Elhunyt Stanko Poklepovic

Publikálás dátuma
2018.12.24. 13:53

Fotó: Shutterstock
A Ferencváros labdarúgócsapatának korábbi vezetőedzője nyolcvanéves korában halt meg.
Poklepovic játékosként kizárólag szülővárosa csapatában, az RNK Splitben szerepelt. Edzőként négy időszakban – utoljára 2015-ben – irányította a Hajduk Splitet, volt a horvát válogatott szövetségi kapitánya, valamint dolgozott Cipruson, Iránban és Szlovéniában is. Vezetésével a Ferencváros az 1999/2000-es idényben ötödik lett az NB I-ben, a Magyar Kupában pedig a nyolcaddöntőben búcsúzott. „Poklepovic csak átmeneti, a Ferencváros örök” – mondta akkor búcsúzóul a szezon utolsó mérkőzését követően.
Szerző
Témák
Ferencváros

Másodfokon is elnök Miklós Edit

Publikálás dátuma
2018.12.24. 13:35

Fotó: JOHANN GRODER / EXPA / AFP
A Fővárosi Törvényszék másodfokú végzése is megerősítette Miklós Edit elnöki bejegyzését a Magyar Sí Szövetségben (Msísz).
A szövetség Facebook-oldalának tájékoztatása szerint a Fővárosi Törvényszék végzése jogerős, Miklós Edit így „legitim elnöknek tekinthető”. A 2014-es szocsi téli olimpián lesiklásban hetedik versenyző áprilisban visszavonult, majd a hó közepén a szövetség közgyűlése megválasztotta őt a szervezet első emberének. Bajai András, az Msísz tavaly novemberben megválasztott elnöke azonban bíróságon támadta meg a közgyűlés határozatait, mert álláspontja szerint azt több okból is törvénytelenül hívták össze.
Szerző

Kihozni az értéket a fogyatékkal élőkből -Vereczkei Zsolt paralimpiai érmes úszó

Publikálás dátuma
2018.12.24. 10:00

Fotó: Kovács Tamás / MTI
Egy új alapítványnál dolgozva sorstársait támogatja a jövőben Vereczkei Zsolt, hétszeres paralimpiai érmes úszó, aki még nem tudja, elindul-e a 2020-as tokiói játékokon is.
Vereczkei Zsolt az egyetlen sportoló a világon, aki hét egymást követő paralimpián ugyanabban a versenyszámban szerzett érmet. A kifejlett karok és kezek nélkül született sportoló az 1992-es barcelonai, 1996-os atlantai és 2000-es sydney-i játékokon aranyérmes lett, azóta pedig mindig harmadikként zárt 50 m háton a paralimpián. A 2020-as tokiói játékok kvalifikációs időszaka jövőre kezdődik, a 41 éves sportoló még nem tudja, vállalja-e ott is az indulást. A kiváló sportembert pályafutása és emberi tulajdonságai elismeréseként idén Prima Primissima-díjra jelölték. A Népszavának adott karácsonyi interjúból kiderül többek között, hogyan kíván Vereczkei Zsolt a sorstársainak segíteni, és miként oldja meg az étkezést késsel, villával az étteremben.
Peking és London után is úgy volt, hogy visszavonul, ehhez képest a 2016-os riói paralimpián is elindult, és ismét bronzérmes lett. Ezek után mi lesz 2020-ban Tokióban? Kicsit pontosítanék, nem vonultam vissza, csak gondolkodási időt kértem. Nagyon nehéz egy paralimpiára felkészülni, a rengeteg kemény edzés közben jönnek holtpontok, melyeken az edzőimmel közösen jutottunk túl. Amikor viszont vége lett egy-egy paralimpiának, muszáj volt kipihennem magam, ez hónapokig is eltartott, ilyenkor nyugodtan átgondoltam mindent. Eddig a folytatás mellett döntöttem, de látni kell, hogy nem leszek fiatalabb.
Akkor még aktuálisabb a kérdés, hogy látjuk-e Tokióban? Jövőre kezdődik a paralimpiai kvalifikáció, edzek, készülök, de a mostani időszak nem annyira intenzív és megterhelő. Jelenleg tényleg nem tudom megmondani, mi lesz, végig tudok és akarok-e csinálni még egy komoly felkészülést, napi két edzéssel. 
Mi a titka? Hogyan állja a versenyt olyan sportolókkal, akik lassan a fiai lehetnének? Ráadásul a világ élvonalába tartozók közül szinte Ön az egyetlen, aki a legkeményebb felkészülési szakaszban, két tréning között sem pihenhetett, hanem dolgozni ment. Az ellenfelek egyre jobbak és erősebbek, idén is előkerültek 16-18 éves tehetségek. Sokat számít a rutin, az évek, rengeteget gyakoroltuk a rajtot és a célba érkezést, a jó benyúlással 50 méteren több hellyel lehet előrébb végezni. Ezen kívül nem szabad besavasodni, amíg a verseny tart, addig tilos „meghalni”, minden fájdalmat ki kell kapcsolni. Az nem baj, ha a célba érkezés után kihúznak a vízből, mert annyira kihajtod magad, de amíg tart a verseny, mindent ki kell adni. 
Eddig a lakóhelyén, Baján a kórházban dolgozott. November 30. óta már nem dolgozom a kórházban, új kihívás előtt állok, támogatómmal, Lugos Rolanddal és munkatársaival olyan alapítványt hozunk létre, amely hozzám hasonlóan fogyatékkal élőknek segít. Ezeket a fogyatékkal élő gyerekeket és fiatalokat fogom elsősorban felkeresni, beszélgetni velük, és megpróbálok segíteni nekik megtalálni azt a területet, ahol a legjobbak, ahol ki tudnak teljesedni. Ha megtalálják az útjukat, akkor hosszú távon támogatjuk őket és a családjukat. Mindenki jó valamiben, nem szabad hagyni, hogy valaki a fogyatékossága miatt csak otthon üljön, hanem vállalja fel önmagát. Óriási lelkesedéssel várom ezt a munkát, nagyon szeretnék segíteni a sorstársaimnak. Sokkal boldogabb az a testi fogyatékossággal élő ember, aki megtalálja a helyét a világban. Mindenkiben van érték, az lesz a feladatom, hogy ezeket kihozzam azokból, akikhez elmegyek.
Az Ön eddigi pályafutását és eredményeit azzal ismerték el, hogy idén jelölték a Prima Primissima-díjra. Hol van ennek az elismerésnek a helye a pályafutásában? Óriási megtiszteltetés ez, aminek elérésében rengetegen segítettek. Szabó László, a paralimpiai bizottság elnöke, Szerencsi Éva kommunikációs igazgató, a Magyar Úszószövetség, Baja város vezetői, az itteni emberek nélkül nem jutottam volna el idáig. Kaptam egy szobrot, ami az érmekkel megtömött szekrényben nem fér el, ezért az állami kitüntetéseimhez tettem.
Az úgynevezett átlagember számára szokatlan, ha karok nélküli embert lát. Biztos sokan megbámulják. Nagyon nehéz, amikor megnéznek vagy bántó megjegyzéseket tesznek. Ha valaki normálisan megkérdezi, mi történt velem, nagyon szívesen elmondom, nincs semmi titkolni- vagy szégyellni valóm. A bámészkodókkal nem szabad foglalkozni, de ez megszokhatatlan. Az évek során megtanulja az ember, hogy hamar túltegye magát ezeken az eseteken.
Ön autót is vezet, ezt hogyan tudja megoldani? Nagyon egyszerűen, van két protézisem, ezek segítségével pont úgy vezetek egy hétköznapi autót, mint bárki más.
Ha nem tapintatlan a kérdés, akkor hogyan eszik késsel, villával? Meg tudom oldani, villával eszem, ha vágni is kell, akkor az étteremben rendelésnél általában megkérem a pincért, hogy felszeletelve hozza ki a húst. 
Ma van karácsony. Hol tölti a szentestét és mi az ünnepi menü? A rokonaimmal leszek. Baján nem is kérdés, hogy a menü nem lehet más, mint egy finom, igazi bajai halászlé.

Három anyukája volt

Vereczkei Zsolt 1977. február 22-én született Nyírbátorban. Szülei lemondtak róla, három testvér, Vidákovics Zsófia, Vidákovics Ilona és Vidákovics Júlia vette magához három éves korában a karok nélkül született gyermeket, akit körülbelül 400 kilométerrel arrébb, Érsekcsanádon neveltek fel. Az úszó az Origónak adott tavalyi interjúban azt mondta, hogy három édesanyja volt. A nevelőszülők közül ma már senki sem él, mindhármuk elvesztését nagyon nehezen tudta feldolgozni a kiváló sportember. Vér szerinti szülei később, amikor sikeres sportoló volt, egyszer próbálták fölvenni vele a kapcsolatot, de nem akart sem találkozni, sem beszélni velük. A kiváló úszó Baján ismert és népszerű, vidámsága, jókedve miatt a paralimpiai csapat egyik legnépszerűbb tagja, aki minden tréfára kapható. A londoni paralimpia után a helyi televízióban azt találták ki, hogy annyi gombócot kell megennie, ahány paralimpiai érme volt. Viccelődve úgy idézi fel ezt a feladatot, mint élete egyik legnehezebb kihívását. 

Témák
úszás