Árnyékban

A világ, illetve Európa vezetőinek új nevet kell megtanulniuk: Annegret Kramp-Karrenbauerét, a CDU új elnökéjét, ami nem lesz könnyű, hiszen egy-két hónapja még saját honfitársai sem tudtak sokat róla, s nevének kimondása még számukra sem volt könnyű feladat. Az egyszerűség kedvéért a német sajtó is csak AKK-ként emlegeti. Kramp-Karrenbauer a pártelnöki tisztségért folytatott küzdelmet megnyerte ugyan, ám most áll igazán nehéz kihívás előtt: ki kell lépnie mentora, Angela Merkel árnyékából, mindezt azonban úgy, hogy ne keltse azt a benyomást: már most a kancellári székre fáj a foga.

A korábbi saar-vidéki miniszterelnök a pártelnökválasztást megelőző vitákon is azt igyekezett kiemelni: nem Merkel hasonmása. Való igaz, bizonyos kérdésekben keményebb hangot ütött meg, mint a CDU 18 év után leköszönő elnöke. Egy ízben kifejtette, haza kell toloncolni a szíriai menekülteket, miközben az országban még polgárháború dúl, illetve elutasítja a meleg párok kapcsolatának teljes elismerését. Nem zárható azonban ki, hogy a háromgyermekes édesanya csak azért mutatta szigorúbbik arcát a kampányban, hogy gesztust tegyen a konzervatívoknak.

Miközben tehát a CDU bázisának egy része azt várta tőle, kissé határolódjon el a kancellártól, Európa érdeke éppen az lenne, hogy ugyanazt az irányvonalat kövesse, mint Angela Merkel. S itt most nem is gazdasági kérdésekre gondolunk, hanem arra: keményen kell fellépni a nacionalista populistákkal szemben, mert mindenfajta nekik tett engedmény az EU halálát idézhetné elő.

Ahhoz, hogy AKK sikeres legyen, véget kell vetni a CDU és a CSU állandó vitáinak, mivel Horst Seehofer makacskodásának nagy szerepe volt abban, hogy Merkel végül távozott a CDU éléről. Kramp-Karrenbauer azonban bízhat abban, hogy Seehofer januári leköszönésével az uniópártok közötti viszony is javulni fog.

Európa számára mindenképpen jó hír, hogy Németországban fokozatosan történik a hatalomváltás. Azt pedig csak remélhetjük, hogy a CDU új elnöke Merkelhez hasonlóan nagy formátumú európai politikussá válik.