Komótosan kivérezteti a kormány a Magyar Tudományos Akadémiát

Publikálás dátuma
2018.12.08. 06:45

Fotó: Vajda József
Olyan sebeket ejt a kormány az MTA gazdálkodásán, amelyek nem gyors halált hoznak, hanem lassú elmúlást. Tárgyalástechnikai megoldások a NER-ben.
- Bizonytalanságot és feszült helyzetet teremtett az Akadémia kutatóintézeteinél a kormány azzal, hogy belengette a dologi kiadások finanszírozásának megvonását. Bár ez egyelőre nem lehetetleníti el a kutatómunkát, a helyzet gyorsan változhat, és óriási fenyegetést jelent, hogy nem lehet előre tervezni. Kétségessé válik például egy-egy kötet kiadása, egy konferencia megszervezése, vagy épp egy külföldi tanulmányút előkészítése - így vont mérleget a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) egyik kutatóintézetének munkatársa tegnap, egy nappal azután, hogy Palkovics László innovációs és technológiai miniszter világossá tette: forráselvonással gyakorolna nyomást az intézmény vezetésére a finanszírozás központosítása miatt kirobbant vitában.
Ha a szaktárca beváltja fenyegetését, akkor a következő negyedévben mintegy kétmilliárd forinttól esne el a 10 kutatóközpontból – ezeken belül 39 kutatóintézetből – és 5 önálló kutatóintézetből álló hálózat.
Mint azt az egyik intézet vezetője elmondta, eddig mindig november közepéig megkapták az értesítést arról, hogy a következő évben mekkora költségvetésből gazdálkodhatnak. Ez alapvetően két fő összegből állt össze: az Akadémián keresztül kapott költségvetési támogatásból, és a kötelező saját bevételből. Ez utóbbi jobbára a tudományos pályázati forrásokat jelenti. Az állami támogatás fedezné elvileg a munkabéreket, a dologi kiadásokat és a fejlesztéseket is, ám a legtöbb intézetben épp csak a fizetésekre futja ebből a keretből.  A hiányt a pályázatok révén pótolhatták eddig. A pályázati pénzeket ugyan csak a megadott célokra lehet használni, de majd minden támogatásban van a költségekre elkülönítve egy úgynevezett rezsihányad. Sok helyen ebből tudják fizetni a gázt, a villanyt, az internetet. Vagyis az intézetek anyagi biztonsága már most is nagyon „törékeny”. Ha pedig az állam valóban elvon abból a keretből, amelyben a dologi kiadásokra szánt összeget is szerepelteti, akkor könnyen összeomolhat egy-egy intézet gazdálkodása. – Már december van, és még mindig nem kaptunk levelet arról, hogy jövőre mennyi pénzből gazdálkodhatunk – fogalmazott az intézetvezető, aki a munkahelyi hangulatról szólva megjegyezte: – Most még kevés biztosat tudni, ezért megpróbálunk úgy tenni, mintha minden rendben lenne. Mindezt Szűcs Zoltán Gábor, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának munkatársa is megerősítette lapunknak. Mint mondta, noha a vezetés próbálja csillapítani a kedélyeket, a kollégái egyre bizonytalanabbak. – Egy egyszerű, „hétköznapi” kutató szempontjából azt tudom mondani: fogalmunk sincs, mi fog történni. Többen már most egyéni túlélési stratégiák kidolgozásával vannak elfoglalva, a karrierváltástól a külföldi munkavállalásig sok minden szóba került már. Dolgozunk, de az állandó bizonytalanság és stresszhelyzet a munka rovására megy. Szűcs szerint az MTA felelősen gazdálkodó intézmény, így vannak megtakarítások, amikből néhány hónapig fedezni tudnák rezsiköltségeket, ám ez a tartalékok felélését jelentené. – A humán és társadalomtudományoknál viszonylag alacsonyabbak a dologi kiadások, de a természettudományok esetében már nem ez a helyzet, ott nem lehet bohóckodni – mondta. Erre figyelmeztetett Padisák Judit biológus professzor, az MTA doktora, a legelismertebb európai tudósokat tömörítő Academia Europaea tagja is. – Egy természettudományos kutatóintézet havi költségei több millió forintra rúgnak, vannak olyan berendezések, amiket folyamatosan működtetni kell, rövid időre sem lehet lekapcsolni azokat spórolás miatt. Máskülönben percek alatt milliós értékek mennének tönkre. Kertész János Széchenyi-díjas fizikus, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja, az Akadémia Műszaki Fizikai Kutatóintézetének korábbi munkatársa is úgy nyilatkozott a Népszavának: az alapellátás egyebek mellett azt biztosítja, hogy a kutatásokhoz használt gépek, kísérleti eszközök folyamatosan működhessenek. Szerinte az alapellátás felfüggesztése a pályázati projektek sikerét is veszélyezteti, hiszen az adott kutatóintézet igazgatójának a pályázat benyújtásakor vállalnia kell, hogy biztosítja a kutatáshoz szükséges – működőképes állapotban lévő – infrastruktúrát.
Padisák Judit fanyar humorral annyit tett még hozzá: ha az akadémikusok focicsapatot alapítanának, talán állami támogatásból is több jutna nekik.

A hálapénz miatt képtelenek az orvosok érdemben fellépni a politikával szemben

Publikálás dátuma
2018.12.08. 06:00

Fotó: Molnár Ádám
Ezermilliárd forintból rendbe lehetne tenni az egészségügyet – állítja Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke, aki szerint a kormány állandó tűzoltásban van.
Sürgősségi szakorvoslást tanul, elvben 65 éves korára meglehet a szakvizsgája is. Kicsit olyan ez, mintha nyugdíjasként állna kommandósnak…
Jó hasonlat, de ennél azért egyszerűbb a helyzet. Ez amolyan ajándékféle magamnak. Érettségi után hét évembe telt, mire orvos lettem, ezalatt viszont voltam mentőápoló, mentőtiszt is. Aztán elkeveredtem vidékre, a háziorvoslás mellett is az első adandó alkalommal beálltam mentőzni. Huszonhat éve folyamatosan dolgozom mentőorvosként is. De papírom nincs a sürgősségi orvoslásról. Most, hogy meglett korú lettem, kicsit szabadulok a terhek alól, jelentkeztem rezidensnek, ha sikerrel járok, akkor lesz szakképesítésem arról, amit egész életemben csináltam. Mire végez elfogyhatnak a hazai sürgősségi osztályokról az orvosok. Mit tervez, beáll az ellátás frontvonalába?
Eszembe se jutott, az én világom a mentés. Újraindulna jövőre a kamara elnöki posztjáért?
Még magam sem tudom, de a hatályos jogszabályok szerint nem indulhatok, másodszor második ciklusom töltöm. Ha a parlament elfogadja azt a módosítást, ami a jelenlegi korlátozást feloldja akkor is marad még egy évem dönteni. Az ön kedvéért került bele ez a módosítás? Nem, bár hallottam, hogy a javaslatnak ezt a részét lex Égerként emlegetik. A három köztestületi kamara még a nyáron készített egy törvény-javaslatot, melybe azokat a korrigálandó pontokat szedtük össze, melyek már nem korszerűek a hatályos jogszabályokban. Ezt átadtuk az aktuális egészségpolitikai vezetőknek, de közülük, csak a kamarai tisztségviselők választhatóságával kapcsolatos passzust vitték a parlament elé.

Tizenöt éve kamarai elnök, van olyan feladat, amiről azt gondolja, még föltétlenül önre vár?
Eredetileg is arra készültem hogy az életemnek ez a szakasza 2019-ben lezárul, ezért is álltam sürgősségi rezidensnek. Sok impulzus ér, abban is biztos vagyok, hogy jelölnek a posztra. Őszintén mondom, ma még nem tudom, miként döntök. Azon is múlik, hogy lesz-e olyan jelölt, aki képes folytatni azt, amit eddig felépítettünk. Nem szeretnék úgy elmenni innen, hogy miután becsuktam az ajtót összeomlik mindaz, amit eddig fölépítettünk. Látom, hogy vannak új hangok. Az 1001 orvosból is kivált egy Újratervezés csoport és vélhetően bejelentkeznek a kamarai elnöki posztért is. A pálya nyitott, bárki beszállhat a kampányba. Van még értelme a kamarának? Azt látjuk, hogy a kormány átvisz bármilyen politikai akaratot…
Nagyon is. Sokféle terepen építkeztünk eddig, de tény, a kamara még nem minden területen tudott kiteljesedni. A következő generáción múlik, hogy valódi szakmai érdekvédő közösséggé formálja a köztestületet. Hogy mint hivatásrendnek respektje, méltósága legyen. Ennek hiányáért érez némi felelősséget?
Ez nem egyszemélyes felelősség. Amúgy meg nagyon is törekedtem erre, de mint az ábra mutatja, ebben a vezetőtársaimmal együtt nem voltunk elég sikeresek. Azt gondolom, hogy az utánam következőknek is szükségük lesz legalább még 25 évre, hogy a nyugat-európai szakmai kamarákhoz hasonló érdekvédővé formálják a testületet. De ez csak akkor sikerülhet, ha maguk a tagok is akarják. Miért akarnák? Nem sikerült markánsan megszólalnia a köztestületnek Székely László szívsebész vesszőfuttatása ügyében, és például akkor sem, amikor a veszprémi nőgyógyász súlyos betegektől követelt előre „hálapénzt”...
Válasszuk szét a két ügyet. Székely László esete azért érdekes, mert arról a kamarának csak sajtóértesülései vannak. A jelenlegi kamarai játékszabályok szerint – és ez óriási probléma – a köztestület csak akkor léphet, ha erre az érintettek közül valaki fölhatalmazza. Ebben az ügyben pedig senki nem fordult a kamarához, sem a munkáltató, sem Székely László. A veszprémi ügyben viszont, amint az a tudomásunkra jutott, azonnal léptünk. Más kérdés, hogy nagyon nehezítette a dolgunkat a bírósági ítélet, és annak egészen megdöbbentő indoklása. A kamara etikai fóruma végül kirótta a törvény engedte maximális büntetést. Az orvost fél évre kizártuk a kamarából, ezalatt nem praktizálhatott. Ennél hosszabb időre csak jogerős bírósági ítélettel lehet bárkit kizárni a kamarából, de az is két év után elévül, és az illető újra kérheti felvételét a kamarába. Miért nem érezte soha szükségét, hogy az orvostársadalmat sztrájkra, vagy utcára vigye? Mert az orvostársadalom végletesen megosztott, a paraszolvencia által sújtottan a társadalom meg nem becsülését bírja, mindenki hajt, sokszor négy-öt helyen, kifáradt, kiégett és esze ágában sincs efféle eszközökkel élni. A hálapénzt a hatalom találta ki, mert amíg az orvosok megoszthatók, nem lehet kivinni őket az utcára. Ha valaki most azt mondaná, hogy kihúzza a rendszerből a hálapénzt, azzal egyetlen pillanat alatt mágnesként rántatná össze az orvosi kart. Ha a hatalom ezen valóban változtatni akarna, kapva-kapna az orvosi kamara hétvégi küldöttgyűlésének ajánlatán. Aszerint ezer milliárdból rendbe lehetne tenni az egészségügyet. Ezt letettük az asztalra. Mire várunk? Válaszul csak jött egy nyilatkozat, hogy az orvosoknak majd 2020-ban emelik a bérét, esetleg. Hogy jött ki az a bizonyos ezer milliárd?
Számításaink szerint ennek legalább kétharmadából a béreket kellene rendbe tenni. Ma a kórházak a működőképességének megőrzése érdekében, főként a hiányszakmákban, a hivatalosan adható béreken felüli jövedelmeket kénytelenek adni az orvosoknak, így viszont eladósodnak. Rezidensként is látom, hogy az uniós pénzekből fölújított a csillivilli, kórházaknak, milyen filléres, napi gondjaik vannak, olykor gumikesztyűre sem futja. Ha ez az ezermilliárd belekerülne a rendszerbe, az intézményekről is lekerülhetne a prés. Ez az ezer milliárd hozzásegíthet ahhoz a kormányzati óhajhoz, hogy a hazai egészségügy 2030-ra elérje az ausztriai szintet? Az ezermilliárdot csak szigorúan a gyógyítás körülményeinek a javítására kértük. És illúzió azt gondolni, hogy pusztán a pénzzel el tudjuk érni egy olyan fejlett ország, mint Ausztria lakosságának az egészségi állapotát. Ahhoz sokkal szélesebb, átfogóbb programra lenne szükség. Évek óta szajkózzuk az iskolai egészségtan-oktatás szükségességét, mert a betegségek jó része az emberek elégtelen egészségértése miatt alakul ki. Míg ez a társadalom atomjaira esett szét, nyugati szomszédunknál minden falunak van önkéntes tűzoltó egyesülete és fúvószenekara is. Azaz jóval több a közösségi élet, de a közösségi sport is. Ezekre és sok más egyébre is mind szükség van a mentális és testi jóléthez. Kellenének alapelvek, aztán az arra épülő célok, és a működtetéshez struktúra. Nem a betegeknek kellene versenyezniük az orvosokért, hanem fordítva. És ezt meg is tehetnék, ha egy állásból, napi átlagban nyolc órányi munkával biztosíthatnák a megélhetésüket. Akkor megengedhetné magának az orvos, hogy csak a beteggel foglalkozzon, ahelyett, hogy rohangálnia kelljen a negyedik, ötödik állásába. Azért a kormány próbálkozik, készült koncepció a sürgősségi ellátás, és az alapellátás gondjaira is. Ezeket is elégtelennek látja?
Nem tudok mit mondani, mert egyiket sem láttuk. Április óta nem jutnak el a minisztériumi anyagok a kamarához. Pontosabban kettő eljutott hozzánk, egy a finanszírozási összegek belső átcsoportosításáról szólt, a másik pedig a most parlament előtt lévő saláta-törvény. Az utóbbinak azonban csak egy jóval korábbi változatát láthattuk, amiből aztán hangsúlyos részek ki is kerültek. Nyár óta mindenki azt találgatja mit érthetett Orbán Viktor a magán és a köz szétválasztásán. Az orvosi kamara elnöke, hogyan értelmezte ezt?
Még nem tudtam megfejteni, mert minél többet törtem a fejem, annál inkább elvesztem a részletekben, és egyre több zsákutcába jutottam. A köz- és a magánellátás úgy van összegabalyodva, mint amikor egy rettenetes áttétes daganat átszövi a teljes szervezetet. Nem lehet sebészkéssel itt vagy ott belevágni, mert az csak azzal járhat, hogy a szövetek roncsolódnak, de a daganat gyökere benn marad és pusztít tovább. Azt kell erre is mondanom, hogy a megoldás az 1000 milliárd, amivel a rendszer konszolidációját el kell végezni. Hogyan lehet az orvosoknak jó a magán- és közellátás szétválasztása?
Úgy, hogy megfizetik őket a közellátásban. Aztán választanak, hogy a magánellátóknál vagy az állami intézményekben akarnak-e dolgozni.

NÉVJEGY

Éger István 62 éves.Tizenöt éve a Magyar Orvosi Kamara elnöke. Budapesten született és tanult, orvosi diplomáját 1981-ben szerezte meg. Hat éven át az ajkai és soproni kórházban fül-orr-gégészként dolgozott, majd pályáját nyugat-magyarországi Pereszteg és Pinnye községekben háziorvosként folytatta. A fül-orr-gége gyógyászat és háziorvostan szakorvosa, okleveles egészségügyi szakmenedzser. Szakmapolitikai munkáját 25 éve kezdte a Falusi Körzeti Orvosok Országos Szövetségében (FAKOOSZ). Felesége pedagógus, 5 gyermeke és 3 unokája van.

Szerző
Frissítve: 2018.12.08. 06:28

Nem beteg az egészségügy Kásler szerint, és a kórházak tartozásait sem fizetné tovább

Publikálás dátuma
2018.12.07. 21:12

Fotó: Soós Lajos / MTI
Ha nem nő a kórházak hatékonysága, 40 milliárdtól eshetnek el jövőre - a Pénzügyminisztériummal indított közös vizsgálatot Kásler Miklós a kórházi adósságok okainak feltérképezésére.
"Nem a magyar egészségügynek kell gyógyulni" - jelentette ki a Nézőpont Intézet Gyógyuló egészségügy című konferenciáján Kásler Miklós emberi erőforrás miniszter, írja a Portfolio.hu. Az ágazatvezető nem tartja betegnek az ellátórendszert, és szerinte az emberek is kevéssé azok 2010 óta. Hogy mire alapozza, hogy a Fidesz-KDNP kormányzásától egészségesebb lenne a népesség, azt nem mondta el - ám biztos, hogy például nem a kórházi fertőzésekről szóló jelentés mondatta ezt az emberminiszterrel. Kásler miniszterségének eredményei mellett szólt az év végére rendre felduzzadó kórházi kifizetetlen számlaállományról is.
"El fogunk térni attól, hogy a kormány folyton rendezi a deficitet és senkinek semmilyen felelőssége nincs"

- fogalmazott. A miniszter november végén jelentette be, hogy kormánydöntés értelmében 55 milliárd forinttal konszolidálják a kórházakat. Ezzel kapcsolatban megemlítette, hogy a Pénzügyminisztériummal közös vizsgálat indult a kórházi adósságok okainak feltérképezésére.
A gazdaság fejlettségi és a lakosság egészségi állapota között jelentős különbség van - szögezte le Banai Péter Benő, a Pénzügyminisztérium államháztartásért felelős államtitkára. Elárulta: kisebb mértékben tudta Magyarország csökkenteni a szív- és érrendszeri valamint a daganatos betegségek terén a "veszteségeket", mint számos uniós ország. És - Káslerhez hasonlóan - ő is elfogadhatatlannak nevezte a kórházak folyton újratermelődő adósságállományát. A kabinet ennek véget szeretne vetni, ezért
a jövő évben az ágazat a 191 milliárd forinttal növekvő egészségügyi büdzséből 40 milliárdhoz csak akkor fér hozzá, ha a hatékonysága növekszik.

Banai arról is vitt diákat a konferenciára, hogy miért nem kéne Magyarországnak többet költenie az egészségügyre. "Ha az OECD országokkal hasonlítom össze, lenne tennivaló, ha a visegrádiakkal - különösen Lengyelországgal -, akkor már más a kép" - fogalmazott az államtitkár Magyarország és a többiek GDP-arányos költései, egészségügyi köz- és magánkiadásai kapcsán.
Máshogy értelmezte az adatsort Jakab Zsuzsanna, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) európai regionális igazgatója, aki szerint az átlagérték elfedi az egyenlőtlenséget. Magyarországon csökken a kormányzati kiadásokon belül az egészségügyre fordított összeg aránya. A GDP-arányos közkiadások terén Csehország például kilenc hellyel előzi meg Magyarországot. Az államtitkár által jelzett érték az uniós forrásoknak és annak a 29 százaléknak köszönhető, amit a magyar lakosság közvetlenül költ a gyógyulására. A WHO ajánlása szerint ez utóbbinak 15 százalék alatt kellene maradnia: a magas érték arra utal, hogy az állam betegség esetén nem biztosít megfelelő védelmet, például gyógyszertámogatást a lakosság - különösen a legszegényebbek - számára.
Szerző