A kormány Jézuskája

 A karácsonyi készülődés roppant strapás. A nagytakarítás még csak hagyján, de keresztkérdésekkel kitapogatni, minek örülnének a szeretteid, az már bonyolult feladat. Az sem könnyebb, hogy jól elhelyezett célzásokkal rávezesd őket, neked mit válasszanak. A gyerekeknél és a kormányoknál egyszerűbb a helyzet: ők simán megmondják, mit akarnak. 
A mi kormányunk most médiaholdingot kért a Jézuskától. Eddig az ember mindenfelé folyton belebotlott egy-egy eltartott lapba, ideje volt szépen egybepakolni őket. Én is azon gondolkodom, hogy a kisebbik unokának veszek egy mutatós tároló dobozt a legófigura-gyűjteményéhez, ez a mániája, folyton újabbakat szerez. Úgy van ezzel, mint a kormány a sajtójával. Eddig sem beszéltek össze-vissza (mármint a kormánylapok, nem a legók), most majd végképp nem fognak. Mint a régi viccben (Kapcsolgatunk? Kapcsolgatunk?), mindenhonnan ugyanazt rágják majd a szánkba. Elég nagy doboz kell hozzá, olyan, amelybe 476 újságot, rádiót, tévét lehet majd katonásan beállítani, a sokmilliárdos árbevételükkel együtt. Karácsonyra össze is áll a csomag, át lehet masnival kötni, a bevásárlás egyetlen nap alatt már meg is történt. 
Szerda reggel Mészáros Lőrinc vett a sajátjai mellé jónéhány orgánumot, délre odaajándékozta az egészet egy új alapítványnak, délutánra – a jó példa ragadós - már tíz vállalkozás adta át ingyen, hazafias buzgalomból a kiadóit. Milyen kivételes pillanat a magyar történelemben, hogy életük és vérük mellé most még zabot is felajánlanak az uralkodónak! Igaz, az a bizonyos zab eleve állami kegyből, hirdetésekből származott, most csak visszakerült a gazdához. Egy a tábor, egy a zászló, egy a holding, egy a jelszónk: a béke, harcba boldog jövőért megyünk, egy nagy cél érdekében… illetve bocsánat, ez másik nóta. 
Nincs mit csodálkozni a tíz nagylelkűn, Mészároson, Schmidt Márián,Habonyon, a Matolcsy-fiún. Sokkal jobb helyre adakoztak, mint Széchenyi tette a Tudományos Akadémiával, amivel ma csak a baj van. Különben is tudjuk, hogy a Jézuska helyett a családtagok szokták teljesíteni szemük fénye legfőbb vágyát. Hát most ez a holding volt a vágya, és iszonyú patáliát szokott csapni, ha valamit nem kap meg. És a cél is milyen nemes! Véletlenül ezt is szó szerint egyformán fogalmazta meg az összes érintett lap, pedig még nincsenek is összevonva: „a nemzeti értékek és hagyományok megőrzése” (a Diéta és Fitnesznek és a Borsnak is ez lesz a dolga), a „keresztény-nemzeti értékrend” képviselete (kicsit féltem, hogy a muszlim-zsidó-kozmopolitáé, de szerencsére nem), „a külföldi befolyástól való mentesség”. Nincs is szörnyűbb, mint a média befolyásolása, belföldön ilyesmi senkinek eszébe nem jutna.
A Magyar Hírlap még utoljára önállóskodott egyet, azt is hozzátette, hogy a „megbízható, értékteremtő műhelyek” működését kell garantálni. Félek, hogy a Lokál által ostorozott „bevándorláspárti, liberális médiaelit” ezt félremagyarázza. Ezeknek semmi se jó. Pedig a megbízhatóság elvárása nem akadálya a függetlenségnek, ez abból is látszik, milyen független szellemek irányítják a mindent befaló médiagömböcöt. Az elnök az a Varga István, aki fideszes képviselőként a nőknél sem tűrte meg a lazaságot: a családon belüli erőszak vitájában kinyilvánította, hogy nem esne le a pofon, ha „mindenki megszülné a két-három-négy gyermekét”, és csak utána jönne az a híres női önmegvalósítás. Személye garancia a nemzeti hagyományok képviseletére is. 2010 végén így indokolta az Alaptörvény szükségességét: „Azért kell új alkotmány, mert amikor Orbán Viktor miniszterelnök úr letette az esküt, akkor ugyanezen a napon, 1205-ben II. Andrást királlyá koronázták, II. Andráshoz pedig az Aranybulla fűződik.” Lesz itt ismeretterjesztés, kérem!
Az egyik kurátor, Bajkai István az Orbán-család ügyvédjéből lett fideszes képviselő, tehát ő is teljesen független, a szakmai főnök Liszkay Gáborról, Orbán és Mészáros hű emberéről nem is beszélve.
Ha már a kormány ilyen szép ajándékot kap a Jézuskától, nem feledkezhet meg rólunk sem, ha mi nem is voltunk mind jók. A hű polgárok nemcsak nemes arcélű Orbán-mellszobrokat tehetnek a fa alá, hanem mellé Semjén Zsolt új kötetét is. A KDNP honlapjáról kiderül, hogy „a pragmatikus és sikeres politikus korunk egy figyelemre méltó, eredeti gondolkodója.” (Igenis Semjén Zsoltról van szó, ne tessék hülyéket kérdezni.) A KDNP pedig „az európai politikai színtér megkerülhetetlen tényezője”, ami ilyen figyelemre méltó gondolkodó vezetésével nem is lehet másképp. 
Remélem, sem a „megkerülhetetlen” KDNP-s kistestvér, sem még megkerülhetetlenebb nagy testvére nem nyafizik majd, hogy hiányzik a karácsonyi csomagjukból a Népszava, az Index, az RTL és a Klubrádió. A vidék a lényeg, az a nyerő pálya, ott pedig besöpörték a megyei lapokat, a Szabad Földet, az egyetlen országosan terjeszthető ingyenújságot, a második legnagyobb bulvárlapot, a királyi tévé mellé más tévéket és rádiókat is. Bezárták a falut a nagy nemzeti süketszobába: rossz hír oda be nem hallatszik. De ahogy elkapattuk a haszontalan testvérpárt, ki tudja, mit kérnek majd a nyuszitól!
2018.12.01 08:08
Frissítve: 2018.12.01 08:30

Tiszteletkör

Alighanem tét nélküli kört futnak ellenzéki képviselők azzal, hogy a Jobbiktól a DK-ig egységesen a rabszolgatörvény megsemmisítését várják az Alkotmánybíróságtól (Ab). A felvetés jogos és ésszerű, a módszer kevésbé.
Pedig érvek bőven vannak amellett, hogy miért kellett az Ab-hez fordulni, miután a parlament emlékezetes, december közepi ülésnapján önmaga paródiájába fordult át a törvénygyár. Latorcai János nem a pulpitusról, hanem a képviselői padsorokból vezette az ülést, a folyamatot Orbán Viktor és más fideszesek testükkel „biztosították”, és szavazókártyák nélkül is lehetett voksolni, így csak az nem nyomott más helyett gombot, aki nem akart. A törvényszöveg kapcsán is lehetne sorolni az alapjogok, például a pihenéshez való jog sérelmét, azt, hogy a munkavállalókat  kizsákmányolhatják – persze tudjuk, szigorúan „önkéntes” alapon.
Több mint 50-en (ennyi képviselő kell az utólagos normakontrollhoz) attól a testülettől várnak mielőbb választ, amelyik mindent tesz, csak gyorsan nem reagál. Majdnem két éve, hogy a tüntetéseket és felháborodást kiváltó lex CEU az Ab elé került. Döntés nincs, az egyetem nagy része költözik, az Ab meg felfüggesztette az eljárást az Európai Bíróságon indult kötelezettségszegési eljárások lezárásáig. Pontosan ugyanez a helyzet a civiltörvénnyel. A plakáttörvénynél „csak” másfél évet kellett várni, amíg elhajtották az ellenzékieket a beadványukkal együtt.
A politikailag kényes kérdésekben rendre előkerül a nagy trükk: az Ab-t utólagos normakontrollnál nem köti semmilyen határidő, szemben azzal, ha az államfő kér előzetes kontrollt (akkor 30 napon belül dönteni kell). Áder János hozta a formáját, aláírta a túlóratörvényt. Most az Ab-n a sor. A túlóratörvény pedig – az ellenzékiek beadványával együtt – feliratkozhat a várakozók hosszú listájára.
2019.01.16 09:16

Drága hazánk

Nekünk olyan ügyes kormányunk van, amely hajszálpontosan megsaccolta, hogy a tavalyi infláció 2,7 százalékos lesz - és lám, jóslata be is vált. Éppen ennyit romlott a forint 2018-ban, és a nyugdíjasok közül azok a szerencsések, akik a Magyar Államkincstár rakoncátlankodó informatikai rendszere dacára már hozzájutottak januári járadékukhoz, tapasztalhatták, hogy pontosan ennyivel több pénz jelent meg a számlájukon az előző hónaphoz képest. 
Az persze merőben talányos, hogy milyen képességek szükségeltetnek ehhez a fantasztikus telitalálathoz, de ha a mindennapi tapasztalatainkat összehasonlítjuk a KSH keddi inflációs adataival, akkor sajnos nemigen találunk közös pontokat. Mint tudjuk, a fogyasztói árindex alakulásának kiszámíthatónak és kiegyensúlyozottnak kell lennie. Látszólag a hazai pénzromlás ütemének alakulása mindenben megfelel ennek a kritériumnak. De csak látszólag!
A hazai infláció rejtelmeiben kutakodók felfigyeltek például egy érdekes jelenségre. Hosszú évek óta látjuk, hogy a magyarok öltözködésének alapelemévé váltak a Távol-Keletről származó ruházati termékek, kevésbé szépségük, mint inkább alacsony áruk miatt. De mivel az úgynevezett kínai piacok, áruházak, boltok valódi forgalmáról csak közelítő becsléseink voltak, így tényleges árszínvonalukat alig-alig lehetett nyomon követni. Az online pénztárgépek megjelenése némi rendet teremtett ebben a kusza világban, viszont mintha az árakat meghatározó néhány nagykereskedő a vevőkön kívánt volna bosszút állni az adófegyelem megjelenéséért: drasztikus áremelést hajtottak végre. Ez azonban nem, vagy csak részben jelent meg az inflációs statisztikában. Mondanunk sem kell, hogy erre is lehet szakmainak tűnő magyarázatot adni, miként a létminimumszámítás elhagyására is.
Ennél azonban keményebb dió, hogy miért vezetnek be újabb és újabb fogalmakat a jegybank háza táján - annak érdekében, hogy a lassan három esztendeje szunnyadó, 0,9 százalékos, ma már nevetségesnek mondható alapkamaton a világért ne kelljen emelni. Először a kőbe vésettnek tekintett 3 százalékos inflációs küszöböt - azt az értéket, ahol már emelni kellett volna - tolták ki négy százalékosra. Ezt követte a maginfláció figyelembe vételének havi bevezetése. (Ennél a mutatónál az üzemanyagok, az energia és a gyógyszerárak változását figyelmen kívül hagyják.) Most pedig feltűnt egy - jegyezzük meg: szintúgy követhetetlen - újabb mutató: a volatilis (változékony) áralakulásoktól megtisztított.
A statisztikai adatokkal is az történik, mint Arany János balladájának Ágnes asszonyával, aki a patakban "régi rongyát" igyekszik fehérre mosni, de sikertelenül. A fogyasztó azt tapasztalja, hogy az emelkedő bérekre tekintettel a termelők és szolgáltatók már nem elégedettek az elmúlt öt esztendőben alig-alig növekvő áraikkal. Ezért egyre többet hárítanak át megnövekedett költségeikből a fogyasztókra. Jól érzékelhető például, hogy az alapvető élelmiszerekért egyre többet és többet kell fizetni. És ezt a maszatot még Ágnes asszony sem tudja rólunk lesikálni.
2019.01.16 09:00
Frissítve: 2019.01.16 09:05