Több jelölt, nulla sansz

Először azt hittem, Dávid Ferenc (a kiváló közgazdász és még kiválóbb szervezeti érdekképviselő) tréfálkozik, amikor mindenféle további sóhivatalokat biztat jelöltállításra a főpolgármesteri előválasztás nevű komiko-tragédiában. Alig vártam, hogy a különböző kamarillák emlegetése után jöjjenek végre a kéményseprők, a gyepmesterek és a harisnya-takácsok főpolgármester-jelölt-jelöltjei. Akkor vettem észre, hogy nem viccről van szó, amikor nem jöttek. Meg is ijedtem. Ha egy ilyen tapasztalt és ilyen képzett választó ekkora tévedésbe tud esni, akkor valóban nagy a baj. 
Az ellenzéki pártok és a Dávid Ferenc által megjelölt szervezetek népszerűtlenségi együtthatója olyan kolosszálisan magas, hogy így, együtt a legjobb jelöltek azonnali hiteltelenítését automatikusan végzik el. Érdemes külön szektort nyitni az LMP-nek és Puzsér szerkesztőnek, akik nem egyszerűen hiteltelenek, nevük kezdőbetűinek puszta említése azonnal beindítja a választás-sirató asszonyok síró-nevető kórusát. Tarlós és Orbán pezsgőt bont, és rákezd a Hajmási Péter, pityke Pálra. Hogy lesz még lágy kenyér! Nekik. 
És lesz. Amíg ezek a szárnyaszegett szellemi akrobaták azt hiszik, hogy egyetlen szavazatot leadunk rájuk, addig semmi esély. Mert mi volna, ha akármelyikük nyerne? Semmi. Észre se vennénk, hogy nem Tarlós tolja a banda szekerét. Tolnák ők helyette. Szándékkal, vagy kényszerből, az már édesmindegy. 
Budapest autonómiája van elveszve. Nem polgármestert, tanácselnököt választhatunk. Annak meg – mindenki szerint – úgyis Tarlós a legjobb.
Szerző
Haskó László
Frissítve: 2018.12.07. 08:37

A kukadémon

És igen, sikerült! Megcsináltuk! Gémesi György nem elnöke többé a 116 település hulladékelszállítását végző Zöld Híd Nkft.-t tulajdonló Észak-Kelet Pest és Nógrád Megyei Regionális Hulladékgazdálkodási és Környezetvédelmi Önkormányzati Társulásnak! Ismét kifüstöltünk egy libsi tűzfészket! Újabb Soros-csúszómászókat piszkáltuk ki odúik mélyéről, és hajítottunk a történelem szemétdombjára! Hisz a rezsiharc ilyen apró, de stratégiai diadalok sorozatán keresztül halad a végső győzelem felé!
Persze akad még tennivaló bőven. Hisz egyesek továbbra is azt állítják: a Fidesz egyszerűen a pénzcsapok elzárásával fojtotta meg a térségi szemétszállítót. Hisz erre is alkalmas az a két éves rendszer, hogy az önkormányzati szemétbegyűjtés számláit nem a cégek, hanem egy állami társaság, az NHKV szedi be és oszja vissza. Ez maga a vidék lenézésében fogant, törvényesített korrupció.
Kétségtelen: nem Gémesi György számított az elmúlt évek során a NER éltanulójának. Gödöllői polgármesterként az egykori MDF-politikus igyekezett megőrizni önállóságát: hol még a Fidesznél is sarkosabban fogalmazott - például hajléktalanügyben -, hol szövetkezett, hol szakított az ellenzéki LMP-vel. Utóbbi ügy miatt a NER-ben végleg megadták rá a kilövési engedélyt. 
A gépezet tudta a dolgát. Mivel a kukafront bizonyult a leggyengébbnek, ott indultak el a vitatott számlák, fura levelek, lemondott időpontok, „félreértések”. Semmi durva: csak a szokásos Fidesz-tempó. Több éves, nyílt panaszkodás után a cég október végén járművei többségét már nem tudta elindítani. Így bejelentették a tevékenység felfüggesztését. Az ilyenkor azonnal intézkedni köteles katasztrófavédelem öt napig csak tökölődött. (A jelek szerint a többi szemétszállító közül senki se vállalta át a térséget. Tán csak nem a tönk szélén áll a többi, „fideszes” cég is?) De a pártpropaganda csupán az utcán heverő szemét fotóira várt. A Fidesz térségi képviselője és a kormány illetékese – utóbbi a katasztrófavédelemmel közösen - bejelentette: az „LMP-s” Gémesi György azért hagyta az utcán a szemetet, mert vesztettek a választásokon. Pedig ez akkor már a katasztrófavédelem sarának számított. Két munkanap után aztán a hatóság le is foglalta a Zöld Híd eszközeit és azóta is ők végzik a tevékenységet.
De hátra volt még a végső csapás a gödöllői kukadémonra. Az „ellenzéki” társaságot a Fidesz-KDNP helyi erői ködösen a szemétpénzek ellopásával vádolták meg, a pártsajtó pedig hol a cég informatikusának nem létező milliós jutalmáról cikkezett, hol "leleplezte", hogy a társulás lerobbant buszát egy kevésbé használtra cserélte. Így, némi párteligazítás után, az érintett polgármesterek kétharmada a társulás – fizetéssel nem járó – elnöki posztjára megválasztotta Vác kormánypárti (egykor MIÉP-es) polgármesterét, Fördős Attilát. Ne legyenek kétségeink: mostantól az NHKV és a Zöld Híd viszonyában beköszönt a béke, és talán már elkészültek az előző vezetőség újabb szörnyű visszaéléseiről szóló sajtóbeszámolók is.
Az üzenet világos: lehet itt demokráciásat játszani, de ha nem a Fideszre szavazol, megfulladsz.
Szerző
Marnitz István
Frissítve: 2018.12.06. 09:19

Fake ellensúly

Három állítás. Először is: ha valaki lehallgatókészülékkel szerelné fel a magyar ügyészséget Polt Péter legfőbb ügyész irodájától az alagsorig, és egy éven át hallgatózna, jó eséllyel akkor sem csípne el semmi olyan suskust, ami az ügyekbe való, közvetlen politikai beavatkozásra utalna.  Másodszor: a magyar ügyészek túlnyomó többsége rendkívül magasan képzett, szakmáját hivatásnak tekintő ember.  Harmadszor: Polt ügyészsége mégis úgy fog bevonulni a történelembe, mint amely rendre, látványosan büntetlenül hagyta az elsősorban a Fideszhez köthető politikai elit súlyos bűncselekményeit, porig rombolva a polgárok jogegyenlőségbe és jogbiztonságba vetett hitét. 
És hogy lehet mindez egyszerre igaz? Úgy, hogy maffiaszerűen szervezett bűncselekményeket, így az állami hátterű korrupciót is demokratikus körülmények között irgalmatlanul nehéz bíróság előtt bebizonyítani. Anno az FBI-nak is egy évtizedébe került levadászni az USA legnagyobb bűnszervezetének a fejét, John Gottit. A „teflon don” néven tisztelt nehézfiú rendre győztesen hagyta el a bíróságokat, ezekben az ügyekben ugyanis rettentő vékony a határvonal felmentés és elítélés, kudarc és győzelem között. 
Korrupciós ügyekben nyomozóknak, ügyészeknek még szín demokratikus államokban is kőkeményen, egészségüket, magánéletüket, karrierjüket is kockáztatva kell dolgozniuk, hogy eredményt csikarjanak ki. És akkor most képzeljük el, amikor egy lepukkant irodában dolgozó magyar beosztott ügyész azt látja, hogy a főügyész egy VIP páholyban hetente együtt drukkol az előtte heverő ügyiratok szereplőivel. Esetleg hozzáolvassa, hogy a főügyész felesége milliókat kap fizetésként egy másik ügyirat lehetséges szereplőitől. Miközben azt a közösséget, hazát, amiért ő él és dolgozik, mindez különösebben nem is zavarja.
Nem kell itt semmilyen letelefonálás, főnöki ráhatás. Pontosan elég lesz annyi, hogy a nyomozó, ügyész „nem nyomja” meg annyira a kérdéses ügyet. Papíron minden törvényes, szabályos lesz. Csak a végeredmény egy gyalázat. A kérdés csak az, hogy ez pontosan kinek is a gyalázata.
Szerző
Batka Zoltán
Frissítve: 2018.12.06. 09:21