Magánrádió közszolgálati szerepben - interjú Arató Andrással

Publikálás dátuma
2018.12.28. 07:45

Fotó: Népszava
Egy normálisan működő demokráciában nem lenne helye a Klubrádiónak - véli a többségi tulajdonos. Arató András a civilizmus csúcsának tartja, hogy a rádiót jelentős részben a hallgatók adományai tartják el.
Mit jelent a Klubrádiónak, hogy ön immár „csak” az igazgatóság elnöke és a rádió többségi tulajdonosa, de nem vezérigazgató? Stock Richárddal, az újonnan kinevezett vezérigazgatóval több, mint húsz éve dolgozunk együtt, kitűnő kolléga, a Klubrádió elkötelezett híve. A közönségünk is jól ismeri őt, elsősorban a pereink vitelével kapcsolatos higgadt és szakszerű nyilatkozatai alapján. A rádió életében nem lesz semmi változás, nekem talán egy kicsit kevesebb napi üggyel kell majd foglalkoznom. Akárhogyan is, Magyarországon lényegében egyetlen ellenzékinek számító rádió maradt. Jó ez a Klubrádiónak, vagy inkább hátrányt jelent?  Valójában egy ilyen rádiónak, mint a Klubrádió, nem lenne helye egy normális működő demokráciában. Ez a rádió ugyanis közszolgáltatást nyújt. Tájékoztat - szándékai szerint a lehető legobjektívebben - a kisebb és nagyobb környezet történéseiről. Olyan tehát, mint Angliában a BBC, Németországban a ZDF. Ha pedig a pályán lennének más rádiók is, amelyek kritikusak a fennálló rendszerrel, a kormánnyal, az persze konkurenciát jelentene, de ettől nem kellene megijedni. Éttermeket is olyan helyeken nyitnak, ahol már van másik, a közönség pedig választ közülük. Ha lenne még két-három hozzánk hasonló értékrendű rádió, akkor összességében és egyenként is ezeknek nem kevesebb, hanem több hallgatója lenne. Mégsem tekinthető normális állapotnak, hogy itt a közszolgálati rádió szerepét egy magánrádió tölti be. A Klubrádió akkor jött létre 2001-ben, amikor a Magyar Rádió elnökének Kondor Katalint nevezték ki, aminek gyakorlati és szimbolikus jelentése volt: üzenet a közszolgálat végéről. Normális körülmények között ilyen rádiót, mint a miénk, nem szoktak magán vállalkozásként indítani. Én úgy gondoltam akkor, ha meg tudom csinálni, akkor kötelességem is. Mondhatni, a gazdagsággal járnak együtt kötelezettségek is. Ezeknek a teljesítése aztán a gazdagság elvesztéséhez is vezethet... Az állam szervezetei 2010-től - adminisztratív eszközökkel – mindent megtettek azért, hogy a Klubrádió elveszítse műsorszolgáltatási jogosultságát. Számukra bizonyára meglepő volt az az ellenállás, amibe ütköztek. A Klubrádió megküzdött a jogaiért a bírósági eljárások hosszú sorozatában, a támogató közönség pedig több tízezres tüntetéseken fejezte ki ragaszkodását a jogállamiság és a média szabadsága mellett. A nemzetközi felzúdulás erősebb volt akkor, mint mostanában, például a Népszabadsággal, vagy a CEU-val összefüggésben. 2014 után a médiában a rendszerváltás utáni korszak új minősége született meg.  Ezzel pedig a Klubrádió helyzete egészen unikálissá vált. Minket ugyanis nem tart el egyetlen nagyon vagyonos személy sem, ezzel szemben a hallgatók számottevő része pénzt áldoz a megmaradásért. Így a rádió megőrizte a függetlenségét, ami manapság különösen nagy érték. Nem lenne helyes megfeledkezni arról sem, hogy a rendkívül súlyos 2015-ös évben a Brit Média Kft. a befektetett tőkével átsegítette a rádiót egy kritikus időszakon egy olyan összeggel, amivel egyébként 14,4 százalékos részesedést szerzett a társaságban. És nem is lesz nagyobb hányaduk? Ez akkor történhetne, ha ismét a négy évvel ezelőtti gazdasági helyzet alakul ki, aminek a támogatási kedv folyamatos növekedésének köszönhetően kicsi a valószínűsége. A kártérítési perünk egy részét megnyertük 2016-ban, tehát nem jutottunk vissza arra a végtelen lepusztult állapotra, mint a Brit Média befektetése előtti időszakban. A frekvenciáért folytatott megnyert perekben a bíróságok megállapították, hogy a Médiatanács sorozatosan törvényt sértett. Ebből kárunk keletkezett, aminek a megtérítéséért indítottunk jogi eljárást 2014 őszén. A két kisebb tételt megnyertük – a jogellenesen beszedett frekvencia díjak szedéséért és a személyiségi jogainkat ért sérelemért -, az elmaradt bevételeinkre vonatkozó eljárás most is folyamatban van. 2019 végére jogerős ítélet lehet. Közben pedig – ahogy említettem - nő a támogatók adakozási kedve. A legutóbbi, őszi gyűjtésnél az összeg például meghaladta a 70 millió forintot. A folyamatos, havi rendszerességű adományok is kitesznek évi 50 – 60 millió forintot. Ezúton is köszönet érte és bízunk abban, hogy a támogatói kedv a következő években sem fog visszaesni. Az így bejövő pénz mire elég? Arra, hogy a tavaszi - márciusi - gyűjtési időszakig fedezni tudjuk a kiadásokat. Az ősz egyébként mindig jobb, mert ilyenkor folyik be az ún. 1 százalékos támogatás a személyi jövedelemadóból. Ez 30 milliós nagyságrendű. Így a kettő együtt elvisz minket márciusig. A mostani összeg arra is adott fedezetet, hogy egy régóta szükséges új adásvezérlő szoftvert és egy új adáspultot vegyünk. Ezekből a hallgató sokat nem észlelhet, de nekünk biztonságot ad és könnyíti a szerkesztőség munkáját. E két újítás mintegy 10-12 millió forintba kerül és már évek óta aktuális lett volna. Eközben megújul a Klubrádió honlapja is. Nyolc éve próbálkozunk azzal, hogy új honlapot csináljunk. Most egy professzionális cég készíti el és várhatóan februárban láthatja a nagyközönség is. Azért sem egyszerű ez a munka, mert a kollégák a napi feladataik mellett töltik fel az oldalakat és tanulják meg a használatát. 2021-ig pedig biztosan tud műsort sugározni a Klubrádió. Valóban, 2014-ben megkaptuk a sugárzási jogot hét plusz öt évre. A hét év 2021-ben telik le, a plusz öt év pedig alanyi jogon járt a médiaszolgáltatónak, ha nem sérti meg súlyosan a működésére vonatkozó szabályokat. Mivel mi kínosan ügyelünk a szabályok betartására, ezért az esetünkben nem lehet ok arra, hogy ne kapjuk meg.  Akkor most mondhatjuk, hogy jól megy a Klubrádiónak? Akkor megy jól  egy vállalat, ha kiszámíthatóan látható, mennyi a költsége és a bevétele, és ha az utóbbi a több. A Klubrádió kereskedelmi bevétele egészen alacsony a hallgatottságához képest. 2014 óta már szinte semmilyen összefüggés nincs egy rádió hallgatottsága és a reklámbevétele között. Nem egyszer fordult elő, hogy például egy kulturális intézmény, amelyik tudja, a célközönségét a mi hallgatóink között találná meg, végül miniszteriális tilalom miatt nem szerződött velünk. Ebben a helyzetben nem lenne szükség a hasonlóan gondolkodó orgánumok összefogására?  De igen. Én ebben mindig kezdeményező voltam, ám valahol mindig elhalt a dolog. Gyakran még a látszólag közel állók bilaterális megállapodásai sem működnek. Nem tudom ennek a pontos okát, lehet, hogy a független, demokratikus szemléletű médiumok számára még az egymással való szorosabb együttműködés is sértené a szabadság érzetét. Azért az érzékenyen érinthette a Klubrádiót, hogy tulajdonképpen már csak Budapesten hallgatható. Az egész világon hallgatható a Klubrádió az internetnek köszönhetően. De tény, hogy nem vagyunk egy országos offline rádió, viszont az is tény, hogy a vidéki frekvenciáink elvesztése után sem csökkent, hanem nőtt a hallgatóink száma. A napi hallgatószám 180-200 ezer ember, amiből arra lehet következtetni, hogy mintegy fél millió ember legalább heti rendszerességgel hallgat Klubrádiót. Nem kis szám! Ez meglátszik a gyűjtésen is. Igen, ezúttal például mintegy hatezer ember adakozott, ami ugyancsak növekedést mutat. Ráadásul vannak, akik havi rendszerességgel utalják át a támogatásukat a Szabad Sávért Alapítványnak. A Hadd szóljon Egyesület a Klubrádióért tagjai pedig tagdíjat fizetnek. Ezekből is összejön havonta mintegy 2-4 milliós folyamatos bevétel. Így ez összesen 150-200 milliót jelent évente. Fantasztikus, úgy gondolom. A magyar civilizmus csúcsteljesítményei közé tartozik. 

Névjegy

Névjegy Arató András, a Klubrádió tulajdonosa, aki eddig vezérigazgatóként is vezette a rádiót, mostantól csak az igazgatóság elnöke. 1953 május 30.-án született. Elvégezte a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karát, majd több mint tíz évvel később az akkori Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen is diplomát szerzett. Mint a Dunaholding Zrt. elnöke 2001-ben vette meg a Klubrádiót, amely annak az évnek a decemberében szólalt meg először mint vélemény- és hírrádió. Arató ismert fotográfus is, tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének. Első kiállítása 2006-ban volt. Fotóival összesen nyolc könyve jelent meg, az első 2001-ben (Fejezetek), a legutóbbi 2014-ben (Gábriel éve). 

Még mindig folyamatban van az ÁSZ-vizsgálat ellenzéki pártok ellen

Publikálás dátuma
2018.12.28. 06:45
Népszava fotó
Az Állami Számvevőszék a lényeget nem árulja el: miért nem veszi figyelembe a Momemtum és a Párbeszéd által megküldött iratokat.
Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) továbbra sem hajlandó tudomást venni arról, hogy a Párbeszéd és a Momentum már hetekkel korábban megküldte a kampányfinanszírozásukról szóló dokumentumokat. Az ÁSZ lapunk kérdésére ugyanis azt közölte, hogy vizsgálatuk jelenleg is folyamatban van, mert - a szervezet álláspontja szerint - a pártok nem tettek eleget határidőre közreműködési kötelezettségeiknek. Az állami támogatás megvonását októberben kezdeményezték, és mint azt a szervezet megjegyezte: ez az intézkedés mindkét párt esetében most is hatályban van. Mindez komoly érvágást jelent a két pártnak, a Párbeszéd például 90 millió forinttól esett el.
A vizsgálat során egyébként abba tudtak belekötni az ellenőrök, hogy a Momentum és a Párbeszéd is új székhelyre költözött, aminek hivatalos, bírósági bejegyzése hosszabb időbe telik. Az ÁSZ viszont rendre a régi címre küldte az adatbekérő leveleit. A megkeresések általában személyesen történnek, azaz az állami szerv képviselője kimegy a helyszínre és ott adja át az adatbekérő levelet az érintetteknek. Ezekben az esetekben viszont nem találhattak senkit az irodákban, így az ellenőrök arra a következtetésre jutottak, hogy a két párt nem működött velük együtt.
Fekete-Győr András lapunknak ugyanakkor elmondta: már hetekkel ezelőtt postán, tértivevényesen elküldték az Állami Számvevőszéknek az összes, számvevők által bekért iratot, azok tehát jelenleg is az ellenőrök rendelkezésére állnak. Ennek ellenére azóta sem kaptak semmilyen visszajelzést az ÁSZ-tól, így arról sem, hogy megkapták-e ezeket az iratokat. Ugyanígy nyilatkozott Kocsis-Cake Olivio a Párbeszéd képviselője is, mondván: ők is nagyjából három hete juttatták el a párt új székhelyéről szóló bejegyzést és a kért iratokat az ÁSZ-nak. Álláspontjuk szerintük a párt állami támogatásának a felfüggesztésre okot adó helyzet megoldódott - azaz az ÁSZ lefolytathatja a vizsgálatát - így a felfüggesztést is fel kellene oldani. Lapunk felvetésére, miszerint miért nem veszik figyelembe a két párt által elküldött iratokat, az ÁSZ közvetlenül nem válaszolt, ugyanakkor a hivatal sajtóosztálya leszögezte: a Polgári törvénykönyv alapján az ellenőrzöttekkel való hivatalos kapcsolattartásra „kizárólag a közhiteles nyilvántartásban rögzített székhely szerinti elérhetőséget használhatják”. Az ÁSZ úgy fogalmazott: amennyiben egy szervezet székhelye megváltozik, természetesen ebben az esetben sem mentesülhet a vonatkozó törvényi előírások betartása alól, folyamatosan biztosítania kell a részére megküldött hivatalos iratok átvételét a közhiteles nyilvántartásban rögzített székhelyén.

A főváros a célpont - Ahol nincs munka, onnan menekülnek a 45 év alattiak

Publikálás dátuma
2018.12.28. 06:00

Fotó: Németh András Péter
A jövedelmi egyenlőtlenségek jóval nagyobbak, mint a rendszerváltás előtt.
A munkalehetőségekkel és a jövedelmek nagyságával függ össze elsősorban, ha valaki új településre költözik - mutat rá Bálint Lajos és Obádovics Csilla az országban élők belső vándorlását elemző tanulmánya a közelmúltban megjelent Demográfiai portré című tanulmánykötetben. A KSH Demográfiai Kutatóintézetének három évente kiadott gyűjteményében az olvasható, hogy ebben az évtizedben 2016-ban hagyták ott a legtöbben korábbi településüket. Legnagyobb részük, 255 ezren eddigi megyéjükben kerestek jobb lehetőséget, mindössze 25 ezren lépték át a megyehatárt és 18 ezren költöztek más régióba. Hasonlóan nagy mozgást ezt megelőzően 2007-ben mértek a társadalomkutatók. Egyértelműen kiderül, hogy az elmaradott gazdaságú térségekből menekülnek az aktív korúak, különösen a fiatalok.                                                                                                                                                                                          
A legijesztőbb eredmény, hogy mára a fővároson kívül nincs az országban olyan térség, amelyik bevándorlási nyereséget tud elkönyvelni, vagyis ahová többen költöztek be, mint ahányan otthagyták.

Győr környékén kiegyenlített a mozgás, de az ezredfordulón ennél jobb volt a helyzet: Közép- és Nyugat-Dunántúl volt a fő célpontja a munkát kereső családoknak. 2012-ben vette át a vezető szerepet Közép-Magyarország, vagyis a főváros és Pest megye. Az elmúlt 16 évben ez a térség 135 ezer lakossal gyarapodott, miközben Közép-Dunántúl visszaesett, a lélekszám itt jó esetben stagnál, míg Észak-Magyarországról 58 és félezren, Észak-Alföld településeiből pedig 64 ezren költöztek el. Nem ekkora, de érezhető az elvándorlás lakosságszámban mérhető vesztesége a dél-alföldi és a dél-dunántúli régióban is.    

Fényévekre vannak Budapesttől

Annyira kiváló hazánk gazdasági teljesítménye, hogy kevés lett a munkaerő – állítják a kormánypárti politikusok. A pénzügyminiszter a karácsonyra megjelent Magyar Időkben ecsetelte, hogy amikor hatalomra került a Fidesz, még 12 százalékos volt a munkanélküliség, ma pedig mindössze 3,7 százalékos. Varga Mihály két apróságot felejtett csak el megemlíteni: az egyik, hogy 2010-ben egy hatalmas válságból éppen csak kezdett magához térni a fél világ, a másik pedig az, hogy a jól hangzó munkanélküliségi átlag mögött a mai napig durva területi különbségek lapulnak, amivel immár kilencedik éve nem sokat tud kezdeni az Orbán-kabinet. A KSH legutóbbi, az év első kilenc hónapjának megyénkénti fejlődését összefoglaló részletes adatsoraiból kiolvasható, hogy Budapesten, Szabolcsban és Veszprém, valamint Zala megyében szeptember végére csökkent a foglalkoztatottak száma, az ország más megyéiben eltérő mértékben, de bővült a foglalkoztatás. A bruttó átlagkeresetek mindenütt emelkedtek, de Szabolcs-Szatmár-Bereg megye munkavállalói még mindig majdnem százezer forinttal kevesebbet kapnak a munkájukért, mint a magyar fizetési átlag. Sorban utánuk a békésiek következnek 83 ezer forintos, majd a nógrádiak 72 ezer forintos lemaradással. A 4 százalék alatti munkanélküliségi átlag kibontva már nem fest olyan szépen: Szabolcsban még az idei esztendő harmadik negyedévében is 8,7 százalékos volt a munkát keresők aránya, de Nógrádban és Hajdú-Biharban is 6,7-6,5 százalékos. (Ráadásul csak azokat mérik, akik bejelentkeznek álláskeresőként, a rendszerből régóta kiesett tízezreket már senki nem tartja nyilván.) A keleti megyék közül jó értelemben Heves lóg ki a sorból, ahol mindössze 1,9 százalékos a munkát keresők aránya, ami megegyezik az iparilag legfejlettebb Győr-Moson-Sopron és Komárom-Esztergom megye adataival. A gazdaság fejlettségét ennél jobban mutató foglalkoztatási ráta ugyanakkor a 15-74 év közötti korosztályban még mindig nem éri el a fejlett országok szintjét: Somogyban csak 55,4 százalékos, Tolnában 56,1 és Borsodban is csak 56,6 százalékos a foglalkoztatottak aránya. Győr térségében, a fővárosban és Vasban már 63,5-63,6 százalékos. Ennél sokkal jobbak az adataink a 20-64 éves aktív korúak foglalkoztatásában, de a területi különbségek minden számítási módszernél megmaradnak. A havi nettó átlagkeresetekben is változatlan a különbség a megyék között. 
A legkevesebb pénzt, átlagosan mindössze 150 956 forintot a szabolcsi alkalmazottak viszik haza, ennél majdnem tízezerrel keresnek többet a sorban alulról felfelé haladva a békési és nógrádi dolgozók, míg Budapesten 270 ezer 300, Győr környékén 222 ezer forint körül jár az összeg.

Kelet-Magyarországon az imént kiemelt Heves az egyetlen, ahol az átlagos nettó kereset eléri a 200 ezer forintot. Évek óta alig változik a sorrend abban is, hogy hol tudnak és akarnak építkezni az emberek, hol hisznek a jövőjükben. Nógrád hosszú ideje az utolsó a százezer lakosra jutó épített lakások számában. Itt a harmadik negyedévben is mindössze 7 lakást adtak át, szemben a Győr-Moson-Sopron megyében elkészült 346, vagy a Pest megyében befejezett 226 lakással. Furcsa ellentmondás, hogy a gazdaságilag nem rosszul teljesítő Heves ezen a téren a sor végén kullog a maga 20 lakásával. Még az egyébként leszakadó Békésben is kevéssel több, 25 lakás készült el. Miközben tehát tagadhatatlanul javulnak az ország egyes gazdasági mutatói, Rétvári Bence humánállamtitkár tegnapi felzárkóztató lelkendezésével szemben a keleti országrész és a Dél-Dunántúl változatlanul nem tud elindulni felfelé. Ahhoz képzett munkaerő kellene, ami nincs. 

Bezáródnak a társadalmi csoportok

 Ahol nagyok a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségek, ott kisebb a társadalmi mobilitás – egészíti ki a területi eltéréseket a Tárki – szintén késő ősszel megjelent – tanulmánykötete. A Társadalmi riport 2018 egyik tanulmányában a Tóth István György és Szelényi Iván szerzőpáros bemutatja, hogy a jövedelmi egyenlőtlenségek ma jóval nagyobbak, mint a rendszerváltás előtt voltak, de ezzel nem lógunk ki az európai országok sorából. Mégis kicsi a társadalmi csoportok közötti mozgás lehetősége. Egy korábbi tanulmányt idézve azt mondják, a magyar lakosság majdnem fele teljesen vagyontalan, s az 1992-ben a társadalom alsó negyedébe tartozók 60 százaléka ma is ezen a szinten van. A felső ötödben pedig egyre nő a vagyon, különösen az ingatlanvagyon átörökítésének szerepe, a családi háttér meghatározza az iskolai teljesítményt, a magániskolák és külföldi képzési esélyek szakadékká szélesítik a különbségeket, a vagyon a vagyonnal házasodik. Ugyanakkor még a magyar elit legnagyobb része sem hisz abban, hogy megállná a helyét a globális gazdasági versenyben, nem beszélve a jövedelemben alattuk lévő csoportokról. A szociológusok a tanulmány végén erre a beletörődésre vezetik vissza, hogy belpolitikai értelemben a többség védelemre, protekcionizmusra és paternalizmusra vágyik - „és innen egyenes út vezet az illiberalizmus és a populizmus iránti kereslet irányába”.          

Frissítve: 2018.12.28. 08:55