Az év citromdíja: MLSZ

A politikai alapon vezérelt sportági szövetségek egymást múlták alul 2018-ban, de a legnagyobb szakmai mélyrepüléssel a labdarúgó-szövetség „büszkélkedhet”.

A Népszava sportrovatának munkatársai év végén saját magánvéleményük alapján készítik el visszapillantásukat 2018 legjeire. A citromdíjat a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) érdemelte ki, amely a kiemelt állami támogatás ellenére morálisan és szakmailag is megbukott.

Gyakorlatilag nem találni olyan területet, amire büszke lehet az MLSZ 2018-ból. A stadionok épülnek ugyan az országban, de erről a kormány döntött. A beruházások mindenhol drágábbak a tervezettnél, a késések is általánosnak mondhatók, a felépült új arénák konganak az ürességtől, a gazdaságos üzemeltetés csak a Groupama Arénánál és a székesfehérvári MOL Arénánál megoldott. A többi helyszínen állami segítségre (tehát a magyar lakosság pénzére) lesz szükség az üzemeltetési költségek előteremtéséhez.

Nem működik az MLSZ 2011-től 2020-ig érvényes futballstratégiája sem: az ott leírtak szerint ebben a szezonban az élvonalbeli bajnokik átlagnézőszámának el kellene érni a kilencezret, ezzel szemben háromezren sincsenek a találkozókon. Már kellene rendelkeznie a sportágnak állandó jelleggel egy-egy klubcsapattal a Bajnokok Ligája és az Európa-liga csoportkörében. A valóság az, hogy hat év után sikerült a MOL-Vidinek eljutni az El főtáblájára, rendszeres magyar jelenlétről tehát szó sincs. A stratégia elbukott, felelős nincs, de már készült az újabb program 2020-tól 2025-ig, amire ismét föl lehet venni az állami milliárdokat, „természetesen” számon kérés és ellenőrzés nélkül.

Érdekesen (szánalmasan) viszonyul a szövetség a rasszizmus, kirekesztés elleni küzdelemhez is. Amikor lapunk arról érdeklődött, mit kíván tenni az MLSZ a jelenség visszaszorításáért, az a válasz érkezett, hogy a válogatott mérkőzései előtt minden alkalommal kétszer levetítik a stadionban a "Gyűlölet nem pálya" című kisfilmet, és a műsorközlő felhívja a figyelmet a sportszerű szurkolás fontosságára. Az már normális a szövetség szerint, hogy amikor menetrend szerint elkezdik a lelátóról szidni valamelyik környező országot, akkor a műsorközlő hallgat, a szövetség pedig a mérkőzés végén megköszöni a "fantasztikus szurkolást", de sosem határolódik el ettől a jelenségtől.

Az sem zavarja az MLSZ-t, hogy az élvonalbeli bajnokságban két olyan játékvezető is közreműködik, akik különböző indokokkal rendszeresen kihagyják a mások számára kötelező fizikai tesztek teljesítését.

Csányi Sándor, az MLSZ elnöke karácsony előtt ünnepi interjút adott a Nemzeti Sportnak: ebben elmondta, hogy a szövetség folyamatosan figyeli és elemzi a videóbíróval kapcsolatos tapasztalatokat. A magyarországi bevezetés azonban egyelőre nem aktuális, mert a rendszer nagyon sokba kerül. A vezető szavait meglepő módon – porszem került a NER egyébként olajozottan működő gépezetébe – a kormány szócsövévé vált MTI cáfolta meg pár nappal később: a hírügynökség cikkéből kiderült, hogy Horvátországban a következő szezontól lesz videóbíró, aminek kiépítési költsége másfél millió dollár (kb. 405 millió forint). Az összeg 80 százalékát a nemzetközi szövetség (FIFA) fizeti, a hazai szövetségnek saját forrásból 80 millió forintot kell a projektre fordítani. Az MLSZ éves költségvetése körülbelül 5 milliárd forint, ha be akarná vezetni az átláthatóságot elősegítő videóbírót, akkor ebből a keretből el tudná különíteni a hiányzó összeget, ami vélhetően nem térne el jelentősen a horvátok költségétől.

Az MLSZ vezetője hallgatott erről, pedig ő a FIFA alelnöke. A nemzetközi szervezet – amelyet az amerikai titkosszolgálat szerint maffiamódszerekkel vezetnek és a korrupció a mindennapok szerves része - második embereként elvileg tudnia kellene, milyen támogatást ad a FIFA a videóbírót bevezető tagországoknak. Nehéz eldönteni, mi a nagyobb baj: ha Csányi Sándor tudott erről, de hallgatott, vagy, ha fogalma sem volt erről a támogatási rendszerről?