Elképzelhető egy európai ország, ahol a kormánypárti propagandalap cikksorozatában kultúrharcot hirdet, személyeket pécéz ki és vádol, világképeket szembesít egymással, és ideológiákat emleget, miközben csupán politikai és gazdasági érdekcsoportok helyezkedését készíti elő, esetleg üzenőfüzetként funkcionál?
Elképzelhető egy európai ország, ahol a kultúrharcban megalázottá, majd áldozattá lesz az irodalmi múzeum - egyébként kipróbáltan kormánypárti - igazgatója, akinek utódlásáról hazudik az intézményért felelős miniszter? Hogy a szekértáborokat, hatalmi és politikai játszmákat bíráló, magát – remélhetőleg átmenetileg - győztesnek tudható utód lövészárkokban edzett csatalóként beszél magáról?
Emelkedjünk felül a gigantikus képzavaron, és az Index segítségével idézzük fel, hogy a rockzenészként is működő, ma már intézményvezető Demeter Szilárd három évvel ezelőtt az együttesét gúnyoló szavakra eképpen reagált: „Ezért izennénk az illetőknek, hogy el fogjuk játszani az ujjaikon az Örömódát - kalapáccsal. Ezt úgy kell elképzelni, hogy ráütünk pl. a gyűrűsujjra, és az egyáltalán nem tisztelt zsurnaliszta kiadja a kívánt hangot, pontosabban: szolmizálva énekel. Arra kérnénk az urakat, hogy gyakoroljanak. Mert ahányszor elrontják, újrakezdjük."
Elképzelhető, hogy létezik egy európai ország, ahol kalapácsütésekkel akarja valaki előkényszeríteni az Európai Unió himnuszává vált Örömóda hangjait mindazokból, akik élnek a gondolat- és szólásszabadsággal? Elképzelhető egy európai ország, neve Magyarország, ahol az újdonsült múzeumigazgató a most ismét nyilvánosságot kapott fenyegetőzés miatt szégyenkezve és bocsánatot kérve nem utasítja vissza, vagy a miniszter nem vonja vissza a megtisztelő felkérést?
Ha ez utóbbi felvetés meghaladja a fantáziánkat, a Petőfi Irodalmi Múzeumról, annak vezetőjéről, vagy egy ennél is rémesebb világban bármi másról született gondolataink leírása után elővehetjük a gyűrűsujjunkat.
Vagy megváltoztathatjuk az európai országot, neve Magyarország.