Hűtőmágnestől a radírig: a kisember nagy művészeti biznisze

Publikálás dátuma
2018.12.04. 11:00

Fotó: Szépművészeti Múzeum - MúzeumShop
A külföldi mintákhoz hasonlóan számos hazai múzeum ajándékboltja kínál végtelennek tűnő választékot, a kereslet azonban helyenként változik, így nem mindenhol fordítanak erre külön forrásokat.
 A legtöbben szívesen akasztanánk fel otthonunk falára Van Gogh, Leonardo vagy Frida Kahlo festményeit, erre azonban ritkán nyílik lehetőség. Képek helyett azonban vásárolhatunk – jóval kedvezőbb áron – a művészek alkotásait mintázó, vagy épp aláírásaikat, fotóikat megjelenítő tolltartót, esernyőt, szemüvegtokot a múzeumok ajándékboltjaiban. A választék pedig szinte végtelennek hat, a tárgyak készítői, és árusítói a lehető legtöbb igényt igyekeznek kielégíteni, s hozzásegíteni a vásárlókat, hogy elvigyenek magukkal egy darab művészetet a múzeum falain túlra is. „Mindenképp az állandó és az időszaki kiállításokhoz kell kapcsolódjon a termék. Igyekszünk figyelni arra, hogy ne csak Van Gogh és Klimt legyen mindenhol kapható. Ezeket is keresik ugyan, de többször van, hogy megdicsérnek minket, végre nem ők vannak” – beszélt a válogatás szempontjairól Piri Katalin, a Szépművészeti Múzeum MúzeumShopjának vezetője.
Hazai tervezőkkel is szeretnek együttműködni, és sokan keresnek kifejezetten magyar terméket a külföldi vásárlók körében is – hangsúlyozta. A designerek sok esetben nem lemásolnak egy adott alkotást, hanem attól inspirált munkákat készítenek – ezek is rendkívül sikeresek – tette hozzá a boltvezető, s kiemelte, az általuk készített termékek nem feltétlenül jelentenek egyet a drágasággal. Vannak slágertermékek is – mesélte az üzletvezető –, a hűtőmágnes vagy a képeslap lekörözhetetlen. Ugyanakkor végtelen a vásárlók igénye, ha nagyméretű képeslap van, akkor kisméretű kell, ha olyan van, akkor valami egészen más – tette hozzá nevetve. Nehéz kitalálni az igényeket, folyamatosan kísérletezni kell, és olykor előfordulnak kudarcok is – mondta Piri. Vannak viszont olyan termékek is, amelyek eladják magukat – ilyenek például a Rembrandthoz vagy Frida Kahlohoz kötődő tárgyak. „A Frida kapcsán szinte bármit el lehetett adni: akkora népszerűségnek örvendett, hogy a mexikói autentikus hímzéstől a ceruzahegyezőig mindent megvettek” – részletezte a boltvezető. Nem lehet általánosítani a vidéki vagy budapesti múzeumok tekintetében – vélekedett Piri Katalin –, vannak elképesztően jó, és szégyenletes országos múzeumi boltok is. S persze, a vásárlói igények sem mindenhol egyformák: a makói József Attila Múzeumban például nincs ilyen üzlet. „A helyiek nem igazán keresik nálunk a múzeumi tárgyakat, éppen ezért nem is nyitottunk boltot. Képeslapokat, évkönyveket, illetve a saját prospektusainkat azonban meg lehet vásárolni, és néhány alkotó hagy nálunk portékát bizományban (az értékesítés után fizet a viszonteladó a kereskedőnek), amiket szintén értékesítünk. Vannak vászontáskáink is, de azok inkább a város nevezetességeihez kapcsolódnak, kifejezetten József Attilához köthető nincsen” – mondta lapunknak Szikszai Zsuzsanna, a múzeum igazgatója. „Névadónk versesfüzetére viszont elég nagy volt a kereslet, el is fogyott mind, azt újra is kellett nyomni – ez nagy örömet okozott” – fűzte hozzá az igazgató. Azt is elmondta, bár több múzeumhoz képest szűk a kínálatuk, a költségvetési keretből nincs is igazán lehetőségük egy nagyobb bolt kiépítésére. Ami megmarad a pénzből, azt igyekeznek a múzeumra fordítani: elsősorban műtárgyvédelemre, felújításokra költenek. 
Ezzel azonban nincs egyedül a makói intézmény, hiszen a külföldi múzeumi boltokhoz képest még jelentős a hazai lemaradás, ami a helyenként bizonytalan vásárlói igényeket és keresletet tekintve érhető is (Piri Katalin is kiemelte, vásárlóik 70%-a külföldiekből áll, akik más szempontok alapján vásárolnak, mint a magyar közönség). Ugyanakkor rendkívül biztató az egyre szélesebb körű terjeszkedés – ezt erősítette meg Pádár Eszter, a Petőfi Irodalmi Múzeum Közönségkapcsolatok és Rendezvényszervezési Főosztályának vezetője is, aki a színházak boltjait is jó tendenciának ítéli meg: a Katona József Színház vagy az Örkény Színház is elkezdett ilyen ajándéktárgyakkal foglalkozni.
A főosztályvezető úgy véli, segítheti a művészet terjedését, népszerűbbé tételét a múzeumshopok jelenléte. „Azért is gondolkodunk mindig abban, hogy miként tudjuk átfordítani ajándéktárgyakba a nálunk lévő hagyatékokat, életműveket. Sokszor járunk külföldi múzeumokban, és nem titok, hogy olyan szemmel is nézzük a múzeumi boltok kínálatait, mi az, amit a mi lehetőségeinkhez mérten is ki tudunk alakítani” – fűzte hozzá Pádár. A múzeumon belül körülbelül tizenöt éve foglalkoznak az ilyen jellegű ajándéktárgyakkal – mesélte –, s bár eleinte voltak olyan reakciók is, hogy egy író aláírását bögrére vagy hőtőmágnesre tenni blaszfémia, az idő mégis őket igazolta, egyre népszerűbbek ezek a termékek.
„Azt gondolom, irodalmi múzeumként nehezebb dolgunk van. A kiállítások esetében is sokkal nehezebb egy irodalmi kiállítást befogadhatóvá tenni” – beszélt az előttük álló kihívásokról. S hozzátette azt is, bár az irodalmi körökben lévők sokszor azt mondják, az írói munkásság szempontjából lényegtelen egy helyes gyerekkori kép – s ezzel egyet is ért –, a fiatalabb generációt például segíthet közelebb hozni, ha azt látják, az író is ember. „Nem csak halott vagy öreg, komor felnőtt, hanem igenis volt ő is gyerek, és volt, hogy megbukott az iskolában” – tette hozzá nevetve. A főosztályvezető hangsúlyozta, az újdonságok mindig közös ötletelés eredményei, átbeszélik, meddig mehetnek el, mi az, ami még az örökösök számára is elfogadható. Idézetek tekintetében némileg szabadabban gondolkodnak, valószínűleg a szerzőnek is jó, ha felkerül egy-egy sora egy ajándéktárgyra. „Egy Esterházy Péter idézettel díszített radír talán még a szerzőnek is tetszene.”

Múzeumi boltok Európa nagyvárosaiban

Ninivei toronnyal mintázott sálat, brit mintákkal vagy hieroglifákkal ellátott telefontokot, különböző mintájú esernyőket (londoni épületek, ókori egyiptomi falrajzok), mintás zoknikat, előkét vagy épp brit mintás bevásárlószatyrot is vásárolhatunk a londoni British Múzeumban járva, s a felsoroltak csupán töredékei a hatalmas választéknak. Nincs ez másképp a párizsi Louvre esetében sem: három üzletben kínálnak a múzeumhoz kapcsolódó tárgyakat, többek közt Mona Lisa képével ellátott táskát, zoknit, Rubik-kockát, esernyőt, legyezőt, valamint kapható társasjáték is. A bécsi Szépművészeti Múzeum ajándéktárgyak tekintetében meglehetősen hasonlít a Louvre-hoz, bár csak egy bolttal rendelkezik. Különféle festményekkel ellátott szuveníreket és ruhát vásárolhatunk, például a Bábel tornyát mintázó vászontáskát, sálat; valamint Pieter Bruegel Gyermekjátékok című festményét ábrázoló Teddy macit is.

Frissítve: 2018.12.04. 15:42

Generációk életre szóló hatása

Publikálás dátuma
2018.12.04. 09:15

Fotó: Lugosi Péter
A Junior Prima díjasok között akadnak, akik nagyszüleiknek köszönhetik a felismerést: mély és kimeríthetetlen közük van a muzsikához. A 23 éves karmester és 29 éves zongoraművész is kisgyerekként találkozott először a zenével. Rajna Martinra a nagyszülőknél hallott Vivaldi, Demény Balázsra a népzenegyűjtő nagymama és a zongorázó család hatott életre szólóan. Az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. által díjazott zeneművészeti Junior Primákkal beszélgettünk.

Szabadon, tiszta lelkiismerettel, művészetet szolgálva

„Fokozatosan alakult ki, hogy a komponálás lesz a legfontosabb a számomra, de egy konzis operaelőadás volt az első konkrét alkalom, amire emlékszem. Első nyilvános vezénylésem is a konziban volt egy újzenei projekt keretein belül” – írja le az indulást Rajna Martin, Junior Prima-díjas karmester. „Három éves koromban a nagyszüleim feltették lemezen Vivaldi Négy évszak című művét, ez volt az első zenei élményem. Az ő ösztönzésükre kezdtem el zongorázni öt éves koromban.” - néz vissza az 1995-ben Dunaújvárosban született művész. Tizenhét évesen a MÁV Szimfonikus Zenekar és Dobszay-Meskó Ilona rendezte karmesterkurzus keretein belül rendezett versenyen különdíjat kapott (Editio Musica Budapest különdíja). 2015-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatója karmester és karvezetés szakokon, ahol a karmesterképzőn Medveczky Ádám és Ligeti András, karvezetés szakon Somos Csaba és Jobbágy Valér voltak a mesterei. 2017 őszétől a Győri Filharmonikus Zenekar asszisztens karmestere. „Nagy szerencsének tartom, hogy a Győri Filharmonikusok zenekarnál dolgozhatok. Berkes Kálmán mellett nagyon sok olyan fontos műhelymunkában vehetek részt, ami egy fiatal karmester fejlődésében elengedhetetlen. Egyik legkedvesebb zenei emlékem a bachelor diploma koncertem, amelyen a Győri Filharmonikus zenekarral Bartók Concerto-ját adtuk elő. Az egy életre szóló élmény volt” - meséli Rajna Martin, aki legnagyobbra Bartók Bélát tartja. „Nem a nehézsége, hanem a tartalma miatt. Annyira tudta a népzenét, természetes, miközben őrülten ki van találva és hangról hangra felépítve minden darabja.” „Mindig közösségben szerettem dolgozni. Inkább a felelősséget érzem, mint a hatalmat, amikor vezényelek. A karmester heteket, hónapokat tölt egy darabbal, és hiteles koncepciót kell átnyújtania” - beszél a zenekarral való együttműködésről. „A díjat megkapni különleges meglepetés volt, nagyon boldoggá tett, nagy elismerésnek gondolom, és remek ösztönző ahhoz, hogy azon az úton, amin elindultam, továbbhaladjak” – mondja. És hogy tíz év múlva hol lássuk őt? „Nem a hely a fontos. Szeretném, hogy amit csinálok, szakmailag a lehető legminőségibb legyen. És hogy tiszta lelkiismerettel, szabadon és a művészetet szolgálva dolgozzak” - fejezi be Rajna Martin. Játszani és tanítani „A zenével először otthon találkoztam, mivel édesapám zeneszerző, nagymamám népzenegyűjtő. Nagyon sokat zongorázott nekem édesapám és a nővérem is, úgyhogy igazából nem sokat gondolkodtam, hogy milyen hangszert kellene választanom” - mesélt a kezdetekről a friss Junior Prima díjas zongoraművész, Demény Balázs. Az 1989-ben született, Anda Géza ösztöndíjas művész rangos koncerttermek és fesztiválok meghívottja volt már: többek között a Művészetek Palotájának „Bartók Béla” Nemzeti Hangversenytermében, a Gasteig Münchenben, a raidingi Liszt Fesztiválon vagy a Yokohama International Piano Concert Seriesben is fellépett már. Az "ISA Prag-Wien-Budapest" Fesztivál és mesterkurzus Kodály és I. helyezettje, az "S. Toduta" Nemzetközi Zongoraverseny és bukaresti Magyar Zene Fesztiváljának első helyezettje, a Communitas és a Hindemith Alapítványok ösztöndíjasa. 2015-ben a BMC-ben vette fel Schumann-Bartók lemezét, 2011-ben „A Liszt Memorial Year” címmel jelent meg szólólemeze. Zenekari szólistaként több, mint hatvan fellépés fűződik nevéhez, számos jeles karmesterrel dolgozott már együtt, köztük volt: Jesús López-Cobos, Ken Takaseki, Ligeti András, Hollerung Gábor, Hámori Máté, Jankó Zsolt, Horváth Gábor, Horváth József, Theo Wolthers, Alfonso Saura, Ion-Ilarion Galati is.  Tanárai prof. Száva György, Kemenes András, Eckhardt Gábor és prof. Pascal Devoyon voltak és jelenleg a Zeneakadémia doktori iskolájának hallgatója. Demény Balázs a 2017-es Ile de France, a 2018-as Lagny sur Marne, a 2015-ös "Hans von Bülow" és a 2013-as "Carl Filtsch" nemzetközi zongoraversenyek első díjasa, a Nemzetközi Chopin Zongoraverseny (Budapest) második díjasa „Viszonylag sokat játszom, ezt folytatni és természetesen tanítani is szeretnék. Úgy érzem, hogy a pályámon sokat segítettek a versenyek, amelyeken sikerült díjakat kapnom” - fejezi be.  

Csak a teljesítmény számít

Fülei Balázs, zongoraművész, zsűritag, 2010-es Junior Prima - Milyen érzés egykori díjazottként fiatal művészekről dönteni? - Zsűriztem már egyszer e díj kapcsán, valamint nemzetközi zongoraversenyeken külföldön, és hazai kamarazenei versenyeken is. Szívesen vállalom, hogyha felkérnek, de - ha lehet -, a külföldi zongoraversenyeken mindig megkérdezem, hogy zsűritagként adhatnék-e egy koncertet. - Milyen viták előzik meg a döntést? - A díj odaítélése úgy érzem - a lehető legkorrektebben alakult - , és a zsűritagok száma is kivételesen magas volt. Igazán élvezetes volt az eszmecsere a jelöltekkel kapcsolatban. Mindenki elmondhatta támogató szavait, érveit a jelöltek mellett, gondolatait a díjjal kapcsolatban. Azután szavaztunk - és szépen kijött egy sorrend.  - Mennyire élmény tanárként, mesterként növendékét a kitüntetettek között tudni? - Olyan szép ez: szerintem nem azzal hálálja meg valaki igazán a tanára vagy a szülei munkáját, hogy felnőttként elhalmozza őket hálaajándékokkal, hanem azzal, ha gondját viseli a saját tanítványainak és gyerekeinek. A növendékeket kitüntetettként látni egyfajta hála az én volt tanáraim felé!  - Mit jelentett önnek a 2010-es díj? - Ez egy fontos szakmai díj. Előnyt jelentett talán olyankor, amikor még nem ismertek valahol személyesen, és a díj miatt esetleg engem léptettek fel. Emellett azonban volt egy sorsdöntő jelentősége is a Junior Prima Díjamnak, csaknem egészen megszabadultam az akkori kölcsöneimtől, és ki tudtam fizetni az első lakásom utolsó részletét. - Könnyebben dönt-e egy zongoraművész elismeréséről, mint például trombitaművészéről? - A kamarazene tanszék vezetőjeként szinte minden zeneakadémistáról tudok, hallottam őket koncerteken, vizsgákon. A díjazottak zöme valamilyen módon kötődik a Zeneakadémiához, így nem nagyon találkozom ismeretlennel a jelöltek között. Nincs különbség részemről, hogy zongorista vagy más hangszeres. Én hideg fejjel, csak a teljesítménye alapján szavazok valakire igennel. - Mit gondol a műfaji nyitásról? Ha lehet jazz, legyen-e ezentúl alternatív vagy épp pop és rock? - Ha a könnyűzene megtalálja a maga szponzorát - lehetne ott is hasonló díj, bár ebben szerintem kötöttebb a rendszer, hiszen ebből fakadóan a Prima Primissimák között is kellene lennie ilyen kategóriának.

Zongoraest

Édesapja, Demény Attila: Tíz zongoradarab, Beethoven 30. (E-dúr) zongoraszonáta, Schumann: C-dúr fantázia, Liszt: Hangnem nélküli bagatell, Ligeti: Etűdök – 13. L'escalier du Diable (Ördöglétra) című művét játssza Demény Balázs december 1-én este a Zeneakadémián.

Frissítve: 2018.12.04. 11:52

Jövőre megkezdődhet a Műcsarnok felújítása

Publikálás dátuma
2018.12.03. 14:28

Fotó: Népszava
A Műcsarnok gépészeti berendezései szinte használhatatlan állapotban vannak – tájékoztatta a Népszavát az MMA. A beruházás költségének nagysága továbbra sem tudható.
Gépészeti és energetikai felújítás vár a Műcsarnokra, szigetelni fogják a homlokzati falak külső lábazatát is – tájékoztatta lapunkat a Magyar Művészeti Akadémia (MMA). Mint arról a magyar sajtóban egyedüliként a Népszava számolt be: az MMA november 22-i közgyűlésén elhangzott, a köztestület tulajdonában és fenntartásában álló Műcsarnok hároméves felújítás előtt áll, az MMA-ban pedig évek óta tervezik az épület energetikai, gépészettechnikai és belsőépítészeti megújítását. „A 2019-ik és 2020-ik évben is lenne már munkánk, az ehhez kötődő egyeztetéseket az MMA ez ügyben már évekkel ezelőtt megkezdte a kormánnyal. 2021 őszére szeretnénk a belső tereiben megújított állapotban átadni a közönségnek, 2022-es évre legfeljebb csak olyan fejlesztések csúszhatnának át, amely a közönségforgalmi tereket nem érintik” – fogalmazott az MMA főtitkára, Kucsera Tamás Gergely a közgyűlésen. Megírtuk: eszerint akár be is zárhat a Műcsarnok, a kiállítási programjában mindenesetre 2019. január 20-ig szerepelnek tárlatok. A közgyűlés után írásban kérdeztük az MMA-t, pontosan mikor zár be a Műcsarnok; a felújítás a gépészeten, belső tereken túl az épület milyen részét, összesen hány négyzetméterét érinti még; milyen összegű beruházást terveznek? A választ most kaptuk meg.
„A Műcsarnok gépészeti és energetikai felújításának elsődleges célja, hogy a magyar kortárs művészet alkotásai egy korszerű építészeti, műszaki és a műtárgyak biztonságát garantáló környezetben kerülhessenek bemutatásra a közönség számára. További cél a költséghatékony, környezetbarát és fenntartható energiagazdálkodás – az energiastratégia kulcselemei – megvalósítása Budapest egyik ikonikus épületében, hosszú távon biztosítva ezzel a kulturális, művészeti és társadalmi élet fejlődését, gazdaságos működtetés és a környezetet minimális terhelése mellett, megteremtve ezzel egy javuló kiállítási trend előfeltételeit. A Műcsarnok gépészeti berendezései szinte használhatatlan állapotban vannak, jelentős részük nem működik”

– írták.

A munkálatok már jövőre elkezdődnek, a költsége nem ismert, a rekonstrukciót pedig úgy kívánják megoldani, hogy a kiállítótért csak részben zárják le a látogatók előtt.
„A Műcsarnok gépészeti rekonstrukciójához szükséges hazai forrás biztosítását – a Kormány vonatkozó döntését – követően a Liget Budapest Projekt ütemezése alapján – az Ötvenhatosok tere felújítása, valamint sétány kialakítása miatt, hogy később ne kelljen azt újra felbontani – első ütemben az épület homlokzati falainak külső lábazati szigetelése szükséges még a 2019. évben. Csak ezután kezdődhet meg a teljes gépészeti rekonstrukció oly módon, hogy a munkálatok a működést lehetőleg csak kis mértékben akadályozzák. A rekonstrukcióhoz szükséges közbeszerzési eljárások lefolytatása után tudunk tájékoztatást adni a beruházás pontos összegéről”

– áll az MMA levelében.

Frissítve: 2018.12.04. 08:44