Rudy Giuliani, Donald Trump egyik legközelebbi jogi tanácsadója a Twitteren és több tévécsatornának adott nyilatkozatában is azt hangoztatta: az elnök nem ül le Robert Mueller különleges ügyész munkatársaival, hogy azok különböző ügyekben kérdéseket tehessenek fel neki. Ő, Giuliani legalábbis a leghatározottabban eltanácsolná ettől Trumpot. „Csak a holttestemen keresztül” - mondta a Fox tévének, és gúnyosan úgy fogalmazott: aligha van olyasmi, amire eddig nem kérdeztek rá az ügyészek – és amire még nem kaptak írásban választ - Trump múltját illetően, „leszámítva talán néhány kifizetetlen parkolási bírságot 1986-87-ből”.
Robert Mueller korábbi FBI-igazgató arra kapott megbízást még tavaly az igazságügyi tárcától, hogy különleges ügyészként eljárva derítse ki, mi igaz abból, hogy a 2016-os amerikai elnökválasztási kampány idején Donald Trump republikánus elnökjelölt kampánystábja összejátszott olyan orosz kormányzati hátterű személyekkel, akik megpróbálták befolyásolni az elnökválasztás kimenetelét. Mueller emellett eljárhat minden olyan bűnügyben, ami ennek a vizsgálódásnak a során mintegy mellékszálként kerül napvilágra.
E mellékszálak közül most a legfőbb figyelem arra a százezer dolláros nagyságrendű hallgatási pénzre irányul, amit nem sokkal a 2016 novemberi elnökválasztás előtt fizetett Trump akkori magánügyvédje, Michael Cohen két nőnek – egy pornósztárnak és egy korábbi Playboy-modellnek –, akik azt állították, hogy korábban szexuális viszonyuk volt Donald Trumppal.
Az eset megítélése jogilag kétes. Egyfelől Giuliani most beteges hazudozónak mondja Cohent, aki azt állítja, hogy a hallgatási pénzt Trump utasítására folyósította. Az viszont teljesen életszerűtlen, amit Giuliani állít, vagyis hogy Trump nem adott ilyen utasítást – eszerint Cohen merő szívjóságból fizetett volna. Ám ha ezt valóban Trump utasítására tette is, önmagában az sem volna bűncselekmény. Csakhogy a kifizetés nem szerepel az akkor elnökjelölt Trump elszámolt kampányköltségei között, és ez már jogellenes elem.
Giuliani – miközben tagadja az utasításadást - azzal érvelt az ABC tévéhálózatnak adott nyilatkozatában, hogy az ilyen kifizetésnek sokkal inkább magánszempont, nevezetesen a házasság megóvása lehet a célja, mintsem valamilyen kampánycél. Erre viszont az az ellenérv, hogy a kifizetés időben annyira közel esett az elnökválasztás időpontjához, hogy egyértelműen felmerülhet a feltételezés: a hallgatási pénz azt a célt szolgálta, hogy a jelölt kedvezőbb színben tűnjön fel a közvélemény szemében, mint akkor, ha kitudódnának a szexuális kicsapongások.
Mueller hivatala nem akar letenni arról, hogy személyesen hallgassa meg Trumpot. Ha azonban a Fehér Ház továbbra is elutasítja ezt, akkor a különleges ügyész elvben beidézheti az elnököt, ez viszont alighanem a Legfelső Bíróságig is eljutó jogi csatározáshoz vezetne. Arra nézve még nincs legfelső bírósági állásfoglalás, hogy a hivatalban levő elnököt be lehet-e idézni tanúként bűnügyi nyomozás során, arra viszont már igen, hogy az elnök kötelezhető a hivatalosan igényelt bizonyítékok – így felvételek, jegyzőkönyvek, feljegyzések – átadására, valamint arra is, hogy „válaszoljon kérdésekre”. Igaz, ez utóbbi nem azonos a tanúként való beidézéssel, és elvben teljesíthető lehet a Trump esetében már megtörtént írásbeli válaszadással.
