Mezítláb a parkban

Publikálás dátuma
2018.12.13 13:23

Fotó: AFP/ GABRIEL BOUYS
Bezzeg a horvátoknál – miközben Luka Modric Aranylabdát nyert, Magyarországon évtizedek óta szűnni nem akaró hiány mutatkozik a nemzetközi élvonalhoz tartozó labdarúgóból.
Akár derűsek is lehetnénk, hogy Luka Modric Aranylabdájával közép-keleti régiónk képviselője jutott a futball nagy hagyományú egyéni díjához, ám ez a választás csak annyi örömmel tölthet el bennünket, amennyivel Horvátország válogatottjának vb-finalista szereplése ajándékozott meg mindnyájunkat. 
Pontosan mennyivel?
Semennyivel.
Sőt inkább a fájdalom kínoz, mert azon meditál az ember: miként lehetséges, hogy a szomszéd legjobbjai döntőt vívnak a több mint sportágban, s egyikük Aranylabdát tehet a vb-ezüst mellé? (Sőt még két másik horvát, Ivan Rakitic és Mario Mandzukic is benn van az első huszonöt – a holtverseny miatt huszonhét – játékos között.) Nálunk meg évtizedek óta szűnni nem akaró hiány mutatkozik a nemzetközi élvonalhoz tartozó labdarúgóból, világbajnokságon magyarok több mint három évtizede nem jártak, és a részvételre akkor is csak nüansznyival lesz jobb esély, ha a mezőny létszámát negyvennyolcra emelik. A horvátok vígan közlekednek a széles sztrádákon, mi meg – a közvetlen közelükben, mégis milyen távol tőlük – sokad rendű utakon poroszkálunk, kikerültünk a globális forgalomból.
Amióta nem megy, gyakorta hallom: de hát a gyerek akkor is a miénk, ha beteg! Ám szinte minden hasonlat ugyancsak hendikepes, azaz sántít, ez meg kiváltképp biceg, hiszen a gyermek érkezésekor valójában nincs választás, azt viszont mindenki eldöntheti: beéri-e futballpótló futballal vagy sem. Aki a labdarúgás bolondja lett, majd azt vette észre, hogy egész más ez a játék, miért ne mondhatna le a vérszegény változatról? A könyvesboltban sem vesz fércműveket az, aki Krúdy, Kosztolányi, Molnár Ferenc köteteit szokta leemelni odahaza a polcról.
Vitatéma lehetne, manapság mennyire van a köztudatban, mondjuk, a Játék a kastélyban, az viszont biztos: a műjáték a pályán egyáltalán nem hódít. Az első osztályú bajnokság legutóbbi fordulójában az FTC–Mezőkövesd mérkőzésen 7054-en, az összes többin együttvéve 7034-en voltak. Vagyis a másik öt találkozó nézőátlaga 1406-ra rúgott. Noha az utóbbi időben megint sokszor emlegetik, sportnemzet vagyunk, minden jel arra mutat: nemhogy a lakosság, de a labdarúgás iránt változatlanul érdeklődők túlnyomó többsége is úgy véli, ez bizony nem a mi „gyerekünk”. 
Nemrégiben egy internetes fórum megkérdezte mind a tizenkét NB I-es besorolású klubot, hogy mennyi mezt adott el az utóbbi egy évben. Igazából csak a Debrecen felelt, nyolcvan-száz darabra téve az értékesített darabok számát; az FTC és az Újpest „nem nyilatkozunk”-kal válaszolt, míg a többi kilenc egyáltalán nem reagált. Nem hát, hiszen milyen égés lenne karácsony idején, hogy a kutya sem kíváncsi a hazai dresszekre, a szerelés iránti kereslethez ugyanis futballisták kellenének. A szomorú helyzet az: a szülők tudják, gyermekük sírva fakadna a fánál – korántsem örömében – , ha valamelyik magyar labdarúgó mezével lepnék meg őket Messi és Neymar 10-ese vagy Cristiano Ronaldo és Mbappé 7-ese helyett.
Amúgy a világ sem örvendezhet különösebben. Modric kétségkívül jó játékos, de nem kivételes klasszis, kvalitásai meg sem közelítik az idáig kitüntetettek döntő hányadának képességeit. Középpályás vagy középpályás-csatár elődei közül talán csak a tizenöt évvel ezelőtt győztes cseh Pavel Nedveddel konkurál; a spanyol Luis Suarezzel, a cseh Josef Masopusttal, az angol Bobby Charltonnal, az olasz Gianni Riverával, a francia Michel Platinivel és Zinedine Zidane-nal, a német Lothar Matthäusszal, a portugál Luis Figóval, a brazil Kakával, továbbá Albert Flóriánnal, a holland Johan Cruyff-fal és Ruud Gullittal, az olasz Roberto Baggióval, a brazil Rivaldóval és Ronaldinhóval aligha. (Franz Beckenbauert azért nem említettem, mert a német „Császár” – aki sportvezetőként ugyanúgy lerombolta saját szobrát, mint Platini – akkor vehette át először az Aranylabdát, amikor már nem fedezetet, hanem középhátvédet játszott.) A világfájdalomnak persze ne adjuk át könnyen magunkat, mert nekünk megfelelne Modric, Rakitic, Mandzukic; mi az hogy!
De hol az a horvát kert, pardon, magyar park?
Frissítve: 2018.12.13 13:23

A fiatalok közt is élvonalban a legendás „Doktor”

Publikálás dátuma
2019.04.18 12:40
Valentino Rossi
Fotó: AFP/ JUAN MABROMATA
Nincs MotoGP Valentino Rossi nélkül. A már 40. életévét betöltött versenyző sorozatban kétszer szerzett második helyével a világbajnoki összetettben is feljött a dobogó második fokára, mindössze három ponttal lemaradva az éllovas Andrea Doviziosotól.
A „Doktort” valószínűleg kevés embernek kell bemutatni. 384 futamon állt eddig rajthoz, 115 győzelme, 237 dobogója, 65 pole pozíciója és összesen kilenc világbajnoki címe önmagáért beszél. Ugyanakkor az is igaz, hogy legutolsó vb sikerét 2009-ben aratta, azóta nem tudott a szezon legvégén felülni a trónra. Karrierje mélypontja volt a két eltöltött év a Ducatinál (2011-2012), utána pedig hiába tért vissza a Yamahához, és lett háromszor is második összetettben, valaki mindig kiénekelte azt a történelmi tizedik vb-t a szájából. 
Marc Márquez a jelenlegi mezőny legkiemelkedőbb pilótája. A 26 éves spanyol versenyző már 7 világbajnoki elsőségnél jár, hat MotoGP-szezonjából ötször ő végzett az élen, külön kiemelkedő teljesítmény az, hogy rögtön az első évében képes volt mindenkit maga mögé utasítani. Márquez mellett azonban Rossinak több riválissal is komolyan fel kell vennie a versenyt, csapattársa Maverick Vinales, a suzukis Alex Rins, valamint a Ducatinál Dovizioso számítanak jelenleg még a legnagyobbak között ebben az idényben. 
Rossi ennek ellenére folyamatosan szállítja a jó eredményeket a fiatalok között is. A tavalyi szezonban úgy lett harmadik, hogy a Yamaha rossz konstrukciót épített, mindössze egyetlen egy győzelme volt, amit Vinales szerzett Ausztráliában. 
Idén már a tesztek után biztatóbb volt a csapat helyzete, érdekes, hogy Vinales nagyon dicsérte a motort és egyértelműen a vb-címet vette célba, a rutinos olasz ennél azért finomabban fogalmazott. Az eddigi három futam pedig Rossi állítását támasztja alá, határozottan jobb lett a váz, de egyelőre a Ducati és a Honda is leheletnyivel előrébb jár, sőt, a Suzuki is a végsebességet leszámítva top konstrukció. 
Rossi egy ötödik hellyel kezdett Katarban, azonban így is mindössze hat tizeddel kapott ki a győztes Doviziosotól. Argentínában már a dobogón pezsgőzhetett, miután nagy csatában felülmúlta honfitársát. A múlt vasárnapi Amerikai Nagydíjon pedig a pálya abszolút királya, Márquez elesett, a győzelem esélye így Rossi ölébe hullott, miután ő haladt a spanyol mögött. Alex Rins azonban szorosan követte őt, és jobb tempót tudott menni, néhány körrel a vége előtt megelőzte a Doktort élete első királykategóriás győzelmét szerezve ezzel. Érdemes megjegyezni azt is, hogy Rossi mindhárom alkalommal csapattársa előtt végzett, Vinales teljesítménye pedig eddig eléggé hullámzó, mindössze 14 pontot gyűjtött eddig az olasz 51 pontjával szemben.
Valentino Rossi még 40 évesen is formában van és felveszi a versenyt a jóval fiatalabb versenyzőtársakkal szemben, egyelőre a Yamahának még valami hiányzik ahhoz, hogy egyértelműen világbajnoki esélyesnek lehessen kikiáltani a Doktort, azonban egy biztos: kihozza a maximumot a motorból, és minden esélyt igyekszik megragadni a győzelemre. Ha így folytatja, még évekig a MotoGP-család tagja lehet az élő legenda.
Frissítve: 2019.04.18 12:40

A BL-ről álmodik az FTC brazilja

Publikálás dátuma
2019.04.18 11:15
Isael Barbosa
Fotó: Szalmás Péter
„A Ferencváros nagy klub, komoly múlttal. Tetszik, hogy a bajnoki cím megszerzése a cél, de az is motivált, hogy esélyem lehet akár a Bajnokok Ligájában is játszani” – mondta Isael da Silva Barbosa.
Nem a Ferencvároshoz februárban csatlakozó Isael da Silva Barbosa a labdarúgó NB I történetének első brazil légiósa, ám a 30 éves támadó egy tekintetben mindenképpen kiemelkedik a Magyarországra igazoló honfitársai közül. Értékét 2,8 millió euróra taksálja az átigazolási ügyekben mértékadó Transfermarkt, ezzel a szélen és a középpályán is bevethető futballista a magyar élvonal történetének legértékesebb játékosa.
„Ez kissé meglep, de különösebben nem foglalkoztat – kezdte a lapunk kérdéseire válaszoló Isael. – A beilleszkedésem zökkenőmentesen alakult, jól érzem magam Magyarországon és a klubnál. Minden csapattársammal jó a kapcsolatom, de például a szintén latin-amerikai játékosokkal, Leandróval vagy Nandóval (Fernando Gorriarán – a szerk.) különösen jól kijövök. A mi mentalitásunk hasonló, szeretünk sokat viccelődni.”
Isael hazája bajnoksága mellett korábban játszott Portugáliában, Törökországban és Oroszországban is, Magyarországra a kazah Karjat Almatitól érkezett, ahol a legutóbbi négy és fél évben 112 mérkőzésen 34 gól mellett 41 gólpasszt jegyzett. Kisebb lemaradással látott munkához, ezért kezdetben Szerhij Rebrov vezetőedző nem számított rá a bajnokságban, ahol a legutóbbi négy mérkőzésen már megmutathatta magát.
„Az eddigi tapasztalataim alapján az NB I erősebbnek tűnik a kazah bajnokságnál, itt hangsúlyosabb a taktika. Pozitív értelemben meglepett az a lelátói hangulat, melyet a szurkolóink teremtenek – folytatta Isael, aki érdeklődésünkre személyes motivációjáról is beszélt. – A Ferencváros nagy klub, komoly múlttal. Tetszik, hogy a bajnoki cím megszerzése a cél, de az is motivált, hogy esélyem lehet akár a Bajnokok Ligájában is játszani. Nagy álmom válna valóra, ha sikerülne.”
A BL selejtezős szereplést érő aranyérem megszerzésének szempontjából kulcsfontosságú összecsapás vár szombaton az FTC-re, amely a bajnokság befejezése előtt öt fordulóval a nyolcpontnyi hátránnyal második MOL Vidit fogadja a bajnokságban.

Remek formában a címvédő

Amint arról korábban beszámoltunk, Székesfehérváron, a Magyar Kupa elődöntőjének kedd esti első mérkőzésén 1-0-ra verte a bajnoki címvédő Vidi a Debrecent. A fehérváriak február 9-e óta tartó veretlenségi szériája ezzel már 13 meccset számlál, 12 siker mellett egyetlen bajnoki döntetlen a mérleg. Ami különösen értékessé teszi a sorozatot a szombati rangadó előtt az az, hogy a tucatnyi győzelemből kettőt az FTC ellen ért el a Vidi a kupanegyeddöntőben.

Szerző
Frissítve: 2019.04.18 11:15