Fotó: Lakos Gábor

Az eső ellenére megtöltötte a Hősök terét Sting és Shaggy

A két zenész 44/876 című közös albumukkal turnézik, ezzel a lemezzel és régi számaikkal jöttek Budapestre.

Szerző

Megosztás

Az olasz operasztár, Leo Nucci Budapesten vendégeskedik

Publikálás dátuma
2018.11.24. 16:46
Müpa
Fotó: Molnár Ádám
Minden alkalommal újat kell nyújtani, mondja Leo Nucci, aki Verdi korai operájának koncertszerű előadásban lép fel a Müpában. A két Foscari előadói jórészt külföldi művészek, ő az egyik címszereplő.
A hetvenhat éves énekest Leo Nuccit Münchenben - ahol vasárnap énekli a szerepet - értük utol telefonon, és rögtön megtudtunk tőle, hogy a fellelhető adatokkal ellentétben nem is ötvenegy, hanem régebb óta áll a színpadokon, kisebb jelentőségű előadásokban már 1961 óta szerepelt, amikor 1967-ben Spoletóban a Sevillai borbélyban Figaróként operai debütálásának mondható beugrásával sikert aratott. Azóta, mint elmondta nekünk, több mint háromezer előadásban vett részt, ezek között közel kétezer a Verdi színrevitelek száma. Mint közismert Nucci szinte eggyé vált Rigolettóval – nálunk is járt néhány éve a tragikus sorsú hercegi mulattató szerepében – amit hivatalosan közel ötszázötvenszer énekelt, bár ha a közönség előtti jelmezes főpróbákat is beleszámítjuk, hatszáz fölé ugrik a szám, tudjuk meg tőle. Az idősebb Foscariként 1979-ben lépett fel először a Scalában Ricardo Chailly vezényletével, Cappuccillitől vette át a szerepet. A Simone Boccnegra és a Rigoletto mellet ez a kedvenc Verdi operája, amely Olaszországban valóban nem olyan népszerű, mint a Traviata, a Rigoletto, vagy a Trubadúr, de igazából nem is érti, az operaházak miért ismétlik mindig ugyanazokat a műveket. A Foscari három koncertszerű előadásában szerepelt már a berlini operaházban Nucci, hihetetlen siker volt, de máshol is, például Monte Carlóban is nagy ovációval fogadták az opera concertantét, ahogy nevezte hirtelen olaszra váltva. És mi a különbség egy nagy Verdi mű és A két Foscari között? - kérdeztük. Szerinte ennek az operának hasznára válik, ha koncertszerűen adják elő, mert a zenéje nagyon személyes jellegű. Tudja, nem a legjobb Verdi, kísérleti alkotás: a szoprán énekelni valója még tradicionális, mint Donizettinél, vagy a Nabuccóban, de a bariton, az idősebb Foscari szerepe már nagyon modern, közel áll a Luisa Miller, vagy a Rigoletto, a Simone Boccanegra világához. Ő nagyon szereti, és bár nem tartozik a legfontosabb operák közé az életműben, koncertszerűen előadva nagyon élvezetes lehet.
„Örülök, hogy ismét Budapesten énekelhetek, és remélem a közönség is örömmel fogadja a művet. A szereplőgárdáról csak a legjobbakat tudom mondani, ahogy Ivan Repušićról is, akit jelentős karmesternek tartok"

– jegyezte meg az énekes.

Amit igazán szeret Verdiben az az embersége, és noha az évtizedek során valóban számtalanszor énekelte Rigolettót, vagy Foscarit is, igyekszik mindig valami újat találni bennük, nem lehet ötszáznegyvenhatszor csak sétálgatni a színpadon és rutinból énekelni Rigolettót, mint ahogy egyetlen más operát sem, minden alkalommal újat kell nyújtani. Egy operaelőadás fizikailag is megterhelő lehet, hogyan tartja formában magát, érdeklődtünk. Mindenki tudja, lelkes amatőr kerékpáros vagyok, ha otthon elindulok, minimum hetven-nyolcvan kilométer, amit megteszek, hangzik a válasz. „Mentálisan pedig maga az éneklés tart rendben, Verdi, a klasszikus zene éneklése jelenti számomra az életet, hogy találkozhatom a közönséggel az egész világon" – fejezi be a beszélgetést a világhírű bariton.
Szerző
Témák
opera MÜPA

Aki más, levadásszák

Publikálás dátuma
2018.11.24. 16:00
VONZALOM - Mikola Gergő és Crespo Rodrigo finomra hangolt kettőse
Fotó: PROKL VIOLETTA / Jászai Mari Színház
Szívbemarkoló előadás Tatabányán a Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból. Utolsó utáni pillanatban figyelmeztet arra, mi történik, ha teljesen elszabadul a gyűlölet.
Egy felhőtlennek tűnő közös körtánccal indul. A második világháború után vagyunk egy bajor faluban. Újra lehet örülni, figyelni egymásra. Csakhogy a sok sérülés, fájdalom, seb után képesek vagyunk-e erre még valaha. A válasz úgy érkezik, mint egy örvény. A gyűlölet, az elfogadás hiánya aztán minden jót és emberit elsöpör. A Guelmino Sándor rendezte Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból című tatabányai előadás igazán szívbemarkoló. Lelkünk legmélyére hatol. Ezt tette egyébként Perczel Enikő nagyszerű fordításában a korábbi Nemzeti Színházban játszott változat is Alföldi Róbert színrevitelében Stohl András nagyon mélyről fogalmazó főszereplésével. Tatabányán Crespo Rodrigo játssza Abramot több finom gesztussal. De, mint már a Szikszai Rémusz által rendezett Macbethben is érezhető volt, az egész társulat egy színházi nyelvet beszél. Szükség is van erre Martin Sperr kegyetlenül nyers és kíméletlen darabja esetében, mert egy falu közösségének a viselkedését kell bemutatni. A díszlet hasonló, mint a Macbethnél (tervező Fekete Anna), csakhogy itt nem paravánokat tologatnak, hanem szalmával borított gurítható inkább ülő, vagy fekvő alkalmasságnak jó dobozokat. Maguk a színészek díszleteznek és emiatt még beljebb kerülnek a történetbe.
A sztori azt vágja a képünkbe, hogy miként lesz egy pletykából, előítélet, majd gyűlöletet kiváltó rágalom. A folyamatot mutatja meg rendkívül pontosan. Azt, hogy a legkönnyebb azt gyűlölni, aki más mint mi, hiszen addig sem rólunk van szó, a mi hibáinkról, gyengeségünkről, esendőségünkről. Vigye el a másik a balhét, és nem tehet mást, el is viszi. Tehetetlenségében pedig gyilkossá válik, ez aztán felhatalmazza az egész falut, hogy ők maguk vadásszák le. Elképesztő ahogy a szereplők képesek gyűlölni és ebben a darabban a nők, anyák (Egri Kati, Györgyi Anna, Bakonyi Csilla, Lass Bea) is ezt teszik. Józan ésszel nem is fogható fel. A társulat egyik új tagja, Szakács Hajnalka cselédlányként bizonyítja tehetségét és a bátorságát. A falu férfijai pedig (Király Attila, Kardos Róbert, Megyeri Zoltán, Honti György) sodródnak az árral, eszük ágában sincs azt visszafordítani, sőt eszközként is használják a saját előrejutásuk érdekében. Lovas Gabriella nagyon érzékletes dalokat választott és az előadás egyik legszebb jelenete, amikor Abram és a Rovót játszó Mikola Gergő egymásra felelve, összekapaszkodó vallomásszerűen jódliznak. A történet végén pedig minden igazolva látszik. Győz és legitimálódik a gyűlölet, az újraéledő fasizmus gyűjti az újabb és újabb célpontjait. Info: Martin Sperr Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból Tatabányai Jászai Mari Színház Rendező: Guelmino Sándor  
Szerző