A kormány Jézuskája

 A karácsonyi készülődés roppant strapás. A nagytakarítás még csak hagyján, de keresztkérdésekkel kitapogatni, minek örülnének a szeretteid, az már bonyolult feladat. Az sem könnyebb, hogy jól elhelyezett célzásokkal rávezesd őket, neked mit válasszanak. A gyerekeknél és a kormányoknál egyszerűbb a helyzet: ők simán megmondják, mit akarnak. 
A mi kormányunk most médiaholdingot kért a Jézuskától. Eddig az ember mindenfelé folyton belebotlott egy-egy eltartott lapba, ideje volt szépen egybepakolni őket. Én is azon gondolkodom, hogy a kisebbik unokának veszek egy mutatós tároló dobozt a legófigura-gyűjteményéhez, ez a mániája, folyton újabbakat szerez. Úgy van ezzel, mint a kormány a sajtójával. Eddig sem beszéltek össze-vissza (mármint a kormánylapok, nem a legók), most majd végképp nem fognak. Mint a régi viccben (Kapcsolgatunk? Kapcsolgatunk?), mindenhonnan ugyanazt rágják majd a szánkba. Elég nagy doboz kell hozzá, olyan, amelybe 476 újságot, rádiót, tévét lehet majd katonásan beállítani, a sokmilliárdos árbevételükkel együtt. Karácsonyra össze is áll a csomag, át lehet masnival kötni, a bevásárlás egyetlen nap alatt már meg is történt. 
Szerda reggel Mészáros Lőrinc vett a sajátjai mellé jónéhány orgánumot, délre odaajándékozta az egészet egy új alapítványnak, délutánra – a jó példa ragadós - már tíz vállalkozás adta át ingyen, hazafias buzgalomból a kiadóit. Milyen kivételes pillanat a magyar történelemben, hogy életük és vérük mellé most még zabot is felajánlanak az uralkodónak! Igaz, az a bizonyos zab eleve állami kegyből, hirdetésekből származott, most csak visszakerült a gazdához. Egy a tábor, egy a zászló, egy a holding, egy a jelszónk: a béke, harcba boldog jövőért megyünk, egy nagy cél érdekében… illetve bocsánat, ez másik nóta. 
Nincs mit csodálkozni a tíz nagylelkűn, Mészároson, Schmidt Márián,Habonyon, a Matolcsy-fiún. Sokkal jobb helyre adakoztak, mint Széchenyi tette a Tudományos Akadémiával, amivel ma csak a baj van. Különben is tudjuk, hogy a Jézuska helyett a családtagok szokták teljesíteni szemük fénye legfőbb vágyát. Hát most ez a holding volt a vágya, és iszonyú patáliát szokott csapni, ha valamit nem kap meg. És a cél is milyen nemes! Véletlenül ezt is szó szerint egyformán fogalmazta meg az összes érintett lap, pedig még nincsenek is összevonva: „a nemzeti értékek és hagyományok megőrzése” (a Diéta és Fitnesznek és a Borsnak is ez lesz a dolga), a „keresztény-nemzeti értékrend” képviselete (kicsit féltem, hogy a muszlim-zsidó-kozmopolitáé, de szerencsére nem), „a külföldi befolyástól való mentesség”. Nincs is szörnyűbb, mint a média befolyásolása, belföldön ilyesmi senkinek eszébe nem jutna.
A Magyar Hírlap még utoljára önállóskodott egyet, azt is hozzátette, hogy a „megbízható, értékteremtő műhelyek” működését kell garantálni. Félek, hogy a Lokál által ostorozott „bevándorláspárti, liberális médiaelit” ezt félremagyarázza. Ezeknek semmi se jó. Pedig a megbízhatóság elvárása nem akadálya a függetlenségnek, ez abból is látszik, milyen független szellemek irányítják a mindent befaló médiagömböcöt. Az elnök az a Varga István, aki fideszes képviselőként a nőknél sem tűrte meg a lazaságot: a családon belüli erőszak vitájában kinyilvánította, hogy nem esne le a pofon, ha „mindenki megszülné a két-három-négy gyermekét”, és csak utána jönne az a híres női önmegvalósítás. Személye garancia a nemzeti hagyományok képviseletére is. 2010 végén így indokolta az Alaptörvény szükségességét: „Azért kell új alkotmány, mert amikor Orbán Viktor miniszterelnök úr letette az esküt, akkor ugyanezen a napon, 1205-ben II. Andrást királlyá koronázták, II. Andráshoz pedig az Aranybulla fűződik.” Lesz itt ismeretterjesztés, kérem!
Az egyik kurátor, Bajkai István az Orbán-család ügyvédjéből lett fideszes képviselő, tehát ő is teljesen független, a szakmai főnök Liszkay Gáborról, Orbán és Mészáros hű emberéről nem is beszélve.
Ha már a kormány ilyen szép ajándékot kap a Jézuskától, nem feledkezhet meg rólunk sem, ha mi nem is voltunk mind jók. A hű polgárok nemcsak nemes arcélű Orbán-mellszobrokat tehetnek a fa alá, hanem mellé Semjén Zsolt új kötetét is. A KDNP honlapjáról kiderül, hogy „a pragmatikus és sikeres politikus korunk egy figyelemre méltó, eredeti gondolkodója.” (Igenis Semjén Zsoltról van szó, ne tessék hülyéket kérdezni.) A KDNP pedig „az európai politikai színtér megkerülhetetlen tényezője”, ami ilyen figyelemre méltó gondolkodó vezetésével nem is lehet másképp. 
Remélem, sem a „megkerülhetetlen” KDNP-s kistestvér, sem még megkerülhetetlenebb nagy testvére nem nyafizik majd, hogy hiányzik a karácsonyi csomagjukból a Népszava, az Index, az RTL és a Klubrádió. A vidék a lényeg, az a nyerő pálya, ott pedig besöpörték a megyei lapokat, a Szabad Földet, az egyetlen országosan terjeszthető ingyenújságot, a második legnagyobb bulvárlapot, a királyi tévé mellé más tévéket és rádiókat is. Bezárták a falut a nagy nemzeti süketszobába: rossz hír oda be nem hallatszik. De ahogy elkapattuk a haszontalan testvérpárt, ki tudja, mit kérnek majd a nyuszitól!
2018.12.01 08:08
Frissítve: 2018.12.01 08:30

Kockajáték

A dél-karolinai kisváros, Charleston gettójában nyáresténként tereferélnek az asszonyok a Harcsa utcában, a férfiak kockajátékot űznek. A szerencsejátékosok hiszik, egy nagy dobással mindent megnyerhetnek, de akadnak olyanok is, akiknek álca a játék, inkább Sporting Life-ot, a kábítószerdílert várják. George Gershwin 1935-ös operája, a Porgy és Bess eredetileg ezzel az eleven képpel indul, és aztán egy olyan történetet mesél el slágerekben, hogy mű a XX. század egyik legjobb operájaként a Carmen magasságába emelkedik.
Gershwin darabja 1970-ben érkezett Budapestre, játszották az Erkelben és a Szegedi Szabadtéri Játékokon is, mindenütt nagy sikerrel. Majd 1983-ban a darab bemutatását ahhoz a kitételhez kötötték a szövegíró, Ira Gershwin végakarata szerint, hogy a szerepeket afroamerikaiak énekeljék. Az elvárás nem előzmény nélküli: George Gershwin sem rajongott az ötletért, hogy az egyik első hangosfilm, Az éneklő bolond sztárja, Al Jolson, aki feketére festett arccal játszott afroamerikait az 1920-as évek végén, bekerülhessen a darabba.
A Porgy és Bess tavaly négy előadás erejéig újra az Erkelben volt látható. A bemutató több szempontból is nagy dobásnak bizonyult, és nem hiányzott a fekete arcfesték Almási-Tóth András rendezéséből. A sikert beárnyékolta, hogy a magyar intézmény kitétel nélküli szerződést kötött az amerikai jogkezelővel, így mindenütt jeleznie kellett: az előadás ellentétes a mű színrevitelének követelményeivel. 
A tervek szerint két hét múlva újra bemutatnák itt a darabot, ám egyelőre játszási engedély nincs. Hasonló helyzet nyilván nem példa nélküli, ám egy kiemelt nemzeti intézmény szempontjából ez hazárdjátéknak tűnik. Főként, hogy az Operaház főigazgatója a vitatható „all black cast” szabályt rasszistának titulálta, nem érezvén a szavak súlyát.
2019.03.23 09:22
Frissítve: 2019.03.23 16:11

A felfüggesztés hete

Azt állította Gulyás Gergely miniszter (az Európai Néppárt ülése előtti nyilatkozatában az MTI-nek), hogy a Fidesz csak akkor tud a Néppártban maradni, ha nem csupán a párt kizárására, hanem a felfüggesztésére sem kerül sor.
Ezzel szemben a tény az, hogy a Fidesz tagságát felfüggesztették, mégis maradt. A Néppárt honlapján ez a cím olvasható: Fidesz membership suspended after EPP Political Assembly (Felfüggesztették a Fidesz tagságát az Európai Néppárt Politikai Gyűlése után). A többi süket duma süketeknek és vakoknak.
Azt állította Orbán Viktor (Brüsszelben, az Európai Néppárt döntése után), hogy "a magunk részéről… egyoldalúan mi felfüggesztjük jogaink gyakorlását.”
Ezzel szemben a tény az, hogy ilyen nincs és nem is volt. Ha lett volna, akkor a Fidesz egyoldalúan fogja magát, és egyoldalúan kivonul a Néppárt gyűléséről, mondván, hogy felfüggesztettem a tagságomat, viszontlátásra. Ehelyett megegyezett a felfüggesztésben és a vele járó szankciókban a néppárti elnökséggel, majd hozzájárult ahhoz, hogy a tagok ezt megszavazzák. Az eredmény: 190-3. Egyoldalúnak egyébként tényleg egyoldalú.
Azt állította Varga Judit, uniós kapcsolatokért felelős államtitkár (a kormánypárti Mandiner hírportálnak, arra válaszolva, miért is jön majd a néppárti bölcsek tanácsa Budapestre), hogy „évek óta dobálóznak kritikusaink azzal, hogy Magyarországon milyen problémák vannak az európai értékekkel, a bíróságok függetlenségével, az Alkotmánybírósággal, de senki sem jött el hozzánk, hogy valóban meggyőződhessen arról, mi is a helyzet pontosan.”
Ezzel szemben a tény az, hogy például a Velencei Bizottság szakértői rendszeresen jártak ide, és legutóbb például a közigazgatási bíróságok felállításával kapcsolatban adtak ki bíráló állásfoglalást. Az Európai Parlament pedig (több itteni helyzetfelmérés után) többször is határozatban ítélte el – legutóbb a néppárti képviselők többségének a szavazatával – a magyar kormányt a jogállami normák megsértése miatt. Szóval a Néppártnak már a könyökén jön ki Orbán. De még mindig nem megy ki.
Azt állította Orbán Viktor (brüsszeli sajtóértekezletén), hogy „jogállamiság tekintetében se Belgium, se Svédország, se Finnország, se Németország egy fikarcnyival sincs jobb helyzetben, mint Magyarország.”
Ezzel szemben a tény az, hogy egyik nevezett országban sincs a teljes hatalom néhány régi haver kezében, nincs gyakorlatilag leválthatatlan legfőbb ügyész, nem függ a bírósági kinevezések, előmenetelek rendje egyetlen kinevezett baráttól, nem került az Alkotmánybíróság teljes kormányzati fennhatóság alá, nincs totális kormányuralom az állami média fölött, és nem szerezte meg a kormány a magántulajdonban lévő média nagy részét is, nem jutnak a közbeszerzési megbízások Mészárosokhoz és Garancsikhoz, vagyis a kormányfő barátaihoz, nem fejezik le a tudományos életet és az ország egyik legjobb egyetemét, nem éheztetik a menedékkérőket, és nem fenyegetik az állampolgári jogok mellett kiálló civil szervezeteket. Csak úgy, egy szuszra. De volna még két-három szuszra való is.
2019.03.23 09:21
Frissítve: 2019.03.23 09:27