Szüneti bál

Publikálás dátuma
2018.12.06. 11:15

Fotó: Tóth Gergő
Remekül teljesít a magyar válogatott, amíg nem kell pályára lépnie a labdarúgó Európa-bajnoki selejtezőkön (jövő márciusig).
A legújabb kori magyar futballtörténet jellegzetessége, hogy hazánk labdarúgása nemzetközi tekintetben a szünetben és szóban a legjobb. Verbálisan nemrégiben még versenyek közben is akadtak „eredményeink”, azaz a vereségek után a külföldi repülőtéren akár már döntetlen is lehetett volna a vége, a gépen már kifejezetten jobbak voltunk a győztes ellenfélnél, a hazaérkezéskor pedig sok-kevésre nyertünk. Elméletben. De már ennek a világnak is vége, mert Andorrát, Luxemburgot, Kazahsztánt, Finnországot végképp értelmetlen magyarázni, egyrészt a mérhetetlen szint miatt; másrészt, mert még abban az időben is alig akad, aki hallgatná a kifogásokat, amikor néhány százan-ezren arcpirító vereségek után is éneklik a Himnuszt.
Mivel a jövő év első Eb-selejtezője és a kvalifikációs szakasz minapi csoportbeosztása között több, mint három hónap van, az esélyek taglalásakor megint lehet élni, akár hal a vízben. Bizonyos nyilatkozatokban száguld is az a szekér, amely majdnem negyven éve elakadt a sárban, és mind mélyebbre merül az egyre növekvő dágványban. Viszont a 2020-as Európa-bajnokság mezőnyébe a selejtezőcsoportokból csak az első két hely valamelyikének megszerzésével lehet bejutni. Hogy legutóbb mikor volt Eb-selejtezőkörben minimum második a magyar válogatott? Fogóddzanak meg: 1979-ben. Abban a szériában olyan játékosok futottak ki a címeres mezben, mint Török Péter, Bálint László, Tóth József, Nyilasi Tibor, Pintér Sándor, Zombori Sándor, Fazekas László, Törőcsik András, Várady Béla. Ilyen formátumú labdarúgók Magyarországon már régóta nincsenek, és bizony a maiak sem jobbak azoknál, akik hetvenkilenc óta csupán akkor mentek valamire, amikor felemelték az Eb-létszámot, és kivételesen a csoport harmadik helye is pótselejtezőre jogosított. A szomorú tény az, hogy honfitársaink a nyolcvanas évektől kezdve ötször negyedikek, háromszor harmadikok, egyszer pedig hatodikok voltak a kontinenstorna kvalifikációs csoportjában. (S persze a vb-selejtezőkön sem ment jobban: azokon is dominált a negyedik helyezés, a kivételes második pozíció pedig a jugoszlávok elleni 1-12-be torkollt a finn fővárosi nagycirkusz feledhetetlen produkciója után.)
E lelombozó listát nézve nincs ok a bizakodásra. Reménykedni legföljebb abban lehet, hogy Szlovákia és Wales egyaránt 2016-ban debütált az Európa-bajnokságon, habár mindkettő egyenes ágon – csoportmásodikként – került a huszonnégy résztvevő közé. Előnytelen tény továbbá, hogy a szlovákok a legutóbbi vb-selejtezőkön is másodikok voltak – igaz, a legrosszabb másodikok –, míg a walesiek az egész sorozatban egyetlen vereséget szenvedtek el: az utolsó fordulóban az írektől kaptak ki otthon 1-0-ra, ezért lettek, az ünnepelni egybegyűlt cardiffi közönség nagy bánatára, harmadikok csupán. A dolgok olykor nüanszokon múlnak: a magyarokkal szintén egy csoportba sorsolt horvátok például úgy nyertek vb-ezüstérmet az idén nyáron, hogy a selejtezők utolsó fordulója előtt az tetszett valószínűnek: nemhogy a világbajnokságon, de még a csoportjukban sem szerzik meg a második helyet. Aztán idegenben győztek a mérkőzést velük azonos pontszámmal kezdő ukránokkal szemben... 
Az apróságok szerepére azonban nem apellálhatunk, olyan hosszú ideje tart a nagy magyar futballböjt. Ez a legutóbbi négy (Eb- és vb-) selejtezősorozat helyezési számaiban is tükröződik: Horvátország 8 (négyszer 2.), Szlovákia 11 (kétszer 2., egyszer 3., egyszer 4.), Magyarország 12 (négyszer 3.), Wales (egyszer-egyszer 2., 3., 4., 5., ám itt jóval szembetűnőbb a fejlődés tendenciája, mint minálunk). Jelenlegi legjobbjainknak még a Nemzetek Ligája szanatóriumi légkörű, de korántsem gyógyhatású, üres lelátós C osztályában sem sikerült meghaladni a gyöngécske átlagot. Néhányan abba kapaszkodnak, amibe tudnak – vagy csak beszélnek a levegőbe –, így Marco Rossi szövetségi kapitánynak jobb a magyar sajtója, mint amilyen világbajnok és vb-gólkirály honfitársának, Paolo Rossinak volt. 
Hiába, most tétmeccs-pauza van. Eljött megint a mi időnk. Aztán márciusban újra kezdjük.
Témák
labdarúgás
Frissítve: 2018.12.06. 11:45

"Szerencsénk is volt, de megdolgoztunk érte" - magabiztosan nyerték az Eb-meccset a női kézilabdások

Publikálás dátuma
2018.12.06. 07:25

Fotó: MTI
A magyar női kézilabda-válogatott szerdán 32-26-ra legyőzte a spanyol csapatot a csoportkör harmadik, utolsó fordulójában, így két pontot visz magával a franciaországi Európa-bajnokság középdöntőjébe.
Az öt-egyes védekezési felállással eleinte nehéz feladat elé állították a spanyolok a  magyarokat. Ennek ellenére, egy ideig 4-2-re vezettek, ám ezt követően hátrányba kerültek (4-5). A Ferencváros játékosa, Nerea Pena, illetve a Siófok jobbátlövője, Mireya González Álvarez már ebben az időszakban is betalált. A folytatásban Kiss Éva egy hétméterest, majd a kipattanó után az ismétlést is hárította, csapata pedig visszavette a vezetést.
Sőt egy 6-1-es sorozat után az ellenfélnél Carlos Viver szövetségi kapitány a huszadik percben időt kért (12-8).
Kiss Éva újabb bravúrokat mutatott be, de a spanyolok átálltak a hatos védőfalra, ezért a magyaroknak távoli átlövésekre vagy betörésekre volt szükségük, a beállót szinte lehetetlen volt megjátszani. Háfra Noémi pedig négy góljával nem engedte felzárkózni a riválist. Mivel csapattársai is remekül teljesítettek - elsősorban támadásban -, a szünetben már öt találattal vezettek.
A második félidő elején Silvia Navarro, a spanyolok tapasztalt kapusa kiválóan védett, és néhány játékvezetői ítélet is nehezítette a magyarok dolgát. Mégis tovább növelték előnyüket, így Viver megint időt kért (23-15).
A 39. percben, amikor Planéta Szimonetta a hatodik büntetőjét is értékesítette, a magyarok már tízzel vezettek. Ezután viszont emberhátrányba kerültek, és az ellenfél háromgólos sorozata következett. Majd megint lendületbe jöttek. A vége előtt 16 perccel elfogyott a spanyolok időkérési lehetősége, és tetemes hátrányuk tudatában számos alkalommal levitték kapusukat támadásban, ezzel létszámfölényes helyzetet teremtettek, de labdaszerzés után a magyarok többször is az üres kapuba lőttek.
Kim Rasmussen szövetségi kapitány minden cserejátékosának lehetőséget adott, így a különbség csökkent, de a meglepően magabiztos magyar sikerhez nem férhetett kétség. "Nagyon boldog és meglepett vagyok. A védekezésünk ezúttal is jól működött, támadásban pedig egyre jobbak vagyunk. Némi szerencsénk is volt, de megdolgoztunk érte" - nyilatkozta a dán edző a 32-26-os siker után.
A kapusok közül Kiss Éva 31, Bíró Blanka pedig 25 százalékkal védett. A spanyolok legeredményesebb játékosa Carman Martín volt hat találattal, Nerea Pena kettő, Mireya González három góllal zárt. A Montbéliard-ban rendezett mérkőzésen a mezőny legeredményesebb játékosa Planéta Szimonetta volt nyolc góllal.
A két csapat 22. alkalommal találkozott egymással, hat döntetlen és öt spanyol győzelem mellett ez volt a 11. magyar siker. Brestben, a D csoportban a címvédő norvég válogatott nagy meglepetésre simán, nyolc góllal kikapott Romániától, így pont nélkül jutott a középdöntőbe.
Eredmény, csoportkör, 3. (utolsó) forduló, C csoport

Magyarország-Spanyolország 32-26 (19-14)

Montbéliard, 2500 néző, v.: Mosorinski, Pandzic (szerbek) lövések/gólok: 47/32, illetve 44/26 gólok hétméteresből: 7/6, illetve 8/4 kiállítások: 8, illetve 4 perc
Magyarország:
Kiss É. - Lukács 4, Kovács A. 3, Planéta 8, Mészáros 1, Kovacsics 3, Schatzl 5, cserék: Háfra 5, Tóvizi, Tóth G. 2, Pálos-Bognár 1, Kazai, Orbán, Bíró, Szabó L., Szalai, szövetségi kapitány: Kim Rasmussen
A magyar együttes múlt szombaton 28-25-re kikapott az előző tornán ezüstérmes Hollandiától, majd hétfőn 24-18-ra legyőzte Horvátországot, így a C csoport második helyén végzett. A középdöntő II. csoportjában, Nancyban a németekkel, a románokkal, valamint a címvédő norvégokkal találkozik majd a válogatott, onnan az első kettő jut az elődöntőbe, a harmadik pedig az ötödik helyért játszhat.

Több munkával az eredmények is visszatértek Veszprémbe

Publikálás dátuma
2018.12.05. 20:44

Fotó: Molnár Ádám
A férfi kézilabda BL csoportszakaszának idei hajrájában már a korábbi önmagát idézte a Veszprém, amely Mikler Roland szerint még elérheti a nagy célokat.
Nem volt jó éve a Telekom Veszprémnek. 
Minden azzal kezdődött, amikor a végső sikerre pályázó csapat 2018 tavaszán – 2013 óta először – lemaradt a Bajnokok Ligája négyes döntőjéről, sőt: az akkor még Ljubomir Vranjes által felkészített együttest a szerényebb erőkből álló dán Skjern már a nyolcaddöntőben búcsúztatta. Az előző tíz év bajnoka így a hazai ligára koncentrálhatott, ott azonban alulmaradt a MOL-Pick Szegeddel szemben. Az új BL-idényt szoros hazai sikerrel, majd barcelonai és a Vardar elleni veszprémi vereséggel kezdte a klub, amelynek vezetése ekkor alig egy év után felmentette a vezető- és segédedzőt, valamint a sportigazgatót is a további munkavégzés alól.
A vesszőfutás viszont még nem ért véget. 
Az egyetlen mérkőzésen irányító klublegenda, Gulyás István helyét David Davis vette át a kispadon, meglepetésszerű eredményeket viszont kezdetben az egy plusz egyéves időtartamra szerződtetett trénerrel is produkált a csapat, amely októberben kikapott a bajnokságban a Tatabányától és a Szegedtől, novemberben pedig Veszprémben a Löwentől majd a Kristianstad vendégeként is. 
A kezdeti nehézségek után mostanra beérni látszik Davis munkája, idei utolsó két BL-meccsén már-már a korábbi önmagát idézve győzött a Veszprém, legutóbb vasárnap a BL-címvédő Montpellier ellen.
„Ezt így összesűrítve elég rossz volt hallgatni, de a múltat már lezártuk, nagyon sokat tanultunk ebből az időszakból. David Davisszel teljesen más felfogásban dolgozik a csapat és a játékosok is egyénileg, jobb teljesítményt nyújtunk, ezáltal jönnek az eredmények is. Ráléptünk a helyes útra és bízom benne, hogy az elmúlt hetek sikerein felbuzdulva ezt az évet már pontvesztés nélkül zárjuk majd” – válaszolta a Népszava kérdésére a bakonyiak válogatott kapusa, Mikler Roland, akit az edzőváltással kapcsolatos legfőbb változásokról is kérdeztünk. – A legfontosabb az, hogy rengeteg munkát teszünk bele. Ne értse félre senki, nem azt mondom, hogy eddig nem dolgoztunk, az viszont tény, hogy többet dolgozunk és más minőségben tesszük, ezt érzem is a csapaton. Én mindig is annak a híve voltam, hogy edzeni, edzeni és edzeni kell, mert az elvégzett munkának meglesz az eredménye. Az edzőváltás óta mi kapusok is azt a munkát tudjuk végezni a kapusedzőnkkel, amit szerintem eddig is kellett volna, egyből más is a teljesítmény.”
Az egyébként klasszis kapuvédők formája valóban látványos fejlődést mutat, az őszi idény második felében szinte alig volt olyan forduló, amely után Mikler vagy a nyáron szerződtetett, spanyol színekben Európa- és világbajnok szerbiai magyar Sterbik Árpád fontos védése ne szerepelt volna az összefoglalókban.
„Megtaláltuk a közös hangot Árpival, úgy érzem jól kiegészítjük egymást, segítjük a másikat. Az ő tudása és rutinja – miközben magamat sem mondanám zöldfülűnek – is sokat számít, de a legfontosabb a munka, amely az új edző érkezésével visszatért a rendes kerékvágásba” – fejtegette érdeklődésünkre a formajavulás okait Mikler.
A veszprémi szurkolók az év végi szereplés láttán újra bizakodnak, ismét a megszokott célokat – bajnoki cím és négyes döntő a BL-ben – emlegetik a kedvenceikkel kapcsolatban. Reális ez? – kérdeztük a kapust. 
„Szerintem igen, de még nem tekintünk annyira előre, mert nem szeretnénk elbukni a kicsi akadályokban. Ezt mindig el szoktuk mondani, főleg, mert a csapat elég hullámzó teljesítményt nyújtott idáig, most kezd magára találni. Lesz egy világverseny (januárban olimpiai kvalifikációs vb-t rendeznek – a szerk.), amely után mindig nehéz újra összeállni a csapatnak, biztos vagyok benne, hogy még februárban is lehetnek nehezebb meccseink, hullámzó teljesítmények. Ennek ellenére is úgy érzem, hogy az idény végi célokat még teljesítheti a csapat.”

Még három bajnoki

Miklerék csütörtök este a Ferencvárost fogadják a hazai bajnokságban, 10-én pedig a Dabas látogat a Veszprém Arénába. A Telekom Veszprém december 16-án, a Cegléd vendégeként zárja az esztendőt. A címvédő Szegedre szintén három bajnoki vár még: 6-án Gyöngyösön, 15-én Csurgón szerepel a bajnokcsapat, amely hazai közönségétől 11-én, a Cegléd ellen búcsúzhat. A bajnokság és a BL-idény is a világbajnokság után, februárban folytatódik majd.

Szerző