„Mindig fontos volt, hogy a lehető legszélesebb skálán keressek zenei inspirációkat. Mára a rigid műfaji határok szinte teljesen elveszítették a jelentőségüket, főleg az underground/indie világban. Bármilyen stílust meghallgatok, ha szélesíthetem a művészi eszköztáramat. Amikor az albumot írtuk, nem kerestünk műfaji viszonyulási pontokat, csak a húsbavágóan őszinte, koncentrált kifejezéssel törődtünk. Az így létrejött egységes, de eklektikus anyagot – art electrót, trip-hopot, indietronicát, jazzt is kihallani a The Originalből – neveztük el weird popnak, azaz fura popnak. Popzene, mert fontos a mindenki számára hozzáférhető kifejezésmód – és weird, mert eszközeiben és stiláris szabadságában kompromisszummentes” – vélekedik Bulcsu, aki zeneszerzője és sound designere, azaz „hangkép-alkotója” az új lemeznek.
Szokatlan az angol nyelvű album szövegvilága is: a lírai, személyes hang éppúgy megjelenik benne, mint a társadalmi kérdésekkel való kritikus szembenézés. „Zenészként a nonverbális kifejezés érdekel jobban, a dalszövegek másodrendűek számomra. De pár éve még sokadrendűt vagy lényegtelent mondtam volna; ehhez képest, úgy látszik, több lett azóta a verbálisan is megfogalmazható mondanivalóm” – mondja Zsanett. „Nincs előre meghatározott tematika, bármiről írunk dalokat, ami épp az eszünkbe jut – politikától fiktív történeteken át magánéleti válságokig”. Bulcsu most csak egy szöveget írt (Before Work), ami az életközepi krízisről szól. „Egyrészt azért, mert ismerem, másrészt mert nem illik. A popzenében és úgy általában a minket körülvevő vizuális világban szinte mindig kizárólag fiatalnak illik lenni. Ellentétben például az ortodox countryval, ami nagyon pontosakat tud mondani a középkorú emberek magányáról. Benne van az összes dühöm és hitehagyottságom, amit oly bőkezűen osztogat 2018 Magyarországa az olyan formáknak, mint én” – teszi hozzá Bulcsu.
Az Imitation tagjai a magánéletben régóta egy párt alkotnak, de a közös zenei projekt csak két éve született meg. „Féltem, amikor először kipróbáltuk, mert az nagyon mély seb lenne, ha nem működne. A zene túl érzékeny szövet, és nagyon is benne volt, hogy nem rezonálunk úgy, ahogy azt a művészet megkívánja. De az első próbákon nekem revelatív volt, hogy a mélyáramokban egyfelé megyünk. Persze kemény konfrontációink voltak felszínes kifejezésbeli apróságok kapcsán, de ez nem meglepő, ha igazán fontos neked, amit csinálsz” – véli Bulcsu. Zsanett szerint „nagyon ritka szerencsés helyzet az, amikor olyasvalakivel találkozunk, akivel művészileg eléggé egy hullámhosszon tudunk lenni ahhoz, hogy minden tekintetben a saját elképzeléseinket valósítsuk meg. Esetünkben úgy adódott, hogy ez a valaki pont az életünk párja, ami már nem feltétlenül szerencsés, többszörösen nehezített pálya, de egyúttal kihagyhatatlan lehetőség, hogy együtt dolgozzunk.”
Az Imitation első lemezbemutatóját októberben tartották – kortárs tánccal (Maurer Milán), vizuális performansszal (outstand) és jó néhány vendégzenésszel. Remélik, hogy a jövőben is tudnak hasonló összművészeti esteket rendezni – bár Magyarországon nem mindig könnyű ehhez megfelelő helyszínt, körülményeket találni. A nemzetközi piacon is szeretnék megismertetni a lemezt; „először az online világban, aztán, ha eléggé érdekesek vagyunk, akkor személyesen is. Már kaptunk külföldi megkereséseket, hamarosan véglegesednek az első turnéállomások”.
Infó:
December 15. 20:00, Klinika (Budapest, XIII. Tátra utca 22.)
