Ausztria nem írja alá az ENSZ menekültpaktumát, egyszerűen csak tudomásul veszi – jelentette ki a szélsőjobboldali osztrák szabadságpárt vezetője, az alkancellári tisztséget is betöltő Heinz-Christian Strache a múlt heti kormányülést követően. Valójában azonban a menekültügyi programot Bécs is támogatja. Az osztrák alkancellár tévedését pénteken szóvivője korrigálta, ennek ellenére az ellenzéki pártok élesen bírálták Strachét, mondván, nem elég populistának lenni, szakismeret is szükséges a politikai megnyilvánulásokhoz.
Ausztria december végéig tölti be az Európai Unió soros elnöki tisztét, ezért már a bécsi kormány korábbi, októberi bejelentése is megrökönyödést keltett Brüsszelben, amely szerint nem csatlakozik az Egyesült Nemzetek Szervezetének migrációs megállapodásához. A menekültügyi paktumot december 17-én az ENSZ közgyűlése fogadja majd el, (a migrációs megállapodásra pedig Marrakesben bólintanak december 10-11-én,) elfogadására az ENSZ-ben a jövő évben kerülhet sor.
A menekültpaktum nagy előnye, hogy már a genfi menekültügyi konvenció révén megfelelő jogi alapokra épül, javaslatai egyaránt célozzák a befogadó országokra nehezedő nyomás enyhítését és menekültek helyzetének javítását. Kidolgozói visszautasították a kritikát, hogy átláthatatlan a szöveg, online azt mindenki olvashatta, véleményüket állami, privát vállalati és civil szervezetek egyaránt kifejtették. Megjegyezték, egyik javaslat sem keltette fel a nemzetközi közvélemény érdeklődését, ez csak akkor változott, amikor populista csoportok kezdték támadni. New Yorkban egyébként november 13-án harmadik olvasatban fogadta el az ENSZ közgyűlése, 176 ország, köztük az unió összes tagja rászavazott.
Bécs – New York és Genf mellett – az ENSZ fontos telephelye, ezért sem mindegy, hogyan áll hozzá a szervezet kezdeményezéseihez. A migrációs szerződés kidolgozásában Ausztria rendkívül aktívan vett részt, elutasítását a kormány kisebbik pártja erőltette. Az volt a kifogása, hogy az illegális és legális migráns fogalmát a megállapodás összemossa, s nem teszi egyértelművé, hogy az egyes fogadó országok kizárólagos joga, hogy ki engednek be magukhoz.
