeknek a - tumultustól függően - néha csak fél órákra korlátozódó találkáknak a következményei hosszú évekre befolyásolják majd a családi költségvetések egyensúlyát. 
A karácsonyi ajándékozás kultusza az egész keresztény világban általános, de a Magyarországon ilyenkor tapasztalható - gyakorta felelőtlen - eladósodás mértéke egyedülálló. A szeretet hitelből történő finanszírozása önmagában nem aggályos, de ha ez azt eredményezi, hogy éveken keresztül kell majd kikoplalni a következményeit, az már elgondolkodtató.
A számok nyelvén mindez azt jelenti, hogy a bankok fogyasztási hitelei felének az úgynevezett teljes hiteldíj-mutatója, amely a kölcsönfelvétel összes terhét tartalmazza, 2018 végén 39,9 százalékot ért el. Ami a törvényes mérték maximumának közelében van. Mivel az áruhitelek futamideje is egyre hosszabbodik - létezik már 7 éves konstrukció is -, lesz majd elegendő idő arra, hogy a családok végiggondolják, érdemes volt-e ekkora terhet a vállukra venni. Miközben évről évre sorjáznak majd az ismételt költekezésre buzdító újabb és újabb karácsonyok, családi ünnepek. 
A jegybank már évekkel ezelőtt rálépett az adósságfékre, amit októberben még szigorítottak is. A főpróbája éppen napjainkban zajlik.
2018.12.08 09:00
Frissítve: 2018.12.08 09:04