Eljátszotta az ország jövőjét az Orbán-rezsim

Publikálás dátuma
2018.12.31. 10:00

Fotó: Molnár Ádám
Teljesen felkészületlen Magyarország a világban gyors ütemben zajló gazdasági és társadalmi kihívásokra – állította Inotai András közgazdász, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének volt igazgatója.
Kezdjük egy napi aktualitással. Kinek az érdeke a „rabszolgatörvény”, vagyis a túlmunka-keret 400 órára bővítése? 
A multiknak biztosan nem, mert nekik nem érdekük, hogy úgy foglalkoztassanak embereket, hogy „lerabolják” a dolgozók egészségét, és ne tudjanak versenyképes munkát végezni. Ha ezt tennék, saját termelésük biztonságát és minőségét veszélyeztetnék. Szerintem ez a törvény a Fidesz-maffia munkaerő gondjait lenne hivatott megoldani. Miközben durván ellene megy a kormány álságos „családbarát” politikájának.    A magyar külgazdasági és külügyminiszter szerint a nagy német cégek kérték a kormánytól ezt a lépést. Így diktálhatnak külföldi vállalatok a magyar kormánynak?  Ezt tőlük kellene megkérdezni, de az igen furcsa, ahogyan a BMW letette a névjegyét Debrecenben. Az még érthető, hogy a kormány görcsösen igyekszik valami sikert felmutatni, és 2018-ban bejelenti, hogy a müncheni autógyár 2023-tól a hajdúsági megyeszékhelyen gyártja egyes modelljeit. Az már érthetetlen, hogy a BMW miért adta a nevét ehhez úgy, hogy egyetlen, a kivitelezés megkezdéséhez szükséges dokumentum sincs előkészítve, nemhogy aláírva. Az pedig további kérdéseket vet fel, hogy milyen alapon ígérte meg a magyar kormány, hogy a gyár indulásától három évig a magyar adófizetők fogják állni a munkabér-költségeket.    Milyen kockázattal jár a nemzetgazdaságra az autóipar túlsúlya?
Félreértések elkerülése végett szeretném leszögezni, hogy örülök, ha nemzetközileg versenyképes termelő és szolgáltató vállalatok Magyarországot választják telephelynek. De ez az elmúlt évtizedben elmaradt, szinte kizárólag az autóipar fejlődött. Márpedig az egyre inkább egyoldalú termelési-értékesítési függés növeli egy nyitott gazdaság sebezhetőségét, főleg akkor, amikor a világ autóipari kilátásai nem túl rózsásak. Az előjelzettnél erőteljesebb növekedéslassulásra, esetleg recesszióra lehet számítani elsősorban Európában és azon belül legfontosabb gazdasági partnerünknél, Németországban. Ráadásul a világ egyik legnagyobb piacán, Kínában is visszaesett az új autók eladása.  Mi fékezi az autóipar száguldását? A közismert dízelbotrány mellett az egyre világosabban kirajzolódó világgazdasági recesszió. Márpedig az ilyen folyamatoknak az első számú vesztesei általában a tartós fogyasztási cikkek, mint amilyen az autó. Ám a szektor ráadásul technológiai forradalmat is átél. A hagyományos robbanómotorok mellett már nem csak az elektromos gépkocsik, de egyéb alternatív meghajtású, valamint a vezető nélküli járművek is betörtek a piacra. Ma még nem lehet megjósolni, hogy Donald Trump amerikai elnök többszörösen meghirdetett vámháborúja hogyan érinti az európai, főleg a német autógyárakat. Ez akkor is nagy kockázat, ha Washington egyelőre nem váltotta be fenyegetését a 40-60 százalékos autóvámokkal kapcsolatban. Van még egy hosszabb távra kiható jelenség: különösen a fejlett országokban egyre több fiatal dönt úgy, hogy nem vásárol saját autót. Ha szüksége van gépkocsira, bérel. Ez sem élénkíti az eladásokat. Jelenleg a feldolgozóipar legalább 40 százaléka közvetlenül vagy közvetve az autóiparhoz kötődik. Az exporttöbbletben is meghatározó a szektor szerepe. A többlet másik oldala, hogy a multik a profit egészét vagy nagy részét kiviszik az országból.  Mit kellett volna másként tenni? Ezer szállal kötődünk a nemzetközi munkamegosztásba, vagyis a globális értékláncokba, de jó lett volna más területeken is fejleszteni, működő tőkét bevonni, mert egy kiegyensúlyozottabb gazdasági szerkezet jóval kevéssé lenne sebezhető válság, vagy akár csak egy enyhe recesszió esetén. De már azzal is sokat tehetett volna a kormány az ország stabilitásáért, ha a multiknak nyújtott több tízmilliárdos támogatás legalább egy részét az innovációra képes magyar kis- és közepes vállalkozások (kkv) támogatására fordította volna. Nem is beszélve az uniós forrásokról. Sajnos a magyar „vállalkozói” rétegnek, mindenekelőtt a kormányközeli úgynevezett nagyvállalkozóknak semmi köze a nemzetközi versenyképességhez. Márpedig ez nagyon jól jönne most, amikor vége felé közeledik egy majdnem tíz éves világgazdasági konjunktúra., és Európában, Kínában is erőteljes a lassulás. Az sem túl biztató, hogy ismét egyre növekvő ingatlanbuborék tűnt fel a piacokon. Végül nem tudjuk, mennyire válságálló a nemzetközi pénzügyi szektor, annak ellenére, hogy 2008 után számos stabilizáló eszközt vezettek be – nem utolsósorban az eurózónában.  Egyelőre azonban stabilnak látszik a magyar pénzügyi rendszer. Ez sem ad elég biztonságot? Ez csak a felszín. Valójában részben abból adódik, hogy miközben az infláció már közelít a 4 százalékhoz, az lakosságnál kint lévő hatalmas állampapír-mennyiség nettó évi két százalék kamatot fial. A különbségből adódó forrásokat a kormány szabadon használhatja, például a költségvetési hiány finanszírozására is. Vagyis a lakosság negatív kamattal járul hozzá az adott ”gazdaságpolitika” meghosszabbításához.  A kormány nagyon büszke arra, hogy a harmadik negyedévben már kis híján öt százalékos a GDP növekedés. Ez igazolja a gazdaságpolitikát?  Tíz évre visszatekintve a növekedési ciklus jóval erőteljesebb lehetett volna, hiszen évi átlagban a társadalmi össztermék (GDP) 3-3,5 százalékát tette ki a nettó uniós finanszírozás. Csúcsra járatás idején pedig, mint 2017-2018-ban akár évi öt százalékot is elért. Vagyis, ha semmi nem történik, papíron adott a „kiváló növekedési adat”. Ha azonban folyamatosan többletbevételt termelő, versenyképességet növelő beruházásokra ment volna el a jelenlegi hét éves pénzügyi ciklus 23 milliárd eurójának nagy része, jóval magasabb ütem is elképzelhető lett volna. Nem beszélve a növekedés fenntarthatóságáról, aminek előfeltétele - lett volna - az emberi tőkébe eszközölt beruházás. Ehelyett számolatlanul tűntek el eurómilliárdok, miközben olyan létesítmények valósultak meg, amelyek puszta fenntartása rengeteg közpénzt visz el, és ezt már nem finanszírozza az Európai Unió. A többi új tagállam többnyire sokkal hatékonyabban használta fel az uniós forrásokat, holott egy főre számítva mi kaptuk a legtöbb pénzt.    Hazai pénzek nem mozgatták a növekedést?  A növekedés legfontosabb tényezője a belső fogyasztás. A béremelések mellett nem hagyható figyelmen kívül a külföldön élő magyarok évi nagyjából ezermilliárd forint értékű hazautalását vagy készpénzben való hazahozatalát, a társadalmi össztermék újabb három százalékának megfelelő összeget. Ez a pénz szinte kizárólag folyó fogyasztást finanszírozott. Alig ismert e pénz beruházásokra, egyéni vállalkozások megteremtésére gyakorolt hatása, ellentétben a spanyol, a portugál, vagy akár a lengyel valósággal. Jóval ellentmondásosabb a beruházások szerepe a GDP növekedésében, miután ezek nagyrészt olyan uniós forrásból valósultak meg, amelyek egy részét Brüsszel a mai napig nem utalta át. Akár 1000 milliárd forintra is rúghat a korrupciógyanús ügyek, a pályázati céltól eltérő programok, a sokszor 50-60 százalékos túlszámlázások miatt indított eljárások összege. Ha pedig ez a pénz vagy akárcsak jelentős része nem érkezik meg, a kormány ismételten költségvetési dilemma elé kerül: honnan pótolja a bevételkiesést, illetve hol vágja meg a kiadásokat egy olyan gazdaságban, amelyben súlyosan - és strukturálisan - alulfinanszírozott az egészségügy, és le lett rombolva az oktatási rendszer.      A bevételnövelésben a progresszív személyi adózás megoldás lehetne? Gazdaságilag megmagyarázhatatlan, erkölcsileg vállalhatatlan az egykulcsos személyi jövedelemadó. És ezt akkor vezették be, amikor a globális válság következtében mindenütt törekedtek a kiugró és növekvő társadalmi egyenlőtlenségek tompítására. Nálunk épen a fordítottja történt: felelőtlenül, de valószínűleg tudatosan szakította szét a kormány a magyar társadalmat. Ez érvényes a nyugdíjrendszer igazságtalanságaira is. Miért kap csak 2,7 százalékos emelést a 80 ezer forintból élő nyugdíjas és miért kap egyáltalán emelést a 800 ezerből „tengődő”?    Milyen eséllyel a zárkózhatunk fel a 4.0 ipari forradalom fősodrához?  Szerintem, ha nem lesz alapvető változás, egyre kevesebb az esélyünk. Én Bojár Gáborral értek egyet, aki azt mondta, itt most nem a 4.0 ipari forradalom, hanem az emberiség harmadik forradalmának vagyunk a tanúi. Az első a beszéd, a második az írás volt, ám mindkettőre nemzedékeknek volt idejük felkészülni, átadni-átvenni. A mostani kommunikációs forradalom, és bár már benne élünk, fogalmunk sincs az ezt kísérő és tartós gazdasági, társadalmi, politikai, intézményi, jogi, lelki, magatartásbeli változásokról. Ma nincs egy-két nemzedéknyi idő az elszalasztott lehetőségek pótlására, de egy nagyobb válság nemzeti költségeinek kezelésére sem. Ami eddig történt és jelenleg történik Magyarországon, nem fenntartható, bármilyen szép számokat is produkálunk a felszínen. Egyrészt egyre fájdalmasabban hiányzik a hazai munkaerő-piacról az a félmillió, főleg jól képzett fiatal és egyre több családos középkorú honfitársunk, akiknek csak egy része emigrált 2010 után a magasabb bérek miatt, a többsége a kilátástalan jövő miatt szavazott a lábával. Másrészt még súlyosabb az a tudatrombolás – gyűlölködés, elzárkózás, társadalmi polarizáció, továbbá az alkalmazkodóképesség, szolidaritás és jövőorientáció hiánya -, aminek költségei évtizedes távlatban terhelik a társadalmat. Nem lebecsülve a fizikai környezetpusztítás hatásait, a mentális pusztítás katasztrofális következményeivel hamarább szembesülhet a magyar társadalom.    Hol tévesztettünk utat?  Az uniós csatlakozással történelmi összehasonlításban is páratlan modernizációs lehetőség tárult föl az ország előtt. Ezt a lehetőséget döntően az Orbán-rezsim játszotta el az utóbbi nyolc év alatt. Minden hónappal, amivel ez a rezsim tovább fönnáll, annál nagyobbak lesznek az újjáépítés költségei. Nem lesz idő, pénz, társadalmi erő, erkölcsi tartás ahhoz, hogy egy mellettünk elrohanó világban ne szakadjunk le végleg. És amikor majd összeomlik a NER, egy teljesen kirabolt, kifosztott, erkölcsileg és mentálisan lepusztított társadalom fog szembenézni a XXI. század globális kihívásaival, amelyekre egyáltalán nincs sem felkészítve, sem felkészülve. Csak remélni tudom, hogy Vörösmarty Mihálynak mégsem lesz igaza de ha nem lesz változás, itt szemünk láttára egy nemzet süllyed el.

Névjegy

A 75. életévét nemrég betöltött Inotai András 1967 óta foglalkozik közgazdasági kérdésekkel, elsősorban annak globális összefüggéseivel. Kezdetektől az MTA Világgazdasági Kutató Intézet munkatársa, a ma MTA KRTK Világgazdasági Intézet néven ismert intézményt 1991-től, a közgazdaságtudományok doktora cím elnyerésének évétől kezdve húsz éven át vezette. Leköszönése, 2012 óta professor emeritus az intézetben. A hat nyelven beszélő szakember kutatásai, témái  -  mint a globalizáció gazdasági kihívása, Kína gazdasága, a globális pénzügyi, gazdasági és társadalmi válság és következményei, az európai integráció helyzete, valamint Kelet-Közép-Európa gazdasági átalakulása - révén több intézet és intézmény nemzetközi tanácsadó testületének, kuratóriumának, illetve szakfolyóiratok szerkesztőbizottságának tagja.

Szerző

Nem tudnak nem drágulni a lakások - hiába van probléma számos új otthonnal

Publikálás dátuma
2018.12.31. 06:45

Fotó: Tóth Gergő / Népszava
A kereslet ösztönzésével a kormány családi otthonteremtési kedvezménye (csok) is hozzájárult a lakásárak növekedéséhez. A gyors ütemben épülő lakások minősége néhol kifogásolható.
Idén 15-20 ezer új lakásba költözhetnek be a tulajdonosok, vagy a bérlők. A lakásárakat több tényező is folyamatosan felfelé nyomta. Az egyik a csok teremtette többletkereslet. Emellett a kormány még néhány hónapja is elzárkózott attól, hogy meghosszabbítsa a lakásáfa 2019. végig megszabott 5 százalékos kedvezményes áfájának határidejét, ami nagyon sok előrehozott vásárlást és így beruházást eredményezett. Ám szinte az utolsó pillanatban a szektor szereplőinek a kérését és érveit végre meghallgatva, a 2018. novemberében a már építési engedéllyel rendelkező ingatlanok esetében 2023-ig kitolta a kedvezményes áfa elszámolás lehetőségét. Ez lélegzetvételhez juttatta a beruházókat, kivitelezőket. A határidőmódosítás lehetőséget ad a beruházói oldalnak, hogy átütemezzék a beruházások átadási határidejét. Erre nagy szükségük is van, mert rengeteg lakást építenek, meglehetősen szűkös kapacitással. Most viszont új megállapodásokat köthetnek a kivitelezőkkel a határidőkre – nyilatkozta a Népszavának Balogh László, az ingatlan.com vezető gazdasági szakértője. A vevő a határidő kitolásával mindenképpen rosszul jár, hiszen ha bérli a jelenlegi lakást az a tovább bérlés miatt többletköltséget jelent a számára. Hasonló cipőben jár aki az eredeti átadással számolva eladta a lakását és a jelenlegi folyamatosan emelkedő lakásbérleti díjak mellett bérelnie kell egy ingatlant, amíg a sajátjába nem költözhet. Ez a csúszás mértékétől függően több százezer forintos, esetenként milliós kiadást jelenthet. Ha pedig befektetési céllal vásárolt valaki lakást, lakásokat, a csúszás számára jelentős bevételkiesést okoz. Összességében jövőre 20-25 ezer új lakóingatlant is átadhatnak. A kedvező áfa érvényességének meghosszabbítása feszültségeket okoz a lakáspiacon, hiszen az átadási határidők módosítása miatt az építési vállalkozóknak költségnövekedéssel kell számolniuk. A minimálbér és a garantált bérminimum emelkedése a korábbi évek tapasztalatai alapján a további bértolulást eredményez, hiszen a magasabb béreket is emelni kell. Az inflációnál nagyobb mértékben emelkedhet az építőanyagok és az áram ára. A versenyszférában például csak az áram 40-50 százalékkal kerülhet többe 2019-ben, mint idén, és a fuvarozók is 20 százalékos díjemelést jelentettek be.  A kivitelezők a szerződés módosítását kezdeményezhetik, vagy igyekezhetnek a költségeket optimalizálni. Ez utóbbinak azonban lehetnek kockázatai a vezető gazdasági szakértő szerint. Ezt megtehetik a munka hatékonyabb megszervezésével, ami nem megy a minőség rovására, de előfordulhat, hogy a szükségesnél kevesebb időt szánnak a munkafolyamatokra, vagy az eredetileg tervezettnél gyengébb minőségű anyagokat építenek be. Az előzetes várakozásokkal ellentétben a használt és az új lakások áremelkedése sem állt meg, és a szakértő szerint jövőre is legföljebb az üteme lassul, mert már a fizetőképesség határait feszegetik a négyzetméterárak. A legfrissebb adatok szerint egy átlagos 60 négyzetméteres, kétszobás budapesti használt lakás 36 millió forintért forog a kínálatban, míg az új építésű hasonló ingatlanért 45 millió forintot meghaladó összeget kérnek. A drágulást fékezi az is, hogy rohamtempóban emelkedő bérek sem tudtak lépést tartani az ingatlanárak növekedésével. Budapesten és a nagyvárosokban is közelítenek ahhoz a lélektani határhoz az ingatlanárak, melyeket már nem szívesen, vagy nem tudnak megadni a vevők – jegyezte meg Balogh László. A vidéki nagyvárosokban, mint Győr, Debrecen, Veszprém és hasonlók használt lakás árai egy 60 négyzetméteres két szobás ingatlan esetében átlagosan 24-25 millió forint, de Békéscsabán, Miskolcon 12-14 millióért is lehet ilyen otthonokhoz jutni. A legolcsóbb megyeszékhely Salgótarján, ahol 10 millió forintért is lehet egy 60 négyzetméteres lakást vásárolni. A fejlődő vidéki megyeszékhelyeken az újlakás piacon az átlagos ingatlan ára a 30 millió forintos sávban található, míg a leszakadó régiókban 24-25 millió forint körül alakulnak. A belvárosból egyre többen mennek a külső kerületekbe, illetve az agglomerációba és ez nemcsak a fővárosra, hanem a vidéki nagyvárosokra is elmondható, mert olcsóbbak az ingatlanok. Csakhogy emiatt a „kivándorlási” hullám miatt a külső lakóövezetekben, környező településeken nagyobb ütemben drágulnak a lakóingatlanok, mint a már amúgy is csillagászati áron kínált belvárosi kerületekben. Átalakult a belvárosi vevőkör is. Ezelőtt 4-5 évvel még egy átlagos magyar lakásvásárló is megvethette a lábát az úgynevezett jó helyeken, egyre nagyobb arányban jelentek meg a külföldi kuncsaftok. Az V. kerületben a milliós négyzetméter árakban már az eddig csak a kiemelt budai lakóövezetekre jellemző tarifák is megjelentek. Egyre fontosabb szempont a vásárlók számára, hogy a lakókörnyezetben milyen az életminőség, a közlekedés, az oktatás, az egészségügyi ellátás, illetve a munkalehetőség. Ez közvetve a budapesti és a nagyvárosok ingatlanárait is feljebb hajtotta, mert sok kistelepülésről költöztek be ezekre az országos, illetve regionális központokba az emberek. Ezzel párhuzamosan a kistelepülések jelentős részében stagnálnak, vagy csökkennek az ingatlanárak. A két ár közötti extra különbséget a hátrányos helyzetű területekről elköltözők fizetik meg, s ez óriási terhet ró a családi költségvetésre. Az emelkedő ingatlanárak elinflálták a csok-ot is, és emiatt lépnie kellett a kormánynak. A kétgyermekes családok is igénybe vehetik már a 10 millió forintos állami garanciával, kamattámogatással kínált kedvezményes hitelt, a háromgyermekesek kedvezményes hitelkerete pedig 10-ről 15 millió forintra bővült. Ám ezeket a hiteleket is a kereskedelmi bankok nyújtják, így az igénylőnek meg kell felelnie a pénzintézetek egyedi hitelbírálati szabályainak. Így előfordulhat, hogy valakinek az egyik bank elutasítja, míg a másik befogadja a hitelkérelmét. A lakásárak emelkedése azoknak jó hír, akiknek már van, de még ők is egyre nagyobb összeget kénytelenek előteremteni, ha új lakást akarnak vásárolni. Egyre többen vesznek föl hitelt az ingatlanvételhez és a felmérések szerint ma már minden második lakást hitelből, vagy hitellel is vásárolnak az emberek. A devizahitelek kivezetésével ugyan csökkentik a kockázatok, de azért nem szűntek meg. Igaz, ma már az új hitelek többsége fix kamatozású, de a kereskedelmi bankok 3-5-10 évente felülvizsgálhatják azokat, és a kamatemelés már elkezdődött, függetlenül a jegybank alapkamat politikájától. A beruházók arról is beszámoltak, hogy főleg a beruházási szándékkal akár több lakást is vásárló ügyfelek az előleget, majd a vételár fennmaradó részét készpénzben átutalják. Ennek oka lehet, hogy a nulla közeli betéti kamatok miatt egyre többen fordultak befektetési szándékkal az ingatlan piac felé és a tőkéjüket az ingatlanszektorba vitték át.   

Bérelni is drága mulatság

Budapesten az átlagos lakásbérleti díj ma már eléri a havi 150 ezer forintot. A piac azonban változik. Elmúlóban azok az idők, amikor bármilyen rossz állapotú lakást jó pénzért ki lehetett adni. Ezek gyakorlatilag piacképtelenekké váltak és jövőre, amikor sok befektetési céllal épített új lakás is megjelenik, még kisebb lesz kereslet a kevéssé frekventált és lerobbant lakások iránt. Előfordulhat az is persze, hogy egy belvárosi szuterént nem lehet majd kiadni 120-130 ezerért, mert a nagyobb kínálat miatt ugyanezért a pénzért már jobb helyen is lehet lakást bérelni. A megyeszékhelyeken hasonló folyamatokra lehet számítani.    

Szerző
Frissítve: 2018.12.31. 09:31

Ha egy háromtagú család besétálna egy olasz történelmi belvárosba, az simán 3600 forintba kerülhet - minden egyes alkalommal

Publikálás dátuma
2018.12.30. 20:10

Fotó: Miguel Medina / AFP
Valószínűleg Velence már jövőre bevezeti a belváros-jegyet.
Az olasz költségvetés tervezetében olvasható az intézkedés, mely szerint 2019-ben az városok 2,5-5 eurós (800-1600 forint) belépőjegyet szedhetnek a turistáktól, írja a hirado.hu. (A jegy az idegenforgalmi adót helyettesítheti.) A lapok szerint Velence különösen nagy bevételre tehet szert a belépőjegyekből, bár egyelőre nem tudni, milyen formában szedik majd a díjat.   Csúcsidőben naponta akár 130 ezer látogató is felkeresi a lagúnák városát.
Szerző