Terminátor

Az „Orbán bulldogjaként” is emlegetett Palkovics miniszter elszánt és kitartó ember hírében áll, aki tűzön-vízen keresztülviszi akaratát. A Magyar Tudományos Akadémia finanszírozásának és az akadémiai kutatóhálózat átszervezésének tervével azonban nagy fába vágta a fejszéjét - bár az, hogy végül sikerül-e a rönköt felaprítania, még a jövő kérdései közé tartozik. Mert tény: az akadémikusok részéről nem várt ellenállásba ütközött. 
Egy autoriter rendszerben a tudomány államosítására és a központi akarat szolgálatába állítására tett kísérletek senkit nem érhettek váratlanul. A népet akkor lehet a leghatékonyabban kizsákmányolni, ha a józan ész helyett az ostobaság, a nyitottság helyett a bezárkózottság, a tájékozottság helyett a tudatlanság kerekedik felül. Ez egy jól bevált történelmi recept. A közmédia pártpropagandává silányításával, a független média felszámolásával, az iskolák, egyetemek uniformizálásával, a szabad hangok elfojtásával, a „másként gondolkodók” démonizálásával, a bűnbakkereséssel és nem létező ellenségek üldözésével lehet a legegyszerűbben elérni, hogy szabadságjogaikat önként feladják a derék választópolgárok, s hogy a jogállamiság és a demokrácia a legnagyobb üdvrivalgás közepette múljon ki. 
Miért pont a tudomány működhetne szabadon? A magyar tudományosság fellegvárát, az Akadémiát néhány hónap alatt le akarták darálni. Palkovics terve az volt, hogy már az idei év végére feláll az új rend. Ennek tettek keresztbe a tudósok, és ennek köszönhető, hogy a miniszter most bosszúálló terminátor üzemmódba kapcsolt: az akadémikusok akadékoskodása miatt csúsznak a tervek, az „átmeneti időszakban” ezért csak a felét kapják meg a nekik járó összegnek. A kormányzat számára fontosabb az erőfitogtatás, mint az, hogy közben kutatások állhatnak le, tudományos munkák lehetetlenülnek el. Az állítólagos nemzeti-keresztény kurzus számára Széchenyi örökségének meggyalázása sem jelent gondot. Egy a lényeg: az akarat diadalát semmi nem gátolhatja.
Szerző
Juhász Dániel
Frissítve: 2018.12.13. 08:45

Rosszkedvünk tele

Borongós szürke reggel volt, olyan, amikor az embernek ahhoz sincs kedve, hogy kikeljen az ágyból. Szerencsére hétvége van, gondoltam, bemegyek a Belvárosba, javában tart már az adventi forgalom. Majd a forralt bor, a finom sültek illata, a fahéjas karácsonyi mézes sütemények csábítása jobb kedvre derít. Aztán jött a hidegzuhany. A buszon összezsúfolódva tolongtunk, valaki rálépett a másik lábára, jókora ribillió kerekedett. Reméltem, majd a vásár hangulata feledteti mindezt, de nem. Két rendőr hangos kiabálással kergetett két ijedt legénykét, mert állítólag látták, ahogyan belenyúltak valakinek a szatyrába…
Innen nézve akár egy szokványos délelőttön is történhetett volna mindez. Nem kell ahhoz karácsony, hogy a reggeli csúcsban a körúti villamosokon a zsebesek igyekezzenek kihasználni a tolongást, a bevásárló központokban minden félórában megszólaljon a hangosbeszélő: vigyázzunk az értékeinkre, a tömegben tolvajok vadásznak a pénztárcákra. Csak a vásárok bejáratánál a betontömbök a „karácsonyiak”.
Nem is egészen alaptalanul figyelmeztetnek az óvatosságra. A napokban egy ismerősöm is pórul járt a körúti villamoson. Amikor az élelmiszerboltban fizetni készült, akkor vette észre, hogy se pénze, se iratai. Azonnal bement a „nyolckerben” a kapitányságra, hogy feljelentést tegyen. Amíg szomorúan az ügyeletes tisztre várt, a mellette ülő népes család megszánta. Mi a baj, kedvesem? – érdeklődött az idősebb hölgy, aztán meghallgatta a történteket, a siránkozást az elveszett iratai miatt. A padon ülők összenéztek, az asszony megpaskolta a kezét: ne szomorkodjon, az a Józsi területe! Másnap reggel a levélszekrényében ott voltak az igazolványok és a pénztárca. Igaz, az utóbbi üresen. 
Ha nem vigyázunk, mindenütt „meglopnak”. Nem csak a pénztárcánkat lehet elemelni a tömegben, másként is ki lehet venni a zsebünkből a pénzünket. A piacon a kofák a tavalyihoz képest másfélszeres áron árulják a tojást, a zöldséget, a karácsonyi asztalra szánt menü szinte minden fogása drágább lesz a korábbinál. A nagy karácsonyi leárazások egy része is igazi átverés, az árcédulán szereplő összeg egy hónapja ugyanannyi volt, most csak fölé írtak egy nagyobb számot, hadd örüljünk.
A szabadidőnket is éppen most készülnek ellopni. Hiába bizonygatja a 400 órára kitolt, törvényessé tett túlóra beterjesztője, hogy semmi okunk a pánikra, aki nem akar ilyen sokat dolgozni, annak nem is kell majd. Inkább örüljünk, a több munkáért több pénzt fizetnek, és abból mennyivel jobban élhetünk! Akik ezt nem hitték el nekik, azok morcosan kimentek az utcára tüntetni. Sokan kerestek maguknak egy sárga mellényt, Európa másik felén másoknak ez bejött.
Ilyen körülmények között az ember nem nagyon tud örülni a közelgő ünnepeknek sem. Külföldi vendégem a minap leforrázva jött haza a városi sétájáról. Nem értette, miért olyan komorak mindenfelé az emberek. Miért nincs még egy futó mosoly sem az arcokon?
Hosszú lett volna mindent elmagyarázni. Csak annyit mondtam neki: megeshet, rosszkedvű telünk lesz.
Szerző
Somfai Péter
Frissítve: 2018.12.13. 08:45

Rekviem a falvakért

Világméretű változás zajlik az emberi társadalomban – az időskorú népesség számának és arányának növekedése. Ennek nyomán olyan új gazdasági, szociális és egészségügyi kihívások születnek, amelyeket a hagyományos nyugdíj- és szociális rendszerek egyre kevésbé képesek kezelni. A Nyugdíjasok Országos Szövetsége azért kezdeményezte az időskorúak egész országra kiterjedő életminőség vizsgálatát, hogy átfogó és egyben differenciált képet kapjon az időskorúak gondjairól, azok okairól és megoldásuk lehetőségeiről. 
Az ország minden megyéjében és Budapesten 2016-17-ben végzett adatgyűjtés eredményeként 5482 kérdőívet elemezhettek a kutatás vezetői, jelen cikk szerzője és Dr. Rozsnyai Katalin. A hatalmas adathalmaz számtalan szakmai elemzésre nyújt lehetőséget. Komplexen azonban csak akkor értelmezhető, ha a múltból a jelenbe és onnan a jövő felé vezető társadalmi-gazdasági folyamatokba illesztve értékeljük a tényeket. A kutatás szakmai újdonsága, hogy nem csupán az élet egyik vagy másik elemét (például a nyugdíjak összegét), hanem az életminőség különféle tényezőinek komplexitását vette figyelembe.
Ilyen megközelítésben értékelve bebizonyosodott, hogy a sokak által ma is homogén tömegnek tekintett nyugdíjasok körében a rendszerváltás utáni társadalmi változások gyorsan felerősítették a különbségeket. 10 százalékuk ma mindennapi megélhetési gondokkal küzd, összesen 43 százalék számolt be kifejezetten nehéz, rossz anyagi körülményekről. Ugyanakkor megjelent a „nyugdíjas arisztokrácia” is: ennek 2016-ban a 200 ezer forint feletti nyugdíjjal rendelkezőket tekintették, ők a vizsgálati minta 3 százalékát alkották.
Mindig is jellemző volt, hogy a nyugdíjak nagyságát az aktív kor helyszíne, a képzettség és a munkamegosztásban elért pozíció határozta meg. A rendszerváltás után a területi különbségek váltak a legerőteljesebben ható tényezővé. A gazdasági átalakulásban megrekedt térségekben élők nemcsak alacsonyabb béreket és ennek nyomán kisebb nyugdíjat kapnak, hanem az életminőség minden más tényezője is leépülőben van. A szolgáltatások hiánya, az azokhoz való hozzáférés korlátozottsága, a lakókörnyezet minősége, a rosszabb közlekedési viszonyok, az alacsonyabb szintű foglalkoztatás, a társadalmi kapcsolatok leszűkülése - más tényezőkkel együtt - a társadalmi kirekesztettség veszélyzónájába juttatják a rászorulókat.
Nagy jelentősége van annak is, hogy a falvak többségükben elveszítették a korábban fontos közéleti-közösségi és innovációs szerepet betöltő értelmiségi csoportjaik nagy részét, és a privatizáció nyomán lényegében megszűnt az életképes parasztság is, amely a hagyományok és a nemzeti identitás őrzője és továbbadója volt. A falusi népesség mintegy felét-harmadát kitevő veszteseknek ma már esélyük sincs a felemelkedésre. Egyre többen csúsznak le a „társadalom alatti világba”, amelyben nemcsak a pénz, hanem az emberhez méltó élet szinte minden eleme hiányzik. 
„Nincs falu, amelyik ne vergődne egy-egy hitbizomány polipkarmaiban. Menekül, aki tud a város felé. Aki ott marad, megalkuszik, úgy segít magán, ahogy tud.” Az idézet Kónya Lajosnak az 1940-es évek elején készült írásából származik. Mának való megfelelése azt jelzi, hogy a falvakban nem a jövő, hanem a múlt kezdődött el. Az ebben a világban élő nyugdíjasok szerencsés sorsúaknak számítanak, hiszen valamilyen szintű anyagi biztonsággal rendelkeznek, ami a környezetükben egyáltalán nem jellemző. A mindennapi megélhetés biztonságáért érzett félelem felkeltésével („migráncsok”, Soros, Brüsszel) a szegényebb és tudatlanabb nyugdíjasok tömege is tetszés szerint manipulálható. A szociális gondok különösen feszítőek az ország külső és az elmaradott térségek belső perifériáin, ahol az aktív társadalomból egyre inkább kiszoruló cigányság zöme is él – tízezrek afrikai viszonyok között.
2010 óta a kormányzat újult erővel igyekszik megszabadulni szociális kötelezettségeitől. 2009-2017 között csaknem félmillió emberrel csökkent a nyugdíjban és különféle járandóságokban részesülők száma, és egyre szűkebb az ingyenesen igénybe vehető időstámogatások köre is – a vidéki társadalom végveszélybe került. (Ugyanakkor 1 millió határainkon túl élőből lett magyar állampolgár – vajon ez a „nemzetpolitika” mennyibe kerül az itthoni magyaroknak?) 
A jövőtlenség következményei megjelennek a nagyarányú el- és kivándorlásban, az egyedül maradó idősek növekvő számában, az élet minden területén érzékelhető leépülésben. Annyi bizonyos, hogy ennek a politikának a folytatása a vidéki Magyarország jelentős részének pusztulásához vezet. Elsorvad a nyugdíjasok alkotta „láthatatlan társadalmi pillér” is, ami a munkaerőpiac egyik legfontosabb hátterét biztosítja.
Záró tanulmányunkban összegeztük azokat a javaslatokat, amelyek az elhibázott döntések korrekciójára és a hosszabb távon fenntarthatatlan jelenlegi időspolitika és nyugdíjrendszer fokozatos és gyökeres átalakítására vonatkoznak.
Nincsenek illúzióink. Tudjuk, hogy ebben a világban az emberi élet egyre kevesebbet ér – a cél csupán az, hogy minél tovább és hatékonyabban kizsákmányolják. A nyugdíjrendszer átalakításának aktuális tervei is a tőke érdekeit fejezik ki. A mi ideánk szerint a ma és a jövő nyugdíjasai számára is egy emberibb világra, egy értékváltáson alapuló új rendszerváltásra van szükség.
Szerző
Köteles Lajos
Frissítve: 2018.12.13. 12:34