Magánrádió közszolgálati szerepben - interjú Arató Andrással

Egy normálisan működő demokráciában nem lenne helye a Klubrádiónak - véli a többségi tulajdonos. Arató András a civilizmus csúcsának tartja, hogy a rádiót jelentős részben a hallgatók adományai tartják el.

Mit jelent a Klubrádiónak, hogy ön immár „csak” az igazgatóság elnöke és a rádió többségi tulajdonosa, de nem vezérigazgató?

Stock Richárddal, az újonnan kinevezett vezérigazgatóval több, mint húsz éve dolgozunk együtt, kitűnő kolléga, a Klubrádió elkötelezett híve. A közönségünk is jól ismeri őt, elsősorban a pereink vitelével kapcsolatos higgadt és szakszerű nyilatkozatai alapján. A rádió életében nem lesz semmi változás, nekem talán egy kicsit kevesebb napi üggyel kell majd foglalkoznom.

Akárhogyan is, Magyarországon lényegében egyetlen ellenzékinek számító rádió maradt. Jó ez a Klubrádiónak, vagy inkább hátrányt jelent?

Valójában egy ilyen rádiónak, mint a Klubrádió, nem lenne helye egy normális működő demokráciában. Ez a rádió ugyanis közszolgáltatást nyújt. Tájékoztat - szándékai szerint a lehető legobjektívebben - a kisebb és nagyobb környezet történéseiről. Olyan tehát, mint Angliában a BBC, Németországban a ZDF. Ha pedig a pályán lennének más rádiók is, amelyek kritikusak a fennálló rendszerrel, a kormánnyal, az persze konkurenciát jelentene, de ettől nem kellene megijedni. Éttermeket is olyan helyeken nyitnak, ahol már van másik, a közönség pedig választ közülük. Ha lenne még két-három hozzánk hasonló értékrendű rádió, akkor összességében és egyenként is ezeknek nem kevesebb, hanem több hallgatója lenne.

Mégsem tekinthető normális állapotnak, hogy itt a közszolgálati rádió szerepét egy magánrádió tölti be.

A Klubrádió akkor jött létre 2001-ben, amikor a Magyar Rádió elnökének Kondor Katalint nevezték ki, aminek gyakorlati és szimbolikus jelentése volt: üzenet a közszolgálat végéről. Normális körülmények között ilyen rádiót, mint a miénk, nem szoktak magán vállalkozásként indítani. Én úgy gondoltam akkor, ha meg tudom csinálni, akkor kötelességem is. Mondhatni, a gazdagsággal járnak együtt kötelezettségek is. Ezeknek a teljesítése aztán a gazdagság elvesztéséhez is vezethet... Az állam szervezetei 2010-től - adminisztratív eszközökkel – mindent megtettek azért, hogy a Klubrádió elveszítse műsorszolgáltatási jogosultságát. Számukra bizonyára meglepő volt az az ellenállás, amibe ütköztek. A Klubrádió megküzdött a jogaiért a bírósági eljárások hosszú sorozatában, a támogató közönség pedig több tízezres tüntetéseken fejezte ki ragaszkodását a jogállamiság és a média szabadsága mellett. A nemzetközi felzúdulás erősebb volt akkor, mint mostanában, például a Népszabadsággal, vagy a CEU-val összefüggésben.

2014 után a médiában a rendszerváltás utáni korszak új minősége született meg.

Ezzel pedig a Klubrádió helyzete egészen unikálissá vált. Minket ugyanis nem tart el egyetlen nagyon vagyonos személy sem, ezzel szemben a hallgatók számottevő része pénzt áldoz a megmaradásért. Így a rádió megőrizte a függetlenségét, ami manapság különösen nagy érték. Nem lenne helyes megfeledkezni arról sem, hogy a rendkívül súlyos 2015-ös évben a Brit Média Kft. a befektetett tőkével átsegítette a rádiót egy kritikus időszakon egy olyan összeggel, amivel egyébként 14,4 százalékos részesedést szerzett a társaságban.

És nem is lesz nagyobb hányaduk?

Ez akkor történhetne, ha ismét a négy évvel ezelőtti gazdasági helyzet alakul ki, aminek a támogatási kedv folyamatos növekedésének köszönhetően kicsi a valószínűsége. A kártérítési perünk egy részét megnyertük 2016-ban, tehát nem jutottunk vissza arra a végtelen lepusztult állapotra, mint a Brit Média befektetése előtti időszakban. A frekvenciáért folytatott megnyert perekben a bíróságok megállapították, hogy a Médiatanács sorozatosan törvényt sértett. Ebből kárunk keletkezett, aminek a megtérítéséért indítottunk jogi eljárást 2014 őszén. A két kisebb tételt megnyertük – a jogellenesen beszedett frekvencia díjak szedéséért és a személyiségi jogainkat ért sérelemért -, az elmaradt bevételeinkre vonatkozó eljárás most is folyamatban van. 2019 végére jogerős ítélet lehet. Közben pedig – ahogy említettem - nő a támogatók adakozási kedve. A legutóbbi, őszi gyűjtésnél az összeg például meghaladta a 70 millió forintot. A folyamatos, havi rendszerességű adományok is kitesznek évi 50 – 60 millió forintot. Ezúton is köszönet érte és bízunk abban, hogy a támogatói kedv a következő években sem fog visszaesni.

Az így bejövő pénz mire elég?

Arra, hogy a tavaszi - márciusi - gyűjtési időszakig fedezni tudjuk a kiadásokat. Az ősz egyébként mindig jobb, mert ilyenkor folyik be az ún. 1 százalékos támogatás a személyi jövedelemadóból. Ez 30 milliós nagyságrendű. Így a kettő együtt elvisz minket márciusig. A mostani összeg arra is adott fedezetet, hogy egy régóta szükséges új adásvezérlő szoftvert és egy új adáspultot vegyünk. Ezekből a hallgató sokat nem észlelhet, de nekünk biztonságot ad és könnyíti a szerkesztőség munkáját. E két újítás mintegy 10-12 millió forintba kerül és már évek óta aktuális lett volna.

Eközben megújul a Klubrádió honlapja is.

Nyolc éve próbálkozunk azzal, hogy új honlapot csináljunk. Most egy professzionális cég készíti el és várhatóan februárban láthatja a nagyközönség is. Azért sem egyszerű ez a munka, mert a kollégák a napi feladataik mellett töltik fel az oldalakat és tanulják meg a használatát.

2021-ig pedig biztosan tud műsort sugározni a Klubrádió.

Valóban, 2014-ben megkaptuk a sugárzási jogot hét plusz öt évre. A hét év 2021-ben telik le, a plusz öt év pedig alanyi jogon járt a médiaszolgáltatónak, ha nem sérti meg súlyosan a működésére vonatkozó szabályokat. Mivel mi kínosan ügyelünk a szabályok betartására, ezért az esetünkben nem lehet ok arra, hogy ne kapjuk meg.

Akkor most mondhatjuk, hogy jól megy a Klubrádiónak?

Akkor megy jól egy vállalat, ha kiszámíthatóan látható, mennyi a költsége és a bevétele, és ha az utóbbi a több. A Klubrádió kereskedelmi bevétele egészen alacsony a hallgatottságához képest. 2014 óta már szinte semmilyen összefüggés nincs egy rádió hallgatottsága és a reklámbevétele között. Nem egyszer fordult elő, hogy például egy kulturális intézmény, amelyik tudja, a célközönségét a mi hallgatóink között találná meg, végül miniszteriális tilalom miatt nem szerződött velünk.

Ebben a helyzetben nem lenne szükség a hasonlóan gondolkodó orgánumok összefogására?

De igen. Én ebben mindig kezdeményező voltam, ám valahol mindig elhalt a dolog. Gyakran még a látszólag közel állók bilaterális megállapodásai sem működnek. Nem tudom ennek a pontos okát, lehet, hogy a független, demokratikus szemléletű médiumok számára még az egymással való szorosabb együttműködés is sértené a szabadság érzetét.

Azért az érzékenyen érinthette a Klubrádiót, hogy tulajdonképpen már csak Budapesten hallgatható.

Az egész világon hallgatható a Klubrádió az internetnek köszönhetően. De tény, hogy nem vagyunk egy országos offline rádió, viszont az is tény, hogy a vidéki frekvenciáink elvesztése után sem csökkent, hanem nőtt a hallgatóink száma. A napi hallgatószám 180-200 ezer ember, amiből arra lehet következtetni, hogy mintegy fél millió ember legalább heti rendszerességgel hallgat Klubrádiót. Nem kis szám!

Ez meglátszik a gyűjtésen is.

Igen, ezúttal például mintegy hatezer ember adakozott, ami ugyancsak növekedést mutat. Ráadásul vannak, akik havi rendszerességgel utalják át a támogatásukat a Szabad Sávért Alapítványnak. A Hadd szóljon Egyesület a Klubrádióért tagjai pedig tagdíjat fizetnek. Ezekből is összejön havonta mintegy 2-4 milliós folyamatos bevétel. Így ez összesen 150-200 milliót jelent évente. Fantasztikus, úgy gondolom. A magyar civilizmus csúcsteljesítményei közé tartozik.